Élettörténet

A nemzetek fényhordozója

GEORGE YOUNG ÉLETTÖRTÉNETE RUTH YOUNG NICHOLSON ELMONDÁSA ALAPJÁN

„Miért hát e hallgatás a szószékeinken? . . . Milyen emberek vagyunk mi, ha hallgatunk, miután megbizonyosodtunk róla, hogy mindazok, amelyekről írtam, igazak? Ne engedjük, hogy az emberek tudatlanságban maradjanak, hanem hirdessük az igazságot; ez nem szégyellni vagy rejtegetni való dolog.”

EZEK a szavak édesapám 33 oldalas leveléből valók, melyben kérte, hogy töröljék nevét az egyház nyilvántartásából. Ez 1913-ban történt. Attól kezdve eseménydús életet élt, a nemzetek fényhordozójaként szolgálva (Filippi 2:15). Kislánykorom óta gyűjtögetem a róla szóló történeteket a rokonoktól és a történelmi anyagokból, és a barátok segítettek abban, hogy összeállítsam az élettörténetét. Apa élete sok mindenben emlékeztet Pál apostol életére. Mint ahogy a „nemzetek apostola”, úgy apa is mindig kész volt arra, hogy elutazzon, és bármelyik országba vagy szigetre elvigye Jehova üzenetét az embereknek (Róma 11:13, NW; Zsoltárok 107:1–3). Hadd meséljek hát édesapámról, George Youngról.

A kezdet

Édesapám 1886. szeptember 8-án született John és Margaret Young legkisebb fiaként, akik skót presbiteriánusok voltak. A család nem sokkal apa születése előtt költözött a skóciai Edinburghből Kanada nyugati részére, Brit Columbiába. Apa három bátyja, Alexander, John és Malcolm Skóciában született néhány évvel korábban. Marion, a húguk, akit kedvesen Nellie-nek neveztek, két évvel fiatalabb volt apánál.

 A gyerekek egy farmon nőttek fel a Brit Columbiai Saanichban, nem messze Victoriától, és nagyon jól érezték magukat ott. Ugyanakkor azt is megtanulták, hogyan kell felelősségeket vállalni. Egyszer, amikor a szüleik Victoriában voltak, mire hazaértek, a gyerekek már elvégezték a ház körüli munkákat, és a házat is kitakarították.

Édesapám és a bátyjai bányászattal és fakereskedéssel kezdtek foglalkozni. A Young fivérek jó hírnévre tettek szert, mint fabecslők (földeket mértek föl, hogy szemügyre vegyék, alkalmas-e fakitermelésre), és mint fakereskedők. A pénzügyeket édesapám bonyolította.

Mivel apát érdekelték a szellemi dolgok, végül úgy döntött, hogy presbiteriánus lelkipásztor lesz. Azonban akkoriban nagy hatással voltak az életére Charles Taze Russellnek, a Zion’s Watch Tower Tract Society első elnökének beszédei, melyek megjelentek az újságban. Amit édesapám ezekből a beszédekből megtanult, az arra indította, hogy megírja és elküldje kijelentkezési levelét, melyet a bevezetőben említettem.

Apa tapintattal, de világosan használta fel a bibliaverseket, hogy megcáfolja az egyháznak az emberi lélek halhatatlanságáról szóló tantételét, és azt a tanítást, hogy Isten a pokoltűzben fogja örökké gyötörni az emberi lelkeket. Leleplezte a Háromság tantételét is, bebizonyítva, hogy az nem keresztényi eredetű, és a Szentírás egyáltalán nem támasztja alá. Ekkor kezdte el a keresztényi szolgálatát, követve Jézus Krisztus példáját, és alázatosan felhasználva képességeit és erejét Jehova dicsőségére.

1917-ben a Watch Tower Society irányítása alatt édesapám pilgrimként kezdett szolgálni — így hívták akkoriban Jehova Tanúi utazó képviselőit. Kanada-szerte járta a városokat, előadásokat tartott és bemutatta „A teremtés története képekben” című mozgóképes előadást. A színházak megteltek apa látogatásaikor. Látogatásainak időterve 1921-ig mindig megjelent Az Őrtorony-ban.

Egy winnipegi újság arról számolt be, hogy Young evangélista 2500 fős hallgatósághoz beszélt, és hogy sokan már nem tudtak bemenni, mert a terem teljesen tele volt. Az Ottawában tartott előadásának a címe ez volt: „A pokolba és vissza”. Ott egy idős férfi ezt mondta: „Amikor vége volt az előadásnak, George Young megkért néhány papot, fáradjanak ki a színpadra, hogy megvitathassák ezt a kérdést — egyikük sem mozdult. Akkor tudtam, hogy megtaláltam az igazságot.”

Apa megpróbált annyi szellemi tevékenységet belezsúfolni a pilgrimként tett látogatásaiba, amennyit csak lehetett. A látogatásai végén mindig szaladt, hogy elérje a vonatot, amivel a következő megbeszélt helyre utazott. Amikor autóval ment, sokszor már jóval reggeli előtt elindult a következő megbízatási helyére. Apa nemcsak a buzgóságáról volt ismert, hanem a megfontoltságáról, keresztény tetteiről és nagylelkűségéről is.

Az első kongresszusok közül sokra apa is elment; ezek közül az egyik legemlékezetesebbet 1918-ban tartották az albertai Edmontonban.  Az egész család ott volt Nellie megkeresztelkedésén. És egyúttal ez volt az utolsó alkalom, amikor a fiúk együtt voltak. Két évvel később Malcolm meghalt tüdőgyulladásban. Három testvéréhez és édesapjához hasonlóan Malcolm is az égi élet várományosa volt, és valamennyien halálukig hűségesek maradtak Istenhez (Filippi 3:14).

Külföldi területek

Miután 1921 szeptemberében apa befejezte kanadai prédikáló körútját, új megbízatási területet kapott Joseph F. Rutherfordtól, a Watch Tower Society akkori elnökétől, mégpedig a Karib-tenger vidékét. Mindenhol, ahol apa bemutatta „A teremtés története képekben” című mozgóképes előadást, kedvezően reagáltak. Trinidadból ezt írta: „A helység tele volt, és sokan hazamentek, mert már nem jutott nekik hely. A második este tömve volt az épület.”

Majd 1923-ban apát Brazíliába küldték. Ott nagyszámú hallgatósághoz beszélt, időnként fogadott tolmács segítségével. Az Őrtorony 1923. december 15-i angol száma így számolt be erről: „Június 1-jétől szeptember 30-ig Young testvér 21 nyilvános összejövetelt tartott, összesen 3600 jelenlévővel; 48 gyülekezeti összejövetelt 1100 jelenlévővel; és összesen 5000 példányt terjesztett el a díjmentes kiadványokból portugál nyelven.” Sokan mutattak érdeklődést, amikor apa megtartotta „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!” című előadást.

Amikor 1997. március 8-án átadták az új létesítményeket Brazíliában, az átadásra készült füzeten ez állt: „1923: George Young megérkezik Brazíliába. Rio de Janeiro központjában megalapítja a fiókhivatalt.” Bár megjelentek spanyol nyelven kiadványok, szükség volt a portugálra is, mivel ez Brazília hivatalos nyelve. Ezért 1923. október 1-jétől Az Őrtorony megjelent portugálul is.

Apa sok emberrel kötött emlékezetes ismeretséget Brazíliában. Egyikük egy jómódú portugál férfi volt, név szerint Jacintho Pimentel Cabral, aki felajánlotta, hogy tartsák az otthonában az összejöveteleket. Jacintho rövid időn belül elfogadta a Biblia igazságát, és később a fiókhivatalban kezdett dolgozni. Egy másik ilyen ember Manuel da Silva Jordão volt, egy fiatal portugál kertész. Hallotta apa egyik nyilvános előadását, és az arra indította őt, hogy visszatérjen Portugáliába, és kolportőr legyen — így hívták akkor Jehova Tanúi teljes idejű szolgáit.

Apa nagy utazásokat tett vonaton Brazília-szerte, és megszervezte, hogy felkutassák az érdeklődőket. Az egyik ilyen utazáson találkozott Bony és Catarina Greennel, és körülbelül két hétig maradt velük, hogy magyarázza nekik a Szentírást. Abból a családból legalább heten jelképezték Jehovának tett önátadásukat vízben való megkeresztelkedéssel.

Megismerkedett 1923-ban Sarah Bellona Fergusonnal is. Ő fiatal lányként 1867-ben költözött az Egyesült Államokból Brazíliába a bátyjával, Erasmus Fulton Smith-szel és a család többi tagjával együtt. 1899 óta rendszeresen megkapta postán Az Őrtorony folyóiratot. Apa látogatása azt a rég várt alkalmat jelentette Sarahnak, négy gyermekének, és még egy személynek — akit apa csak Sallie néninek hívott —, hogy megkeresztelkedjenek. Erre 1924. március 11-én került sor.

Hamarosan apa más dél-amerikai országokban is prédikált. 1924. november 8-án Peruból írta a következőt: „Most végeztem 17 000 traktátus elterjesztésével Limában és Callaóban.” Ezután Bolíviába utazott, hogy ott terjesszen traktátusokat. Erről a látogatásról ezt írta: „Atyánk megáldja az erőfeszítéseket. Egy indián a segítségemre volt. Az Amazon forrásvidékén lakik, és 1000 traktátust, valamint könyveket vitt oda magával.”

Apa sok közép- és dél-amerikai országban segített a bibliai igazság magvának terjesztésében. Az Őrtorony 1924. december 1-jei angol száma ezt írta: „George Young már több mint két éve van Dél-Amerikában . . . Ennek a drága testvérnek kiváltságában állt elvinni az igazság üzenetét a Magellán-szorosi Punta Arenasba is.” Apa más országokban is élen járt a prédikálómunkában, például Costa Ricán, Panamában és Venezuelában. Kitartott, annak ellenére, hogy a malária megtámadta és legyengítette a szervezetét.

 A következő állomás: Európa

1925 márciusában apa Európába hajózott, ahol úgy tervezte, hogy 300 000 bibliai témájú traktátust terjeszt el Spanyolországban és Portugáliában, és megszervezi Rutherford testvér nyilvános előadásait. De miután megérkezett Spanyolországba, kifejezte, hogy fenntartásai vannak Rutherford testvér előadásának megtartásával kapcsolatban, tekintettel az országban uralkodó vallási intoleranciára.

Rutherford testvér a válaszában idézte az Ésaiás 51:16 szavait: „adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!” Apa erre így reagált: „Bizonyára az Úr akarata, hogy folytassam, a többit pedig reá bízom.”

1925. május 10-én Rutherford testvér megtartotta az előadását egy tolmács segítségével, a barcelonai Novedades színházban. Több mint 2000-en mentek el, köztük egy kormánytisztviselő és egy testőr, akik a színpadon voltak. Hasonló körülmények között tartották meg az előadást Madridban is, 1200 jelenlévővel. Az előadások olyan érdeklődést keltettek, hogy ennek eredményeképpen megalapították a spanyol fiókhivatalt, amely Jehova Tanúi évkönyve 1978 szerint „George Young irányítása alatt történt”.

1925. május 13-án Rutherford testvér a portugáliai Lisszabonban tartott előadást. Látogatása ott is nagy érdeklődésre tartott számot, annak ellenére, hogy a papság kiabálással és a székek összetörésével megpróbálta feloszlatni az összejövetelt. Rutherford testvér spanyolországi és portugáliai előadásai után apa folytatta a mozgóképes előadás bemutatását, és megszervezte a bibliai irodalom nyomtatását és terjesztését is azokon a helyeken. 1927-ben arról számolt be, hogy „a jó hír Spanyolország minden városába eljutott”.

Prédikálás a Szovjetunióban

Apa következő megbízatási helye a Szovjetunió volt, ahová 1928. augusztus 28-án érkezett. 1928. október 10-ével keltezett levelében részben ez áll:

 „Amióta itt vagyok Oroszországban, őszintén, teljes szívből imádkozhatok azért, hogy »jöjjön el a te országod«. Tanulom a nyelvet, de lassan megy. A tolmácsom egy rendkívüli ember, aki zsidó létére hisz Krisztusban és szereti a Bibliát. Érdekes tapasztalatokat szereztem itt, de nem tudom, meddig maradhatok. Múlt héten üzenetet kaptam, hogy 24 órán belül hagyjam el az országot; aztán megoldódott a helyzet, úgy hogy még maradhatok.”

Felvette a kapcsolatot néhány Bibliakutatóval Harkovban, amely most Ukrajna egyik nagyvárosa. A baráti találkozás könnyeket csalt a szemükbe. Minden este kis kongresszust tartottak, ami egészen éjfélig tartott. Később apa ezt írta erről a testvérekkel való találkozásról: „Szegény testvérek, elvették tőlük azt a kevés könyvüket is, ami volt, és a hatóságok ellenségesek, de ők mégis boldogok.”

Apának a Szovjetunióban végzett szolgálatát kiemeli egy különleges füzet, amely azoknak készült, akik 1997. június 21-én részt vettek az új fiókhivatali létesítmények átadásán az oroszországi Szentpéterváron. A füzet elmondja, hogy apát Moszkvába küldték, és beszámol arról, hogy engedélyt szerzett „15 000 példány nyomtatására a Freedom for the Peoples [Szabadság a népeknek] és a Hol vannak a halottak? című füzetekből, oroszországi terjesztésre”.

Miután apa visszatért Oroszországból, az Egyesült Államokba jelölték ki pilgrimmunkára. Dél-Dakotában meglátogatta Nellena és Verda Poolt, akik vér szerinti testvérek voltak, és évekkel később misszionáriusok lettek Peruban. Mélységes értékelésüket fejezték ki apa fáradhatatlan szolgálatáért, és megjegyezték: „A testvérekben azokban a napokban tagadhatatlanul volt úttörőszellem; úgy mentek el ezekre a külföldi területekre, hogy alig volt valamilyük e világ javaiból, szívük azonban csordultig volt a Jehova iránt érzett szeretettel. Ez ösztönözte őket arra, hogy véghezvigyék mindezt.”

Házasság és második körút

Ezek alatt az évek alatt apa levelezett Clara Hubberttel, aki az ontarioi Manitoulin-szigeten lakott. Mindketten jelen voltak 1931. július 26-án az ohióbeli Columbusban azon a kongresszuson, amelyen a Bibliakutatók felvették a Jehova Tanúi nevet (Ésaiás 43:10–12). Egy héttel később összeházasodtak. Apa rövidesen újra úton volt a második misszionáriusi körútján, a Karib-tengeri szigeteken. Ott segített megszervezni  az összejöveteleket, és kiképezni másokat a házról házra végzett szolgálatra.

Anya fényképeket, képeslapokat és leveleket kapott Suriname-ből, St. Kittsről és még sok más helyről. A levelekben apa beszámolt a prédikálómunka előrehaladásáról, és néha írt az ország madarairól és más állatairól, valamint növényeiről is. 1932 júniusában apa elvégezte megbízatását a Karib-tenger vidékén, és mint mindig, harmadosztályú utasként hajózott vissza Kanadába. Ezután anyával együtt végezték a teljes idejű prédikálómunkát. 1932-33 telét Ottawában töltötték, teljes idejű szolgák egy nagy csoportjával.

Rövid ideig tartó családi élet

1934-ben megszületett a bátyám, David. Még kicsi volt, amikor már anya kalapdobozára állva gyakorolta az „előadásait”. Apához hasonlóan ő is hőn szerette Jehovát egész életében. Mindhárman autóval utaztak, a hangosítóberendezést az autó tetejére szerelték, és így látogatták a gyülekezeteket Kanadában, a keleti parttól a nyugati partig. Én 1938-ban születtem, mialatt apa Brit Columbiában szolgált. David emlékszik, amint apa betett engem az ágyba, és mindannyian — apa, anya, és David is — körém térdeltek, és apa hálaimát mondott értem.

1939 telén Vancouverben laktunk, miközben apa a környező gyülekezeteket látogatta. Sok-sok levelet sikerült összegyűjtenünk az évek alatt, melyekből az egyiket, 1939. január 14-i keltezéssel, Vernonból írta, Brit Columbiából. Apa Clarának, Davidnek és Ruthnak címezte a levelet, ezekkel a szavakkal: „Csókollak és ölellek benneteket.” A levélben mindegyikünknek írt valamit. Beszélt arról is, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés (Máté 9:37, 38).

Egy héttel azután, hogy a megbízatásából visszatért Vancouverbe, apa az egyik összejövetelen összeesett. A későbbi diagnózis szerint rákos daganat volt az agyában. 1939. május 1-jén apa befejezte földi pályafutását. Én kilenc hónapos voltam akkor, David pedig alig volt ötéves. Drága édesanyánk, aki szintén égi reménységű volt, hűséges maradt Istenhez 1963. június 19-én bekövetkezett haláláig.

Anyának írt egyik levelében apa nagyon szépen kifejezte, hogyan tekintette azt a kiváltságát, hogy sok országba elvihette a jó hírt. Íme ebből egy részlet: „Jehova nagylelkűen megengedte nekem, hogy elmenjek ezekbe az országokba, és elvigyem a Királyság-üzenetet mint fényhordozó. Dicsőíttessék az ő szent neve. Esendőségünk, alkalmatlan voltunk és gyengeségünk által ragyog az ő dicsősége.”

George és Clara Young gyermekei, unokái és dédunokái mind szerető Istenünket, Jehovát szolgálják. Hallottam másoktól, hogy apa gyakran idézte a Zsidók 6:10 szavait: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt.” Mi sem felejtjük apa munkáját.

[Kép a 23. oldalon]

Apa (jobbra), három bátyjával

[Képek a 25. oldalon]

Apa (áll) Woodworth, Rutherford és Macmillan testvérrel

Lent: apa (bal szélen) egy csoporttal, melyben ott volt Russell testvér is

[Képek a 26. oldalon]

Édesapám és édesanyám

Lent: az esküvőjük napján

[Kép a 27. oldalon]

Daviddel és anyával néhány évvel apa halála után