Kik ma Isten szolgái?

„A mi kellően képesített mivoltunk az Istentől származik, aki kellően képesített is bennünket arra, hogy egy új szövetség szolgái legyünk” (2KORINTUS 3:5, 6).

1—2. Milyen felelősségben vállalt részt minden első századi keresztény, de hogyan változott meg a helyzet?

AZ IDŐSZÁMÍTÁSUNK szerinti első században minden keresztény részt vállalt egy fontos felelősségben: a jó hír prédikálásának a feladatában. Mindannyian felkentek voltak, és az új szövetség szolgái. Némelyiküknek további felelősségeik is voltak, például tanítaniuk kellett a gyülekezetben (1Korintus 12:27–29; Efézus 4:11). A szülőknek súlyos kötelezettségeik voltak a családon belül (Kolosszé 3:18–21). De mindannyian részt vettek a prédikálás alapvető és létfontosságú munkájában. A Keresztény Iratok eredeti görög szövegében erre a felelősségre a di·a·ko·niʹa szót használták, ami szolgálatot jelent (Kolosszé 4:17).

² Az idő múlásával megváltozott a helyzet. Kialakult egy papi osztály, amely megtartotta magának a prédikálás kiváltságát (Cselekedetek 20:30). A papság a magukat kereszténynek valló embereknek csak egy kisebbségét képezte. A többséget laikusoknak kezdték hívni. A laikusokat arra tanították, hogy vannak bizonyos kötelezettségeik — például hozzájárulásokat kell adniuk, hogy fenntartsák a papságot —, de ami a prédikálást illeti, a legtöbben pusztán passzív hallgatókká váltak.

3—4. a) Hogyan válik valaki Isten szolgájává a kereszténységben? b) Ki számít Isten szolgájának a kereszténységben, és miért más a helyzet Jehova Tanúinál?

 ³ A papok Isten szolgáinak vagy „minisztereknek” mondják magukat (ez a szó a latin ministerből ered, mely a di·aʹko·nosz, vagyis a „szolga” megfelelője). * Hogy azzá váljanak, egyetemet vagy teológiát végeznek el, aztán felszentelik őket. Az Akadémiai kislexikon így tájékoztat: „A katolikus egyház . . . különleges jogokat biztosít a papoknak, akik felszentelésük által kizárólagos hatalommal rendelkeznek a szentségek kiszolgáltatására, az igehirdetés és a hívek kormányzása terén.” Ki szenteli fel a papokat? A Britannica Hungaricában ezt olvassuk: „A történelmi püspökséget elismerő egyházakban a felszentelést mindig püspök, a presbiteriánus egyházakban a presbitérium lelkészei végzik.”

⁴ A kereszténység egyházaiban tehát szigorúan korlátozva van, hogy ki részesülhet abban a kiváltságban, hogy Isten szolgája lehet. Jehova Tanúinál azonban nem ez a helyzet. Miért nem? Azért, mert az első századi keresztény gyülekezetben sem így volt.

Kik valóban Isten szolgái?

5. A Biblia szerint kik tartoznak a szolgák közé?

⁵ A Biblia szerint Jehova minden imádója szolga, az égiek és a földiek egyaránt. Angyalok szolgáltak Jézusnak (Máté 4:11; 26:53; Lukács 22:43). Angyalok ’szolgálnak azoknak is, akik megmentést fognak örökölni’ (Héberek 1:14; Máté 18:10). Jézus szolga volt. Ezt mondta: „az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Máté 20:28; Róma 15:8). Mivel tehát Jézus követőinek ’szorosan kell követniük a nyomdokait’, nem meglepő, hogy nekik is szolgáknak kell lenniük (1Péter 2:21).

6. Hogyan világított rá Jézus, hogy a tanítványainak szolgáknak kell lenniük?

⁶ Nem sokkal a mennybemenetele előtt Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Jézus tanítványainak tanítványokat kellett képezniük, vagyis szolgáknak kellett lenniük. Akiket újonnan tanítvánnyá tettek, azok is megtanulták megtartani mindazt, amit Jézus parancsolt, beleértve azt a parancsát is, hogy menjenek, és tegyenek tanítványokká embereket. Akár férfi, akár nő, felnőtt vagy gyermek, aki Jézus Krisztus igazi követője, az szolga is egyben (Jóel 2:28, 29).

7—8. a) Mely írásszövegek mutatják, hogy minden igaz keresztény egyben Isten szolgája is? b) Milyen kérdések merülnek fel a felszenteléssel kapcsolatban?

⁷ Ennek megfelelően i. sz. 33 pünkösdjén Jézus összes jelen levő tanítványa, férfiak és nők is bekapcsolódtak „Isten nagyszerű dolgainak” a hirdetésébe (Cselekedetek 2:1–11). Ezenkívül Pál apostol ezt írta: „A szívvel ugyanis az ember hitet gyakorol az igazságosságra, a szájjal pedig nyilvános kijelentést tesz a megmentésre” (Róma 10:10). Pálnak ezek a szavai nem egy korlátozott számú papi osztálynak szóltak, hanem „mindazoknak, akik Rómában [voltak] mint Isten szerettei” (Róma 1:1, 7). Ehhez hasonlóan az Efézusban levő összes ’szentnek és Krisztus Jézussal egységben levő hűségesnek’ fel kellett saruznia a lábát „a béke jó hírének felszerelésével” (Efézus 1:1; 6:15). És mindazoknak, akik hallották a hébereknek címzett levelet, ’erősen ragaszkodniuk  kellett, ingadozás nélkül reménységük nyilvános kijelentéséhez’ (Héberek 10:23).

⁸ De mikor válik valaki Isten szolgájává? Más szavakkal, mikor történik a felszentelése? És ki szenteli fel?

Szolgává szentelés — mikor történik?

9. Mikor lett felszentelve Jézus, és ki szentelte fel?

⁹ Nézzük meg Jézus Krisztus példáját azzal kapcsolatban, hogy mikor történik egy személy felszentelése, és ki szenteli fel. Jézusnak nem volt igazolása a felszenteléséről, sem semmilyen teológiai végzettsége, amely bizonyította volna, hogy Isten szolgája; nem is ember szentelte őt fel. Miért mondhatjuk akkor, hogy Isten szolgája volt? Azért, mert teljesedtek rajta Ézsaiás ihletett szavai: „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek” (Lukács 4:17–19; Ézsaiás 61:1). Ezek a szavak minden kétséget kizáróan arra mutatnak, hogy Jézus megbízást kapott a jó hír hirdetésére. Ki bízta meg? Mivel Jehova szelleme kente fel Jézust a munkára, nyilvánvaló, hogy Jehova Isten szentelte fel őt. Mikor történt ez? Jehova szelleme akkor szállt le Jézusra, amikor Jézus megkeresztelkedett (Lukács 3:21, 22). Tehát a megkeresztelkedésekor lett felszentelve.

10. Ki által válik egy keresztény szolga ’kellően képesítetté’?

¹⁰ Mit mondhatunk Jézus első századi követőiről? Ők is Jehovának köszönhették a szolgáiként betöltött szerepüket. Pál kijelentette: „a mi kellően képesített mivoltunk az Istentől származik, aki kellően képesített is bennünket arra, hogy egy új szövetség szolgái legyünk” (2Korintus 3:5, 6). Hogyan képesíti Jehova az imádóit, hogy a szolgái legyenek? Vizsgáljuk meg Timóteus példáját, akit Pál így hívott: „Isten szolgája a Krisztusról szóló jó hírben” (1Tesszalonika 3:2).

11—12. Hogyan fejlődött Timóteus, hogy Isten szolgája lehessen?

¹¹ A Timóteusnak szóló következő szavak segítenek megértenünk, hogyan lett ő Isten szolgája: „Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiket meggyőzetve elhittél, tudva, hogy kiktől tanultad őket, és hogy csecsemőkorodtól ismered a szent írásokat, amelyek képesek bölccsé tenni téged a megmentésre a Krisztus Jézussal kapcsolatos hit által” (2Timóteus 3:14, 15). Az Írás ismerete volt az alapja Timóteus hitének, amely arra indította őt, hogy nyilvános kijelentést tegyen. Vajon csupán arra volt szükség ehhez, hogy olvasson magában? Nem. Timóteusnak segítségre volt szüksége ahhoz, hogy pontos ismeretet szerezzen, és szellemi megértésre jusson azokkal kapcsolatban,  amiket olvas (Kolosszé 1:9). Így Timóteus ’meggyőzetve elhitte’ ezeket a dolgokat. Mivel már ’csecsemőkorától’ ismerte az Írást, első oktatói bizonyára az édesanyja és a nagyanyja voltak, hiszen az édesapja a jelek szerint nem volt hívő (2Timóteus 1:5).

¹² Ám még más is hozzájárult ahhoz, hogy Timóteus Isten szolgájává válhatott. Egyrészt hiterősítő volt számára, hogy kapcsolatot ápolt a közeli gyülekezetekben levő testvérekkel. Honnan tudjuk? Onnan, hogy amikor Pál először találkozott a fiatal Timóteussal, az „jó hírben állt a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében” (Cselekedetek 16:2). Másrészt abban az időben voltak olyan testvérek, akik leveleket írtak a gyülekezeteknek, hogy erősítsék őket. Továbbá felvigyázók látogatták meg őket, hogy épülésükre legyenek. Az ilyen dolgokról való gondoskodás segített a keresztényeknek — például Timóteusnak is —, hogy szellemileg fejlődjenek (Cselekedetek 15:22–32; 1Péter 1:1).

13. Mikor lett Timóteus felszentelve mint Isten szolgája, és miért mondhatjuk, hogy a szellemi fejlődése nem ért véget ezzel?

¹³ Jézus parancsának a fényében, amelyet a Máté 28:19, 20-ban jegyeztek föl, biztosak lehetünk benne, hogy Timóteust valamikor arra indította a hite, hogy Jézust utánozva megkeresztelkedjen (Máté 3:15–17; Héberek 10:5–9). Ez annak a jelképe volt, hogy Timóteus teljes lelkéből átadta magát Istennek. Amikor megkeresztelkedett, Isten szolgája lett. Attól kezdve az élete, az ereje és mindene Istené volt. Ez az imádata szerves része volt, „szent szolgálat”. Timóteus azonban ezután sem ült ölbe tett kézzel. Továbbra is növekedett szellemileg, és érett keresztény szolgává vált. Ez azért valósult meg, mert szoros kapcsolatot ápolt érett keresztényekkel, például Pállal, volt személyes tanulmányozása, és buzgón részt vett a prédikálótevékenységben (1Timóteus 4:14; 2Timóteus 2:2; Héberek 6:1).

14. Akik ma ’helyesen viszonyulnak az örök élethez’, hogyan fejlődnek, hogy Isten szolgái lehessenek?

¹⁴ Ma hasonlóan történik a keresztényi szolgálatra való felszentelés. Aki ’helyesen viszonyul az örök élethez’, bibliatanulmányozás által segítséget kap, hogy Istenről és a szándékairól tanulhasson (Cselekedetek 13:48). Megtanulja alkalmazni az életében a bibliai alapelveket, és megtanul tartalmas imákat mondani Istennek (Zsoltárok 1:1–3; Példabeszédek 2:1–9; 1Tesszalonika 5:17, 18). Kapcsolatot ápol hívőtársaival, és javára fordítja mindazt, amiről „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik, valamint a rabszolga által létrehozott elrendezéseket (Máté 24:45–47; Példabeszédek 13:20; Héberek 10:23–25). Ezáltal egy szervezett oktatási folyamat keretei között fejlődik.

15. Mi történik, amikor valaki megkeresztelkedik? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹⁵ A bibliatanulmányozó, aki szeretetet fejlesztett ki Jehova Isten iránt, valamint erős hitet a váltságáldozatban, végül teljesen át szeretné adni magát égi Atyjának (János 14:1). Ezt ima által meg is teszi, azután pedig megkeresztelkedik, hogy nyilvánosan is szimbolizálja ezt a személyes lépését. Megkeresztelkedése egyben a felszentelési szertartása is, mivel ekkor tekinthető  Isten teljesen önátadott szolgájának, vagyis di·aʹko·nosznak. Meg kell őriznie magát a világtól elkülönültnek (János 17:16; Jakab 4:4). Egész énjét bemutatja „élő, szent, az Isten előtt elfogadható áldozatul”, fenntartás és feltétel nélkül (Róma 12:1). * Isten szolgája lett, Krisztust utánozva.

Mit foglal magában a keresztényi szolgálat?

16. Egyebek közt milyen felelősségei voltak Timóteusnak Isten szolgájaként?

¹⁶ Mit foglalt magában Timóteus szolgálata? Pál útitársaként különleges feladatai voltak. Mikor aztán vén lett, keményen dolgozott, hogy tanítsa és erősítse keresztény hittársait. Szolgálatának középpontjában mégis a jó hír prédikálása és a tanítványképzés állt, csakúgy, mint Jézusnak és Pálnak (Máté 4:23; 1Korintus 3:5). Pál ezt mondta Timóteusnak: „Te azonban maradj meggondolt mindenben, szenvedd el a rosszat, végezd az evangéliumhirdető munkáját, teljesen lásd el szolgálatodat” (2Timóteus 4:5).

17—18. a) Milyen szolgálatban vesznek részt a keresztények? b) Mennyire fontos a prédikálómunka a keresztény szolgáknak?

¹⁷ Hasonló a helyzet a mai keresztény szolgákkal. Nyilvános szolgálatban vesznek részt, evangelizálómunkában, megmutatva másoknak a Jézus áldozatán alapuló megmentéshez vezető utat, és arra tanítva a szelídeket, hogy Jehova nevét hívják (Cselekedetek 2:21; 4:10–12; Róma 10:13). A Bibliából bizonyítják, hogy a Királyság a szenvedő emberiség egyedüli reménysége, és rámutatnak, hogy már most jobb lesz az életünk, ha az isteni alapelvek szerint élünk (Zsoltárok 15:1–5; Márk 13:10). A keresztény szolgák azonban nem társadalmi evangéliumot hirdetnek, vagyis nem állítják, hogy a keresztényi alapelvek alkalmazásával orvosolni lehet a társadalmi gondokat. Inkább azt tanítják, hogy ’az Isten iránti odaadásban megvan a mostani és az eljövendő élet ígérete’ (1Timóteus 4:8).

¹⁸ Igaz, Isten legtöbb szolgájának más területeken is kell szolgálnia, és ezek eltérőek lehetnek az egyes keresztények esetében. Sokaknak vannak családi kötelezettségeik (Efézus 5:21—6:4). A véneknek és a kisegítőszolgáknak különféle feladataik vannak a gyülekezetben (1Timóteus 3:1, 12, 13; Titusz 1:5; Héberek 13:7). Sok keresztény segédkezik Királyság-termek építésénél. Némelyeknek az a csodálatos kiváltságuk, hogy a Watch Tower Society valamelyik Bétel-otthonában dolgozhatnak önkéntesként. De minden keresztény szolga részt vesz a jó hír prédikálásában. Nincsenek kivételek. Az ebben a munkában való részvétel azonosít valakit a nyilvánosság előtt igazi keresztény szolgaként.

A keresztény szolgák gondolkodásmódja

19—20. Hogyan kell gondolkodniuk a keresztény szolgáknak?

¹⁹ A kereszténységben a papok általában elvárják, hogy különleges tiszteletben részesítsék őket, és olyan címeket vesznek fel, mint például „tisztelendő” és „atya”. Egy keresztény szolga viszont tudja, hogy kizárólag Jehova méltó a hódolatteljes tiszteletre (1Timóteus 2:9, 10). Egyetlen keresztény szolga sem tart számot ilyen magasztos tiszteletre, és nem vágyik különleges címekre (Máté 23:8–12). Tudja, hogy a di·a·ko·niʹa alapvetően ’szolgálatot’ jelent. A szó igés formáját a Bibliában néha személyes szolgálatok megjelölésére alkalmazzák, például a felszolgálásra (Lukács 4:39; 17:8; János 2:5). Jóllehet a keresztényi szolgálattal kapcsolatban magasztosabb értelemben használják, a di·aʹko·nosz akkor is szolga.

²⁰ Ezért egyetlen keresztény szolgának sincs oka rá, hogy önhitté váljon. Az őszinte keresztény szolgák alázatos rabszolgák — még azok is, akiknek különleges felelősségeik vannak a gyülekezetben. Jézus ezt mondta: „aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni közöttetek, az legyen a rabszolgátok” (Máté 20:26, 27). Amikor Jézus megmutatta tanítványainak, hogy hogyan kellene gondolkodniuk, megmosta a lábukat. Ezzel a legalacsonyabb rendű rabszolga munkáját végezte el (János 13:1–15). Micsoda alázatos szolgálat! A keresztények éppen ezért alázatosan szolgálják Jehova Istent és Jézus Krisztust (2Korintus 6:4;  11:23). Elmebeli alázatosságot mutatnak ki, amikor egymást szolgálják. És amikor a jó hírt prédikálják, önzetlenül szolgálják nem hívő embertársaikat (Róma 1:14, 15; Efézus 3:1–7).

Kitartás a szolgálatban

21. Milyen jutalmat kapott Pál a szolgálatban való kitartásáért?

²¹ Pálnak mint Isten szolgájának kitartásra volt szüksége. A kolosszéiaknak azt mondta, hogy sokat szenvedett, hogy hirdesse nekik a jó hírt (Kolosszé 1:24, 25). Mivel azonban kitartott, sokan elfogadták a jó hírt, és Isten szolgái lettek. Isten a fiaivá nemzette őket, Jézus Krisztusnak pedig a testvéreivé, és azt a kilátást helyezte eléjük, hogy Jézussal együtt szellemteremtmények lehetnek majd az égben. Milyen dicsőséges jutalom ez a kitartásáért!

22—23. a) Miért van szükségük ma a keresztény szolgáknak kitartásra? b) Milyen nagyszerű gyümölcsöket terem a keresztényi kitartás?

²² Kitartásra van szükségük ma azoknak, akik valóban Isten szolgái. Sokan nap mint nap valamilyen betegséggel vagy az időskori fájdalmakkal küzdenek. A szülők keményen fáradoznak, hogy felneveljék gyermekeiket — sokan társ nélkül. A gyermekek az iskolában bátran ellenállnak az őket körülvevő rossz befolyásnak. Sok keresztény súlyos anyagi gondokkal küzd. Sokan pedig üldözéstől szenvednek, vagy nehézségekkel néznek szembe a mai ’válságos idők miatt, amelyekkel nehéz megküzdeni’ (2Timóteus 3:1). Igen, Jehovának a majdnem hatmillió szolgája ma Pál apostollal együtt elmondhatja: „minden módon Isten szolgáiként ajánljuk magunkat: sok mindenben való kitartás által” (2Korintus 6:4). A keresztény szolgák nem adják fel. Igazán dicséretes a kitartásuk!

²³ Ezenfelül a kitartás nagyszerű gyümölcsöket terem, ahogy Pál példája is mutatja. Ha kitartunk, megőrizzük a Jehovával ápolt szoros kapcsolatunkat, és megvidámítjuk a szívét (Példabeszédek 27:11). Erősítjük saját hitünket, és tanítványokat képezünk, amivel növeljük keresztény testvéreink számát (1Timóteus 4:16). Jehova megerősíti szolgáit, és megáldja szolgálatukat ezekben az utolsó napokban. Így sikerült begyűjteni a 144 000 utolsó tagjait, és további millióknak adatott meg az a biztos remény, hogy örök életnek örvendhetnek majd egy paradicsomi földön (Lukács 23:43; Jelenések 14:1). A keresztényi szolgálat valóban Jehova irgalmának a kifejeződése (2Korintus 4:1). Bárcsak mindannyian nagyra becsülnénk, és hálásak lennénk azért, hogy a gyümölcse megmarad örökké! (1János 2:17).

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Milyen felelősségben vállalt részt minden első századi keresztény?

• Mikor történik egy keresztény szolga felszentelése, és ki szenteli fel?

• Hogyan kell gondolkodniuk a keresztény szolgáknak?

• Miért kell kitartaniuk a keresztény szolgáknak a nehézségek ellenére?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 16., 17. oldalon]

Timóteust már csecsemőkorától tanították Isten Szavára. Akkor vált felszentelt szolgává, amikor megkeresztelkedett

[Kép a 18. oldalon]

A megkeresztelkedés az Istennek való önátadást szimbolizálja, és a keresztelkedő szolgává szentelését jelzi

[Kép a 20. oldalon]

A keresztény szolgák készségesen szolgálnak