Áldozatok, melyek tetszettek Istennek

„Minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik” (ZSIDÓK 8:3).

1. Miért érzik úgy az emberek, hogy Istenhez kell fordulniuk?

„AZ ÁLDOZÁS éppoly »elválaszthatatlan« az embertől, mint az ima. Az egyik azt jelzi, mit gondol magáról, a másik pedig, hogy mit gondol Istenről” — írja Alfred Edersheim bibliatörténész. Amióta a bűn megjelent a világban, az ember megismerte a bűntudatból, az Istentől való elidegenedésből és a tehetetlenségből fakadó fájdalmat. Szükségünk van rá, hogy megszabaduljunk ezektől az érzésektől. Érthető, hogy amikor az emberek felismerik reménytelen helyzetüket, úgy érzik, Istenhez kell fordulniuk segítségért (Róma 5:12).

2. Milyen áldozatokról ír a Biblia, amelyeket kezdetben ajánlottak fel Istennek?

² A Biblia először Kainnal és Ábellel kapcsolatban ír Istennek felajánlott áldozatokról. Ezt olvassuk: „Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből” (1Mózes 4:3, 4). Ezután megtudhatjuk, hogy Noé arra érzett indíttatást, hogy ’áldozzon égő áldozattal az oltáron’ Jehovának, mivel megmentette az életét a nagy Özönvíz idején, amely elsöpörte az akkori gonosz nemzedéket (1Mózes 8:20). Ábrahámot, Isten hűséges szolgáját és barátját Isten ígéretei és áldásai többször is arra késztették, hogy ’oltárt építsen, és segítségül hívja az Úr nevét’ (1Mózes 12:8; 13:3, 4, 18). Később Ábrahámnak a legnagyobb hitpróbájával kellett szembenéznie, amikor Jehova azt mondta neki, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot, égő áldozatul (1Mózes 22:1–14). Bár rövidek ezek a beszámolók, mégis sokat elmondanak az áldozat témájáról, ahogy látni fogjuk még.

3. Milyen szerepet töltenek be az áldozatok az imádatban?

³ Ezekből és más bibliai beszámolókból világosan kitűnik, hogy valamiféle áldozatok bemutatása az imádat fontos része volt már jóval azelőtt is, hogy Jehova konkrét törvényeket hozott az áldozatokról. Ezzel összhangban egy kézikönyv így határozza meg az „áldozatot”: „vallásos rítus, amelynek során felajánlanak valamilyen tárgyat, hogy az ember jó kapcsolatot hozzon létre, őrizzen meg vagy állítson helyre a szent renddel.” Ez azonban felvet néhány fontos kérdést, amelyet érdemes alaposan átgondolnunk. Például: Miért van szükség áldozatra az imádatban? Milyenfajta áldozatok elfogadhatók Isten előtt? És milyen jelentőségük van számunkra most az ókori áldozatoknak?

Miért van szükség áldozatra?

4. Mi lett a következménye Ádámra és Évára nézve annak, hogy vétkeztek?

⁴ Ádám tudatosan vétkezett. Szándékos engedetlenség  volt tőle, hogy szakított és evett a jó és rossz tudásának fájáról. Engedetlenségéért halál volt a büntetés, ahogy Isten világosan kijelentette: „a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:17). Ádám és Éva végül kifizették a bűnért járó fizetséget: meghaltak (1Mózes 3:19; 5:3–5).

5. Miért volt kezdeményező Jehova Ádám utódai érdekében, és mit tett értük?

⁵ De mi a helyzet Ádám utódaival? Mivel bűnt és tökéletlenséget örököltek Ádámtól, ők is ugyanannak az Istentől való elidegenedésnek, reménytelenségnek és halálnak vannak alávetve, amelyet az első emberpár tapasztalt (Róma 5:14). Jehova azonban nemcsak az igazságosság és a hatalom Istene, hanem a szeretet Istene is, sőt elsősorban azé (1János 4:8, 16). Ezért ő kezdeményezi a kibékülést. A Biblia kijelenti, hogy „a bűn zsoldja halál”, aztán hozzáteszi, hogy „az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róma 6:23).

6. Mi Jehova akarata az Ádám bűne okozta kárral kapcsolatban?

⁶ Jehova Isten végül úgy tette biztossá ezt az ajándékot, hogy olyasmiről gondoskodott, ami elfedi az Ádám törvényszegéséből eredő veszteséget. A héber ka·farʹ szó eredetileg valószínűleg azt jelentette, hogy ’elfed’ vagy esetleg ’letöröl’, és ’engesztelésnek’ is fordítják. * Más szavakkal: Jehova megfelelő eszközről gondoskodott, hogy elfedje az Ádámtól örökölt bűnt, és eltörölje a bűn okozta kárt. Így akik alkalmasak arra, hogy megkapják ezt az ajándékot, megszabadulhatnak a bűn és a halál ítéletétől (Róma 8:21).

7. a) Milyen remény csillant fel Isten Sátánra kimondott ítélete által? b) Milyen árat kell fizetni azért, hogy az emberek megszabadulhassanak a bűntől és a haláltól?

⁷ Isten már rögtön azután célzott a bűn és a halál rabszolgaságából való megszabadulás reménységére, miután az első emberpár vétkezett. Amikor kimondta az ítéletet Sátánra, akit a kígyó képviselt, Jehova kijelentette: „ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Mózes 3:15). Ez a prófétai kijelentés felcsillantotta a reménysugarat mindenki előtt, aki hisz ebben az ígéretben. A szabadulásnak azonban ára van. Nem úgy lesz egyszerűen, hogy a megígért Mag eljön, és elpusztítja Sátánt; a Magnak meg kell sérülnie a sarkánál, vagyis meg kell halnia, igaz, nem véglegesen.

8. a) Hogyan okozott Kain csalódást? b) Miért volt Ábel áldozata elfogadható Isten szemében?

⁸ Ádám és Éva biztosan sokat gondolkodott rajta, hogy ki lehet a megígért Mag. Amikor Éva világra hozta elsőszülött fiát, Kaint, így szólt: „Nyertem férfiat az Úrtól” (1Mózes 4:1). Vajon azt hitte, hogy talán a fia lesz a Mag? Akár igen, akár nem, Kain végül csalódást okozott, akárcsak az áldozata. A testvére, Ábel viszont kifejezte az Isten ígéretébe vetett hitét, és arra érzett indíttatást, hogy nyájának elsőszülött juhaiból áldozatot mutasson be Jehovának. Ezt olvassuk: „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz” (Zsidók 11:4).

9. a) Miben hitt Ábel, és hogyan fejezte ki a hitét? b) Milyen célt ért el Ábel az áldozatával?

⁹ Ábel nemcsak úgy általában hitt Istenben, hiszen ilyenfajta hite biztosan Kainnak is volt. Ábel hitt Isten ígéretében, amely szerint egy Mag elhozza majd a hűséges emberek megmentését. Arról nem kapott felvilágosítást, hogy ez miként fog megvalósulni, de Isten ígérete alapján Ábel megértette, hogy valakinek meg kell sérülnie a sarkánál. Igen, nyilván úgy következtetett, hogy vért kell ontani. Az áldozatnak éppen ez a lényege. Ábel olyan ajándékot ajánlott fel az élet Forrásának, amely életet és vért foglalt magában, valószínűleg annak jeleként, hogy nagyon vágyik már Jehova ígéretének a beteljesedésére, és várja azt. Ábel hitének ez a megnyilvánulása tette kedvessé az áldozatát Jehova előtt, és korlátozott mértékben kifejezte, hogy mi az áldozat lényege. Eszerint az áldozat olyan eszköz, amely által a  bűnös ember közeledhet Istenhez, hogy elnyerje a kegyét (1Mózes 4:4; Zsidók 11:1, 6).

10. Hogyan tette világossá Jehova az áldozat jelentőségét azzal, hogy megkérte Ábrahámot, hogy áldozza fel Izsákot?

¹⁰ Az áldozat jelentősége drámaian világossá vált, amikor Jehova azt parancsolta Ábrahámnak, hogy mutassa be égő áldozatul a fiát, Izsákot. Jóllehet Ábrahám szó szerint nem mutatta be az áldozatot, de az esemény előárnyékolta, amit később maga Jehova tett, mégpedig azt, hogy minden idők legnagyobb áldozataként felajánlotta az egyetlen-nemzett Fiát, hogy véghezvigye az emberiséggel kapcsolatos akaratát (János 3:16). A Mózesi Törvény áldozatai és felajánlásai által Jehova prófétai mintát adott, egyrészt azért, hogy megtanítsa választott népének, hogy mit kell tenniük, ha bűnbocsánatot szeretnének nyerni, másrészt pedig azért, hogy megszilárdítsa a megmentésük reménységét. Mit tanulhatunk ezekből az áldozatokból?

Jehova előtt elfogadható áldozatok

11. Milyen kétfajta áldozatot mutatott be Izráel főpapja, és milyen céllal?

¹¹ „Minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik” — mondja Pál apostol (Zsidók 8:3). Figyeld meg, hogy Pál két csoportba osztja az ókori Izráel főpapja által bemutatott áldozatokat, mégpedig „ajándékokra” és „áldozatokra”, vagyis ’bűnökért való áldozatokra’ (Zsidók 5:1). Az emberek általában azért adnak ajándékokat, hogy kifejezzék szeretetüket és értékelésüket, barátságot ápoljanak, vagy elnyerjék valakinek a kegyét, illetve helyeslését (1Mózes 32:20; Példabeszédek 18:16). Ehhez hasonlóan a Törvény által előírt áldozatok közül sokat úgy tekinthetünk, mint Istennek adott „ajándékot”, amellyel az ő helyeslését és kegyét keressük. * A Törvény megszegése miatt helyreállításra volt szükség, és hogy a bűnöket jóvátegyék, ’bűnökért való áldozatokat’ ajánlottak fel. Mózes öt könyve, különösen a második, harmadik és negyedik könyve, rengeteg információt tartalmaz az áldozatok és felajánlások különböző fajtáiról. Bár talán igazi erőpróba lenne belemélyedni az összes részletbe, és visszaemlékezni rájuk, néhány kulcsgondolat az áldozatok különböző típusairól mégis megérdemli a figyelmünket.

12. A Bibliában hol találunk összefoglalást a Törvényben előírt áldozatokról vagy felajánlásokról?

¹² Megfigyelhetjük, hogy a Mózes harmadik könyve 1—7. fejezetében öt fő áldozatfajta leírása található: az égő áldozaté, gabonaáldozaté (ételáldozaté), közösségi áldozaté (hálaáldozaté), bűnért való áldozaté és vétkességért való áldozaté. Ezeket külön-külön írják le, habár a gyakorlatban voltak olyanok, amelyeket együtt ajánlottak fel. Azt is észrevesszük, hogy ezeket az áldozatokat kétszer is tárgyalják e fejezetek, más-más céllal: először a 3Mózes 1:2—6:7 azt részletezi, hogy mit kellett felajánlani az oltáron, másodszor, a 3Mózes 6:8—7:36-ban pedig arról van szó, hogy mely részeket kellett félretenni a papoknak, és melyeket kellett megőrizni az áldozat felajánlója számára. Később, Mózes negyedik könyvének 28. és 29. fejezetében egy részletes időtervfélét találhatunk, amely vázolja, mit kell felajánlani naponta, hetente, havonta, illetve az évenkénti ünnepeken.

13. Mondd el, milyen áldozatokat ajánlottak fel önként Istennek szánt ajándékul!

¹³ Az égő áldozatok, gabonaáldozatok és közösségi  áldozatok olyan áldozatok voltak, amelyeket önként ajánlottak fel Istennek szánt ajándékul vagy Istenhez való közeledésül, hogy elnyerjék a kegyét. Egyes tudósok szerint az „égő áldozatnak” fordított héber kifejezés jelentése: ’felszálló áldozat’. Ez találó elnevezés, hiszen az égő áldozatnál a levágott állatot elégették az oltáron, és közben kellemes, kedves illat szállt az ég felé, Istenhez. Az égő áldozat sajátossága az volt, hogy miután az állat vérét széthintették az oltár körül, az állatot teljes egészében felajánlották Istennek. A pap ’elfüstölögtette az egészet az oltáron egészen égő áldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú volt az Úrnak’ (3Mózes 1:3, 4, 9; 1Mózes 8:21).

14. Hogyan mutatták be a gabonaáldozatot?

¹⁴ A gabonaáldozatról Mózes harmadik könyvének a 2. fejezete beszél. Ez önkéntes felajánlás volt, és finomlisztből állt, amelyet általában átitattak olajjal, és tömjént tettek hozzá. „Vegyen ki abból [a pap] egy tele marokkal; annak lisztlángjából és olajából, az egész temjénével együtt, és füstölögtesse el a pap az oltáron annak emlékeztető részéül. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak” (3Mózes 2:2). A tömjén annak a szent füstölőszernek volt az egyik alkotórésze, amelyet a füstölőoltáron égettek a sátortemplomban és a templomban (2Mózes 30:34–36). Dávid király is erre gondolhatott, amikor így szólt: „Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat [esti gabonaáldozat, NW] legyen” (Zsoltárok 141:2).

15. Mi volt a célja a közösségi áldozatnak?

¹⁵ Egy másik önkéntes felajánlás a közösségi áldozat volt, amelynek a leírását Mózes harmadik könyvének 3. fejezete tartalmazza. Az elnevezését így is fordíthatnánk: „békefelajánlásokból álló áldozat”. A „béke” szó héber megfelelője sokkal többet jelent, mint csupán háborútól és zűrzavartól mentes állapotot. „A gyarapodásra, a boldogulásra utalt . . . Jelenthetett a szó békességet is, azaz jó viszonyt . . . az ember és Jahve között” — mondja dr. Herbert Haag Bibliai lexikon című műve. A közösségi áldozatokat tehát nem azért ajánlották fel, hogy elérjék az Istennel  való békét, mintha ki akarnák békíteni őt, hanem hogy kifejezzék hálájukat az Istennel való béke áldott állapotáért, és ünnepeljék ezt a békét, aminek azok örvendhetnek, akiket ő helyesel. Miután a vért és a kövérjét felajánlották Jehovának, a papok és az áldozatot felajánló személy részesült az áldozatból (3Mózes 3:17; 7:16–21; 19:5–8). Szépen szemléltette ez azt, hogy az áldozatot felajánló személy, a papok és Jehova Isten együtt vettek részt egy étkezésen, ami a közöttük levő békés kapcsolatot jelezte.

16. a) Mi volt a célja a bűnért való áldozatnak és a vétkességért való áldozatnak? b) Miben különböztek ezek az égő áldozattól?

¹⁶ Azok az áldozatok, amelyeket azért ajánlottak fel, hogy bűnbocsánatot nyerjenek, és engesztelést szerezzenek a Törvény elleni kihágásaikért, többek között a következők voltak: a bűnért való áldozat és a vétkességért való áldozat. Jóllehet ezeknél az áldozatoknál is égettek valamit az oltáron, de abban különböztek ezek az égő áldozattól, hogy nem az egész állatot ajánlották fel Istennek, csak a kövérjét és bizonyos részeit. Az állat többi részét a táboron kívül kidobták, illetve néhány esetben a papok részesedtek belőle. Ez sokatmondó különbség. Az égő áldozatot Istennek szánt ajándékként mutatták be, hogy közeledhessenek hozzá, ezért kizárólag és teljes egészében Istennek ajánlották fel. Érdekes, hogy az égő áldozat előtt általában bemutattak egy bűnért való áldozatot vagy vétkességért való áldozatot, ami arra utal, hogy bűnbocsánatra van szükség ahhoz, hogy egy bűnös ember ajándéka elfogadhatóvá váljon Isten előtt (3Mózes 8:14, 18; 9:2, 3; 16:3, 5).

17., 18. Miért lehetett bemutatni bűnért való áldozatot, és mi volt a céljuk a vétkességért való áldozatoknak?

¹⁷ A bűnért való áldozat csak a Törvény elleni nem szándékos bűnökért volt elfogadható, olyanokért, amelyeket a test gyengesége miatt követtek el. ’Ha valaki tévedésből vétkezett az Úrnak valamely parancsolata ellen, úgy, amint nem kellett volna cselekednie’, akkor a bűnösnek bűnért való áldozatot kellett bemutatnia a közösségben betöltött helyzetének vagy rangjának megfelelően (3Mózes 4:2, 3, 22, 27). A megbánást nem tanúsító bűnösöket viszont kivégezték; értük semmilyen áldozatot nem mutathattak be (2Mózes 21:12–15; 3Mózes 17:10; 20:2, 6, 10; 4Mózes 15:30; Zsidók 2:2).

¹⁸ A vétkességért való áldozat jelentőségét és célját világossá teszi Mózes harmadik könyvének 5. és 6. fejezete. Valaki talán nem szándékosan vétkezett. Törvényszegésével mégis megsértette az embertársának vagy Jehova Istennek a jogait, és a helytelenség miatt kárpótlásra volt szükség, vagyis ki kellett javítani a hibát. Ez a szakasz többféle bűnről beszél. Voltak egyéni bűnök (5:2–6), „az Úrnak szentelt dolgok” elleni bűnök (5:14–16) és olyanok, amelyek helytelen kívánságokból vagy testi gyengeségekből eredtek, bár ezeket nem teljesen akaratlanul követték el (6:1–3). Az ilyen bűnöket először is meg kellett vallani, ezenkívül a vétkesnek kártérítést kellett fizetnie, ha az kijárt, azután pedig vétkességért való áldozatot kellett bemutatnia Jehovának (3Mózes 6:4–7).

Valami jobb jön

19. Bár Izráel birtokában volt a Törvénynek, amelybe az áldozatok is beletartoztak, miért nem nyerte el Isten kegyét?

¹⁹ A Mózesi Törvény a sok-sok áldozatával és felajánlásával együtt azért adatott az izraelitáknak, hogy közeledhessenek Istenhez, elnyerhessék és megőrizhessék a kegyét és áldását, míg el nem jön a megígért Mag. Pál apostol, aki zsidónak született, így fogalmazta ezt meg: „a törvény  Krisztusra vezérlő mesterünkké [nevelőnk, Újfordítású revideált Biblia] lett, hogy hitből igazuljunk meg” (Galátzia 3:24). Izráel mint nemzet sajnos nem fogadta szívesen ezt a nevelést, hanem visszaélt a kiváltsággal. Emiatt Jehova szemében utálatossá lett az a rengeteg áldozat, amit bemutattak neki. Meg is mondta: „megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ésaiás 1:11).

20. Mi történt i. sz. 70-ben a Törvénnyel és a benne foglalt áldozatokkal?

²⁰ A zsidó rendszer a templomával és papságával együtt i. sz. 70-ben véget ért. Ezután már nem lehetett a Törvényben megállapított módon áldozatokat bemutatni. Ez vajon azt jelenti, hogy az áldozatok, amelyek a Törvény szerves részét alkották, teljesen jelentéktelenné váltak Isten mai imádóinak? Ezt a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Mi indította a régi korok hűségeseit arra, hogy áldozatokat mutassanak be Jehovának?

• Miért volt szükség áldozatokra?

• Milyen fő fajtái voltak az áldozatoknak, amelyeket a Törvény alatt ajánlottak fel, és mi volt ezeknek a célja?

• Pál szerint mi volt a legfontosabb célja a Törvénynek és a benne foglalt áldozatoknak?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 14. oldalon]

Ábel áldozata kedves volt, mert azt tükrözte, hogy Ábel hisz Jehova ígéretében

[Kép a 15. oldalon]

Átlátod ennek a jelenetnek a fontosságát?