Az elbizakodottság gyalázathoz vezet

„Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik” (PÉLDABESZÉDEK 11:2, Katolikus fordítás).

1., 2. Mi az elbizakodottság, és hogyan vezetett már több ízben is katasztrófához?

EGY irigy lévita egy lázadó tömeg élén a hatalom Jehova által kinevezett képviselői ellen vonul. Egy becsvágyó herceg fondorlatos tervet sző apja trónjának megszerzésére. Egy türelmetlen király figyelmen kívül hagyja Isten prófétájának a határozott utasításait. Ennek a három izraelitának van egy közös vonása: az elbizakodottság.

² Az elbizakodottság a szív jellemzője, amely komoly veszélyt jelent mindenkinek (Zsoltárok 19:14, K. f.). Az elbizakodott ember bátran megenged magának olyasmit, amire nincs felhatalmazva. Ez gyakran katasztrófához vezet. Az elbizakodottság már királyokat tett tönkre, és birodalmakat döntött romba (Jeremiás 50:29, 31, 32; Dániel 5:20). Sőt, Jehova néhány szolgája is beleesett az elbizakodottság csapdájába, és ez a vesztét okozta.

3. Hogyan tanulhatunk arról, hogy milyen veszélyes az elbizakodottság?

³ A Biblia jó okkal jelenti ki: „Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik” (Példabeszédek 11:2, K. f.). A Bibliában találunk olyan példákat, amelyek megerősítik ennek a példabeszédnek az igaz voltát. Ha megvizsgálunk közülük néhányat, akkor  jobban fogjuk látni, milyen veszélyes túllépni a megfelelő korlátokon. Nézzük hát, hogy miként indította az irigység, a becsvágy és a türelmetlenség a bevezetőben említett három férfit arra, hogy elbizakodottan cselekedjen, ami végül gyalázatot hozott rájuk.

Kóré, az irigy lázadó

4. a) Ki volt Kóré, és minden valószínűség szerint milyen történelmi eseményeket élt át? b) Idősebb korában milyen hírhedt cselekedetre bujtotta fel a társait?

⁴ Kóré kéhátita lévita volt, Mózes és Áron első unokatestvére. Kétségtelenül évtizedekig lojális volt Jehovához. Kórénak kiváltsága volt ott lenni azok között, akiket Jehova csoda által megszabadított a Vörös-tengeren keresztül, és valószínűleg részt vett Jehova ítéletének a végrehajtásában azokon az izraelitákon, akik a Sínai-hegynél imádták a borjút (2Mózes 32:26). Ennek ellenére Kóré végül egy Mózes és Áron elleni lázadás élére állt, amelyben a Rúben törzséből való Dáthán, Abirám és On, valamint 250 izraelita fejedelem is részt vett. * „Sokat tulajdonítotok magatoknak — mondták Mózesnek és Áronnak —, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?” (4Mózes 16:1–3).

5., 6. a) Miért lázadt fel Kóré Mózes és Áron ellen? b) Miért mondhatjuk, hogy Kóré valószínűleg nem méltányolta eléggé az Isten elrendezésében betöltött helyét?

⁵ Miért lázadt fel Kóré, ha évekig hűséges volt? Mózes biztosan nem elnyomó módon vezette Izráelt, hiszen „igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak” (4Mózes 12:3). Mégis úgy tűnik, Kóré irigykedett Mózesre és Áronra, és neheztelt rájuk a kiemelkedő állásuk miatt. Ezért — tévesen — azt állította, hogy Mózes és Áron önhatalmúlag és önző módon emelte magát a gyülekezet fölé (Zsoltárok 106:16).

⁶ Kórénak egyebek közt nagy valószínűséggel az volt a gondja, hogy nem értékelte a maga kiváltságait Isten elrendezésében. Bár a kéhátita léviták nem voltak papok, mégis taníthatták Isten Törvényét. A sátortemplom berendezését és edényeit is ők vitték, amikor el kellett szállítani ezeket. Ez egyáltalán nem volt csekély jelentőségű feladat, mert a szent edényekhez csak olyanok nyúlhattak, akik vallási és erkölcsi értelemben tiszták voltak (Ésaiás 52:11). Amikor tehát Mózes ott állt Kóréval szemben, lényegében ezt kérdezte: Úgy látod, hogy annyira jelentéktelen  a megbízatásod, hogy még a papságot is meg kell szerezned? (4Mózes 16:9, 10). Kóré nem értette meg, hogy a legnagyobb megtiszteltetés az, ha valaki hűségesen szolgálhatja Jehovát az ő elrendezése szerint, nem pedig az, hogy valamilyen különleges állása vagy rangja van (Zsoltárok 84:11).

7. a) Mit tett Mózes Kóréval és embereivel? b) Hogyan ért tragikus véget Kóré lázadása?

⁷ Mózes felhívta Kórét és embereit, hogy másnap reggel gyűljenek össze a gyülekezet sátoránál tömjénezőkkel és füstölőszerrel. Kóré és az emberei nem voltak feljogosítva, hogy füstölőszert ajánljanak fel, mivel nem voltak papok. Ha tömjénezőkkel és füstölőszerrel jönnének el, az világosan bizonyítaná, hogy még mindig úgy érzik, hogy joguk van papokként eljárni — pedig ott volt nekik az egész éjszaka, azalatt átgondolhatták a dolgot. Amikor másnap reggel megjelentek, Jehova jogosan nyilvánította ki a haragját. Ami a Rúben törzséből valókat illeti, „a föld megnyitá az ő száját, és elnyelé őket”. A többieket — Kórét is — Istentől leszálló tűz emésztette meg (5Mózes 11:6; 4Mózes 16:16–35; 26:10). Kóré elbizakodottsága a legnagyobb gyalázathoz vezetett, igen, Isten nemtetszéséhez!

Állj ellen az ’irigységre való hajlamnak’!

8. Hogyan mutatkozhat meg a keresztények között az ’irigységre való hajlam’?

⁸ A Kóréról szóló beszámoló figyelmeztetés nekünk. Mivel a tökéletlen emberekben megvan az ’irigységre való hajlam’, még a keresztény gyülekezetben is megmutatkozhat ez a tulajdonság (Jakab 4:5, NW). Előfordulhat például, hogy nagyon fontosnak tartjuk a rangot. Kóréhoz hasonlóan talán mi is irigykedünk azokra, akiknek olyan kiváltságaik vannak, amelyekre mi is vágyunk. Vagy az is lehet, hogy az első századi Diotrefesz nevű keresztényhez válunk hasonlóvá. Ő szigorúan bírálta az apostolok tekintélyét, nyilvánvalóan azért, mert ő szeretett volna irányítani. Igen, János azt írta, hogy Diotrefesz „elsőséget kíván közöttük” (3János 9).

9. a) Milyen gondolkodásmódot kell kerülnünk a gyülekezeti felelősségekkel kapcsolatban? b) Hogyan tudjuk helyesen szemlélni az Isten elrendezésében betöltött helyünket?

⁹ Az természetesen nem helytelen, ha egy keresztény férfi gyülekezeti felelősségekre törekszik. Sőt Pál kifejezetten erre buzdította a testvéreket (1Timótheus 3:1). Ennek ellenére soha ne tekintsük érdemeink elismerésének a szolgálati kiváltságokat, mintha a megszerzésükkel feljebb kerülhetnénk valamiféle ranglétrán. Ne feledd, Jézus ezt mondta: „a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; és a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok” (Máté 20:26, 27). Nyilván nem lenne helyes irigykedni azokra, akiknek nagyobb felelősségeik vannak, mintha Isten szemében attól függne az értékünk, hogy milyen „rangunk” van a szervezetében. Jézus kijelentette: „mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23:8). Ezért akár hírnökök, akár úttörők vagyunk, nemrég keresztelkedtünk meg, vagy már régóta a feddhetetlenség megőrzői vagyunk, mindannyiunknak, akik teljes szívből szolgáljuk Jehovát, értékes helyünk van az elrendezésében (Lukács 10:27; 12:6, 7; Galátzia 3:28; Zsidók 6:10). Igazi áldás azzal a több millió emberrel vállvetve szolgálni, aki arra törekszik, hogy alkalmazza a Biblia következő tanácsát: „Egymás iránt . . . viseltessetek alázattal” (1Péter 5:5, K. f.).

Absolon, a becsvágyó karrierista

10. Ki volt Absolon, és hogyan próbálta megnyerni azoknak a jóindulatát, akik a királyhoz mentek, hogy ítélkezzen az ügyükben?

¹⁰ Dávid király harmadik fiának, Absolonnak az életútja a becsvágy iskolapéldája. Absolon, a cselszövő karrierista megpróbálta megnyerni azoknak a jóindulatát, akik a királyhoz mentek, hogy ítélkezzen az ügyükben. Először is arra célozgatott, hogy Dávid nem törődik az érdekeikkel. Aztán felhagyott a ravaszkodással, és a tárgyra tért. Monoton hangon így szólt: „Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.” Absolon ravasz mesterkedése nem ismert határokat. „Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki  — mondja el a Biblia —, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt. És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala.” Milyen eredményt ért el? „Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala” (2Sámuel 15:1–6).

11. Hogyan próbálta Absolon megszerezni Dávid trónját?

¹¹ Absolon elhatározta, hogy megszerzi apja királyságát. Öt évvel korábban megölette Dávid legidősebb fiát, Amnont, azzal a látszólagos indokkal, hogy bosszút áll rajta a húgának, Támárnak a megerőszakolásáért (2Sámuel 13:28, 29). De lehet, hogy Absolon már akkor pályázott a trónra, és úgy gondolta, ha megöleti Amnont, úgy könnyen megszabadul az egyik vetélytársától. * Mindenesetre, amikor az idő elérkezett, Absolon cselekedett. Királyságát az egész országban kihirdettette (2Sámuel 15:10).

12. Mondd el, hogyan vezetett gyalázathoz Absolon elbizakodottsága!

¹² Absolonnak egy ideig sikere volt, mert „igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett”. Dávid királynak idővel menekülnie kellett, hogy mentse az életét (2Sámuel 15:12–17). Absolon pályafutásának azonban hamarosan vége szakadt, amikor Joáb megölte őt, aztán bedobták egy verembe, és letakarták kövekkel. Képzeld csak el! Ezt a becsvágyó férfit, aki király akart lenni, még el sem temették tisztességesen, amikor meghalt. * Az elbizakodottság valóban gyalázatot hozott Absolonra (2Sámuel 18:9–17).

Őrizkedj az önző becsvágytól!

13. Hogyan verhet gyökeret a becsvágyó szellem egy keresztény szívében?

¹³ Sokat tanulhatunk Absolon hatalomra jutásából és azt követő bukásából. A mai könyörtelen világban megszokott dolog, hogy az emberek hízelegnek a feletteseiknek, megpróbálnak a bizalmukba férkőzni, csak hogy jó benyomást tegyenek rájuk, vagy talán bizonyos kiváltságokhoz jussanak, illetve előléptessék őket. Ugyanakkor talán kérkedően beszélnek a beosztottjaikkal, jóindulatot és támogatást remélve tőlük. Ha nem vigyázunk, a mi szívünkben is gyökeret verhet az ilyen becsvágyó szellem. Nyilván ez történt némelyekkel az első században, ami miatt az apostolok kénytelenek voltak erőteljes figyelmeztetéseket közölni (Galátzia 4:17; 3János 9, 10).

14. Miért őrizkedjünk a becsvágyó, öntömjénező szellemtől?

¹⁴ Jehova szervezetében nincs helyük az olyan öntömjénező cselszövőknek, akik ’a maguk dicsőségét próbálják keresni’ (Példabeszédek 25:27). A Biblia így figyelmeztet: „Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond” (Zsoltárok 12:4). Absolon ajka hízelkedő volt. Fellengzősen beszélt azokkal, akiknek a jóindulatára szüksége volt, s mindezt azért, hogy megszerezze a hőn áhított hatalmi állást. Ezzel ellentétben mennyire áldottak vagyunk, hogy olyan testvériség része lehetünk, amely követi Pál tanácsát: ’Semmit ne cselekedjetek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartsátok ti magatoknál’ (Filippi 2:3).

Saul, a türelmetlen király

15. Hogyan bizonyult Saul szerénynek valamikor?

¹⁵ Saul, aki később Izráel királya lett, valamikor szerény volt. Gondolj például arra, mi történt fiatalabb korában. Amikor Isten prófétája, Sámuel jót mondott róla, Saul alázatosan így válaszolt: „Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?” (1Sámuel 9:21).

16. Mivel nyilvánított ki Saul türelmetlenséget?

¹⁶ Később azonban eltűnt Saul szerénysége. Miközben hadban állt a filiszteusokkal, visszavonult Gilgálba, és várnia kellett, míg megérkezik Sámuel, és áldozatok által könyörög Istenhez. Mivel Sámuel nem jött meg a megbeszélt időben, Saul elbizakodottan maga mutatta be az égőáldozatot.  Éppen végzett vele, amikor megérkezett Sámuel. „Mit cselekedtél?!” — kérdezte Sámuel. Saul így felelt: „láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre . . . ; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot” (1Sámuel 13:8–12).

17. a) Első pillantásra miért tűnhetnek igazolhatónak Saul tettei? b) Miért feddte meg Jehova Sault a türelmetlen tettéért?

¹⁷ Első pillantásra talán igazolhatónak tűnnek Saul tettei. Isten népe végül is ’bajban volt’, „szorongattatott”, és reszketett reménytelen helyzetében (1Sámuel 13:6, 7). Az persze nem helytelen, ha valaki magához ragadja a kezdeményezést, ha a körülmények indokolják. * De ne feledd, hogy Jehova képes a szívünkben olvasni, és a legbensőbb indítékainkkal is tisztában van (1Sámuel 16:7). Így hát biztosan látott valamit Saul esetében, amiről a bibliai beszámoló közvetlenül nem beszél. Például láthatta, hogy Saul türelmetlensége büszkeségből fakadt. Sault talán rendkívül idegesítette, hogy neki, egész Izráel királyának olyasvalakire kell várnia, akit ő csak egy öreg, késlekedő prófétának tekint! Mindenesetre Saul úgy érezte, hogy Sámuel késése feljogosítja őt arra, hogy a saját kezébe vegye az ügyet, és figyelmen kívül hagyja a konkrét utasításokat, amelyeket kapott. Mi lett ennek a következménye? Sámuel nem dicsérte meg Sault a kezdeményezéséért. Ellenkezőleg, megfenyítette őt, ezt mondva: „a te királyságod nem lesz állandó . . . , mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt néked” (1Sámuel 13:13, 14). Ebben az esetben is gyalázathoz vezetett az elbizakodottság.

Óvakodj a türelmetlenségtől!

18., 19. a) Mondd el, hogyan vezethet elbizakodott tettekhez az, ha Isten egyik mai szolgája türelmetlen! b) Mit nem szabad elfelejtenünk a keresztény gyülekezet működésével kapcsolatban?

¹⁸ Azért jegyezték fel a Saul elbizakodott tettéről szóló beszámolót Isten Szavában, hogy hasznot merítsünk belőle (1Korinthus 10:11). Nagyon könnyű engednünk, hogy felbosszantsanak minket testvéreink tökéletlenségei. Saulhoz hasonlóan talán türelmetlenné válunk, és úgy érezzük, hogy csak akkor fognak rendesen menni a dolgok, ha a saját kezünkbe vesszük azokat. Például tegyük fel, hogy egy testvér kiváló szervező. Pontos ember, naprakészen tisztában van a gyülekezeti eljárásokkal, emellett tehetséges szónok és tanító. Ugyanakkor látja, hogy a többiek nem felelnek meg az ő lelkiismeretesen meghatározott mércéjének, és meg sem közelítik azt a hatékonyságot, amit elvárna. Vajon ez feljogosítja őt arra, hogy türelmetlen legyen? Bírálnia kellene a testvéreit, és arra célozgatnia, hogy ha ő nem fáradozna, semmi sem haladna előre, és a gyülekezet csődöt mondana? Ez bizony elbizakodottság lenne!

¹⁹ Valójában mi tartja össze a keresztényekből álló gyülekezetet? Az ügyviteli szakértelem? A hatékonyság? Az ismeret mélysége? Igaz, hogy ezek előnyös dolgok, amelyek hozzájárulnak, hogy minden olajozottan működjön a gyülekezetben (1Korinthus 14:40; Filippi 3:16; 2Péter 3:18). Jézus azonban azt mondta, hogy a követőit elsősorban a szeretetükről lehet felismerni (János 13:35). Ezért a törődést mutató vének amellett, hogy szeretik a rendet, felismerik, hogy a gyülekezet nem üzlet, amelyet szigorúan kell igazgatni, hanem olyan nyáj,  amelynek gyengéd törődésre van szüksége (Ésaiás 32:1, 2; 40:11). Ha valaki elbizakodottan figyelmen kívül hagyja ezeket az alapelveket, az gyakran viszályt szül. Ezzel ellentétben az Isten szerinti rend békét eredményez (1Korinthus 14:33, Újfordítású revideált Biblia; Galátzia 6:16).

20. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²⁰ A Kóréról, Absolonról és Saulról szóló bibliai beszámolók világosan megmutatják, hogy a Példabeszédek 11:2 szavainak megfelelően az elbizakodottság gyalázathoz vezet. Ugyanez a bibliavers azonban hozzáteszi: „a szerényeknél a bölcsesség lakik” (K. f.). Mi a szerénység? Milyen bibliai példák segítségével lehet jobban megérteni ezt a tulajdonságot, és hogyan lehetünk szerények? Ezeket a kérdéseket fogjuk megvizsgálni a következő cikkben.

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

• Mi az elbizakodottság?

• Hogyan indította Kórét az irigysége arra, hogy elbizakodottan cselekedjen?

• Mit tanulhatunk a becsvágyó Absolonról szóló beszámolóból?

• Hogyan kerülhetjük el a türelmetlen szellemet, amely Saulnál megnyilvánult?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 10. oldalon]

Saul elvesztette a türelmét, és elbizakodottan cselekedett