„A szerényeknél a bölcsesség lakik”

„Mit kér vissza tőled Jehova, nemde azt, hogy . . . szerényen járj a te Isteneddel?” (MIKEÁS 6:8, NW).

1., 2. Mi a szerénység, és miben különbözik az elbizakodottságtól?

EGY kiemelkedő apostol nem akarja felhívni magára a figyelmet. Egy bátor izraelita bíró úgy beszél magáról, mint aki a legkisebb az atyja házában. A legnagyobb ember, aki valaha élt, elismeri, hogy nem korlátlan a hatalma. Mindegyikük szerény.

² A szerénység az elbizakodottság ellentéte. Aki szerény, az józanul méri fel képességeit és tulajdon értékét, és nincs benne gőg, sem önteltség. A szerény ember nem büszke, nem dicsekvő és nem becsvágyó, hanem mindig tudatában van a korlátainak. Ezért tiszteletben tartja, és kellően figyelembe veszi mások érzéseit és nézeteit.

3. Mit jelent az, hogy a bölcsesség ’a szerényeknél lakik’?

³ A Biblia jó okkal jelenti ki: „a szerényeknél a bölcsesség lakik” (Példabeszédek 11:2, Katolikus fordítás). A szerény ember bölcs, mert olyan úton jár, amelyet Isten helyesel, és kerüli azt az elbizakodott szellemet, amely gyalázathoz vezet (Példabeszédek 8:13; 1Péter 5:5). A szerénységben rejlő bölcsességet Isten számos szolgájának az életútja igazolja. Vizsgáljuk meg az első bekezdésben említett három példát.

Pál, a ’szolga’ és ’sáfár’

4. Milyen különleges kiváltságai voltak Pálnak?

⁴ Pál kiemelkedő személyiség volt a korai keresztények között, és ez érthető is. Szolgálata során több ezer kilométert tett meg szárazföldön és vízen, és számos gyülekezetet alapított meg. Jehova ezenkívül látomásokkal áldotta meg Pált, valamint azzal az ajándékkal, hogy képes volt idegen nyelveken szólni (1Korinthus 14:18; 2Korinthus 12:1–5). Ihletést is adott Pálnak, hogy megírjon 14 levelet, amelyek most a Keresztény Görög Iratok részét képezik. Nyilvánvalóan elmondhatjuk, hogy Pál az összes többi apostolnál többet fáradozott (1Korinthus 15:10).

5. Hogyan mutatta ki Pál, hogy szerényen gondolkodik önmagáról?

⁵ Mivel Pál elöl járt a keresztényi tevékenységben,  némelyek talán azt várnák, hogy a figyelem középpontjában tetszelegjen, sőt kérkedjen a hatalmával. De ő nem így tett, mert szerény volt. Azt mondta magáról, hogy ő „a legkisebb az apostolok között”, majd hozzátette: „nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát” (1Korinthus 15:9). Pál, aki korábban a keresztények üldözője volt, sosem felejtette el, hogy csakis ki nem érdemelt kedvesség által kerülhetett egyáltalán kapcsolatba Istennel, nem beszélve a különleges szolgálati kiváltságairól (János 6:44; Efézus 2:8). Ezért nem érezte úgy, hogy a szolgálatban elért kimagasló eredményei mások fölé emelnék őt (1Korinthus 9:16).

6. Hogyan tanúsított szerénységet Pál abban, ahogyan a korinthusi keresztényekkel viselkedett?

⁶ Pál szerénysége különösen jól megmutatkozott abban, ahogyan a korinthusi keresztényekkel viselkedett. Néhányukra bizonyára nagy hatással voltak azok, akiket kiemelkedő felvigyázóknak tartottak, például Apollós, Kéfás és maga Pál (1Korinthus 1:11–15). Pál mégsem kérte, hogy a korinthusiak dicsérjék, és nem is használta ki, hogy csodálták őt. Amikor elment hozzájuk, nem „nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel” jelent meg. Ehelyett Pál inkább ezt mondta magáról és a társairól: „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait” (1Korinthus 2:1–5; 4:1). *

7. Hogyan tanúsított szerénységet Pál még akkor is, amikor tanácsot adott?

⁷ Pál még akkor is szerénységet tanúsított, amikor határozott tanácsot és útmutatást kellett adnia. Bár hivatkozhatott volna apostoli tekintélyének súlyára, ő inkább „Istennek irgalmasságára” és „a szeretetért” kérlelte keresztény hittársait (Róma 12:1, 2; Filemon 8, 9). Miért tette ezt? Azért, mert komolyan gondolta, hogy ’munkatársa’ a testvéreinek, és nem ’uralkodik a hitükön’ (2Korinthus 1:24). Nem fér hozzá kétség, hogy Pált a szerénysége miatt volt annyira könnyű megszeretniük az első századi keresztény gyülekezeteknek (Cselekedetek 20:36–38).

 Maradjunk szerények, ha kiváltságokat kapunk

8., 9. a) Miért gondolkodjunk szerényen önmagunkról? b) Hogyan tudnak szerénységet tanúsítani azok, akikre bizonyos felelősségeket bíztak?

⁸ Pál kiváló példát mutatott a ma élő keresztényeknek. Függetlenül attól, hogy milyen felelősségek vannak ránk bízva, egyikünk sem érezheti úgy, hogy felette áll a többieknek. „Ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg” — írta Pál (Galátzia 6:3). Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23, kiemelés tőlünk; 5:12). Igen, soha ne felejtsük el, hogy mindannyian bűnt és halált örököltünk Ádámtól. A különleges kiváltságok nem emelnek fel minket a bűn alacsony állapotából (Prédikátor 9:2, K. f. [9:4]). Ahogy igaz volt Pál esetében is, az emberek csakis ki nem érdemelt kedvesség által kerülhetnek egyáltalán kapcsolatba Istennel, nem beszélve a szolgálati kiváltságokról (Róma 3:12, 24).

⁹ Aki felismeri ezt és szerény, az nem gondol önelégülten a kiváltságaira, és nem dicsekszik az eredményeivel (1Korinthus 4:7). Amikor tanácsot vagy útmutatást ad, munkatársként, nem pedig úrként teszi azt. Természetesen nem lenne helyes, ha valaki, aki bizonyos feladatok tekintetében kiemelkedik a többiek közül, elvárná, hogy hívőtársai dicsérjék, vagy kihasználná, hogy csodálják őt (Példabeszédek 25:27; Máté 6:2–4). Csak az a dicséret ér valamit, amit mások mondanak nekünk, méghozzá maguktól. Ha pedig megdicsérnek minket, nem szabad hagynunk, hogy emiatt többet gondoljunk magunkról, mint amennyit szükséges gondolnunk (Példabeszédek 27:2; Róma 12:3).

10. Magyarázd el, hogyan lehetnek „gazdagok . . . hitben” olyanok, akik jelentéktelennek tűnnek!

¹⁰ Ha némi felelősséggel vagyunk megbízva, a szerénység segítségünkre lesz abban, hogy ne hangsúlyozzuk túl a magunk személyét, azt a benyomást keltve másokban, hogy a gyülekezet csupán a mi fáradozásainknak és képességeinknek köszönhetően működik jól. Például lehet, hogy kifejezetten tehetséges tanítók vagyunk (Efézus 4:11, 12). De ha szerények vagyunk, el kell ismernünk, hogy a gyülekezeti összejöveteleken sokszor nem abból tanuljuk a legtöbbet, ami az emelvényről elhangzik. Például nem hat-e rád buzdítólag, amikor látod azt a szülőt, aki egyedül neveli a gyermekeit, és rendszeresen eljön a Királyság-terembe a gyermekeivel együtt? Vagy azt a depressziós testvért, aki hűségesen eljár az összejövetelekre, pedig állandóan az értéktelenség érzésével küszködik? Vagy azt a fiatalt, aki az iskolában és máshol tapasztalt rossz hatások ellenére folyamatosan előrehalad szellemileg? (Zsoltárok 84:11). Ezek az emberek talán nincsenek a figyelem középpontjában. A többiek nagyrészt nem is tudnak arról, hogy milyen próbáknak van kitéve a feddhetetlenségük. Ennek ellenére lehet, hogy éppen olyan „gazdagok . . . hitben”, mint akik a figyelem középpontjában állnak (Jakab 2:5). Végül úgyis a hűségünkkel nyerhetjük el Jehova tetszését (Máté 10:22; 1Korinthus 4:2).

Gedeon, aki „a legkisebb” volt atyja házában

11. Hogyan tanúsított szerénységet Gedeon, amikor Isten angyalával beszélt?

¹¹ Gedeon, a Manassé törzséből való, erős, fiatal férfi Izráel történelmének egyik zűrzavaros időszakában élt. Isten népe már hét éve a midianiták elnyomása alatt élt. De most eljött Jehova ideje a népe megszabadítására. Ezért egy angyal megjelent Gedeonnak, és ezt mondta: „az Úr veled, erős férfiú!” Gedeon szerény volt, így hát nem sütkérezett ennek a váratlan  dicséretnek a fényében. Inkább tisztelettudóan szólt az angyalhoz: „Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?” Az angyal elmagyarázta neki a dolgokat, majd ezt mondta: „megszabadítod Izráelt Midián kezéből.” Hogyan válaszolt Gedeon? Mohón megragadhatta volna a megbízatást, mint ami lehetővé teszi, hogy nemzeti hőssé legyen, de ő ehelyett így felelt: „Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.” Micsoda szerénység! (Bírák 6:11–15).

12. Hogyan bizonyult körültekintőnek Gedeon a megbízatása teljesítésekor?

¹² Jehova kipróbálta Gedeont, mielőtt elküldte őt a csatába. Hogyan? Arra utasította, hogy rombolja le apja Baálnak szentelt oltárát, és döntse le az oltár mellett álló szent oszlopot. A megbízatás teljesítéséhez bátorságra volt szükség, de Gedeon szerénységet és körültekintést is tanúsított azzal, ahogyan végrehajtotta a feladatot. Nem akkor tevékenykedett, amikor mindenki láthatta, hanem az éj leple alatt, amikor valószínűleg nem vették észre az emberek. Gedeon ezenkívül kellően óvatos volt a megbízatásával kapcsolatban. Magával vitt tíz szolgát, talán azért, hogy néhányan őrködjenek, míg a többiek segítenek neki lerombolni az oltárt és a szent oszlopot. * Mindenesetre Jehova áldásával teljesítette a megbízatását, idővel pedig arra használta őt fel Isten, hogy megszabadítsa Izráelt a midianitáktól (Bírák 6:25–27).

Legyünk szerények és körültekintők!

13., 14. a) Hogyan tanúsíthatunk szerénységet, amikor valamilyen szolgálati kiváltságot kapunk? b) Hogyan mutatott jó példát a szerénységben A. H. Macmillan testvér?

¹³ Sokat tanulhatunk Gedeon szerénységéből. Hogyan reagálunk például, amikor valamilyen szolgálati kiváltságot kapunk? Először az jut  eszünkbe, hogy mennyire előtérbe fogunk kerülni, és milyen tekintélyt kölcsönöz majd nekünk? Vagy pedig szerényen és imáinkkal kísérve átgondoljuk, hogy képesek vagyunk-e teljesíteni a megbízatással járó követelményeket? A. H. Macmillan testvér, aki 1966-ban fejezte be földi pályafutását, jó példát mutatott ebben. C. T. Russell, a Watch Tower Society első elnöke egyszer megkérdezte Macmillan testvér véleményét arról, hogy ki vehetné át a munka irányítását, amíg ő nincs ott. Az ezt követő beszélgetés során Macmillan testvér egyszer sem ajánlotta magát, pedig könnyen megtehette volna. Végül Russell testvér arra kérte Macmillan testvért, hogy gondolja át, elfogadná-e ezt a megbízatást. „Úgy álltam ott, mint egy félájult — írta Macmillan testvér évekkel később. — Aztán valóban nagyon komolyan átgondoltam, és egy ideig mindig imába foglaltam a dolgot, mielőtt megmondtam neki, hogy boldogan megteszek mindent, amivel a segítségére lehetek.”

¹⁴ Russell testvér nem sokkal ezután meghalt, így a Watch Tower Society elnöki széke üresen maradt. Mivel Russell testvér utolsó prédikáló körútja idején Macmillan testvér vette át az irányítást, az egyik testvér megjegyezte: „Mac, neked nagy esélyed van az elnökségre. Te voltál Russell testvér különleges képviselője, míg ő nem volt itt, és mindannyiunknak meghagyta, hogy tegyük azt, amit mondasz. Most elment, és nem jött vissza. Úgy tűnik, neked kell továbbvinni az ügyet.” Macmillan testvér így válaszolt: „Testvérem, nem így kell gondolkodni erről. Ez az Úr munkája, és az Úr szervezetében csak olyan tisztséget kaphat az ember, amilyet az Úr jónak lát; és biztos vagyok benne, hogy erre a munkára nem én vagyok a megfelelő ember.” Ezután Macmillan testvér valaki mást javasolt a tisztségre. Gedeonhoz hasonlóan szerényen gondolkodott önmagáról. Jó, ha mi is elsajátítjuk ezt a gondolkodásmódot.

15. Milyen gyakorlati módokon lehetünk tisztán látóak, amikor prédikálunk?

¹⁵ Nekünk is szerényen kell teljesítenünk a megbízatásainkat. Gedeon körültekintő volt, és törekedett rá, hogy ne bosszantsa fel szükségtelenül az ellenségeit. Ehhez hasonlóan a prédikálómunkánkban szerénynek és körültekintőnek kell lennünk abban, ahogyan másokkal beszélünk. Igaz, hogy szellemi hadviselésben veszünk részt, hogy „erősségeket” és „okoskodásokat” rontsunk le (2Korinthus 10:4, 5). De nem szabad leereszkedően beszélnünk az emberekkel, sem valós okot adnunk nekik arra, hogy megsértődjenek az üzenetünk hallatán. Inkább tartsuk tiszteletben a nézeteiket, azt hangsúlyozzuk, amiben egyetértünk, majd pedig összpontosítsunk az üzenetünk kedvező oldalaira (Cselekedetek 22:1–3; 1Korinthus 9:22; Jelenések 21:4).

 Jézus, a szerénység legnagyobb példája

16. Hogyan mutatta ki Jézus, hogy szerényen gondolkodik önmagáról?

¹⁶ A szerénységben Jézus Krisztus mutatta a legjobb példát. * Bár Jézus meghitt kapcsolatnak örvendett Atyjával, nem vonakodott elismerni, hogy vannak olyan dolgok, amelyek nem az ő hatáskörébe tartoznak (János 1:14). Amikor például Jakab és János anyja azt kérte, hogy a fiai Jézus mellett ülhessenek a királyságában, Jézus ezt mondta: „az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni” (Máté 20:20–23). Egy másik alkalommal Jézus nyíltan elismerte: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól . . .  nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem” (János 5:30; 14:28; Filippi 2:5, 6).

17. Hogyan tanúsított szerénységet Jézus a másokkal való kapcsolataiban?

¹⁷ Jézus minden tekintetben felette állt a tökéletlen embereknek, és páratlan hatalmat kapott Atyjától, Jehovától. Mégis szerényen viselkedett a követőivel. Nem próbálta lenyűgözni őket tudásának a fitogtatásával. Figyelmes és könyörületes volt, figyelembe vette az emberi szükségleteiket (Máté 15:32; 26:40, 41; Márk 6:31). Így tökéletes létére sem volt maximalista. Soha nem várt el többet a tanítványaitól, mint amit adni tudtak, és soha nem tett rájuk több terhet, mint amit el tudtak viselni (János 16:12). Nem csoda, hogy olyan sokan felüdítőnek találták a társaságát! (Máté 11:29).

Utánozzuk Jézusnak a szerénységben mutatott példáját!

18., 19. Hogyan utánozhatjuk Jézus szerénységét abban, a) ahogyan önmagunkról gondolkodunk, és b) ahogyan másokkal bánunk?

¹⁸ Ha a legnagyobb ember, aki valaha élt, szerény volt, mennyivel inkább annak kell lennünk nekünk! A tökéletlen emberek gyakran nem hajlandók elismerni, hogy egyszerűen nincs korlátlan hatalmuk. A keresztények azonban Jézust utánozva igyekeznek szerények lenni. Nem túl büszkék ahhoz, hogy felelősségeket bízzanak olyanokra, akik képesek viselni azokat. Nem is gőgösek annyira, hogy vonakodnának elfogadni az irányítást azoktól, akik fel vannak hatalmazva a vezetésre. Együttműködő szellemben hozzájárulnak, hogy a gyülekezetben minden „ékesen és jó renddel” történjen (1Korinthus 14:40).

¹⁹ A szerénység továbbá arra ösztönöz minket, hogy ésszerű elvárásokat támasszunk másokkal szemben, és vegyük figyelembe más emberek szükségleteit (Filippi 4:5, NW). Talán vannak olyan képességeink és erős oldalaink, amelyek másoknak nincsenek. De ha szerények vagyunk, nem fogjuk elvárni másoktól, hogy mindig úgy tegyenek, ahogy mi szeretnénk. Tudjuk, hogy mindenkinek megvannak a maga korlátai, ezért szerényen elnézzük mások hiányosságait. Péter így írt: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez” (1Péter 4:8).

20. Mit tehetünk, hogy leküzdjük a szerénytelenségre való hajlamunkat?

²⁰ Amint megtanultuk, a bölcsesség bizony a szerényeknél lakik. Mit tehetsz akkor, ha rájössz, hogy hajlasz a szerénytelenségre és az elbizakodottságra? Ne csüggedj el! Inkább kövesd Dávid példáját. Ő így imádkozott: „A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam” (Zsoltárok 19:14, Úf). Ha utánozzuk az olyan emberek hitét, amilyen például Pál, Gedeon és mindenekelőtt Jézus Krisztus volt, akkor személyesen fogjuk tapasztalni, mennyire igazak ezek a szavak: „a szerényeknél a bölcsesség lakik” (Példabeszédek 11:2, K. f.).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

• Mi a szerénység?

• Hogyan utánozhatjuk Pál szerénységét?

• Mit tanulhatunk a szerénységről Gedeon példájából?

• Miért mondhatjuk, hogy Jézus volt a szerénység legnagyobb példája?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

A szerénysége megszerettette Pált keresztény hittársaival

[Kép a 17. oldalon]

Gedeon körültekintően hajtotta végre Isten akaratát

[Kép a 18. oldalon]

Isten Fia, Jézus mindenben szerénységet tanúsít