Jehovának tetsző dicséretáldozatok
Jehovának tetsző dicséretáldozatok
„Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul” (RÓMA 12:1).
1. Mit mond a Biblia a Mózesi Törvény alatt bemutatott áldozatok viszonylagos hasznáról?
„MINTHOGY a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsidók 10:1). Ebben az egyetlen határozott kijelentésben Pál apostol megerősíti, hogy a Mózesi Törvény alatt felajánlott összes áldozatnak nem volt hosszú távú haszna az ember megmentésében (Kolossé 2:16, 17).
2. Miért nem hiábavaló erőfeszítés, ha valaki megpróbálja megérteni a Bibliában található részletes információt a Törvényben előírt felajánlásokról és áldozatokról?
2 Ez vajon azt jelenti, hogy amit Mózes öt könyvében a felajánlásokról és az áldozatokról olvashatunk, annak semmilyen jelentősége sincs a mai keresztények számára? Az a helyzet, hogy akik be vannak iratkozva a teokratikus szolgálati iskolába Jehova Tanúi világszerte megtalálható gyülekezeteinek egyikében, azok a közelmúltban, kicsit több mint egyéves időszak alatt elolvasták a Biblia első öt könyvét. Némelyek mindent megtettek, hogy az összes részletet elolvassák és megértsék. Vajon hiába fáradoztak? Biztos, hogy nem, hiszen „a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen” (Róma 15:4). A kérdés tehát a következő: Milyen ’tanulságot’ vonhatunk le, és hogyan meríthetünk ’vigasztalást’ mindabból, amit a Törvény a felajánlásokról és áldozatokról ír?
Tanulságunkra és vigasztalásunkra
3. Mi az, amire alapvetően szükségünk van?
3 Igaz, tőlünk már nem várják el, hogy szó szerinti áldozatokat ajánljunk fel a Törvényben előírt módon, de nagyon is szükségünk van arra, amit az áldozatok bizonyos mértékben megvalósítottak az izraeliták esetében: bűneink bocsánatára és arra, hogy Isten kegyét élvezhessük. Mivel már nem ajánlunk fel szó szerinti áldozatokat, hogyan részesülhetünk ilyen áldásokban? Miután Pál rámutat az állatáldozatok korlátaira, kijelenti: „a világba bejövetelekor [Jézus] így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat” (Zsidók 10:5–7).
4. Hogyan alkalmazza Pál a Zsoltárok 40:7–9-et Jézus Krisztusra?
4 Pál a Zsoltárok 40:7–9-et idézve megmagyarázza, hogy Jézus nem azért jött, hogy fenntartsa az „áldozatot és ajándékot”, az „égő és bűnért való áldozatokat”, amelyeket Isten már nem helyeselt abban az időben, amikor Pál írt. Jézus ehelyett olyan testben jött el, amelyet égi Atyja alkotott neki, és amely minden tekintetben megfelelt annak a testnek, amelyet Isten Ádám megteremtésekor alkotott (1Mózes 2:7; Lukács 1:35; 1Korinthus 15:22, 45). Mint Isten tökéletes Fia, Jézus töltötte be az asszony „magvának” szerepét az 1Mózes 3:15 jövendölésének megfelelően. Jézusnak lépéseket kell tennie, hogy ’Sátán fejére taposson’, jóllehet az ő ’sarkát is mardosta’ a kígyó. Így Jézust használta fel Jehova az emberiség megmentésére, amelyre a hithű emberek már Ábel napjai óta előretekintenek.
5., 6. Milyen magasabb rendű módon közeledhetnek a keresztények Istenhez?
5 Jézus különleges szerepéről Pál ezt mondja: „azt, a ki bűnt nem ismert, [Isten] bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2Korinthus 5:21). A „bűnné tette” kifejezést úgy is le lehet fordítani, hogy „bűnért való áldozattá tette”. János apostol ezt írja: „ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1János 2:2). Eszerint míg az izraeliták ideiglenesen az áldozataik által közeledhettek Istenhez, a keresztények magasabb rendű áldozat, mégpedig Jézus Krisztus áldozata alapján járulhatnak Isten elé (János 14:6; 1Péter 3:18). Ha hitet gyakorolunk az Istentől kapott váltságáldozatban, és engedelmeskedünk Istennek, nekünk is megbocsátja a bűneinket, és élvezhetjük a kegyét és az áldását (János 3:17, 18). Hát nem vigasztaló gondolat? De hogyan mutathatjuk ki, hogy hiszünk a váltságáldozatban?
6 Miután Pál apostol elmagyarázza, hogy a keresztényeknek magasabb rendű alapjuk van az Istenhez való közeledésre, a Zsidók 10:22–25-ben megemlít háromféle lehetőséget, ahogyan kimutathatjuk a hitünket és az Isten szerető gondoskodásáért érzett értékelésünket. Pál elsősorban azoknak szánta a figyelmeztetését, akiknek lehetőségük van „a szentélybe való bemenetelre” — vagyis az égi elhívású felkent keresztényeknek —, de azért minden embernek oda kell figyelnie Pál ihletett szavaira, ha javára szeretné fordítani Jézus engesztelő áldozatát (Zsidók 10:19).
Ajánljunk fel tiszta és szennyezetlen áldozatokat!
7. a) Hogyan tükrözi a Zsidók 10:22 azt, ami egy áldozat bemutatásánál történt? b) Mit kellett tenni, hogy az áldozat biztosan elfogadható legyen Isten előtt?
7 Pál először így buzdítja a keresztényeket: „járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testök meg van mosva tiszta vízzel” (Zsidók 10:22, 23). Az itt alkalmazott nyelvezet világosan tükrözi, hogy mit tettek egy mintaképül szolgáló áldozatnál a Törvény alatt. Ez azért találó, mert ahhoz, hogy egy áldozat elfogadható legyen, helyes indítékkal kellett felajánlani, és tisztának, szennyezetlennek kellett lennie. Az áldozati állatot a nyájból választották ki, jobban mondva a tiszta állatok közül; „ép” volt, hibátlan. Ha madarat áldoztak, gerlicékből vagy galambfiakból kellett kiválasztani. Ha ezeknek a követelményeknek megfelelt az áldozat, ’kedvesnek kellett lennie ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára’ (3Mózes 1:2–4, 10, 14; 22:19–25). A gabonaáldozatban nem volt kovász, ami a romlottság jelképe; méz, azaz valószínűleg gyümölcsszirup sem volt benne, aminek erjesztő hatása van. Amikor az állat- és a gabonaáldozatokat felajánlották az oltáron, meghintették őket sóval, vagyis tartósítóval (3Mózes 2:11–13).
8. a) Mi kívántatott meg attól, aki áldozatot ajánlott fel? b) Mit kell tennünk azért, hogy az imádatunk elfogadható legyen Jehova előtt?
8 Mit mondhatunk arról, aki az áldozatot felajánlotta? A Törvény kijelentette, hogy aki csak Jehova elé járul, annak tisztának és szennyezetlennek kell lennie. Aki valamilyen okból beszennyeződött, annak előbb bűnért vagy vétkességért való áldozatot kellett bemutatnia, hogy újra tiszta lehessen Jehova előtt, és így az égő áldozata vagy közösségi áldozata elfogadható legyen Isten szemében (3Mózes 5:1–6, 15, 17). Mi is átérezzük, milyen fontos mindig megőriznünk a tisztaságunkat Jehova előtt? Ha azt szeretnénk, hogy elfogadható legyen előtte az imádatunk, akkor gyorsan jóvá kell tennünk, amit valamelyik törvényének a megszegésével elkövettünk. Haladéktalanul igénybe kell vennünk, amivel Isten segíteni akar nekünk: „a gyülekezet véneit” és az „engesztelő áldozatot a mi vétkeinkért”, aki Jézus Krisztus (Jakab 5:14; 1János 2:1, 2).
9. Mi a legnagyobb különbség a Jehovának felajánlott áldozatok és a hamis isteneknek felajánlottak között?
9 Igen, a Mózesi Törvény hangsúlyt fektetett arra, hogy az áldozatok és bemutatóik mentesek legyenek mindenféle tisztátalanságtól, és ez volt a legnagyobb különbség a Jehovának felajánlott áldozatok és a hamis isteneknek felajánlottak között, amelyeket az Izráelt körülvevő nemzetek mutattak be. A Mózesi Törvény alatt bemutatott áldozatoknak erről a jellegzetességéről beszélve egy forrásmű megjegyzi: „Megfigyelhetjük, hogy semmi köze sincs a jövendőmondáshoz és a jósláshoz; nincs vallásos őrület, sem öncsonkítás, sem szent prostitúció, hiszen az érzéki és tobzódó termékenységi rítusok kifejezetten meg vannak tiltva; nincsenek emberáldozatok, nincsenek halottakért való áldozatok.” Mindez arra az igazságra irányítja a figyelmünket, hogy Jehova szent, és semmiféle bűnt vagy romlottságot sem néz el, illetve nem helyesel (Habakuk 1:13). Az imádatának és a neki felajánlott áldozatoknak tisztának és szennyezetlennek kell lenniük fizikailag, erkölcsileg és szellemileg (3Mózes 19:2; 1Péter 1:14–16).
10. Pálnak a Róma 12:1, 2-ben feljegyzett intésével összhangban mire terjedjen ki a figyelmünk, amikor alaposan megvizsgáljuk magunkat?
10 Ennek fényében alaposan vizsgáljuk meg magunkat az élet minden területén, és győződjünk meg róla, hogy elfogadható-e Jehova előtt a neki végzett szolgálatunk. Soha ne gondoljuk, hogy ha valamennyire részt veszünk a keresztény összejöveteleken és a szolgálatban, akkor már nem számít, mit teszünk a magánéletünkben. Azt sem hihetjük, hogy a keresztényi tevékenységekben való részvétel valamilyen módon felment minket az alól a kötelezettség alól, hogy az életünk más területein is ragaszkodnunk kell Isten törvényeihez (Róma 2:21, 22). Nem számíthatunk Isten áldására és kegyére, ha hagyjuk, hogy bármi, amit ő tisztátalannak vagy szennyesnek tart, beszennyezze a gondolatainkat vagy a tetteinket. Emlékezzünk Pál szavaira: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róma 12:1, 2).
Teljes szívvel ajánljunk fel dicséretáldozatokat!
11. Mit foglal magában a Zsidók 10:23-ban említett „nyilvános kijelentés”?
11 A hébereknek írva Pál ezután az igaz imádat egyik létfontosságú elemére hívja fel a figyelmüket: „Ragaszkodjunk erősen, ingadozás nélkül reménységünk nyilvános kijelentéséhez, mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsidók 10:23, NW). A „nyilvános kijelentés” szó szerint ’hitvallást’ jelent, és Pál „dicséretáldozatról” is beszél (Zsidók 13:15, NW). Ez olyanfajta áldozatokat juttat eszünkbe, amilyeneket például Ábel, Noé és Ábrahám ajánlott fel.
12., 13. Mit ismert el az az izraelita, aki égő áldozatot ajánlott fel, és mi mivel tudjuk visszatükrözni ezt a szellemet?
12 Amikor egy izraelita égő áldozatot ajánlott fel, azt „szabad akaratából” tette „Jehova előtt” (3Mózes 1:3, NW). Egy ilyen áldozattal önként és nyilvánosan kijelentette, vagyis elismerte, hogy Jehova milyen bőségesen megáldotta, és milyen nagy szerető-kedvességet mutatott a népe iránt. Emlékezz rá, hogy az égő áldozatnak az volt a sajátossága, hogy az egész áldozatot elégették az oltáron. Ez találóan jelképezte a teljes odaadást és önátadást. Ehhez hasonlóan mi is úgy mutathatjuk ki a váltságáldozatba vetett hitünket és e gondoskodásért érzett hálánkat, hogy készséggel és teljes szívünkből ajánljuk fel Jehovának ’dicséretáldozatunkat, vagyis az ajkak gyümölcsét’.
13 Habár a keresztények nem ajánlanak fel szó szerinti áldozatokat — állatokat vagy növényeket —, felelősségük, hogy bizonyságot tegyenek a Királyság jó híréről, és Jézus Krisztus tanítványaivá tegyenek embereket (Máté 24:14; 28:19, 20). Kihasználod a lehetőségeket Isten Királysága jó hírének a nyilvános hirdetésére, hogy még sokan megismerhessék azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Isten tartogat az engedelmes embereknek? Szívesen fordítod az idődet és az erődet arra, hogy tanítsd az érdeklődőket, és segíts nekik Jézus Krisztus tanítványaivá válni? Ugyanúgy, mint egy égő áldozat kellemes illata, az is Istennek tetsző dolog, ha buzgón részt veszünk a szolgálatban (1Korinthus 15:58).
Örvendjünk az Istennel és emberekkel ápolt közösségnek!
14. Miért mondhatjuk, hogy párhuzam van Pálnak a Zsidók 10:24, 25-ben található szavai és a közösségi áldozat gondolata között?
14 Pál végül arra a kapcsolatra hívja fel a figyelmünket, amelyet keresztény hittársainkkal ápolunk, miközben Istent imádjuk. „Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsidók 10:24, 25). „A szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás”, „a magunk gyülekezete”, „intvén egymást” — ezek a kifejezések mind arra emlékeztetnek minket, hogy mit jelentett a közösségi áldozat Izráelben Isten népe számára.
15. Milyen párhuzamot veszünk észre a közösségi áldozat és a keresztény összejövetelek között?
15 A „közösségi áldozat” kifejezést néha „békeáldozatnak” fordítják. A „békének” megfelelő héber szó itt többes számban van, ami talán arra utal, hogy az ilyen áldozatokban való részvétel eredményeként az ember békének örvendhet Istennel is, és hívőtársaival is. A közösségi áldozattal kapcsolatban egy tudós megjegyzi: „Ez mindenképpen a Szövetség Istenével ápolt boldog közösség időszaka volt, amikor is Isten leereszkedett, hogy Izrael Vendége legyen az áldozati étkezésnél, jóllehet mindig Ő volt a Vendéglátójuk.” Ezek a szavak Jézus ígéretére emlékeztetnek bennünket: „a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20). Ahányszor csak elmegyünk egy keresztény összejövetelre, hasznot meríthetünk az építő társaságból, a bátorító oktatásból és abból a tudatból, hogy az Úr Jézus Krisztus ott van velünk. Ennek köszönhetően a keresztény összejövetelek igazán örömteli és hiterősítő alkalmak.
16. Ha a közösségi áldozatra gondolunk, mi teszi kifejezetten örömtelivé a keresztény összejöveteleket?
16 A közösségi áldozatnál minden zsíros részt — a belek körüli hájat, a vesét, a májon levő nyúlványt és a lágyékrészt, valamint a juh zsíros farkát — Jehovának ajánlottak fel, úgy, hogy elégették, elfüstölögtették az oltáron (3Mózes 3:3–16). A zsírt az állat legtáplálóbb és legjobb részének tartották. Az oltáron való felajánlása azt jelképezte, hogy a legjobbat adják Jehovának. A keresztény összejövetelek azért különösen örömteliek, mert ilyenkor nemcsak oktatást kapunk, hanem dicséretet is felajánlunk Jehovának. Úgy dicsérjük őt, ha szerényen, de a legjobb képességeink szerint közreműködünk, vagyis szívből énekelünk, figyelmesen hallgatunk és hozzászólunk, ha lehet. „Dicsérjétek az Urat! — kiáltotta a zsoltáríró. — Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!” (Zsoltárok 149:1).
Jehova bőséges áldása vár ránk
17., 18. a) Milyen nagy áldozatot mutatott be Salamon a jeruzsálemi templom felszentelésekor? b) Milyen áldások származtak ebből a templomszentelési szertartásból a nép számára?
17 A jeruzsálemi templom felszentelésekor, i. e. 1026 hetedik hónapjában Salamon király nagy ’áldozatokat áldozott az Úr előtt’, amelyek magukban foglalták az „égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit”. Az ételáldozatok, vagyis gabonaáldozatok mellett összesen 22 000 marhát és 120 000 juhot áldoztak fel ez alkalommal (1Királyok 8:62–65).
18 El tudod képzelni, milyen sokba került és mennyi munkával járt egy ilyen hatalmas szertartás? Ám nyilvánvaló, hogy az áldások, amelyekben Izráel részesült, jóval többet nyomtak a latban, mint a kiadások. Az ünnepségek végén Salamon „elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével” (1Királyok 8:66). Igen, ahogy Salamon mondta, „az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (Példabeszédek 10:22).
19. Mit tehetünk, hogy sok áldást kapjunk Jehovától most és örökké?
19 Mi abban az időben élünk, amikor „a jövendő jóknak árnyékát” már felváltotta „maga a dolgok képe [lényege, NW]” (Zsidók 10:1). Jézus Krisztus, a nagy ellenképi Főpap már belépett magába az égbe, és bemutatta saját vérének az értékét, hogy engesztelést szerezzen mindazokért, akik hitet gyakorolnak az áldozatában (Zsidók 9:10, 11, 24–26). E nagyszerű áldozat alapján és annak köszönhetően, hogy teljes szívvel felajánljuk Istennek tiszta és beszennyezetlen dicséretáldozatainkat, mi is „örömmel és víg szívvel” haladhatunk előre, és számíthatunk Jehova bőséges áldására (Malakiás 3:10).
Hogyan válaszolnál?
• Milyen tanulságot vonhatunk le, és hogyan meríthetünk vigasztalást abból, amit a Törvény az áldozatokról és a felajánlásokról ír?
• Mi a legfontosabb követelmény ahhoz, hogy egy áldozat elfogadható legyen, és mit jelent ez ránk nézve?
• Mit ajánlhatunk fel, ami egy önkéntes égő áldozathoz hasonlítható?
• Milyen szempontokból hasonlítanak a keresztény összejövetelek a közösségi áldozathoz?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 18. oldalon]
Jézus váltságáldozatáról Jehova gondoskodott, hogy megmentse az emberiséget
[Kép a 20. oldalon]
Ha azt szeretnénk, hogy elfogadható legyen a szolgálatunk Jehova előtt, akkor semmivel sem szabad beszennyeznünk magunkat
[Kép a 21. oldalon]
Amikor részt veszünk a szolgálatban, nyilvánosan elismerjük Jehova jóságát