Javadra fordítod a jó példákat?

„PÉLDAKÉPEKKÉ lettetek Maczedóniában és Akhájában minden hívőre nézve.” Pál apostol a Thessalonikában élő hűséges keresztényeknek írta ezeket a szavakat. Igen dicséretes volt, hogy ilyen jó példát mutattak hívőtársaiknak. Maguk a thessalonikaiak pedig Pálnak és társainak a példáját követték. Pál ezt mondta: „a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is; a miképen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek. És ti a mi követőinkké lettetek” (1Thessalonika 1:5–7).

Igen, Pál nem csak a szavaival tanított. Az egész élete ösztönző hatású volt — a hit, a kitartás és az önfeláldozás példája. Ezért Pál és társai nagy befolyással voltak a thessalonikaiak életére, arra indítva őket, hogy elfogadják az igazságot „sokféle szorongattatás között”. De nem csupán Pál és munkatársai voltak jó hatással hívőtársaikra. Mások példája, akik kitartottak a próbák alatt, szintén bátorító volt. Pál ezt írta a thessalonikaiaknak: „ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól” (1Thessalonika 2:14).

Krisztus Jézus, a legnagyobb Példaképünk

Bár Pál maga is követésre méltó példát hagyott, nem mulasztotta el Jézus Krisztusra irányítani a figyelmet, mint a legfőbb Példaképre, akit a keresztényeknek követniük kell (1Thessalonika 1:6). Krisztus volt a legnagyobb Példakép, és ma is az. Péter apostol ezt írta: „arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21).

De Jézus emberi élete csaknem 2000 évvel ezelőtt véget ért. Most „hozzáférhetetlen világosságban lakozik” mint halhatatlan szellemteremtmény, „a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat” (1Timótheus 6:16). Akkor hogyan utánozhatjuk őt? Ennek egyik módja, ha tanulmányozzuk a Jézus életéről szóló négy bibliai beszámolót. Az evangéliumok betekintést nyújtanak a személyiségébe, az életútjába és az ’elmebeli magatartásába’ (Filippi 2:5–8, NW). További betekintést nyerhetünk, ha behatóan tanulmányozzuk A legnagyobb ember, aki valaha élt * című könyvet, amely Jézus életének eseményeiről részleteiben és időrendi sorrendben számol be.

Jézus önfeláldozásának példája nagy hatással volt Pál apostolra. Ezt mondta a korinthusi keresztényeknek: „Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért” (2Korinthus 12:15). Micsoda krisztusi magatartás! Ha elmélkedünk Krisztus tökéletes példáján, az arra indít, hogy mi is utánozzuk őt az életutunk során.

Jézus például azt tanította, hogy bíznunk kell Isten azon ígéretében, hogy gondoskodik rólunk anyagilag. De Jézus nem csupán tanította ezt. Nap mint nap be is mutatta, milyen ez a Jehovába vetett hit és bizodalom. Ezt mondta: „A rókáknak vagyon barlangjok és az  égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani” (Máté 6:25; 8:20). A te gondolkodásodat és cselekedeteidet az anyagi dolgok miatti aggodalmaskodás uralja? Vagy az életed azt bizonyítja, hogy a Királyságot teszed az első helyre? Milyen a szemléletmódod Jehova szolgálatáról? Olyan, mint Példaképünkké, Jézusé? A Biblia azt mutatja, hogy Jézus nem csupán prédikálta, hogy buzgónak kell lenni, hanem sok helyzetben be is mutatta, milyen az igazi buzgalom (János 2:14–17). És micsoda nagyszerű példát mutatott Jézus a szeretetben! Az életét áldozta fel a tanítványaiért! (János 15:13). Utánozod Jézus példáját azáltal, hogy szeretetet mutatsz keresztény testvéreid iránt? Vagy engeded, hogy egyesek tökéletlenségei megakadályozzanak abban, hogy kimutasd a szeretetedet irántuk?

Miközben igyekszünk követni Krisztus példáját, gyakran hibázunk. De Jehova biztosan örül, amikor látja, hogy erőfeszítéseket teszünk, hogy ’magunkra öltsük Urunkat, Jézus Krisztust’ (Róma 13:14, Katolikus fordítás).

„A nyáj példaképei”

Vannak ma a gyülekezetben olyanok, akik példaképeink lehetnek? Mindenképpen! Főleg a felelősségteljes beosztásokban szolgáló testvéreknek kell jó példát mutatniuk. Pál azt mondta Titusnak, aki krétai gyülekezetekben szolgált és felvigyázókat nevezett ki, hogy minden kinevezett vén legyen „feddhetetlen” (Titus 1:5, 6). Péter apostol szintén arra buzdította az „elöljárókat”, hogy legyenek „a nyájnak példaképei” (1Péter 5:1–3, K. f.). És mit mondhatunk a kisegítőszolgákról? Nekik is olyanoknak kell lenniük, akik „jól szolgálnak” (1Timótheus 3:13).

Persze nem ésszerű elvárnunk, hogy minden vénnek vagy kisegítőszolgának rendkívüli képességei legyenek a keresztény szolgálat minden területén. Pál ezt mondta a Rómában élő keresztényeknek: „külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint” (Róma 12:6). A testvérek különböző területeken jeleskednek. Nem ésszerű elvárnunk, hogy a vének bármit tegyenek vagy mondjanak, az tökéletes legyen. A Biblia a Jakab 3:2-ben ezt mondja: „mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.” De tökéletlenségeik ellenére a vének — miként Timótheus is — ’példák lehetnek a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban’ (1Timótheus 4:12). Ha a vének ilyenek, akkor a nyáj tagjai készek lesznek megfogadni a Zsidók 13:7 figyelmeztetését: „Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról . . . , és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.”

További példák napjainkból

Az elmúlt néhány évtizedben sokan mások szintén jó példának bizonyultak. Ott van például az a több ezer önfeláldozó misszionárius, aki „elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját . . . , vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit”, hogy külföldön tegyen eleget keresztény megbízatásának (Máté 19:29). Vagy ott vannak az utazófelvigyázók és feleségeik, vagy azok a férfiak és nők, akik önkéntesként szolgálnak a Watch Tower Society hivatalaiban, illetve az úttörők, akik a gyülekezeteknek szolgálnak. Példájuk ösztönözhet másokat? Egy ázsiai keresztény evangéliumhirdető emlékszik egy misszionáriusra, aki az Őrtorony Gileád Bibliaiskola nyolcadik osztályában végzett. Azt mondta, hogy az a hűséges testvér „kész volt megküzdeni a szúnyograjokkal és a fullasztóan magas páratartalommal . . . És ami még megkapóbb volt, hogy kínai és maláj nyelven is prédikált, noha ő maga angol  volt.” Milyen hatással volt kiváló példája másokra? A testvér elmondja: „Nyugodtsága és magabiztossága arra indított, hogy felnőttkoromban én is misszionárius akarjak lenni.” Nem meglepő, hogy ez a testvér tényleg misszionárius lett.

Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokban számtalan élettörténet jelenik meg. Ezek a történetek olyan személyekről szólnak, akik feladták világi karrierjüket és céljaikat, legyőzték gyengeségeiket, drámai változtatásokat tettek a személyiségük átalakításában, megőrizték derűlátó szemléletmódjukat a próbák idején, és buzgók, kitartóak, lojálisak, alázatosak és önfeláldozók voltak. Egy olvasó a következőket írta ezekről a beszámolókról: „Amikor arról olvasok, mi mindenen mentek keresztül mások, az alázatosabb és hálásabb kereszténnyé tesz, és segít nekem abban, hogy ne gondoljak túl sokat magamról, és ne legyek önző.”

Ezenkívül ne feledkezzünk meg a gyülekezetünkben lévő nagyszerű példákról: a családfőkről, akik fáradhatatlanul gondoskodnak családjuk anyagi és szellemi szükségleteiről; a testvérnőkről — és köztük az egyedülálló édesanyákról —, akik szembenéznek a gyermeknevelés kihívásaival és közben tevékenyen részt vesznek a szolgálatban; az idősekről és a betegekről, akik hűségesek maradnak annak ellenére, hogy egyre erőtlenebbek, és romlik az egészségük. Hát nem buzdítóak az ilyen példák?

Igaz, a világ tele van rossz példákkal (2Timótheus 3:13). De figyeljük meg, hogyan buzdította Pál a Júdeában élő keresztényeket. Miután felsorolta az ókori hithű férfiak és nők példás cselekedeteit, Pál apostol erre ösztönözte őket: „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül . . . , kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra” (Zsidók 12:1, 2). A ma élő keresztényeket szintén nagyszerű — ókori és mai — példák „nagy fellege” veszi körül. Valóban javadra fordítod ezeket? Megteheted, ha elhatározod, hogy ’nem a rosszat követed, hanem a jót’ (3János 11).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 20. oldalon]

Nem ésszerű elvárnunk, hogy minden vénnek vagy kisegítőszolgának rendkívüli képességei legyenek a keresztény szolgálat minden területén

[Képek a 21. oldalon]

A vének „a nyáj példaképei”