Miért nincsenek gyermekeik?

DELE és Fola * a Watch Tower Society nigériai fiókhivatalában élt és dolgozott. Röviddel azután, hogy ez a házaspár elkezdte a szolgálatát, Fola édesanyja meglátogatta őket. Hosszú utat tett meg azért, hogy megbeszéljenek valamit, amit nagyon fontosnak tartott, és ami miatt sokszor volt álmatlan éjszakája.

„Olyan sok jót tesztek értem — mondta nekik. — Ajándékokat küldötök és meglátogattok. Nagyon sokat jelent nekem az, hogy így kimutatjátok a szereteteteket. De ugyanakkor nyugtalanít is, mert mindig azon tűnődöm, hogy ki fogja ezt megtenni értetek, amikor olyan idősek lesztek, mint én. Idestova kétéves házasok vagytok, és még nincs gyermeketek. Nem gondoljátok, hogy itt lenne az ideje otthagyni a Bételt és családot alapítani?”

Az édesanya így érvelt: Dele és Fola éppen elég időt töltött már a Bételben. Itt az ideje, hogy a saját jövőjükre is gondoljanak. Biztosan más ember is el tudja végezni az ő munkájukat. Delének és Folának nem kellene abbahagynia a teljes idejű szolgálatot, hanem a szolgálat egy másik ágában tevékenykedhetnének, ami mellett lehetnének gyermekeik, és tapasztalhatnák a szülői szerepből fakadó örömöket.

Az anyák aggodalma

Érthető volt az édesanya aggodalma. Az, hogy valaki gyermeket szeretne, mindig is megszokott, mélyen gyökerező vágy volt valamennyi kultúrában. A gyermekszülés mélységes örömet ébreszt és várakozást kelt. „Az anyaméh gyümölcse: jutalom”— mondja a Biblia. Igen, szerető Teremtőnktől kaptuk ezt a képességet, a gyermekszülés drága ajándékát (Zsoltárok 127:3).

Sok társadalomban óriási nyomás nehezedik a házaspárokra, hogy szülői szerepet vállaljanak. Nigériában például, ahol egy asszony átlagosan hat gyermeket szül, az esküvőkön általában ezt az új házasoknak szóló jókívánságot lehet hallani: „Kilenc hónap hogyha elszáll, gyermek szülessen e háznál.” Lehet, hogy a menyasszony és a vőlegény bölcsőt kap nászajándékba. Az anyósok pedig gondosan figyelik a naptárat. Ha az ifjú feleség egy éven belül nem lesz állapotos, megpróbálják kipuhatolni, hogy van-e valamilyen gond, aminek a megoldásában segíteni tudnának.

Sok édesanya szerint egy pár azért köt házasságot, hogy gyermekei legyenek, és a családfa fennmaradjon. „Miért mentél férjhez, ha nem akarsz gyereket szülni? Téged is világra hoztak, neked is életet kell adnod a saját gyermekeidnek” — mondta Folának az édesanyja.

Ettől eltekintve van néhány gyakorlatias dolog, amit érdemes átgondolni. Sok afrikai országban kevés állami támogatást kapnak az idős személyek. Szokás szerint a gyermekek azok, akik gondját viselik az idős szüleiknek, mint ahogy ők is gondoskodtak a gyermekeikről, amikor még fiatalok voltak. Fola édesanyja tehát úgy érvelt, hogy ha a gyermekeinek nem lesznek saját gyermekeik, a későbbi években fennáll annak a veszélye, hogy magányossá válnak, feleslegesnek fogják érezni magukat, elszegényednek, és nem lesz, aki eltemesse őket, amikor meghalnak.

Afrika-szerte sok helyen úgy vélik, hogy akinek nincs gyermeke, az átok alatt van. Néhány  területen a nőktől még az esküvő előtt elvárják, hogy bebizonyítsák, képesek gyermeket szülni. Ezért sok nő, aki nem képes teherbe esni, kétségbeesetten igyekszik, hogy gyógyszerre leljen, és olyan gyógymódra, amely megszünteti meddőségét.

Tekintettel erre a felfogásra, úgy gondolják, hogy azok a házaspárok, melyek tudatosan nem vállalnak gyermeket, valami jó dologtól fosztják meg magukat. Úgy tekintenek rájuk, mint akik furcsák, szűk látókörűek és sajnálatra méltók.

Öröm és felelősség

Jehova népe felismeri, hogy a gyermeknevelés örömmel, ugyanakkor felelősséggel is jár. A Biblia az 1Timótheus 5:8-ban ezt mondja: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.”

A szülők kötelesek gondoskodni a családjukról mind fizikai, mind szellemi téren, ez pedig tekintélyes időt és erőfeszítést igényel. Nem úgy gondolkodnak, hogy ha a gyermekeket Isten adta, akkor majd ő gondoskodik róluk. Felismerik, hogy a Biblia alapelveivel összhangban történő gyermeknevelés állandó elkötelezettséget jelent, amellyel Isten a szülőket bízta meg, és ezt a felelősséget nem lehet másra átruházni (5Mózes 6:6, 7).

A gyermeknevelés különösen nehéz feladat ezekben az „utolsó napokban”, amikor „nehéz idők állanak be” (2Timótheus 3:1–5). Azon túl, hogy a gazdasági helyzet egyre rosszabbodik, napjainkban még a társadalomban egyre növekvő istentelenség is hozzájárul a gyermekneveléssel együtt járó kihívásokhoz. Ennek ellenére még így is világszerte számtalan keresztény házaspár vállalja ezt a kihívást, és sikeresen nevelik fel istenfélő gyermekeiket „az Úr tanítása és intése szerint” (Efézus 6:4). Jehova szereti és megáldja ezeket a szülőket a kemény munkájukért.

Amiért néhányan gyermektelenek maradnak

Másrészről viszont sok keresztény házaspárnak nincsenek gyermekei. Néhányuknak nem lehet gyermekük, mégsem döntenek az örökbefogadás mellett. Más házaspároknak lehetnének utódaik, de úgy döntenek, hogy mégsem élnek ezzel a lehetőséggel. Ők nem azért maradnak gyermektelenek, mert ki akarnak bújni a felelősség alól, vagy mert félnek a szülői szerep kihívásaitól. Inkább eltökélték, hogy minden figyelmüket a teljes idejű szolgálat valamelyik ágának szentelik, amit a gyermeknevelés mellett nem tehetnének meg. Egyesek misszionáriusként szolgálnak. Mások az utazómunkában vagy a Bételben szolgálják Jehovát.

A többi keresztényhez hasonlóan ők is felismerik, hogy sürgős munkát kell elvégezni. „Az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” — mondta Jézus. Ezt a munkát végezzük napjainkban. Létfontosságú ez a munka, hiszen „a vég” a pusztulást fogja jelenteni azoknak, akik nem fordítottak figyelmet a jó hírre (Máté 24:14; 2Thessalonika 1:7, 8).

A mi időnk hasonlít ahhoz az időhöz, amikor Noé és családja hatalmas bárkát épített. Ez a bárka védte meg őket a nagy Özönvíz idején (1Mózes 6:13–16; Máté 24:37). Habár Noé mindhárom fia nős volt, egyikőjüknek sem lett gyermeke, csak a Vízözön után. Az egyik ok, amiért ez így lehetett, hogy ezek a házaspárok teljes figyelmüket és erejüket az előttük álló munkának akarták szentelni. A másik pedig, hogy nem szívesen szültek volna gyermekeket egy lealacsonyodott és erőszakos világban, ahol ’megsokasult az ember gonoszsága, és szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz volt’ (1Mózes 6:5).

Ez nem azt jelenti, hogy helytelen gyermekeket szülni manapság, azonban sok keresztény házaspár tartózkodik ettől, hogy így még teljesebb mértékben részt tudjon venni abban a sürgős munkában, amelynek végzésével Jehova megbízta népét. Néhányan, akik házasok, vártak egy ideig, mielőtt gyermekeket vállaltak; mások úgy döntöttek, hogy utódok nélkül maradnak, és fontolóra veszik annak lehetőségét, hogy Jehova új világában szülnek majd gyermekeket. Szűk látókörűek? Elszalasztanak valamit? Sajnálatra méltók?

 Nyugodt és örömteli élet

Dele és Fola, akiket korábban említettünk, már több mint tíz éve házasok, és továbbra is eltökéltek abban, hogy gyermek nélkül maradnak. „Még mindig érezzük a nyomást a rokonaink részéről, hogy legyenek gyermekeink — mondja Dele. — Főként a jövőbeni biztonságunk miatt aggódnak. Mindig kifejezzük, mennyire értékeljük a figyelmességüket, de tapintatosan elmagyarázzuk, hogy amit teszünk, az boldogsággal tölt el bennünket. Ami a biztonságot illeti, megmagyarázzuk, hogy mi Jehovába vetjük a bizalmunkat, hiszen ő törődik mindazok jólétével, akik hűségesek és lojálisak maradnak hozzá. Azt is elmagyarázzuk, hogy ha valakinek gyermekei vannak, az még nem jelenti, hogy azok törődni is fognak a szüleikkel, amikor azok megöregednek. Néhányan alig törődnek a szüleikkel, mások nem tudnak segíteni nekik, és vannak, akik hamarabb meghalnak, mint a saját szüleik. Jehova mellett azonban biztos jövőnk van.”

Dele és hozzá hasonlóan mások is határozottan bíznak Jehova hűséges szolgáinak tett ígéretében: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidók 13:5). Hisznek abban is, hogy „nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna” (Ésaiás 59:1).

Az is okot ad a bizalomra, ha megfigyeljük, hogyan tartja fenn Jehova a hűséges szolgáit. „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé” — írta Dávid király. Gondolkozz csak el ezen. Ismersz bárkit is Jehova hűséges szolgái közül, aki „elhagyottá lett”? (Zsoltárok 37:25).

Azok, akik az életüket Jehova és keresztény hittársaik szolgálatával töltötték, nem sajnálkozva, hanem inkább megelégedéssel tekintenek vissza a múltra. Iro Umah testvér 45 éve végzi a teljes idejű szolgálatot, és most utazófelvigyázóként tevékenykedik Nigériában. Ezt mondja: „Habár a feleségemnek és nekem nincsenek gyermekeink, elménkben tartjuk, hogy Jehova mindig gondoskodott rólunk mind szellemi, mind fizikai téren. Semmiben sem szenvedtünk hiányt. Jehova akkor sem fog elhagyni bennünket, amikor megöregszünk. A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek életünk legboldogabb évei. Hálásak vagyunk, hogy szolgálhatjuk a testvéreinket, akik értékelik a szolgálatunkat, és segítenek nekünk.”

Bár sok házaspár nem ad életet vér szerinti gyermekeknek, életet ad viszont másfajta gyermekeknek: keresztény tanítványokat képeznek, akik Jehovát szolgálják. János apostol körülbelül százéves lehetett, amikor ezt írta: „Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak” (3János 4). Jánost nagy örömmel töltötte el ’gyermekeinek’ a hűsége, akiket ő vezetett el az „igazsághoz”.

Ugyanez az öröm jellemző napjainkra is. Bernice, aki Nigériában lakik, már 19 éve él házasságban, és úgy döntött, hogy gyermektelen marad. Az elmúlt 14 évben úttörőként szolgált. Bár már közeledik életének ahhoz a szakaszához, amikor többé nem tud majd gyermekeket szülni, nem érez sajnálatot amiatt, hogy életét a tanítványképzésnek szentelte. Ezt mondja: „Boldogsággal tölt el, amint látom felnőni szellemi gyermekeimet. Még ha lennének is gyermekeim, nem hinném, hogy közelebb állnának hozzám, mint azok, akiknek én segítettem megismerni az igazságot. Úgy tekintenek, mintha én lennék az igazi édesanyjuk; megosztják velem örömeiket, bánatukat, s tanácsot kérnek tőlem. Leveleket írnak, és meglátogatjuk egymást.

Néhányan átoknak tekintik, ha valakinek nincsen gyermeke. Azt mondják, hogy emiatt szenvedni fogsz időskorodban. De én nem értek egyet ezzel. Úgy gondolom, hogy amíg csak teljes lélekkel szolgálom Jehovát, addig mindig meg fog jutalmazni, és gondoskodni fog rólam. Még ha megöregszem, akkor sem fog elvetni magától.”

Isten értékeli és szereti őket

Akiknek vannak gyermekeik, és úgy nevelték fel őket, hogy azok „az igazságban járnak”, igazán hálásak lehetnek. Nem meglepő, hogy a Biblia ezt mondja: „Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz. Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd” (Példabeszédek 23:24, 25).

Azok a keresztények, akiknek nem volt részük abban az örömben, hogy gyermekeket hozzanak  világra, más módokon áldattak meg. E házaspárok közül soknak fontos szerepe volt a Királyság-érdekek széles körű előmozdításában. Az évek alatt tapasztalatot, bölcsességet és jártasságot szereztek, melyek képessé teszik őket arra, hogy a Királyság-munkához való hozzájárulásuk igazán értékes legyen. Sokan közülük élen járnak a munkában.

Bár gyermekek nélkül maradtak a Királyság-érdekekért, Jehova szeretetteljes szellemi családdal áldotta meg őket, és ez a család mélységesen értékeli az áldozataikat. Úgy van, ahogy Jézus megmondta: „senki sincs, a ki elhagyta [szó szerint: »elengedte«] házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját . . . , vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, a ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket . . . ; a jövendő világon pedig örök életet” (Márk 10:29, 30).

Milyen drágák Jehovának mindazok, akik hűségesek! Az összes ilyen lojális személyt — akár vannak gyermekeik, akár nincsenek — a következőkről biztosítja Pál apostol: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek” (Zsidók 6:10).

[Lábjegyzet]

[Képek a 23. oldalon]

Azok a házaspárok, amelyeknek nincsenek gyermekeik, szeretetteljes szellemi családdal áldatnak meg