Hogyan közeledhetünk Istenhez?

„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” — írja a Jakab 4:8. Jehova Isten azáltal mutatta ki, hogy mennyire szeretné, ha az emberek szoros kapcsolatban lennének vele, hogy értünk adta a Fiát.

ERRE a szeretetteljes kezdeményezésre válaszként János apostol ezt írta: Mi azért szeretjük Istent, „mert először ő szeretett minket” (1János 4:19). De ahhoz, hogy személy szerint közeledjünk Istenhez, bizonyos lépéseket meg kell tennünk. Ezek a lépések hasonlóak az előző cikkben körvonalazott négy szemponthoz, melyek által az embertársainkhoz közeledhetünk. Vizsgáljuk meg őket.

Észrevenni Isten csodálatra méltó tulajdonságait

Istennek sok csodálatos tulajdonsága van; néhány a legkiemelkedőbbek közül: a szeretete, bölcsessége, igazságossága és hatalma. Bölcsességét és hatalmát — az óriási galaxisoktól kezdve a parányi atomokig — a távoli világegyetem és a minket körülvevő világ egyaránt gazdagon mutatja. A zsoltáríró így írt: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsoltárok 19:2; Róma 1:20).

A teremtés Isten szeretetét is visszatükrözi. Például az a mód, ahogyan megalkotott minket, mutatja, hogy Isten azt akarja, élvezzük az életet. Megadta nekünk az ízlelés meg a szaglás képességét, és azt, hogy látjuk a színeket, hogy élvezzük a zenét, nevethetünk, kedvünket leljük a szép dolgokban, valamint sok más képességet és sajátosságot, melyek nem feltétlenül nélkülözhetetlenek az élethez. Igen, Isten igazán nagylelkű, kedves és szeretetteljes; ezek olyan tulajdonságok, melyek kétségkívül hozzájárulnak ahhoz, hogy ő „boldog Isten” (1Timóteus 1:11; Cselekedetek 20:35).

Jehova azzal büszkélkedhet, hogy szuverenitásának a gyakorlása elsősorban szereteten alapul, és hogy intelligens teremtményei elsősorban szeretetből támogatják a szuverenitását (1János 4:8). Igaz, hogy Jehova az egyetemes Szuverén, de ő úgy bánik az emberekkel, különösen a lojális szolgáival, mint ahogyan egy édesapa a gyermekeivel (Máté 5:45). Semmi olyat nem tagad meg tőlük, ami a javukra van (Róma 8:38, 39). Ahogy említettük, még az ő egyetlen-nemzett Fiának az életét is értünk adta. Igen, Isten szeretetéből következik az, hogy létezünk, és hogy örök életre van kilátásunk (János 3:16).

Jézus mély betekintést engedett Isten személyiségébe, mivel tökéletesen utánozta az Atyját (János 14:9–11). Teljes mértékben önzetlen, figyelmes és körültekintő volt. Az egyik alkalommal odavittek Jézushoz egy férfit, aki siket volt, és nehezen beszélt. Képzelheted, mennyire kényelmetlenül érezhette ez a férfi magát a tömegben. Érdekes módon Jézus egy félreeső helyre vitte őt, és ott gyógyította meg (Márk 7:32–35). Értékeled azokat az embereket, akik érzékenyen reagálnak az érzéseidre, és figyelembe veszik a méltóságodat? Ha igen, akkor amint többet megtanulsz Jehováról és Jézusról, minden bizonnyal közelebb fogsz kerülni hozzájuk.

Elgondolkodni Isten tulajdonságain

Lehetnek valakinek csodálatos tulajdonságai, de ahhoz, hogy vonzódjunk hozzá, gondolkodnunk kell arról a személyről. Ugyanez vonatkozik Jehovára. A második létfontosságú lépés ahhoz, hogy közeledjünk felé, a tulajdonságain való elmélkedés. Dávid király, egy olyan ember, aki igazán szerette Jehovát, és Jehova ’szíve szerinti férfiú’ volt, ezt mondta: „Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat;  kezed munkáiról elmélkedem” (Cselekedetek 13:22; Zsoltárok 143:5).

Amikor megfigyeled a teremtés csodáit, vagy olvasod Isten Szavát, a Bibliát, Dávidhoz hasonlóan te is elmélkedsz-e azon, amit látsz és olvasol? Képzelj el egy fiút, aki éppen levelet kapott az édesapjától, akihez mélységesen vonzódik. Hogyan tekintene erre a levélre? Bizonyára nem csupán megvizsgálná a tartalmát, és behajítaná a fiókba. Inkább áttanulmányozná, kielemezné a részleteket és az árnyalatnyi eltéréseket. Hasonlóképpen, Isten Szavának becsesnek kellene lennie a számunkra, éppen úgy, ahogyan az volt a zsoltárírónak, aki így énekelt: „Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsoltárok 119:97).

A jó kommunikáció fenntartása

A jó kommunikáció az éltető eleme minden kapcsolatnak. Ez magában foglalja a beszédet és a hallgatást, s mindezt nem csupán az elménkkel, hanem a szívünkkel is. Az Istenhez intézett áhítatos beszéd, vagyis az ima által beszélgetünk a Teremtőnkkel. Jehova gyönyörűségét leli azoknak az imáiban, akik őt szeretik és szolgálják, és akik elismerik Jézus Krisztust az Ő fő képviselőjének (Zsoltárok 65:3; János 14:6, 14).

A múltban Isten különféle módokon szólt az emberekhez, ez magában foglalt látomásokat, álmokat és angyalok általi közlést. Napjainkban azonban az írott Szava, a Szent Biblia által teszi ezt meg (2Timóteus 3:16). Az írott Szónak sok előnye van. Bármikor fordulhatunk hozzá. Miként egy levél, újra meg újra élvezetet tud jelenteni. És nincs kitéve annak, hogy elferdítik, ami gyakran jellemzi a szájhagyomány általi elmondásokat. Így hát gondolkodj el a te kedves égi Atyádtól származó nagy terjedelmű levélgyűjteményen, a Biblián, és engedd, hogy ezeken a leveleken keresztül naponta szóljon hozzád (Máté 4:4).

Például a Biblia elmondja, hogy Jehova hogyan tekinti a jót és a rosszat. Elmagyarázza az emberiségre és a földre vonatkozó szándékát. Feltárja, hogyan bánt mindenféle emberrel és nemzettel, a lojális imádóktól kezdve a kegyetlen ellenségekig. Azáltal, hogy az emberekkel való kapcsolata ilyen módon fel lett jegyezve, Jehova rendkívül részletes képet festett a személyiségéről. Felfedi a szeretetét, örömét, bánatát, csalódottságát, haragját, könyörületességét, törődését — igen, gondolatainak és érzéseinek a sorát, valamint az ezek alapjául szolgáló okokat; mindezt úgy, hogy az emberek könnyen megértsék (Zsoltárok 78:3–7).

Miután elolvastál egy részt Isten Szavából, hogyan tudsz hasznot meríteni az olvasásból? És főként hogyan tudsz közelebb kerülni Istenhez? Először is gondolkozz el azon, hogy mit olvastál, és mit tanultál Istenről mint személyről, hagyva, hogy a részletek elérjék a szívedet. Azután imában mondd el Jehovának a gondolataidat és a legbensőbb érzéseidet az átgondolt anyagról, és hogy miként fogod megpróbálni hasznodra fordítani azt. Ez a kommunikáció. Természetesen, ha foglalkoztat még valami más is, azt is bele lehet foglalni az imádba.

Együtt tevékenykedni Istennel

A Biblia beszél bizonyos régi hűségesekről, akik Istennel vagy Isten előtt jártak (1Mózes 6:9; 1Királyok 8:25). Mit jelent ez? Lényegében azt, hogy minden egyes napon úgy éltek, mintha Isten közvetlenül ott lett volna velük. Igaz, hogy bűnösök voltak. Mégis szerették Isten törvényeit,  alapelveit, és összhangban éltek Isten szándékával. Jehova vonzódik az ilyen személyekhez, és törődik velük, amint azt a Zsoltárok 32:8 mutatja: „Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.”

Jehova neked is a bizalmas barátod lehet, olyan valaki, aki veled jár, törődik veled és atyai tanácsokkal lát el. Ézsaiás próféta úgy írta le Jehovát, mint ’aki tanít hasznosra, és vezet oly úton, amelyen járnod kell’ (Ézsaiás 48:17). Amint tapasztaljuk ezeket az áldásokat, szinte érezzük Jehova jelenlétét ’jobb kezünk felől’, mint Dávid (Zsoltárok 16:8).

Isten neve a tulajdonságainak a középpontja

Sok vallás és egyre több bibliafordítás elmulasztja használni és ismertté tenni Isten személyes nevét (Zsoltárok 83:19). Pedig az eredeti héber szövegben a Jehova név körülbelül 7000-szer fordul elő! (Ellentmondásos, hogy míg az isteni nevet eltávolították, addig a legtöbb bibliafordító  megtartotta az eredeti szövegben megemlített sok hamis isten nevét, mint a Baált, Bélt, Merodákot, sőt még a Sátánt is!)

Néhány ember úgy érzi, hogy Isten nevének az elhagyása jelentéktelen dolog. De gondolkozz el: Vajon nehezebb vagy könnyebb kifejleszteni szoros, gyengéd kapcsolatot egy névtelen személlyel? Az olyan címek, mint Isten és Úr (melyeket a hamis istenekre is alkalmaznak) felhívhatják a figyelmet Jehova erejére, hatalmára vagy pozíciójára, de csak a személyes neve azonosítja őt egyértelműen (2Mózes 3:15, NW; 1Korintus 8:5, 6). Az igaz Isten személyes neve magában foglalja az ő tulajdonságait és a jellemvonásait. Walter Lowrie teológus helyesen állapította meg: „Az az ember, aki nem ismeri Istent név szerint, az nem igazán ismeri őt mint személyt.”

Figyeld meg egy őszinte katolikus személy, Maria példáját, aki Ausztráliában él. Amikor először találkoztak vele Jehova Tanúi, Maria megengedte a Tanúknak, hogy megmutassák neki Isten nevét a Bibliából. Hogyan reagált? „Amikor először megláttam Isten nevét a Bibliában, könnyeztem. Annyira meghatott ez az ismeret, hogy megtudhattam és használhattam Isten személyes nevét.” Maria folytatta a bibliatanulmányozást, és életében először megismerte Jehovát mint személyt, és képes volt maradandó kapcsolatot kiépíteni vele.

Igen, ’közeledhetünk Istenhez’, még ha szó szerinti szemünkkel nem láthatjuk is őt. De „láthatjuk” az ő páratlanul csodálatos személyiségét az elménkkel és a szívünkkel, és ezáltal növekedhet az iránta való szeretetünk. Az ilyen szeretet az ’egység tökéletes köteléke’ (Kolosszé 3:14).

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

Jehova reagál az iránta tanúsított szeretetedre

A KAPCSOLATOK kétoldalúak. Ahogy közeledünk Istenhez, ő azáltal reagál, hogy közeledik felénk. Figyeld meg, hogyan érzett az idős Simeon és Anna iránt, akikről különleges említést tesz a Biblia. Az evangéliumíró Lukács elmondja nekünk, hogy Simeon „igazságos és istentisztelő” volt, és várta a Messiást. Jehova észrevette Simeon nagyszerű tulajdonságait, és szeretetet mutatott ezen drága idős férfi iránt azáltal, hogy kinyilatkoztatta neki: ’addig nem lát halált, míg meg nem látja a Krisztust.’ Jehova betartotta az ígéretét, és odavezette Simeont a csecsemő Jézushoz, akit a szülei elhoztak Jeruzsálembe a templomba. Fellelkesülve és mélységes hálával, Simeon karjába vette a kisgyermeket és így imádkozott: „Most pedig, Szuverén Úr, elbocsátod rabszolgádat békében a kijelentésed szerint; mert látták szemeim megmentő eszközödet” (Lukács 2:25–35).

Jehova „ugyanabban az órában” a 84 éves Anna iránt is kimutatta a szeretetét azáltal, hogy őt is odavezette Jézushoz. A Biblia elmondja nekünk, hogy ez a drága özvegy mindig a templomban volt, és „szent szolgálatot végzett” Jehovának. Túláradó értékeléssel, miként Simeon, ő is megköszönte Jehovának a rendkívüli kedvességét, azután pedig beszélt a gyermekről „mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását” (Lukács 2:36–38).

Igen, Jehova észrevette, hogy Simeon és Anna milyen mélységesen szeretik és félik őt, és hogy mennyire törődnek az ő szándékának a kimenetelével. Nem vonzanak Jehovához az ilyen bibliai beszámolók?

Az Atyjához hasonlóan Jézus is meglátta az igazi belső személyiséget. Mialatt a templomban tanított, észrevett egy „szűkölködő özvegyet”, aki csak „két igen csekély értékű kis pénzérmét” adományozott. Az ajándéka a többi megfigyelő számára jelentéktelen lehetett, de nem így Jézusnak. Megdicsérte ezt az asszonyt, mert odaadta mindenét, amije volt (Lukács 21:1–4). Ennélfogva nyugodtak lehetünk afelől, hogy Jehova és Jézus nagyra becsülnek minket, ha a tőlünk telhető legjobbat adjuk nekik, legyen az ajándékunk nagy vagy kicsi.

Míg Isten örül azoknak, akik szeretik őt, rosszulesik neki, amikor az emberek elfordulnak tőle, és helytelen életutat követnek. Az 1Mózes 6:6 elmondja nekünk, hogy Jehova „bánkódék az ő szívében” Noé napjainak az Özönvize előtt az emberiség gonoszsága miatt. Később az engedetlen izraeliták újra meg újra „kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét”, mondja a Zsoltárok 78:41 az Újfordítású revideált Biblia szerint. Igen, Isten nem egy közömbös „Ősok”, akinek nincsenek érzései. Ő valójában egy személy, aki nem érzéketlen, és akinek az érzései nem kiegyensúlyozatlanok a tökéletlenségből adódóan, mint a mieink.

[Képek a 7. oldalon]

A Jehova teremtésművén való elmélkedés az egyik módja annak, ahogyan közeledhetünk felé