Keresztény pásztorok, ’tárjátok ki szíveteket’!

„AZ ÚR az én pásztorom; nem szűkölködöm.” Dávid e szavakkal azt fejezte ki, hogy teljesen megbízik Istenében. Jehova szellemi értelemben „fűves legelőkre” és „csendes vizekhez” vitte őt, „az igazság ösvényein” vezette. Amikor Dávidot körülvették az ellenségei, támogatást és bátorítást kapott, és ennek hatására a következőket mondta Jehovának: „nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” Mivel Dávidnak a Legfőbb Pásztor volt a támasza, elhatározta, hogy ’az Úr házában lakozik hosszú ideig’ (Zsoltárok 23:1–6).

Isten egyetlen-nemzett Fia is tapasztalta Jehova szerető törődését, és tökéletesen visszatükrözte ezt a törődést azzal, ahogyan földönlétekor a tanítványaival bánt. A Szentírás ezért úgy utal rá, mint aki „a jó pásztor”, a „nagy pásztor” és „a főpásztor” (János 10:11; Zsidók 13:20; 1Péter 5:2–4).

Jehova és Jézus Krisztus továbbra is terelgetik azokat, akik szeretik őket. Pásztori munkájuk részben a gyülekezeti alpásztorokról való szerető gondoskodásban nyilvánul meg. Pál az ilyen alpásztorokhoz szólt, amikor ezt mondta: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon [saját Fiának, NW] vérével szerzett” (Cselekedetek 20:28).

Nem könnyű feladat a Jehova és Krisztus Jézus által felállított példa szerint terelgetni a nyájat, de most még fontosabb, mint korábban bármikor. Gondolj arra az egymilliónál is több Tanúra, aki az utóbbi három évben keresztelkedett meg! Ezeknek az újaknak nincs meg az a szellemi hátterük, amelyet a többéves tevékenység eredményez. Gondolj azokra a Tanúkra is, akik még gyermekek vagy tizenévesek. Nekik nemcsak a szüleik figyelmére van szükségük, hanem a gyülekezeti alpásztorokéra is.

Valójában minden keresztényt érnek nyomások a külvilág részéről, többek között a közvetlen környezetükben levők részéről. Mindannyiuknak küzdeniük kell, hogy ellen tudjanak állni az erős vonzásnak, amely arra csábítja őket, hogy kövessék a világ útját, és csupán a saját vágyaik kielégítésére törekedjenek. Egyes országokban a Királyság-hírnökök talán elcsüggednek, mert az emberek nem reagálnak kedvezően az üzenetükre. Sok hírnök súlyos beteg. Másokat talán az anyagi gondjaik gátolnak meg abban, hogy először a Királyságot keressék. Igazság szerint mindannyiunknak szükségünk van a szerető pásztorok segítségére, és rászolgáltunk arra — ez azokra is vonatkozik, akik már régóta az igazságban vannak.

Helyes indíték

Az első századi keresztények ezt a buzdítást kapták: ’tárjátok ki szíveteket’ (2Korinthus 6:11–13). A keresztény vének jól teszik, ha követik ezt a tanácsot, miközben pásztori teendőiket látják el. Hogyan tehetik ezt meg? És mit mondhatunk a kisegítőszolgákról, akik közül később sokan valószínűleg pásztorok lesznek?

 Ha a keresztény vének áldására szeretnének lenni a nyájnak, akkor nem elég, ha pusztán a kötelességtudat vezérli őket. Ezt a tanácsot kapják: „legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját, viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten (szándéka) szerint ne haszonlesésből, hanem buzgóságból” (1Péter 5:2, Katolikus fordítás; kiemelés tőlünk). A hatékony pásztori munkához tehát hozzátartozik az arra való készség és az az iránti buzgóság, hogy az ember másokat szolgáljon (János 21:15–17). Ez azt jelenti, hogy a pásztor meglátja a juhok szükségleteit, és gyorsan reagál. Azt jelenti, hogy a másokkal való bánásmódjában kimutatja azokat a keresztényi jó tulajdonságokat, amelyeket Isten szellemének a gyümölcseiként ismerünk (Galátzia 5:22, 23).

A pásztorkodáshoz néha az is hozzátartozik, hogy a vének meglátogatják a testvéreket. * De azok a pásztorok, akik ’kitárják szívüket’, önmagukból adnak, vagyis nem elégszenek meg azzal, hogy időnként pásztori látogatásokat végeznek. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy terelgessék a nyáj tagjait.

Mások képzése a pásztori munkára

A korától függetlenül bármelyik testvér, aki „felvigyázói tisztségre törekszik, kiváló munkát kíván” (1Timótheus 3:1, NW). Sok kisegítőszolga készséget mutatott arra, hogy további kiváltságokra törekedjen. A vének ezért örömmel segítenek ezeknek a készséges testvéreknek abban, hogy ’felvigyázói tisztségre törekedhessenek’. Ez annyit jelent, hogy képzik őket, hogy eredményes pásztorok legyenek.

Jehova keresztény gyülekezete szorosan ragaszkodik Isten magas irányadó mértékeihez, ezért nem gyengítették meg olyan hamis pásztorok, mint akikről az Ezékiel 34:2–6 ad leírást. Ezeket a pásztorokat Jehova megvetendőnek tartotta, és joggal. A nyáj legeltetése helyett önmagukat táplálták. Nem erősítették a gyöngéket, nem gyógyították a betegeket, nem kötözgették a megtörötteket, nem hozták vissza a szétszóródottakat és az elveszetteket. Nem úgy viselkedtek, mint a pásztorok, hanem inkább úgy, mint a farkasok, és kegyetlenül elnyomták a juhokat. Az elhanyagolt juhok szétszóródtak, és céltalanul kóboroltak, mivel senki sem viselt rájuk gondot (Jeremiás 23:1, 2; Náhum 3:18; Máté 9:36).

Ezektől a hűtlen pásztoroktól eltérően a keresztény pásztorok követik Jehova példáját. Segítenek szellemi értelemben „fűves legelőkre” és „csendes vizekhez” vinni a juhokat. Igyekeznek „az igazság ösvényein” vezetni őket, azáltal hogy segítenek nekik helyesen megérteni és személyesen alkalmazni Jehova Szavát. Mindezt azért tudják eredményesen megtenni, mert ’a tanításra alkalmatosak’ (1Timótheus 3:2).

A vének jórészt az emelvényről tanítanak, a gyülekezeti összejöveteleken. De személyesen is tanítanak. Természetesen vannak, akik négyszemközt tanítanak ügyesebben, mások pedig az előadások megtartásában tehetségesebbek. Ám az, hogy valaki nem olyan jó képességű a tanítás valamelyik területén, nem feltétlenül teszi őt alkalmatlanná a tanítói feladatra. A vének minden lehetőséget kihasználnak a tanításra, amit csak tudnak, például a pásztorkodást is. A pásztorkodás egy része kötött keretek között történik, például előre megbeszélt látogatások alkalmával. De a pásztorkodás területén sok mindent  kötetlenebb formában is meg lehet oldani, és ez is nagyon hasznos.

Mindig pásztorok és tanítók

Az orvosnak tudásra és tapasztalatra van szüksége a munkája végzéséhez. De a betegei akkor értékelik mindezt, ha az orvos kedves, könyörületes, törődő, és őszintén érdeklődik irántuk. Ezek a tulajdonságok az egyéniségének a részei kell hogy legyenek. Ehhez hasonló tulajdonságoknak egy jó tanító vagy pásztor egyéniségének a vonásaivá is kell válniuk, énjének a mindennapi részeivé. Egy igazi tanító fel van készülve rá, hogy mindig oktassa a körülötte levőket, amikor csak szükséges. „Az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!” — mondja a Példabeszédek 15:23. Az „idejében” kifejezés utalhat arra, amikor egy vén az emelvényről beszél, házról házra prédikál, vagy amikor a Királyság-teremben, illetve telefonon beszélget valakivel. Egy jó pásztor ugyanígy igyekszik mindig kiváló tulajdonságokat felmutatni, és törődni másokkal, nemcsak akkor, amikor pásztori látogatásokat végez. Már ’kitárta szívét’, ezért minden alkalmat megragad, hogy terelgesse a nyájat, és a kellő időben megadja neki a szükséges törődést. Ezért fogják a juhok szeretetre méltónak tartani (Márk 10:43).

Wolfgang, aki most vén, visszaemlékszik, hogy egyszer egy kisegítőszolga a feleségével baráti látogatást tett a családjuknál. Így mesél erről: „A gyermekeinket fellelkesítette, hogy figyelnek rájuk, és hogy mindenki kellemesen érzi magát. Még mindig beszélnek róla.” Igen, ez a kisegítőszolga törődést mutatott: ’kitárta szívét’.

Máskor is van alkalmunk ’kitárni szívünket’: meglátogathatjuk a betegeket, küldhetünk nekik néhány bátorító gondolatot, vagy felhívhatjuk őket telefonon. Mindegy, csak érezzék, hogy törődünk velük! Ajánljuk fel a segítségünket, ha kell. Ha beszélgetni szeretnének, hallgassuk meg őket figyelmesen. Beszélgessünk velük lelkesítő, izgalmas teokratikus tevékenységekről, amelyek a helyi gyülekezetben vagy máshol folynak. Segítsünk nekik, hogy a dicsőséges jövőre tudjanak összpontosítani, amely fenn van tartva azoknak, akik szeretik Jehovát (2Korinthus 4:16–18).

A pásztori látogatások mellett

A pásztorkodás célját szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy a testvérek otthonaiban kötött keretek között végzett pásztori látogatásokkal nem merül ki ez a munka, jóllehet ezek is fontosak. Egy szerető pásztor úgy ’tárja ki szívét’, hogy minden helyzetben és minden időben megközelíthető. Barátságos kapcsolatot ápol a testvéreivel, ezért azok biztosak benne, hogy a nehéz időkben sem kell semmi rossztól tartaniuk, hiszen tudják, hogy szerető testvérük, a keresztény pásztor törődik velük (Zsoltárok 23:4).

Igen, ti keresztény pásztorok, mindannyian  ’tárjátok ki szíveteket’! Tanúsítsatok őszinte szeretetet a testvéreitek iránt: bátorítsátok, üdítsétek fel és építsétek őket szellemileg, ahogyan csak tudjátok. Segítsetek nekik, hogy állhatatosak legyenek a hitben (Kolossé 1:23). A juhok semmiben sem fognak szűkölködni, hiszen olyan keresztény pásztorokkal vannak megáldva, akik ’kitárják szívüket’. Az lesz az elhatározásuk, ami Dávidé is volt, hogy Jehova házában lakoznak hosszú ideig (Zsoltárok 23:1, 6). Mi egyébre vágyhatna egy szerető pásztor?

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

A keresztény pásztorok

• buzgóságból és önként szolgálnak

• táplálják és gondozzák a nyájat

• segítenek másoknak, hogy pásztori feladatokra törekedhessenek

• meglátogatják a betegeket, és gondjukat viselik

• mindig készek segíteni testvéreiknek

[Képek a 31. oldalon]

A szántóföldi szolgálatban, az összejöveteleken vagy a társas összejöveteleken — bárhol vannak a vének, ők mindig pásztorok