Tanulmányoznod kellene más vallásokat?

„KÖZEL egy éve jártam a keresztény összejövetelekre, és szívesen beszéltem másoknak Isten Királyságáról — mondja Miguel, aki most Jehova Tanúja Dél-Amerikában. — Aztán vallási műsorokat kezdtem hallgatni a rádióban, és igehirdetőket néztem a televízióban. Úgy gondoltam, hogy az ilyen műsorok segíteni tudnak nekem, hogy jobban megértsem a más valláshoz tartozó embereket. Tudatában voltam annak, hogy a tanításaik nincsenek összhangban a Bibliával, mégis kíváncsi voltam.”

Ugyanebben az országban Jorge lelkesen tanított másokat az igaz imádatra. Ám az ő életében is volt egy időszak, amikor kezdett vallási műsorokat hallgatni a rádióban és nézni a televízióban. „Tudnod kell, hogy mit gondolnak mások” — mondogatta. Amikor megkérdezték, mik a lehetséges veszélyei annak, hogy kiteszi magát a hamis tanításoknak, ezt válaszolta: „Semmi nem tudja aláásni azoknak a hitét, akik ismerik a bibliai igazságot.” Ezek a tapasztalatok egy fontos kérdést vetnek fel: Bölcs dolog odafigyelni arra, amit mások hisznek?

Az igaz keresztényiség felismerése

Az apostolok halála után az igaz imádat beszennyeződött, mivel fokozatosan sok olyan imádati forma alakult ki, mely a keresztényiségnek csupán utánzata volt. Jézus előre látva ezt, feltárta az egyik módot, ahogyan meg lehet különböztetni a keresztényiségnek ezen hamis formáit az igaz keresztényiségtől. Először így figyelmeztetett: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül prédaleső farkasok.” Azután hozzátette: „Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket” (Máté 7:15–23). Jézus igaz követői alkalmazzák, amit ő tanított, és kiváló gyümölcseikről könnyen fel lehet őket ismerni. Ahogyan maga Jézus  tette, ők is meglátogatják az embereket, hogy felvilágosítást adjanak a Szentírásból Isten Királyságáról. Jézus példáját követve távol maradnak a világ politikájától és társadalmi vitáitól. A Bibliát Isten Szavának fogadják el, és az igazságként tisztelik. Ismertté teszik Isten nevét. És mivel törekednek arra, hogy azt a szeretetet mutassák ki, amelyet Isten tanít, nem vesznek részt háborúkban. Ehelyett testvéreknek tekintik egymást (Lukács 4:43; 10:1–9; János 13:34, 35; 17:16, 17, 26).

A Szentírás szerint lehetséges ’meglátni, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt’ (Malakiás 3:18). Napjainkban az igaz imádók egységesek gondolkodásban és tettben, éppen úgy, ahogy az első századi keresztények voltak (Efézus 4:4–6). Ha egyszer már felismerted az igaz keresztények egy ilyenfajta testületét, miért kellene firtatnod vagy kíváncsinak lenned arra, hogy mások mit hisznek?

Óvakodjunk a hamis tanítóktól

A Biblia elismeri, hogy még a bibliai igazság megismerése után is megvan a veszélye a hamis tanításoktól származó szellemi beszennyeződésnek. Pál apostol így figyelmeztetett: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való” (Kolosszé 2:8). Micsoda szemléletes képet fest le ez az idézet! A vadállatokhoz hasonlóan, melyek zsákmányul akarnak ejteni és fel akarnak falni téged, a hamis tanítók valódi veszélyt jelenthetnek.

Igaz, Pál megfigyelte, hogy mások miben hisznek. Az egyik alkalommal a beszédét ezekkel a szavakkal kezdte: „Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket, mint mások. Például amint mentem, és gondosan megszemléltem hódolatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«” (Cselekedetek 17:22, 23). Ámde Pál nem táplálta rendszeresen az elméjét a görög szónokok filozófiáival.

Más dolog tájékozódni a hamis vallások eredetéről és hitnézeteiről, és egészen más azzal táplálkozni. * Jehova „a hű és értelmes rabszolgát” nevezte ki, hogy a Szaván alapuló tanításról gondoskodjon (Máté 4:4; 24:45). Maga Pál írta: „nem lehettek részesei »Jehova asztalának« is, és a démonok asztalának is. Vagy »féltékenységre ingereljük Jehovát«?” (1Korintus 10:20–22).

Lehet, hogy néhány hamis tanító azelőtt igaz keresztény volt, de egy ponton az igazságtól a tévhithez fordult (Júdás 4, 11). Ez nem kell hogy meglepjen bennünket. Miután Jézus utalt a „hű és értelmes rabszolgára”, mely a felkent keresztények testületét jelképezi, beszélt a „gonosz rabszolgáról” is, arról az osztályról, amely panaszkodik: „késik az én uram”, és elkezdi verni a rabszolgatársait (Máté 24:48, 49). Ezeknek a személyeknek és a követőiknek gyakran nincsenek saját világos tanításaik; csak az érdekli őket, hogy lerombolják mások hitét. Rájuk vonatkozóan írta János apostol: „Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha” (2János 10; 2Korintus 11:3, 4, 13–15).

Azok az őszinte emberek, akik kutatják az igazságot, jól teszik, ha gondosan mérlegelik, amit más vallásoktól hallanak. Idővel Isten meg fogja áldani a tiszta szívű egyéneket, akik keresik az igazságot. A Biblia ezt mondja az isteni bölcsességről: „Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor . . . az Istennek ismeretére jutsz” (Példabeszédek 2:4, 5). Az igaz keresztények nem fognak továbbra sem a hamis vallások tanításaira figyelni, mivel megtalálták az Istennek ezt az ismeretét a Biblián és a keresztény gyülekezeten keresztül, és látták, ahogyan Jehova megáldja azokat, akik ezen ismeret által hagyják magukat vezetni (2Timóteus 3:14).

[Lábjegyzet]