Őrizd meg a hírnevedet!

AZ A férfi, aki gyönyörű épületeket tervez, hírnevet szerez magának mint szakavatott építész. Azt a fiatal lányt, aki iskolai téren kitűnik, kitűnő tanulóként ismerik. Míg az olyan személy, aki semmit nem csinál, lustaságáról válhat híressé. Hangsúlyozva, hogy milyen fontos jó hírnévre szert tenni, a Biblia kijelenti: „Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb” (Példabeszédek 22:1).

Jó hírnévre úgy lehet szert tenni, hogy egy bizonyos időn át sok apró tettet viszünk véghez. Ahhoz viszont, hogy tönkretegyük, csupán egy ostoba cselekedetre van szükség. Például a helytelen szexuális viselkedés egyetlen tette beszennyezheti a jó hírnevet. A Biblia egyik könyvének, a Példabeszédek könyvének 6. fejezetében Salamon, az ókori Izrael királya óva intett az olyan magatartástól és tettektől, melyek tönkretehetik a hírnevünket, és kárt okozhatnak a Jehova Istennel ápolt kapcsolatunkban. Ezek közé tartoznak az elhamarkodott ígéretek, a lustaság, a csalás és a szexuális erkölcstelenség — lényegében azok a dolgok, melyeket Jehova gyűlöl. Ha ügyelünk erre a tanácsra, az segíteni fog, hogy megőrizzük a jó hírnevünket.

Szabadítsd meg magad az ostoba ígéretektől

A Példabeszédek 6. fejezete ezekkel a szavakkal kezdődik: „Fiam, ha kezességet vállaltál embertársadért, és kezet adtál egy idegenért, ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha embertársad kezébe jutottál: Menj hozzá sietve, és ostromold embertársadat!” (Példabeszédek 6:1–3, Újfordítású revideált Biblia).

Ez a példabeszéd azt tanácsolja, hogy ne keveredjünk bele mások üzleti ügyeibe, különösen, ha idegenekről van szó. Igaz, az izraelitáknak ’segíteniük kellett a testvérüket, ha az elszegényedett vagy anyagilag tönkrement’ (3Mózes 25:35–38, Úf). De néhány vállalkozó szellemű izraelita kockázatos üzleti vállalkozásokba keveredett, és úgy tett szert anyagi háttérre, hogy meggyőzött másokat, ’vállaljanak érte kezességet’, ezzel pedig felelőssé tette őket a tartozásért. Hasonló helyzetek adódhatnak manapság is. Lehet például, hogy pénzügyi intézmények megkívánják, hogy legyen egy társaláíró, mielőtt jóváhagynák az általuk kockázatosnak ítélt kölcsönt. Mennyire oktalan lenne ilyen sietősen elkötelezettséget vállalni másokért! Hiszen, emiatt tőrbe eshetünk anyagilag, sőt rossz hírnevet szerezhetünk magunknak bankok és egyéb hitelezők előtt!

 Mi van akkor, ha abban a kínos helyzetben találjuk magunkat, hogy az az intézkedés, amelyet tettünk, először bölcsnek tűnt, alaposabban megvizsgálva azonban nyilvánvalóvá válik, hogy ostobaság? Az a tanács, hogy tegyük félre a büszkeséget, és ’ostromoljuk embertársunkat’ — meg nem szűnő kérésekkel. Mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy rendezzük az ügyet. Egy forrásmű megállapítja: „Minden lehetséges követ mozgass meg, hogy megegyezésre juss a másik féllel és rendezd az ügyet, nehogy ellened vagy a tieid ellen támadjon a kötelezettséged.” Ezt pedig késedelem nélkül meg kellene tenni, mert a király hozzáteszi: „Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek, szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből” (Példabeszédek 6:4, 5). Jobb visszalépni egy oktalan elkötelezettségtől, ha lehetséges, mint tőrbe esni miatta.

Legyél szorgalmas, mint a hangya

„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!” — figyelmeztet Salamon. Miféle bölcsességre tehetünk szert, ha megfigyeljük egy kicsi hangya útjait? A király válaszol: „A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét” (Példabeszédek 6:6–8).

A hangyák csodálatosan szervezettek, és rendkívüli módon együttműködnek. Ösztönösen gyűjtik be a jövőre az élelmiszerkészletet. Nincsen ’vezérük, igazgatójuk vagy uruk’. Igaz, hogy a királynő ott van, de ő csak olyan értelemben királynő, hogy petéket rak és a hangyaállam anyja. Nem osztogat parancsokat. Bár nincsen munkavezetőjük, hogy ösztönözze őket, sem felügyelőjük, aki ellenőrizné őket, a hangyák mégis megállás nélkül, fáradhatatlanul dolgoznak.

Nem kellene a hangyához hasonlóan nekünk is szorgalmasnak lennünk? A kemény munka és az arra való törekvés, hogy fejlődjünk a munkánkban, hasznos a számunkra, akár figyelnek bennünket, akár nem. Igen, az iskolában, a munkahelyünkön és amikor szellemi tevékenységekben veszünk részt, a tőlünk telhető legjobbat kell adnunk. Mint ahogyan a hangyának haszna van a szorgalmából, ugyanígy Isten azt akarja, hogy mi is ’jól éljünk az egész munkánkból’ (Példabeszédek 3:13, 22; 5:18). A tiszta lelkiismeret és a személyes megelégedettség a kemény munka jutalma (Példabeszédek 5:12).

Salamon két szónoki kérdést alkalmaz, hogy megpróbálja felébreszteni a rest személyt tunyaságából: „Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?” Utánozva az ilyenek beszédét, a király hozzáteszi: „Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!” (Példabeszédek 6:9–11). Míg a lusta személy henyél, a szegénység olyan gyorsan jön rá, mint egy útonálló, és megtámadja a szűkölködés, mint egy felfegyverzett férfi. A semmittevő ember szántóföldje gyorsan tele lesz gazzal és tövissel (Példabeszédek 24:30, 31). Az üzleti vállalkozása rövid időn belül veszteséges lesz. Mennyi ideig fog eltűrni egy munkavállaló egy olyan személyt, aki lopja a napot? És vajon egy tanuló — aki túl lusta ahhoz, hogy tanuljon — számíthat-e arra, hogy jól teljesít az iskolában?

Legyél becsületes

Salamon körvonalaz még egy viselkedési módot, mely a közösségben tönkreteheti egy személy jó hírnevét és az Istenhez fűződő kapcsolatát. Így folytatja: „Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár, a ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád. Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít” (Példabeszédek 6:12–14).

 Ez a leírás egy csalóról szól. Egy hazug személy általában megpróbálja palástolni, hogy nem mond igazat. Hogyan? Nem csupán ’álnok szájával’, hanem testbeszéddel is. Egy tudós megállapítja: „A taglejtések, a hangszín, sőt még az arckifejezés is a megtévesztés kitervelt módjai lehetnek; az őszinteség látszata mögött ott lappang a romlott gondolkodásmód és a viszálykodás szelleme.” Az ilyen haszontalan ember gonosz terveket agyal ki, és állandóan háborúságot szít. Hogyan fognak alakulni az ilyen személy dolgai?

„Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága — válaszolja Izrael királya —, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása” (Példabeszédek 6:15). Amikor a hazug személyt leleplezik, a jó hírneve tüstént romokban fog heverni. Ki fog megint megbízni benne? Az ő vége valóban katasztrofális lesz, hiszen az „összes hazugot” azok közé sorolják, akik örökké tartó halált szenvednek (Jelenések 21:8). Feltétlenül ’viselkedjünk tisztességesen mindenben’ (Héberek 13:18).

Gyűlöld, amit Jehova gyűlöl

Micsoda visszatartó erő a rossz gyűlölése, mely megakadályoz minket abban, hogy olyat tegyünk, ami bemocskolná a hírnevünket! Nem kellene akkor iszonyodnunk a rossztól? De mit kellene pontosan gyűlölnünk? Salamon kijelenti: „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, a hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!” (Példabeszédek 6:16–19).

Ez a hétféle dolog, melyet a példabeszéd megemlít, lényegbevágó, és magában foglalja gyakorlatilag az összes fajta helytelenséget. A „kevély szemek” és az „álnok gondolatokat forraló elme” a gondolatban elkövetett bűnök. A „hazug nyelv” és a „hazugságlehelő hamis tanú” a bűnös szavak. Az „ártatlan vért ontó kezek” és a „gonoszra sietséggel futó lábak” a bűnös cselekedetek. És különösen utálatos Jehovának az olyan fajta egyén, aki szenvedélyes örömét leli abban, hogy viszályt szít az egyébként békében lakozó emberek között. A hat és hét közötti számbeli növekedés azt sugallja, hogy a felsorolást szándékosan nem fejezték be, mivel az emberek mindig szaporítják gonosz cselekedeteiket.

Valóban utálatot kell kifejlesztenünk aziránt, amit Isten gyűlöl. Például őrizkednünk kell a „kevély szemektől” vagy a büszkeség bármiféle más megnyilvánulásától. És természetesen távol kell tartanunk magunkat az ártó pletykától, mert könnyen ’háborúságot szerezhet az atyafiak között’. Rosszindulatú szóbeszéddel, valóságalapot nélkülöző bírálattal vagy hazugságok terjesztésével lehet, hogy nem ’ontunk ártatlan vért’, de biztosan tönkretehetjük egy másik személynek a jó hírnevét.

„Ne kivánd az ő szépségét”

Salamon belekezd tanácsadásának következő részébe, ezt mondva: „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.” Az oka? „Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled” (Példabeszédek 6:20–22).

Tényleg meg tud óvni bennünket az Írás szerinti neveltetés a szexuális erkölcstelenség csapdájától? Igen. Biztosítva vagyunk efelől: „Szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság és életnek úta a tanító-feddések. Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől” (Példabeszédek 6:23, 24). Ha emlékezetünkben tartjuk Isten Szavának tanácsát, és úgy használjuk, mint ami ’lábunk szövétneke és ösvényünk világossága’, akkor segít ellenállnunk a gonosz nő vagy férfi hízelkedő csábításának (Zsoltárok 119:105).

 „Ne kivánd az ő szépségét szivedben — figyelmeztet a bölcs király —, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel.” Miért? „Mert a parázna asszony [szajha, »NW«] miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!” (Példabeszédek 6:25, 26).

Vajon Salamon egy házasságtörő asszonyra utal úgy, mint szajhára? Talán. Vagy az is lehet, hogy különbséget tesz aközött, hogy mi egy szajhával elkövetett erkölcstelenség következménye, és mi az eredménye annak, ha valaki egy másik férfi feleségével követ el házasságtörést. Az a személy, aki nemi kapcsolatot létesít egy szajhával, elszegényedhet úgy, hogy „egy darab kenyérre” jut — rendkívüli nyomorúságra. Akár bele is halhat fájdalmas és bénító, szexuális úton terjedő betegségekbe, beleértve a halálos AIDS-et is. Másrészről az a személy, aki valaki másnak a házastársával törekszik nemi kapcsolat létesítésére, a Törvény alatt még nagyobb, azonnali veszélybe került volna. Egy házasságtörő feleség veszélyezteti a vétkes partner ’drága életét’. „Többről van itt szó annál, hogy valakinek megrövidül az élete amiatt, hogy kicsapongóan él — mondja egy referenciamű. — A bűnös ki van téve a halálbüntetésnek” (3Mózes 20:10; 5Mózes 22:22). Mindenesetre, tekintet nélkül a fizikai szépségére, az ilyen nő ne legyen kívánatos.

’Ne vegyél tüzet a kebeledbe’

Hogy hangsúlyozza a házasságtörés további veszélyeit, Salamon megkérdezi: „Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” Megmagyarázva, hogy mit jelent a szemléltetés, ezt mondja: „Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!” (Példabeszédek 6:27–29). Az ilyen bűnös biztosan meg lesz büntetve.

„Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik” — emlékeztetnek bennünket. Ennek ellenére, „ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja” (Példabeszédek 6:30, 31). Az ókori Izraelben egy tolvajtól megkövetelték, hogy fizessen, még akkor is, ha mindenét oda kellett adnia. * Mennyivel inkább méltó lehet a büntetésre egy házasságtörő személy, akinek nincs mentsége arra, amit tett!

„Aki házasságtörést követ el egy nővel, annak nincs értelem szívében” — jelenti ki Salamon. Az az ember, akinek nincs értelem a szívében, híján van a jó ítélőképességnek, hiszen „romlásba viszi lelkét” (Példabeszédek 6:32, NW). Talán látszólag tiszteletre méltó személynek tűnik, de a belső ember komolyan nélkülözi az egészséges fejlődést.

A gyümölcsök, melyeket a házasságtörő személy learat, még több mindent magukban foglalnak. „Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik. Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki” (Példabeszédek 6:33–35).

Egy tolvaj kárpótolni tudja azt, amit ellopott, de egy házasságtörő személy nem tud semmiféle ellenszolgáltatást sem adni. Miféle kártérítést tudna felajánlani egy dühös férjnek? Bármennyit esedezhet, a helytelenül cselekvőn nem valószínű, hogy könyörülni fognak. A házasságtörő személy semmiféleképpen nem tudja jóvátenni a bűnét. A szégyen és gyalázat, melyet a saját nevére hozott, rajta marad. Azonfelül semmiképpen nem tudja kiváltani magát, vagy megvásárolni magának a szabadságot a megérdemelt büntetés alól.

Mennyire bölcs dolog távol tartani magunkat a házasságtöréstől vagy más viselkedéstől és magatartástól, amely bemocskolhatja a jó hírnevünket, és amellyel szégyent hozhatunk Istenre! Legyünk elővigyázatosak, és ne tegyünk ostoba ígéreteket. Szorgalom és igazmondás ékesítse a jó hírnevünket. És amint erőfeszítéseket teszünk, hogy gyűlöljük, amit Jehova gyűlöl, bárcsak jó hírnévre tennénk szert előtte és embertársaink előtt.

[Lábjegyzet]

[Kép a 25. oldalon]

Legyél elővigyázatos a társaláírással

[Kép a 26. oldalon]

Legyél szorgalmas, mint a hangya

[Kép a 27. oldalon]

Őrizkedj az ártó pletykától