Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Ésaiás könyvének 53. fejezetében egy híres messiási próféciát olvashatunk. A 10. vers így hangzik: „az Úr akarta őt megrontani [’összetörni’, »Katolikus fordítás«] betegség által.” Mit jelent ez?

Nagyon is érthető, miért merülhet fel kérdés az Ésaiás 53:10-zel kapcsolatban. Az igaz keresztények nem hiszik, hogy irgalmas és gyengéd Istenünk bárkit is össze akarna törni betegség által. A Biblia szavai alapján biztosak vagyunk benne, hogy Isten nem leli kedvét az ártatlanok kínzásában (5Mózes 32:4; Jeremiás 7:30, 31). Az évszázadok folyamán Jehova időnként talán megengedte a szenvedést olyan okokból, melyek összhangban vannak bölcsességével és szeretetével. De semmiképpen sem ő okozta szeretett Fiának, Jézusnak a szenvedését. Akkor hát mi a valódi jelentése ennek a versnek?

Segíthet megértenünk, ha megvizsgáljuk az egész verset. Figyeljük meg, hogy itt az „akarat” szó kétszer fordul elő. Az Ésaiás 53:10 így hangzik: „És az Úr akarta őt megrontani [’összetörni’, K. f.] betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.”

A Biblia átfogó üzenete szerint a vers végén említett „Úr akarata” arra összpontosul, hogy megvalósuljon szándéka a Királyság által. Ezáltal Jehova igazolja szuverenitását, és lehetővé teszi, hogy az engedelmes emberekből eltörölje az öröklött bűnt — vagyis a mi bűneinket (1Krónika 29:11; Zsoltárok 83:19; Cselekedetek 4:24; Zsidók 2:14, 15; 1János 3:8). Mindehhez arra volt szükség, hogy Isten Fia emberré legyen, és bemutassa a váltságáldozatot. Amint tudjuk, ez szenvedést okozott Jézusnak. A Biblia leírja, hogy „megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet”. Jézus tehát javára fordította a szenvedést (Zsidók 5:7–9).

Jézus tudta előre, hogy az a nemes feladat, melyet el kell végeznie, gyötrelemmel jár. Ez kitűnik azokból a szavakból, melyek a János 12:23, 24-ben lettek feljegyezve; ott ezt olvashatjuk: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” Igen, Jézus tudta, hogy egészen a halálig meg kell őriznie feddhetetlenségét. A beszámoló így folytatódik: „Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem” (János 12:27, 28; Máté 26:38, 39).

Ebben az összefüggésben megérthetjük az Ésaiás 53:10-et. Jehova jól tudta, hogy amit Fia át fog élni, abban az is benne lesz, hogy bizonyos értelemben össze fogják törni. De mivel szeme előtt volt, milyen dicsőséges és széles körű jó eredményekkel jár majd ez, ezért Jehova akarata volt az, hogy Jézus elszenvedje mindezt. Ebben az értelemben ’az Úr akarta összetörni őt’, vagyis a Messiást. Jézus akarata is az volt, hogy megtegye mindezt, éppen ezért meg is tette. És ahogyan az Ésaiás 53:10 befejező szavai mondják: ’az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lett.’