A nagylelkű adakozásból öröm származik

PÁL apostol szerető keresztény felvigyázóként szívén viselte hívőtársainak legjobb érdekeit (2Korintus 11:28). Amikor az időszámításunk szerinti első század 50-es éveinek közepén a Júdeában élő, szükséget szenvedő keresztények érdekében pénzgyűjtést szervezett, megragadta az alkalmat, hogy megtanítson egy értékes leckét a nagylelkűségről. Pál hangsúlyozta, hogy a vidám adakozást Jehova nagyra értékeli: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintus 9:7).

Mélységesen szegények, mégis adakozók

Az első századi keresztények többsége nem volt közismert személyiség. Pál azt mondta, hogy közülük ’nem sokan hatalmasok’. Ők „a világ gyönge dolgai” voltak, „a világ nem előkelő dolgai” (1Korintus 1:26–28). Például a makedóniai keresztények ’mélységes szegénységben’, „nyomorgattatás közepette” éltek. Ezek az alázatos makedóniai hívők mégis azért könyörögtek, hogy kiváltságuk legyen anyagilag hozzájárulni „a szenteknek szánt szolgálathoz”. Pál bizonyságot tett róla, hogy amit adtak, az „tényleges képességükön felül volt” (2Korintus 8:1–4).

Az ilyen nagylelkű adakozás megítélésénél azonban nem az adomány nagysága, hanem inkább az indíték, az adakozásra való készség és a szívállapot volt fontos. Pál a korintusi keresztényeknek utalt arra, hogy az adakozásban mind a szív, mind az elme érintett. Ezt mondta: „ismerem készséges gondolkodásotokat, amellyel dicsekszem felőletek a makedónoknak . . . buzgalmatok a legtöbbjüket föllelkesítette.” A korintusi keresztények ’eltökélték szívükben’, hogy nagylelkűen adakoznak (2Korintus 9:2, 7).

’A szellemük hajtotta őket’

Pál apostol a nagylelkű adakozásnak talán arra a korábbi példájára gondolt, ami több mint 1500 évvel korábban a pusztában történt. Izrael 12 törzse akkor szabadult ki az egyiptomi rabszolgaságból. Amikor a nép a Sínai-hegy lábánál állt, Jehova megparancsolta nekik, hogy imádat céljából építsenek egy sátortemplomot, és lássák el az imádathoz szükséges eszközökkel. Ehhez sok mindenre volt szükség, és a nemzetet megkérték, hogy adakozzon.

Hogyan válaszoltak az izraeliták? „Eljött mindenki, akit a szíve indított, és mindazok, akiket a szellemük hajtott; adakoztak Jehovának a gyülekezet sátorának elkészítéséhez” (2Mózes 35:21, NW ). Vajon nagylelkűen adakozott a nemzet? De még mennyire! Mózes a következő beszámolót kapta: „Többet hord a nép ajándékba, mint a mennyi kell a munka elkészítésére, a melyet parancsolt az Úr, hogy csináljunk” (2Mózes 36:4).

Milyen volt akkoriban az izraeliták anyagi helyzete? Nem sokkal ezt megelőzően szánalmas rabszolgasorban voltak, ’nehéz munkákkal sanyargatták őket’, emiatt ’keserű’ és ’nyomorúságos’ volt az életük (2Mózes 1:11, 14; 3:7; 5:10–18). Nem valószínű tehát, hogy anyagi jólétben éltek. Az igaz, hogy amikor az izraeliták elhagyták rabszolgaságuk földjét, juhnyájakat és gulyákat is magukkal vittek (2Mózes 12:32). De ezekből nem lehetett túl sok, hiszen nem sokkal azután, hogy elhagyták Egyiptomot, arról panaszkodtak, hogy nincs húsuk  és kenyerük, amivel táplálkozzanak (2Mózes 16:3).

Honnan kapták hát az izraeliták mindazokat az értékeket, amelyekkel hozzájárultak a sátortemplom építéséhez? Egykori fogvatartóiktól, az egyiptomiaktól. A Biblia ezt mondja: ’Az Izrael fiai pedig kértek az egyiptombeliektől ezüstedényeket és aranyedényeket, meg ruhákat, az egyiptomiak pedig hajlottak a kérésükre.’ Az egyiptomiaknak ez a nagylelkű tette Jehovától jövő áldás volt, nem a fáraótól származott. Az isteni feljegyzés így szól: „Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának” (2Mózes 12:35, 36).

Képzeld csak el, hogyan éreztek az izraeliták! Nemzedékek óta sanyarú rabszolgaságban szenvedtek, és nélkülöztek. Most azonban szabadok voltak, és bővelkedtek az anyagi javakban. Hogyan érezhettek afelől, hogy megváljanak e vagyon egy részétől? Talán úgy, hogy ezt megérdemelték, és joguk van megtartani. Amikor azonban arra buzdították őket, hogy anyagi hozzájárulásukkal támogassák a tiszta imádatot, ennek megfelelően cselekedtek; nem vonakodtak így tenni, és nem voltak fukarak. Nem feledkeztek meg arról, hogy Jehova tette lehetővé számukra, hogy ilyen anyagi javaik legyenek. Ezért bőkezűen adakoztak ezüstjükből, aranyukból és állatállományukból. ’A szívük önként hajlott rá.’ ’A szívük indította őket.’ ’A szellemük hajtotta őket.’ Valóban „önként hoztak ajándékot az Úrnak” (2Mózes 25:1–9; 35:4–9, 20–29; 36:2–6).

Készség az adakozásra

A hozzájárulás mértéke nem szükségszerűen mutatja a maga valóságában az adakozó nagylelkűségét. Egyszer Jézus Krisztus figyelte, amint az emberek pénzt dobnak a templomperselybe. A gazdagok sok pénzérmét dobtak be; Jézust azonban az indította meg, amikor meglátott egy szegény özvegyasszonyt, aki két igen csekély értékű kis pénzérmét dobott a perselybe. Ezt mondta: „ez az özvegy, bár szegény, többet dobott be mindnyájuknál . . . ez az asszony a nélkülözéséből dobta be mindazt, ami a megélhetésre volt neki” (Lukács 21:1–4; Márk 12:41–44).

Pálnak a korintusiakhoz intézett szavai összhangban voltak azzal, amire itt Jézus gondolt. Amikor arról volt szó, hogy adományokkal segítsenek a szükséget szenvedő hívőtársaknak, Pál a következőt jegyezte meg: „Ha a készség  megvan már, az aszerint kiváltképpen elfogadható, amije van az embernek, nem aszerint, amije nincs” (2Korintus 8:12). Igen, a hozzájárulások mértékének nem szabad a versenyszellemtől vagy összehasonlítgatásoktól függenie. Mindenki aszerint ad, amije van, és Jehovát megörvendezteti az ilyen nagylelkű adakozó szellem.

Valójában senki sem tud Jehovának annyit adni, hogy gazdaggá tegye őt, hiszen minden az övé. Az adakozás azonban olyan kiváltság, mely által Jehova imádói kimutathatják iránta érzett szeretetüket (1Krónika 29:14–17). Ha hozzájárulásunkat nem mások csodálatának a kivívása végett, vagy valamilyen egyéb önző indítékból adjuk, hanem helyes indíttatásból és az igaz imádat előmozdítására, akkor abból öröm származik, ez pedig Isten áldásával jár (Máté 6:1–4). Jézus ezt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Osztozhatunk ebben a boldogságban, ha erőnket Jehova szolgálatára fordítjuk, és ha anyagi javainkból az igaz imádat támogatására és a szükséget szenvedők megsegítésére áldozunk (1Korintus 16:1, 2).

Készség az adakozásra napjainkban

Napjainkban Jehova Tanúinak felvillanyozó látniuk, hogy milyen fejlődés megy végbe világszerte a ’királyság e jó hírének’ prédikálásában (Máté 24:14). A XX. század utolsó évtizedében több mint 3 000 000 személy fejezte ki Jehova Istennek való önátadását vízben történő megkeresztelkedéssel, és mintegy 30 000 új gyülekezet alakult. Igen, Jehova Tanúi ma létező gyülekezeteinek egyharmada az elmúlt tíz évben jött létre! Ez a növekedés nagyrészt annak a kemény munkának az eredménye, melyet őszinte keresztény férfiak és nők végeznek, akik idejüket és erejüket arra fordították, hogy meglátogassák felebarátaikat, és Jehova szándékairól beszéljenek nekik. A növekedés egy része a misszionáriusok munkájának eredménye, akik otthonukat elhagyva távoli országokba utaznak, hogy ott segítsenek a Királyság-prédikáló munkában. A növekedés következtében új körzeteket kellett szervezni, ez pedig szükségessé tette új körzetfelvigyázók kinevezését. Mindezeken felül pedig még több Bibliára volt szükség a prédikálómunkában és a személyes tanulmányozásban. Még több nyomtatott irodalomra is szükség volt. És egyik országban a másik után a meglevő fiókhivatali épületeket bővíteni kellett, vagy nagyobbakat kellett helyettük építeni. Ezeknek a megnövekedett szükségleteknek a kielégítését Jehova népének önkéntes hozzájárulásaiból fedezték.

Szükség van Királyság-termekre

Jehova Tanúinak a számbeli növekedése magától értetődően együtt jár azzal, hogy égetően szükség van Királyság-termekre. A 2000-es év elején végzett felmérések azt mutatták, hogy a fejlődő országokban, ahol korlátozottak az anyagi lehetőségek, 11 000 Királyság-teremre van szükség. Vizsgáljuk meg például Angolát. A polgárháború jegyében telt évek ellenére ebben az országban évente átlagosan körülbelül 10 százalékkal nő a Királyság-hírnökök száma. Ebben a hatalmas afrikai országban 675 gyülekezet működik, és a legtöbbje a szabadban tartja az összejöveteleket. Mindössze 22 Királyság-terem van az országban, és ebből csak 12-nek van valamilyen tetőzete.

Hasonló a helyzet a Kongói Demokratikus Köztársaságban is. Bár a fővárosban, Kinshasában közel 300 gyülekezet működik, mégis csak tíz Királyság-terem van. Az egész országban több mint 1500 Királyság-teremre lenne sürgősen szükség. A Kelet-Európában lezajló gyors növekedés következtében Oroszország és Ukrajna azt jelezte, hogy együttesen több száz Királyság-teremre lenne szüksége. A Dél-Amerikában történt robbanásszerű növekedést mutatja a brazíliai helyzet, ahol több mint félmillió a Tanúk száma, és nagy szükség van még több Királyság-teremre.

 Az ilyen országok szükségleteinek a kielégítése végett Jehova Tanúi egy gyorsított Királyság-terem építési program szerint dolgoznak. A program anyagi fedezetét a világméretű testvériség által nagylelkűen nyújtott hozzájárulások jelentik, ily módon még a legszegényebb gyülekezeteknek is lehet megfelelő imádati helyük.

Akárcsak az ókori Izraelben, sok mindent meg lehet valósítani, mivel az őszinte keresztények ’tisztelik Jehovát az értékeikkel’ (Példabeszédek 3:9, 10, NW ). Jehova Tanúi Vezető Testülete szeretné megragadni az alkalmat, hogy kifejezze nagyraértékelését mindenkinek, akit a szíve indított, hogy részt vegyen ebben az önkéntes adakozásban. Mi pedig bízhatunk benne, hogy Jehova szelleme továbbra is megindítja népe szívét, hogy a szükségletek kielégítése végett támogassák az egyre kiterjedtebb Királyság-munkát.

Amint a növekedés világszerte folytatódik, továbbra is keressük a lehetőséget, hogy kimutathassuk, vidáman és készségesen adakozunk az erőnkből, időnkből és anyagi javainkból. Bárcsak tapasztalnánk az igazi örömet, mely az ilyen adakozó szellemből származik.

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

„BÖLCSEN HASZNÁLJÁTOK FEL!”

„Tízéves vagyok. Ezt a pénzt azért küldöm nektek, hogy papírt vásárolhassatok belőle, vagy bármi mást, ami a könyvekhez kell” (Cindy).

„Szeretném elküldeni nektek ezt a pénzt, azért hogy még több könyvet készítsetek. Ezt a pénzt úgy gyűjtöttem össze, hogy segítettem az apukámnak. Így hát bölcsen használjátok fel!” (Pam, hétéves).

„Bánkódtam a hurrikán miatt. Remélem, biztonságban vagytok. Ez [a 2 dollár] minden, ami a perselyemben van” (Allison, négyéves).

„Rudynak hívnak, és tizenegy éves vagyok. Az öcsém, Ralph hatéves. A húgom, Judith pedig két és fél éves. Háromhavi zsebpénzünkből gyűjtöttük ezt össze azért, hogy a [háborús övezetben élő] testvéreinknek segítsünk vele. Húsz dollárt tudtunk így összegyűjteni, és ezt most elküldjük nektek.”

„Nagyon sajnálom a testvéreket [akiket a hurrikán sújtott]. Tizenhét dollárt kerestem, amikor az apukámmal együtt dolgoztam. Ezt a pénzt nem valamilyen meghatározott dologra küldöm, hanem arra költhetitek, amire akarjátok” (Maclean, nyolcéves).

[Kiemelt rész a 31. oldalon]

Ahogyan néhányan a Királyság-prédikáló munka céljára adományoznak

HOZZÁJÁRULÁSOK A VILÁGMÉRETŰ MUNKÁHOZ

Sokan félretesznek vagy előirányoznak egy bizonyos összeget arra, hogy a következő felirattal ellátott ládába helyezzék: „Hozzájárulások a Társulat világméretű munkájához — Máté 24:14”. A gyülekezetek minden hónapban továbbítják ezt az összeget a legközelebbi fiókhivatalba.

FELTÉTELHEZ KÖTÖTT ADOMÁNYELRENDEZÉS

Olyan módon is lehet pénzt adományozni a Társulatnak, hogy a pénz letétben marad a Társulatnál azzal a feltétellel, hogy szükség esetén visszakerül az adományozóhoz.

EGYÉB LEHETŐSÉGEK

Ajándékok: Az önkéntes pénzadományokat közvetlenül a Társulat országodat szolgáló fiókhivatalához lehet küldeni. Ha valaki az ékszereivel, értékpapírjaival vagy más értékekkel szeretné támogatni a prédikálómunkát, ne küldje el azokat a Társulatnak. Arra kérjük, hogy értékesítse őket, és dobja be az árukat a helyi gyülekezet egyik adományládájába. Ha névre szóló köszönőlevelet szeretne kapni, kérjen egy csekket a Társulattól, és azon adja fel a kapott összeget.

Biztosítás: Életbiztosítási vagy nyugdíj-előtakarékossági kötvény kedvezményezettjeként is meg lehet nevezni a Társulatot. Az ilyen elrendezésről értesíteni kell a Társulatot.

Bankszámlák: Bankszámlák, letéti jegyek értéke elhalálozás esetén kifizethető a Társulatnak, a helyi bankelőírások szerint. Az ilyen elrendezésről értesíteni kell a Társulatot.

Ingatlan: Ingatlant is lehet a Társulatnak adományozni, akár oly módon, hogy ez az adományozó feltétel nélküli ajándéka, akár oly módon, hogy az adományozóé a holtig tartó haszonélvezeti jog, és az adományozó továbbra is az ingatlanban lakik élete hátralevő részében. Ingatlan átíratása előtt kérjük, az adományozó lépjen kapcsolatba a Társulattal.

Végrendeletek: Ingatlant és ingó vagyont is lehet a Társulatra hagyni törvényes végrendelet által. A végrendelet egy példányát kérjük a Társulatnak elküldeni.

Ezekkel az elrendezésekkel kapcsolatban a Társulat jogi osztályát kell értesíteni, a fontosabb dokumentumokból pedig egy példányt kell küldeni ennek az osztálynak.

JOGI OSZTÁLY

Magyarországi Jehova Tanúi Egyház

1425 Budapest, Pf. 223

Telefon: (061) 409-1980