Tudsz várni?

EL TUDOD képzelni, mennyi időt töltenek az emberek évente pusztán azzal, hogy várakoznak? Sorban állnak az üzletben és a benzinkútnál. Várják, hogy kiszolgálják őket az étteremben. Várják, hogy bejussanak az orvosi vagy a fogorvosi rendelőbe. Várják a buszt vagy a vonatot. Igen, az ember meglepően sok időt tölt el az életéből azzal, hogy bizonyos dolgokra vár. Egy becslés szerint csak a német emberek 4,7 milliárd órát töltenek évente a közlekedési dugókban elakadva! Valaki kiszámolta, hogy ez annyi, mintha összeadnánk körülbelül 7000 ember várható élettartamát.

A várakozás nagyon idegesítő tud lenni. Manapság úgy tűnik, soha nincs időnk arra, hogy mindent elvégezzünk, és ha azon gondolkodunk, mi mindent kellene még csinálnunk, akkor a várakozás ugyancsak próbára teheti az idegeinket. Alexander Rose író egyszer ezt mondta: „Szenvedéseink felét az életben a várakozás teszi ki.”

Benjamin Franklin, az amerikai államférfi felismerte, hogy a várakozás ráadásul drága lehet. Több mint 250 évvel ezelőtt megjegyezte: „Az idő pénz.” Ezért van az, hogy a vállalatok megpróbálják elkerülni a szükségtelen késlekedést a különböző munkafolyamatokban. Ha több terméket állítanak elő kevesebb idő alatt, akkor nagyobb a hasznuk. Azok az üzletágak, amelyekben közvetlenül kiszolgálják az embereket, igyekeznek gyors szolgáltatásokat nyújtani — ilyenek például a gyorséttermek, ahol sokszor autóban ülve is átvehető az étel, a bankjegy-automaták, az internetes vásárlás —, mert tudják, hogy azzal is az ügyfél kedvére tesznek, ha csökkentik a várakozási időt.

Elpazaroljuk az életünket

Ralph Waldo Emerson, egy XIX. századi amerikai költő egyszer így panaszkodott: „Mennyi időt elveszteget az ember az életéből a várakozás miatt!” Nem olyan régen Lance Morrow író amiatt kesergett, hogy milyen unalmas és kényelmetlen a várakozás. Aztán megemlítette  „a várakozás okozta, titokzatosabb gyötrődést”. Mire gondolt? „Tudjuk: a legértékesebb kincsünket, az időnket, vagyis az életünk egy darabkáját rabolja el tőlünk a várakozás, és ez a veszteség pótolhatatlan.” Szomorú, de így van. A várakozással elvesztegetett idő örökre elveszett.

Ha az élet nem lenne ilyen rövid, akkor persze nem zavarna minket annyira a várakozás. De az élet bizony rövid. Több ezer évvel ezelőtt a bibliai zsoltáríró megjegyezte: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk” (Zsoltárok 90:10). Bárhol élünk is, és bárkik vagyunk is, az életünk, más szóval a születésünkkor előttünk álló napok, órák és percek száma korlátozott. Ennek ellenére nem kerülhetjük el az olyan helyzeteket, amikor kénytelenek vagyunk ennek az értékes időnek egy részét azzal tölteni, hogy eseményekre vagy emberekre várunk.

Tanulj meg várni!

A legtöbbünkkel már előfordult, hogy olyan vezető mellett ültünk az autóban, aki állandóan azon volt, hogy megelőzze az előtte levő járművet. A vezetőnek gyakran nem is olyan halaszthatatlan a dolga, senkivel sincs sürgős találkozója. Mégsem tudja elviselni, hogy egy másik vezető szabja meg az ő iramát. Türelmetlensége elárulja róla, hogy még nem tanult meg várni. Megtanulni várni? Igen, a várakozást tanulni kell. Senki sem születik azzal a képességgel, hogy tudjon várni. A kisbabák kikövetelik, hogy azonnal figyeljen rájuk valaki, amikor éhesek vagy rosszul érzik magukat. Csak nagyobb korukban értik meg, hogy néha várniuk kell arra, amit akarnak. Igen, mivel a várakozás az élet velejárója, az érettség jele, ha valaki türelmesen tud várni, amikor szükséges.

Természetesen vannak olyan sürgető helyzetek, amikor érthető a türelmetlenség. Egy fiatal férj jogosan türelmetlenkedne mindenféle késlekedés miatt, ha éppen a feleségével rohanna a kórházba, akinek már elkezdődtek a szülési fájásai. Az angyalok, akik Szodoma elhagyására sürgették Lótot, nem voltak hajlandók várni a késlekedő Lótra. A pusztulás már a küszöbön állt; Lótnak és a családjának az élete forgott kockán (1Mózes 19:15, 16). Legtöbbször azonban, amikor az embereknek várakozniuk kell, nem élet-halál kérdéséről van szó. Ilyenkor minden sokkal kellemesebb lenne, ha mindenki megtanulna türelmesnek lenni — még akkor is, ha valaki másnak a hibája vagy nemtörődömsége miatt kell várni. És könnyebb lenne türelmet gyakorolni, ha mindenki megtanulná, hogyan használja ki jól a várakozással töltött időt. Az 5. oldalon találhatsz néhány javaslatot arra, hogy miként teheted a várakozást nemcsak elviselhetővé, hanem egyenesen hasznossá.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a türelmetlenség büszkeségről árulkodhat. A türelmetlen ember túl fontosnak gondolja magát ahhoz, hogy megvárakoztassák. Aki így gondolkodik, annak érdemes megvizsgálnia a Biblia következő szavait: „jobb a tűrő, hogynem a kevély” (Prédikátor 7:8). A kevélység vagy büszkeség súlyos jellembeli hiányosság, és a bibliai példabeszéd így szól: „Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott” (Példabeszédek 16:5). Ezért ahhoz, hogy megtanuljunk türelmesnek lenni, vagyis megtanuljunk várni, talán alaposan meg kell vizsgálnunk magunkat és azt, hogy milyen kapcsolatban vagyunk a körülöttünk élő emberekkel.

A türelemnek meglesz a jutalma

Általában könnyebbnek érezzük a várakozást, ha meg vagyunk róla győződve, hogy megéri várni, és hogy végül tényleg megvalósul, amire várunk. Ezzel kapcsolatban jó elgondolkodni azon, hogy Isten valamennyi őszinte imádója várja már, hogy beteljesedjenek Istennek a Bibliában található csodálatos ígéretei. Egy isteni ihletésű zsoltárban például ezt olvassuk: „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.” Ezt az ígéretet ismételte meg János apostol, amikor ezt mondta: „aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (Zsoltárok 37:29; 1János 2:17). Ha örökké élhetnénk, akkor persze nem lenne nagy gond a várakozás. De most még nem élünk örökké. Egyáltalán van értelme az örök életről beszélni?

Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, gondoljunk arra, hogy Isten az örök élet kilátásával  teremtette meg ősszüleinket. Csak azért kellett lemondaniuk erről a kilátásról — nekik és a gyermekeiknek, így nekünk is —, mert vétkeztek. Ámde a bűnük után Isten azonnal bejelentette a szándékát, hogy változtatni akar engedetlenségük következményein. Megígérte egy „mag” eljövetelét. Ez a mag Jézus Krisztus volt (1Mózes 3:15; Róma 5:18).

Az, hogy mi személy szerint részesülünk-e az áldásokban, amikor beteljesednek Isten ígéretei, csak a mi döntésünkön múlik. Ha szeretnénk, hogy így legyen, akkor türelmesnek kell lennünk. A Biblia segít nekünk megtanulni ezt a fajta türelmet: arra buzdít minket, hogy elmélkedjünk a földműves példáján. Miután a földműves elveti a magot, kénytelen türelmesen várni az aratás idejéig, de közben persze mindent megtesz, hogy megóvja a termést. Végül a türelmének meglesz a jutalma, ő maga pedig meglátja a munkája gyümölcsét (Jakab 5:7). Pál apostol egy másik példát hoz fel a türelemre. A régi hűséges férfiakat és nőket idézi emlékezetünkbe. Ezek a hűségesek örömmel tekintettek előre Isten szándékainak a megvalósulására, de várniuk kellett az Isten által meghatározott időre. Pál arra buzdít, hogy utánozzuk őket, „akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Héberek 6:11, 12).

Igen, a várakozás az élet velejárója. De nem kell hogy folyamatos feszültségforrás legyen. Akik Isten ígéreteinek a megvalósulását várják, azoknak a várakozás örömteli lehet. Azzal töltik ki a várakozási időt, hogy szoros kapcsolatot ápolnak Istennel, és olyan tevékenységekkel vannak elfoglalva, amelyek a hitükről tanúskodnak. Az ima, a tanulmányozás és az elmélkedés által pedig táplálják a szilárd bizalmukat, mely szerint minden, amit Isten megígért, megvalósul a maga idejében.

[Kiemelt rész/képek az 5. oldalon]

NE GYÖTRŐDJ ANNYIT, MÍG VÁRSZ

Tervezz előre! Ha tudod, hogy valahol várnod kell majd, legyen nálad olvasni- vagy írnivaló, vidd el a kötésedet, horgolásodat, vagy foglalkozz valami más hasznos dologgal.

Fordítsd elmélkedésre az időt. Ebben a rohanó világban ez úgyis egyre nehezebb.

Tarts olvasnivalót a telefon közelében, ami jó lesz, ha kapcsolásra kell várnod; öt-tíz perc alatt több oldalt is el tudsz olvasni.

Ha másokkal együtt várakozol, használd ki az alkalmat, és ha lehet, kezdjél el beszélgetni a többiekkel, és ossz meg velük építő gondolatokat.

Tarts a kocsidban egy jegyzettömböt vagy olvasnivalót, hátha váratlanul úgy alakul, hogy várakozni kényszerülsz.

Hunyd le a szemed, pihenj vagy imádkozz.

A VÁRAKOZÁS SIKERE ELSŐSORBAN A SZEMLÉLETÜNKÖN MÚLIK, ÉS AZON, HOGY ELŐRE GONDOLKODUNK-E.