Miért legyenek ésszerűek az elvárásaink?

AMIKOR valóra válnak reményeink, és megvalósítjuk céljainkat, akkor elégedettség tölt el bennünket. De el kell ismernünk, hogy sokszor nem az álmainknak és elvárásainknak megfelelően alakulnak a dolgok. Ha újra meg újra csalódások érnek az életben, akkor talán megharagszunk magunkra, sőt másokra is. Egy bölcs férfi találóan jegyezte meg: „A halogatott reménység beteggé teszi a szívet” (Példabeszédek 13:12).

Vajon milyen okai lehetnek annak, hogy csalódottnak érezzük magunkat? Hogyan tudunk dolgozni azon, hogy ésszerű elvárásaink legyenek? És miért válik ez a javunkra?

Elvárások és csalódások

A mai rohanó világban úgy tűnik, minél inkább próbálunk lépést tartani a feladatainkkal, annál inkább lemaradunk. A körülmények könyörtelen követelményeket támaszthatnak az időnkkel és az erőnkkel szemben, és ha nem tudunk megvalósítani valamit, amit elhatároztunk, hajlamosak lehetünk az önostorozásra. Még az is lehet, hogy kezdjük úgy érezni, hogy csalódást okozunk másoknak. Cynthia, aki feleség és anya is egyben, és tudja, milyen nehéz szülőnek lenni, ezt mondja: „Olyan bosszantó, amikor következetlen vagyok a gyermekeim fegyelmezésében, és úgy érzem, nem jól nevelem őket.” A tizenéves Stephanie így nyilatkozik az iskolai tanulmányairól: „Nincs időm mindenre, amire szeretném, és ezért türelmetlen vagyok.”

Az ésszerűtlenül magas elvárások könnyen maximalistává tehetik az embert, ez meg aztán igazán bosszantó lehet. Egy Ben nevű fiatal férj bevallja: „Ha szemügyre veszem a tetteimet, gondolataimat vagy érzéseimet, mindig csak azt látom, hogy hogyan lett volna jobb. Folyton tökéletességre vágyom, és emiatt türelmetlen, ideges és csalódott vagyok.” Gail, aki keresztény feleség, ezt mondja: „Aki maximalista, az úgy gondolja, hogy nem hibázhat. Szuperanya és szuperfeleség akar lenni. Csak akkor boldog, ha eredményeket tud felmutatni, ezért bosszantja minden elvesztegetett fáradozás.”

Másvalami is kiválthatja, hogy valaki csalódottnak érzi magát: a romló egészségi állapot és az időskor. Ha az ember már nem olyan mozgékony, és kevesebb ereje van, az felnagyíthatja a korlátait, és növelheti a tehetetlenség érzését. „Türelmetlen voltam magammal szemben, amiért nem tudtam már megtenni olyan dolgokat, amelyek annyira egyszerűek és természetesek voltak, mielőtt megbetegedtem” — ismeri el Elizabeth.

Ezek a példák megmutatják, hogy mi minden válthat ki valakiből csalódottságot. Ha nem tartjuk ellenőrzésünk alatt az ilyen érzéseket, még a végén azt is hihetjük, hogy nem értékelnek minket mások. Akkor hát milyen határozott lépéseket tehetünk, hogy megbirkózzunk a csalódásainkkal, és ésszerű elvárásokat alakítsunk ki?

Hogyan alakíthatunk ki ésszerű elvárásokat?

Először is ne felejtsd el, hogy Jehova ésszerű és megértő. A Zsoltárok 103:14 erre emlékeztet bennünket: „ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.” Ismerve a képességeinket és a korlátainkat, Jehova csak annyit vár el tőlünk, amennyit adni tudunk. Az egyik dolog, amit viszont kér tőlünk, az az, hogy ’alázatosan járjunk Istenünkkel’ (Mikeás 6:8).

Jehova arra buzdít minket, hogy forduljunk hozzá imában (Róma 12:12; 1Thessalonika  5:17). De hogyan segít nekünk az ima? Szilárddá és kiegyensúlyozottá teszi a gondolkodásunkat. A buzgó imával elismerjük, hogy szükségünk van a segítségre, vagyis szerénységet és alázatot mutatunk vele. Jehova szívesen válaszol imáinkra azáltal, hogy ad nekünk a szent szelleméből, amelynek a gyümölcsei között ott van a szeretet, a kedvesség, a jóság és az önuralom (Lukács 11:13; Galátzia 5:22, 23). Az ima ezenkívül enyhíti a nyugtalanságot és a tehetetlenség érzését. Elizabeth szerint az imából „olyan vigaszt meríthetsz, amely sehol máshol nem található meg”. Kevin is hasonlóan érez: „Nyugodt szívért és tiszta gondolkodásért szoktam imádkozni, hogy szembe tudjak nézni az adott nehézséggel. Jehova soha nem hagy cserben.” Pál apostol tisztában volt vele, mennyire értékes az ima. Ezért tanácsolta a következőket: „tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6, 7). Igen, a Jehovával folytatott beszélgetés hatékony segítség abban, hogy ésszerű elvárásokat támasszunk magunkkal és másokkal szemben.

Néha azonban azonnali megnyugtatásra van szükségünk. Jó dolog az idejében mondott szó. Ha beszélgethetünk egy érett barátunkkal, akiben megbízunk, az segít, hogy új megvilágításban lássuk mindazt, ami csalódottá vagy nyugtalanná tesz minket (Példabeszédek 15:23; 17:17; 27:9). Azok a fiatalok, akik feszültségekkel küzdenek, általában rájönnek, hogy ha tanácsot kérnek a szüleiktől, akkor könnyebben visszanyerik az egyensúlyukat. Kandi dicsérőleg beszélve a szüleiről, elismeri: „A szüleimtől kapott szerető irányítás ésszerűbbé és kiegyensúlyozottabbá tett, és nekik köszönhetően kellemesebb társasággá is váltam mások számára.” Igen, a Példabeszédek 1:8, 9-ben található emlékeztető most is nagyon időszerű: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.”

A maximalizmus következményeit találóan foglalja össze a mondás: „Elvárni, hogy az élet mindig úgy alakuljon, ahogy mi akarjuk, annyi, mint ajtót nyitni a csalódottságnak.” Ha el akarjuk kerülni ezt, változtatnunk kell a gondolkodásunkon. Az alázat és a szerénység — vagyis az, ha a valóságnak megfelelően látjuk a korlátainkat — biztosan elősegíti, hogy kiegyensúlyozott és ésszerű elvárásokat alakítsunk ki. A Róma 12:3 (Újfordítású revideált Biblia) helyénvalóan arra int minket, hogy ’ne gondoljuk magunkat többnek, mint amennyinek gondolnunk kell’. A Filippi 2:3 pedig arra buzdít minket, hogy legyünk alázatosak, és tartsuk egymást különbnek magunknál.

Elizabeth, akiről már beszéltünk, a betegsége miatt türelmetlen volt magával szemben. Időre volt szüksége ahhoz, hogy elsajátítsa Jehova gondolkodásmódját, és megvigasztalja őt az a tudat, hogy Isten nem feledkezik meg a szolgálatunkról. Colin mozgásképtelenné vált a betegsége miatt, amely nagyon legyengítette őt. Eleinte úgy érezte, hogy a szolgálata szinte értéktelen ahhoz képest, amit akkor tett, amikor még egészséges volt. Úgy tudott megszabadulni ezektől az érzésektől, hogy olyan írásszövegeken elmélkedett, mint például a 2Korinthus 8:12. Ez a vers így szól: „ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.” „Igaz, sokkal kevesebbet tudok adni — mondja Colin —, de még mindig adok, és ez elfogadható Jehova előtt.” A Zsidók 6:10 a következőkre emlékeztet bennünket: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt.”

Hogyan ítélhetjük meg tehát, hogy ésszerűek-e az elvárásaink? Kérdezd meg magadtól: „Megegyeznek az elvárásaim Istenéivel?” A Galátzia 6:4 kijelenti: „Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.” Ne feledd, Jézus ezt mondta: „az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Igen, keresztényekként igát kell viselnünk, de ez az iga „gyönyörűséges” és „könnyű”, és Jézus megígérte, hogy felüdítő lesz, ha megtanuljuk helyesen hordozni (Máté 11:28–30).

Az ésszerű elvárások áldásokkal járnak

Miközben azon dolgozunk, hogy ésszerűek legyenek az elvárásaink, azonnali és hosszú távú  áldások származnak abból, ha odafigyelünk Isten Szavának a tanácsaira, és alkalmazzuk őket. Ez például jó hatással van a fizikai egészségünkre. Jennifer, aki javára fordította Jehova emlékeztetőit, elismeri: „Több erőm van, és nagyobb az életkedvem.” A Példabeszédek 4:21, 22 helyesen arra ösztönöz minket, hogy figyeljünk oda Jehova szavaira a szemünkkel és a szívünkkel, „mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség”.

Egy másik áldás az elmebeli és az érzelmi egészség. „Ha engedem, hogy Isten Szava hatással legyen a gondolataimra és a szívemre, mindig úgy érzem, boldogabb leszek tőle” — mondja Theresa. Igaz, hogy még így is érnek majd csalódások az életünkben. De jobban el tudjuk majd őket viselni. „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” — buzdít a Jakab 4:8. Jehova azt is megígéri, hogy megerősít minket, hogy szembe tudjunk nézni az életben adódó nehézségekkel, és megáld bennünket békével (Zsoltárok 29:11).

Ha ésszerűek az elvárásaink, akkor szellemileg stabilak tudunk maradni. Ez is áldás. Azokra a dolgokra tudunk összpontosítani, amelyek fontosabbak az életben (Filippi 1:10, NW). Így reális, elérhető célokat tűzünk ki, s ennek köszönhetően több lesz az örömünk, és elégedettebbek leszünk. Könnyebb lesz rábízni magunkat Jehovára, tudva azt, hogy ő úgy alakítja az eseményeket, ahogy a legjobb. „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” — mondja Péter (1Péter 5:6). Lehet-e annál nagyobb áldás, mint hogy Jehova tisztelettel bánik velünk?

[Képek a 31. oldalon]

Ha ésszerű elvárásokat alakítunk ki, az segít leküzdenünk a tehetetlenség érzését és a csalódottságot