Hogyan rendezed el a nézeteltéréseket?

NAPONTA sokféle egyéniség hat ránk, és mi is rájuk. Ez sokszor örömet szerez, és új távlatokat nyit meg előttünk. Néha azonban nézeteltérések is adódnak, hol komolyabbak, hol csak kisebb kellemetlenségek a mindennapi életünkben. Bármilyen jellegűek is a nézeteltéréseink, értelmileg, érzelmileg és szellemileg hatással van ránk az, ahogyan elrendezzük őket.

Ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy barátságosan rendezzük el a nézeteltéréseinket, az hozzájárul ahhoz, hogy egészségesebb életet éljünk, és békésebb kapcsolatoknak örvendjünk másokkal. Egy ókori példabeszéd ezt mondja: „A szelíd szív a testnek élete” (Példabeszédek 14:30).

Ezzel éles ellentétben a következő mondás kijelenti: „Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül” (Példabeszédek 25:28, Katolikus fordítás). Ki az közülünk, aki szívesen kitenné magát annak, hogy olyan rossz gondolatok rohanják meg, amelyek helytelen tettekre vihetik, és így kárt okozhat másoknak is, meg magának is? Az ellenőrzés nélküli, haragos reakciók éppen ilyen hatást érhetnek el. A Hegyi beszédben Jézus azt tanácsolta, hogy vizsgáljuk meg a gondolkodásmódunkat, amely befolyásolhatja, hogyan rendezzük el az esetleges nézeteltéréseinket (Máté 7:3–5). Mások bírálgatása helyett inkább azon kellene gondolkodnunk, hogy miként tudunk barátságot kialakítani és ápolni azokkal, akiknek a miénktől eltérő véleményük van, és más a hátterük.

A gondolkodásmódunk

A vélt vagy valós nézeteltérések megoldásában az első lépés az, hogy felismerjük: hajlunk a helytelen gondolatokra és tettekre. A Szentírás emlékeztet minket, hogy mindannyian vétkezünk, és ’szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül’ (Róma 3:23). A tisztánlátás továbbá megértetheti velünk, hogy nem is a másik személy az oka a mi gondunknak. Ezzel kapcsolatban vizsgáljuk meg, mi történt Jónással.

Jónás Jehova utasítására Ninivébe ment, és arról prédikált, hogy Istennek a város lakói elleni ítélete a küszöbön áll. Ennek az lett a nagyszerű eredménye, hogy az egész város megbánást tanúsított, és hitt az igaz Istenben (Jónás 3:5–10). Jehova úgy érezte, hogy bűnbánó magatartásuk miatt méltók rá, hogy megbocsásson nekik, ezért megkímélte az életüket. „És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék” (Jónás 4:1). Meglepő, hogy Jónás így reagált Jehova irgalmára. Hogyhogy megharagudott Jehovára? Nyilvánvalóan túlságosan belemerült a saját érzéseibe, és azt hitte, hogy elvesztette a tekintélyét abban a közösségben. Nem értékelte Jehova irgalmát. Jehova kedvesen, egy szemléltető példa által segített Jónásnak változtatni a gondolkodásmódján, és meglátni Isten irgalmának páratlan értékét  (Jónás 4:7–11). Egyértelmű, hogy Jónásnak kellett változtatnia a gondolkodásmódján, nem Jehovának.

Lehet, hogy néha nekünk is változtatnunk kell azon, ahogy egy bizonyos dologról gondolkodunk? Pál apostol így int minket: „a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Mit értett ez alatt? Többek között arra buzdít, hogy legyünk ésszerűek, és mélységes tisztelettel és méltósággal bánjunk más keresztényekkel. Ehhez az is hozzátartozik, hogy elismerjük, hogy mindenkinek megvan a szabad döntéshez való joga. Pál erre is emlékeztet minket: „kiki a maga terhét hordozza” (Galátzia 6:5). Ezért mennyire bölcs lenne átgondolni, hogy vajon nem a mi gondolkodásmódunkat kell-e kiigazítanunk, még mielőtt a különbségek elidegenedést idéznek elő! Keményen kell dolgoznunk azon, hogy visszatükrözzük Jehova gondolkodásmódját, és megőrizzük a békét azokkal, akik igazán szeretik Istent (Ésaiás 55:8, 9).

Hogyan közelítjük meg a nehézséget?

Képzelj el két kisgyermeket, akik egy játékon civakodnak, és mind a kettő egyre erősebben rángatja, hogy az övé legyen. Lehet, hogy veszekedés közben dühösen kiabálnak is, míg végül az egyikük elereszti a játékot, vagy valaki közbelép.

Mózes első könyvének a beszámolója szerint Ábrahám meghallotta, hogy vita támadt az ő pásztorai és Lótnak, unokaöccsének a pásztorai között. Ábrahám kezdeményező volt, odament Lóthoz, és ezt mondta: „Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.” Ábrahám elhatározta, hogy nem engedi, hogy bármilyen viszály tönkretegye a kapcsolatukat. Mi volt ennek az ára? Kész volt feláldozni a kiváltságát, hogy mint idősebb, választhat; készségesen lemondott a jogáról. Megengedte Lótnak, hogy ő válasszon, hová szeretne menni a háznépével és a nyájaival. Lót végül Szodoma és Gomora termékeny vidékét választotta magának. Ábrahám és Lót békében váltak el egymástól (1Mózes 13:5–12).

A másokkal való békés kapcsolatok megőrzéséért készek vagyunk olyan szellemben eljárni, mint Ábrahám? Ez a bibliai esemény kiváló példát állít elénk, amelyet követhetünk, amikor nézeteltéréseket rendezünk el. Ábrahámnak ez volt a kérése: „Ne legyen versengés.” Ábrahám őszinte vágya az volt, hogy békés megoldás szülessen. Egy ilyen felhívás a békés kapcsolat megőrzésére bármilyen félreértést segítene tisztázni. Ábrahám ezután így fejezte be mondanivalóját: „hiszen atyafiak vagyunk.” Miért áldoznák fel ezt az értékes kapcsolatot a személyes ízlés kedvéért vagy a büszkeség miatt? Ábrahám teljesen arra összpontosított, hogy mi a fontos. Közben megőrizte az önbecsülését, és tiszteletre méltóan járt el, ugyanakkor figyelembe vette unokaöccsének a méltóságát is.

Igaz, adódnak olyan helyzetek, amikor külső beavatkozásra van szükség a nézeteltérés megoldásához, de mennyivel jobb, ha el tudjuk rendezni az ügyet magunk között! Jézus arra buzdít minket, hogy mi kezdeményezzük a testvérünkkel való kibékülést, és ha szükséges, kérjünk bocsánatot * (Máté 5:23, 24). Ehhez alázatra van szükség, de Péter ezt írta: „egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1Péter 5:5). Ahogyan a hívőtársainkkal bánunk, az közvetlenül hatással van az Istennel ápolt kapcsolatunkra (1János 4:20).

 A keresztény gyülekezetben talán megkérnek minket, hogy mondjunk le valamilyen jogunkról a béke megőrzéséért. Sokan azok közül, akik most kapcsolatban vannak Jehova Tanúival, az utóbbi öt év folyamán váltak Isten igaz imádókból álló családjának a tagjaivá. Micsoda öröm ez a szívünknek! Viselkedésünk biztosan hatással van rájuk, és a gyülekezetben másokra is. Ezért jó okunk van arra, hogy alaposan átgondoljuk, milyen kikapcsolódást, hobbit, társas időtöltést vagy munkát választunk, figyelembe véve, hogy mások hogyan látnak bennünket. Lehetséges, hogy valamilyen tettünk vagy szavunk félreérthető, és így megbotránkoztat másokat?

Pál apostol erre emlékeztet minket: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét” (1Korinthus 10:23, 24, Újfordítású revideált Biblia). Keresztények lévén őszintén törekszünk rá, hogy építsük a keresztény testvériség szeretetét és egységét (Zsoltárok 133:1; János 13:34, 35).

Gyógyító szavak

A szavaknak nagyon jó hatásuk lehet. „Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek [a testnek, K. f.]” (Példabeszédek 16:24). Az az elbeszélés, amely elmondja, hogyan hárított el Gedeon egy lehetséges összeütközést az Efraim törzséből valókkal, jól szemlélteti, mennyire igaz ez a példabeszéd.

Gedeon, akit teljesen lefoglalt a Midián elleni csata, segítségül hívta Efraim törzsét. A csata után azonban Efraim Gedeonhoz fordulva keserű panaszkodásba fogott, amiért Gedeon nem szólt nekik a harc kezdetén. A feljegyzés szerint „hevesen pöröltek vele” (Úf). Gedeon így válaszolt: „Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer egész szüretje? Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?!” (Bírák 8:1–3). Jól megválasztott, nyugodt szavaival Gedeon elkerült egy helyzetet, amely egy törzsek közötti katasztrofális háborúhoz vezethetett volna. Talán az volt a gond, hogy az Efraim törzséből valók önteltek és büszkék voltak. Ez azonban nem akadályozta meg Gedeont abban, hogy békés megoldás elérésén fáradozzon. Mi is tudnánk hasonlóan eljárni?

Előfordulhat, hogy másokból harag tör elő, és emiatt ellenségesek velünk szemben. Vegyük tudomásul az érzéseiket, és próbáljuk megérteni a véleményüket. Lehet, hogy valamivel hozzájárultunk, hogy ilyen érzések fejlődjenek ki bennük? Ha igen, ismerjük el, hogy részünk volt a nehézség kialakulásában, és fejezzük ki sajnálatunkat, amiért fokoztuk a gondot. Néhány jól átgondolt szó képes helyrehozni egy sérült kapcsolatot (Jakab 3:4). Aki ingerült, annak néha talán csak arra van szüksége, hogy kedvesen megnyugtassuk. A Biblia megjegyzi, hogy „ha a fa elfogy, kialuszik a tűz” (Példabeszédek 26:20). Igen, a gondosan megválasztott szavak, amelyeket helyes szellemben mondanak el, képesek ’elfordítani a harag felgerjedését’, és gyógyító erejűek lehetnek (Példabeszédek 15:1).

Pál apostol ezt tanácsolja: „Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róma 12:18). Bár nem tudjuk irányítani mások érzéseit, de sokat tehetünk a béke előmozdításáért. Ahelyett, hogy saját tökéletlen reakcióinknak vagy másokéinak a rabjai lennénk, már most tehetünk lépéseket azért, hogy alkalmazzuk a jól megalapozott bibliai alapelveket. Ha úgy rendezzük el a nézeteltéréseket, ahogy arra Jehova tanít, az örök békét és boldogságot hoz majd nekünk (Ésaiás 48:17).

[Lábjegyzet]

[Kép a 24. oldalon]

Ragaszkodunk hozzá, hogy mindig minden úgy történjen, ahogy mi akarjuk?

[Kép a 25. oldalon]

Ábrahám kiváló példát mutatott azzal, hogy rugalmasan oldotta meg a nézeteltérést