Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Örökké tartó boldogság — Az égben vagy a földön?

Örökké tartó boldogság — Az égben vagy a földön?

Örökké tartó boldogság — Az égben vagy a földön?

MITŐL függ elsősorban a boldogságod? Attól, hogy hol élsz? A legtöbb ember azonnal elismerné, hogy a boldogság inkább olyan körülményeken múlik, mint a jó egészség, az életcél és a másokkal ápolt kellemes kapcsolat. Egy bibliai példabeszéd ezt így fogalmazza meg: „Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség” (Példabeszédek 15:17).

Sajnos azonban földi otthonunk történelmét gyűlölet, erőszak és a gonoszság más formái hatják át. De mi a helyzet az éggel vagy szellembirodalommal, ahova sok ember reméli, hogy jut a halála után? Vajon mindig az üdvözítő béke és nyugalom helye volt, mentes bármiféle rendzavarástól, ahogyan azt általában feltételezik?

A Biblia azt tanítja, hogy Isten az égben tartózkodik több millió szellemteremtménnyel együtt, akiket angyaloknak hívnak (Máté 18:10; Jelenések 5:11). Ezeket Isten szellemfiaiként írják le (Jób 38:4, 7). Az emberekhez hasonlóan az angyalok is erkölcsileg szabad egyének, nem pedig robotok. Ebből következik tehát, hogy ők is választani tudnak, hogy a jót vagy a rosszat tegyék. Dönthetnek úgy az angyalok, hogy a rosszat teszik? Sokakat talán meglepetésként ér, amikor megtudják, hogy több ezer évvel ezelőtt tekintélyes számú angyal tette ezt meg, tulajdonképpen vétkezett Isten ellen, fellázadt ellene! (Júdás 6).

Lázadók az égben

A szellembirodalomban a bűn egy angyal lázadása miatt jelent meg, aki később a Sátán (Ellenálló) és Ördög (Rágalmazó) nevet kapta. Ez az egykor engedelmes angyal a saját szabad akaratából döntött a rossz cselekvése mellett. Ezután romboló befolyással kezdett lenni más szellemteremtményekre, és így Noé idejében, az Özönvizet megelőzően nagyszámú angyal csatlakozott hozzá az Isten elleni lázadásban (1Mózes 6:2; 2Péter 2:4).

Ezeket a bukott angyalokat nem taszították ki rögtön az égből. Nyilvánvalóan bizonyos korlátozásokkal, de több ezer évig megtűrték a bejárásukat. * Azonban amikor Isten türelme véget ért ezen gonosztevőkkel szemben, „levetették” őket az égből, hogy végül el legyenek pusztítva. Akkor egy hang ezt mondta az égben: „Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok!” (Jelenések 12:7–12). A hűséges angyalok biztosan nagyon örültek annak, hogy az ég végre megszabadult ezektől a gonosz bajkeverőktől!

Tekintettel ezekre a többnyire ismeretlen részletekre, nyilvánvalóvá válik, hogy nem létezhet igazi béke, ameddig az intelligens teremtmények figyelmen kívül hagyják Isten törvényeit és alapelveit (Ézsaiás 57:20, 21; Jeremiás 14:19, 20). Másrészről, amikor mindenki engedelmeskedik Isten törvényének, akkor béke és nyugalom uralkodik (Zsoltárok 119:165; Ézsaiás 48:17, 18). Tehát ha minden ember szeretné Istent, és engedelmeskedne neki, és ha az emberek szeretnék egymást, vajon nem lenne a föld igazán gyönyörűséges, boldog lakóhely? De igen. A Biblia válasza szerint az lenne!

De mi van azokkal a személyekkel, akik önző módon megtagadják azt, hogy változtassanak gonosz útjaikon? Vajon örökké zavarni fogják azok békéjét, akik igazán Isten akaratát szeretnék cselekedni? Nem, Isten megtette a szükséges lépéseket a gonosz angyalokkal kapcsolatban az égben, így a földön élő gonosz emberekkel szemben is el fog járni.

Egy megtisztított föld

„Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya” — mondta Isten (Ézsaiás 66:1). Mivel Isten maga a szentség megtestesítője, nem fogja megengedni, hogy ’lábainak zsámolya’ a végtelenségig gonoszsággal legyen beszennyezve (Ézsaiás 6:1–3; Jelenések 4:8). Éppen úgy, ahogyan a gonosz szellemektől megtisztította az eget, úgy meg fogja szabadítani a földet is az összes gonosz embertől, miként a következő bibliai részletek mutatják:

„Az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet” (Zsoltárok 37:9).

„Az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Példabeszédek 2:21, 22).

„Isten részéről igazságos dolog nyomorúsággal visszafizetni azoknak, akik nektek nyomorúságot okoznak, tinektek viszont, akik nyomorúságot szenvedtek, megkönnyebbüléssel, velünk együtt, amikor az Úr Jézus kinyilatkozik az égből az ő hatalmas angyalaival lángoló tűzben, midőn bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és azokon, akik nem engedelmeskednek a Jézusról, a mi Urunkról szóló jó hírnek. Ugyanezek el fogják szenvedni az örök pusztulás bírói büntetését, elkerülve az Úr színe elől és az ő erősségének dicsősége elől” (2Tesszalonika 1:6–9).

„A világ [a gonosz emberiség világa] elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17).

Békés marad a föld?

Bár a Szentírás világosan megmutatja, hogy Isten gonoszokkal szembeni türelmének vannak határai, de hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ha egyszer eltávolítja a gonoszságot, az nem fog újra visszatérni? Végül is, Noé napjainak Özönvizét követően ez nem sokkal később megint olyan mértékben felszínre került, hogy Istennek át kellett húznia az emberiség gonosz terveit azáltal, hogy összezavarta a nyelvüket (1Mózes 11:1–8).

A legfőbb okot az adja a bizalomra, hogy a gonoszság nem fog újra megjelenni, hogy a föld nem lesz többé az emberek uralma alatt, mint ahogy ez nem sokkal az Özönvíz után volt. Inkább Isten Királyságának a hatalma alatt lesz. Ez az égből uralkodó Királyság lesz a föld kizárólagos kormányzata (Dániel 2:44; 7:13, 14). Gyorsan fel fog lépni bárki ellen, aki megkísérli újból feléleszteni a gonoszságot (Ézsaiás 65:20). Sőt végleg el fogja pusztítani Sátánt, az Ördögöt, a gonoszság létrehozóját, a démonokkal, vagyis azokkal az angyalokkal együtt, akik őt követték (Róma 16:20).

Ezenfelül az emberiségnek nem lesz oka aggódni az élelem, ruházat, lakóhely vagy a munka miatt, melyek hiánya egyeseket arra vezet, hogy bűnözővé váljanak. Igen, az egész föld termékeny Paradicsommá lesz alakítva, mindenki megelégedésére (Ézsaiás 65:21–23; Lukács 23:43).

Ennél is fontosabb, hogy a Királyság békés életre fogja oktatni az alattvalóit, és ugyanezen idő alatt az emberi tökéletesség csúcsára emeli őket (János 17:3; Róma 8:21). Ezután az emberiségnek nem kell többé gyengeségekkel és a bűnre való hajlammal küszködnie, hanem az Istennek való tökéletes engedelmesség lehetővé és örömtelivé válik majd, mint Jézus, a tökéletes ember esetében (Ézsaiás 11:3). Tulajdonképpen Jézus még nagy kísértések és kínszenvedés, olyan dolgok ellenére is lojális maradt Istenhez, melyek a Paradicsomban való élettől teljesen idegenek lesznek (Héberek 7:26).

Amiért néhányan az égbe mennek

Ámde a Biblia sok olvasójának tudomása van Jézus szavairól: „Az én Atyám házában sok lakóhely van . . . elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (János 14:2, 3). Nem mond ez ellent a paradicsomi földön való örökké tartó élet gondolatának?

Ezek a tanítások nem mondanak ellent egymásnak. Inkább az egyik alátámasztja a másikat. Először is, a Biblia kijelenti, hogy csak korlátozott számú hűséges keresztény, nevezetesen 144 000-en lesznek szellemteremtményekként égi életre feltámasztva. Miért adták nekik ezt a csodálatos jutalmat? Mert ők alkotják a János által látomásban látott csoportot, azokat, akik „életre keltek, és királyokként uralkodtak a Krisztussal ezer évig” (Jelenések 14:1, 3; 20:4–6). A földön élő milliárdokhoz képest a 144 000 tényleg „kicsiny nyáj” (Lukács 12:32). Azonkívül, mivel személyesen átélték az emberiség mindennapos problémáit, Jézushoz hasonlóan ők is képesek lesznek „együtt érezni gyengeségeinkkel”, miközben az emberiség és a föld helyreállítását felügyelik (Héberek 4:15).

A föld az emberiség örök otthona

Majdnem 2000 éve, hogy a Jézus Krisztus váltságáldozatáról való gondoskodás által Isten elkezdte begyűjteni a 144 000-et, és a jelek szerint ez a csoport most már teljes (Cselekedetek 2:1–4; Galácia 4:4–7). Jézus azonban nemcsak a 144 000 bűneiért áldozta fel magát, „hanem az egész világéiért is” (1János 2:2). Ennélfogva mindenkinek, aki hitet gyakorol Jézusban, örök életre van kilátása (János 3:16). Azok a sírban nyugvó személyek, akik Isten emlékezetében vannak, nem az égbe lesznek feltámasztva, hanem a megtisztított földön való életre (Prédikátor 9:7; János 11:11–13, 25; Cselekedetek 24:15). Mi vár majd ott rájuk?

A Jelenések 21:1–4 megadja a választ. Ezt mondja: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van . . . És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.” Képzeld el — halálból kiszabadított emberek; a fájdalom és kiáltás pedig, amit a halál okoz, örökre el fog múlni! Jehova földre és emberiségre vonatkozó eredeti szándéka végre el fogja érni dicsőséges beteljesedését (1Mózes 1:27, 28).

Döntésünk — élet vagy halál

Ádám és Éva soha nem kapta meg annak jogát, hogy az égbe menjen. Dönthettek úgy, hogy engedelmeskednek Istennek és örökké élnek a paradicsomi földön, vagy nem engedelmeskednek és meghalnak. Szomorú, de az engedetlenséget választották, és ezért visszatértek a föld ’porába’ (1Mózes 2:16, 17; 3:2–5, 19). Istennek soha nem az volt a szándéka, hogy általában véve az emberi család meghaljon, és ezáltal benépesítse az eget. Isten megszámlálhatatlanul sok angyalt teremtett, hogy az égben éljenek; ezek a szellemteremtmények nem olyan emberek, akik meghaltak, és akiket feltámasztottak, hogy az égben éljenek (Zsoltárok 104:1, 4; Dániel 7:10).

Mit kell tennünk, hogy elnyerjük a paradicsomi földön való örökké tartó élet áldásait? Első lépésként tanulmányoznunk kell Isten Szavát, a Szent Bibliát. „Az jelenti az örök életet — mondta Jézus az imájában —, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3).

Egy másik lépés a paradicsomi örök boldogság felé az ismeret gyakorlatba való átültetése (Jakab 1:22–24). Azoknak, akik Isten Szava szerint élnek, az a kilátásuk, hogy a saját szemükkel láthatják olyan izgalmas próféciák beteljesedését, mint amelyek egyike az Ézsaiás 11:9-ben van feljegyezve. Ez így szól: „Nem ártanak és nem pusztítnak [az emberek] sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.” (Kiemelés tőlünk.)

[Lábjegyzet]

^ 7. bek. Annak megvitatására, hogy miért tűrte meg Isten a gonoszságot az égben és a földön, lásd az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyv 70—9. oldalát; Jehova Tanúi kiadványa.

[Képek a 7. oldalon]

„Az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre” (Zsoltárok 37:29, „K. f.”)