Álljunk teljességben, szilárd meggyőződéssel!
Álljunk teljességben, szilárd meggyőződéssel!
’Mindenkor küzd értetek imáiban, hogy végül teljességben és szilárd meggyőződéssel álljatok az Isten teljes akaratában’ (KOLOSSZÉ 4:12).
1—2. a) Mit mondtak a kívülállók a korai keresztényekről? b) Hogyan tükröz a kolosszéiaknak írt levél szerető érdeklődést?
JÉZUS követőit nagyon érdekelte hívőtársaik jóléte. Tertullianus (az i. sz. második és harmadik században élt író) beszámol róla, milyen kedvesen bánnak az árvákkal, a szegényekkel és az idősekkel. A nem hívőkre oly nagy hatással voltak a tevékeny szeretetnek e megnyilvánulásai, hogy némelyek így beszéltek a keresztényekről: „Lám, mennyire szeretik egymást!”
2 A kolosszéiaknak írt levél éppen ilyen szerető érdeklődést tükröz, melyet Pál apostol és a társa, Epafrász mutatott a kolosszéi testvérek és testvérnők iránt. Pál ezt írta nekik: Epafrász ’mindenkor küzd értetek imáiban, hogy végül teljességben és szilárd meggyőződéssel álljatok az Isten teljes akaratában’. 2001-ben Jehova Tanúi éviszövegét a Kolosszé 4:12 következő szavai adják majd: „teljességben és szilárd meggyőződéssel álljatok az Isten teljes akaratában.”
3. Mely két dologért imádkozott Epafrász?
3 Látható, hogy Epafrász imájának, amelyet azokért mondott, akiket szeretett, két oldala van: 1. hogy ’végül teljességben álljanak’, és 2. hogy ’szilárd meggyőződéssel álljanak az Isten teljes akaratában’. Ez azért került bele a Szentírásba, hogy a javunkra váljon. Kérdezd hát meg magadtól: „Mit kell tennem nekem, hogy végül teljességben és szilárd meggyőződéssel álljak az Isten teljes akaratában? És miközben ezt teszem, milyen eredményre számíthatok?” Lássuk csak!
Igyekezzünk ’teljességben állni’
4. Milyen értelemben kellett „teljességben” lenniük a kolosszéiaknak?
4 Epafrásznak az volt a hő vágya, hogy Kolosszéban élő szellemi testvérei és testvérnői ’végül teljességben álljanak’. A Pál által használt, itt „teljességnek” fordított szó jelenthet tökéletest, felnőttet vagy érettet is (Máté 19:21; Héberek 5:14; Jakab 1:4, 25). Valószínűleg tisztában vagy azzal, hogy ha valaki Jehova megkeresztelt Tanúja, az önmagában még nem jelenti azt, hogy mint keresztény, felnőtté is vált. Pál azt írta az efézusiaknak, akik Kolosszétól nyugatra éltek, hogy a pásztorok és a tanítók megpróbálnak mindenkinek segíteni ’eljutni az egységre a hitben és az Isten Fiának pontos ismeretében, a felnőtt férfi szintjére, a termetnek arra a mértékére, amely a Krisztus teljessége szerint való’. Másutt Pál arra buzdította a keresztényeket, hogy ’a felfogóképességben felnőtté legyenek’ (Efézus 4:8–13; 1Korintus 14:20).
5. Hogyan tehetjük az egyik legfontosabb célunkká a teljességet?
5 Ha Kolosszéban némelyek még nem voltak szellemileg felnőttek, vagyis érettek, akkor ezt céljukká kellett tenniük. Nem ugyanennek kellene igaznak lennie ma is? Akár évtizedekkel ezelőtt, akár mostanában keresztelkedtünk meg, látható-e világosan, hogy fejlődött az érvelési képességünk és a nézeteink? Át szoktuk-e gondolni a bibliai alapelveket, mielőtt döntéseket hozunk? Vajon Isten dolgai és a gyülekezeti érdekek egyre nagyobb szerephez jutnak az életünkben, és nemcsak hébe-hóba foglalkozunk velük? Most nem tudjuk bemutatni az összes lehetőséget, hogy miként nyilvánulhat meg a teljesség felé való fejlődésünk, de nézzünk meg két példát.
6. Melyik az egyik olyan terület, ahol az ember fejlődhet a tökéletesség felé, amelyben Jehova a példa?
6 Az első példa a következő: Tegyük fel, hogy olyan környezetben nőttünk fel, amelyben jellemző volt a valamilyen más rasszhoz vagy nemzetiséghez tartozó, illetve más területről származó emberekkel szemben tanúsított előítélet vagy rosszindulat. Most már tudjuk, hogy Isten nem részrehajló, és nekünk sem szabad annak lennünk (Cselekedetek 10:14, 15, 34, 35). A gyülekezetünkben vagy a körzetünkben vannak olyanok, akik éppen ilyen származásúak, tehát a környezetükben élünk. Mennyire maradtak bennünk ellenséges érzések vagy fenntartások az ilyen származású emberekkel szemben? Hajlamosak vagyunk kihívóan viselkedni, és rögtön rosszra gondolunk, ha egy ilyen származású ember téved, vagy egy kicsit megbánt? Kérdezd meg magadtól: „Fejlődnöm kell még, hogy elsajátítsam Isten pártatlan nézőpontját?”
7. A keresztényi teljesség elérése milyen gondolkodásmód elsajátítását foglalhatja magában másokkal kapcsolatban?
7 A második példa: A Filippi 2:3 szerint ’semmit se cselekedjünk perlekedésre való hajlamból vagy önhittségből, hanem elmebeli alázatossággal úgy vélekedve, hogy a többiek felettünk állnak’. Mennyire haladunk előre ebben? Mindenkinek vannak gyenge oldalai, és erősségei is. Ha a múltban azonnal észrevettük mások gyenge pontjait, fejlődtünk már, és nem várjuk el, hogy szinte ’tökéletesek’ legyenek? (Jakab 3:2). Képesek vagyunk most a korábbinál jobban megfigyelni — sőt keresni —, hogy miben állnak felettünk mások? „El kell ismernem, hogy ez a testvérnő felettem áll, mert türelmesebb nálam.” „Az a testvér erősebb hitet nyilvánít ki.” „Őszintén szólva ő jobb tanító nálam.” „Felettem áll, mert jobban tud magán uralkodni.” Lehet, hogy néhány kolosszéi kereszténynek fejlődnie kellett ebben. Nekünk is fejlődnünk kell?
8—9. a) Milyen értelemben imádkozott Epafrász azért, hogy a kolosszéiak teljességben ’álljanak’? b) A jövőt illetően mire utalt az, hogy ’teljességben állnak’?
8 Epafrász azért imádkozott, hogy a kolosszéiak ’teljességben álljanak’. Nyilvánvalóan azt kérte imában Istentől, hogy amennyire teljes, érett, azaz felnőtt keresztények voltak, ’álljanak’ úgy, vagyis maradjanak is azok.
9 Nem feltételezhetjük, hogy mindenki, aki keresztény lesz, még ha érett keresztény is, az is marad. Jézus azt mondta, hogy Isten egyik angyalfia „nem állt erősen az igazságban” (János 8:44). Pál pedig arra emlékeztette a korintusiakat, hogy a múltban egyesek egy ideig Jehovát szolgálták, de aztán elbuktak. Így figyelmeztette a szellemmel felkent testvéreket: „aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen” (1Korintus 10:12). Ez még nagyobb nyomatékot ad az imának, hogy a kolosszéiak ’végül teljességben álljanak’. Ha már teljessé vagy felnőtté váltak, ki kellett tartaniuk, nem volt szabad meghátrálniuk, kimerülniük vagy elsodródniuk (Héberek 2:1; 3:12; 6:6; 10:39; 12:25). Így „teljességben” állnak majd a megszemlélésük és a helyeslésük végső elnyerésének napján (2Korintus 5:10; 1Péter 2:12).
10—11. a) Mit tanulhatunk Epafrász példájából az imára nézve? b) Azzal összhangban, amit Epafrász tett, mit szeretnél elhatározni?
10 Beszéltünk már arról, hogy milyen fontos másokért név szerint imádkozni, és konkrétan kérni Jehovát, hogy segítsen nekik, vigasztalja és áldja meg őket, és adjon nekik szent szelleméből. Epafrász ilyen imákat mondott a kolosszéiakért. Ezenkívül egy értékes javaslatot találhatunk — sőt meg kell találnunk — ezekben a szavakban azt illetően, hogy mit mondunk Jehovának az imáinkban magunkról. Kétségtelenül kérnünk kell Jehova segítségét, hogy mi magunk is ’végül teljességben álljunk’. Te így teszel?
11 Miért ne említenéd meg a helyzetedet, amikor imádkozol? Beszélj Istennel arról, hogy mennyit haladtál már előre a „teljességig”, a felnőttkorig, vagyis az érettségig. Könyörögj hozzá, hogy segítsen felismerned, mely területeken kell még fejlődnöd szellemileg (Zsoltárok 17:3; 139:23, 24). Biztosan van néhány ilyen terület. Aztán ahelyett, hogy elcsüggednél emiatt, inkább világosan, konkrétan kérd Istent, hogy segítsen fejlődnöd. Ne csak egyszer kérd! Igen, határozd el, hogy a következő héten némi időt azzal töltesz majd, hogy azért imádkozol, hogy ’végül teljességben állj’. Tervezd el, hogy többet foglalkozol ezzel, miközben átgondolod az éviszöveget. Imáidban összpontosíts azokra a hajlamokra, amelyek talán benned vannak, és meghátrálásra, kimerülésre vagy Isten szolgálatától való elsodródásra indítanak, és figyelj arra is, hogy miként tudod ezt elkerülni (Efézus 6:11, 13, 14, 18).
Imádkozz szilárd meggyőződésért!
12. Miért volt nagy szükségük a kolosszéiaknak „szilárd meggyőződésre”?
12 Epafrász egy másik dologért is imádkozott, amely létfontosságú volt, ha a kolosszéiak szerettek volna végül Isten előtt elfogadhatóan állni. Ez a dolog éppen ilyen nélkülözhetetlen nekünk is. Mi volt az? Epafrász azért imádkozott, hogy ’szilárd meggyőződéssel álljanak az Isten teljes akaratában’. A kolosszéiakat eretnekség és romboló filozófiák vették körül, amelyek közül némelyik csalóka módon az igaz imádat látszatát keltette. Például nyomást gyakoroltak rájuk, hogy tartsanak meg bizonyos különleges napokat böjtöléssel vagy lakomával, ahogy valamikor a zsidó imádatban kellett. Hamis tanítók az angyalokat helyezték előtérbe, azokat a hatalmas szellemeket, akiket Jehova arra használt fel, hogy átadja a Törvényt Mózesnek. Képzeld el, micsoda nyomásnak voltak kitéve! Zavarba ejtően sok, egymásnak ellentmondó elképzelés létezett (Galácia 3:19; Kolosszé 2:8, 16–18).
13. Mely tény felismerése segíthetett a kolosszéiaknak, és hogyan segíthet ugyanez nekünk?
13 Pál úgy reagált erre, hogy Jézus Krisztus szerepét hangsúlyozta. „Amint elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, úgy továbbra is járjatok vele egységben, meggyökerezve és épülve őbenne, és szilárddá válva a hitben — mint ahogy tanítottak benneteket.” Igen, ahogy a kolosszéiaknak szükségük volt rá, úgy most nekünk is teljesen meg kell győződnünk Krisztus szerepéről, melyet Isten szándékában és a mi életünkben tölt be. Pál kifejtette: „őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg. És így teljességetek van őáltala, aki minden kormányzatnak és hatalomnak a feje” (Kolosszé 2:6–10).
14. Miért volt valóságos a Kolosszéban élők reménysége?
14 A kolosszéiak szellemmel felkent keresztények voltak. Különleges reménységük volt, mégpedig az égi élet, és minden okuk megvolt arra, hogy folyton tisztán lássák ezt a reménységet (Kolosszé 1:5). ’Az Isten akarata’ volt, hogy szilárdan meg legyenek győződve reménységük bizonyosságáról. Vajon bármelyiküknek is kételkedniük kellett ebben a reménységben? Szó sincs róla! És vajon ma másképp kell hogy lássák a dolgot mindazok, akik a földi, paradicsomi élet kilátását kapták Istentől? Egyáltalán nem! Ez a megalapozott reménység nyilvánvalóan része ’az Isten akaratának’. Most gondold át a következő kérdéseket: Ha törekszel rá, hogy a „nagy sokaságban” légy, amely túléli „a nagy nyomorúságot”, mennyire valóságos a te reménységed? (Jelenések 7:9, 14). Részét alkotja a ’szilárd meggyőződésednek az Isten teljes akaratában’?
15. Milyen gondolatsort írt le Pál, amelyben a reménység is helyet kapott?
15 A „reménység” alatt nem valami halovány kívánságot vagy álmodozást értünk. Ez kiderül abból a gondolatsorból, amelyet Pál korábban a rómaiak elé tárt. Ebben a gondolatsorban minden egyes megemlített láncszem kapcsolódik vagy elvezet a következőhöz. Figyeld meg, hová helyezi Pál a „reménységet” ebben az érvelésben: „ujjongjunk, amikor nyomorúságokban vagyunk, mivel tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás pedig helyeselt állapotot, a helyeselt állapot pedig reménységet, és a reménység nem vezet csalódáshoz; mert az Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott szent szellem által” (Róma 5:3–5).
16. Amikor megismerted a bibliai igazságot, milyen reménység alakult ki benned?
16 Amikor Jehova Tanúi először megosztották veled a Biblia üzenetét, talán megragadta a figyelmedet valamelyik igazság, például a halottak állapotáról vagy a feltámadásról szóló. Sokaknak a legfontosabb új felismerés az volt, hogy a Biblia szerint van lehetőség földi paradicsomban élni. Emlékezz vissza, milyen volt, amikor először hallottad ezt a tanítást! Milyen ragyogó reménység: nem lesz többé betegség és öregség, vég nélkül élhetsz, élvezheted munkád gyümölcsét, és békének örvendhetsz az állatokkal! (Prédikátor 9:7, 12; Ézsaiás 65:17–25; János 5:28, 29; Jelenések 21:3, 4). Csodálatos reménységgel gazdagodtál!
17—18. a) Hogyan vezetett el a reménységhez az a gondolatsor, amelyet Pál a rómaiak elé tárt? b) Milyen reménységről beszél a Róma 5:4, 5? Neked van ilyen reménységed?
17 Később valószínűleg némi ellenállással és üldözéssel találtad szembe magad (Máté 10:34–39; 24:9). Még az utóbbi időben is több országban előfordult, hogy a Tanúk otthonait kirabolták, vagy maguk a Tanúk kénytelenek voltak elmenekülni otthonról. Némelyeket tettleg bántalmaztak, lefoglalták a bibliai irodalmukat, illetve hazug beszámolókat tettek közzé róluk a hírközlő eszközök. Bármilyen módon szenvedtél is el üldöztetést, ahogy a Róma 5:3 mondja, ujjongani tudtál a nyomorúságban, és ez jó eredményeket szült. Pontosan úgy, ahogy Pál leírta, a nyomorúság kitartást eredményezett benned. Azután a kitartás helyeselt állapothoz vezetett. Tudtad, hogy azt teszed, ami helyes, Isten akaratát cselekszed, ezért biztos voltál benne, hogy ő helyesel téged. Pál szavaival élve érezted, hogy „helyeselt állapotban” vagy. Pál ezek után azt írta, hogy „a helyeselt állapot pedig reménységet” eredményez. Ez egy kicsit furcsának tűnhet. Miért említette Pál a „reménységet” ilyen sokára a felsorolásban? Vajon nem volt meg a reménységed már sokkal korábban, akkor, amikor először hallottál a jó hírről?
18 Pál itt nyilvánvalóan nem arra a kezdeti érzésünkre utal, hogy reménykedtünk a tökéletes életben. Amire ő utal, az több; valami mélyebb, ösztönzőbb hatású dologról van szó. Amikor hűségesen kitartunk, s így felismerjük, hogy Isten helyeslését élvezzük, az komoly hatással van a kezdeti reménységünkre, mivel növeli és erősíti azt. A reménységünk most sokkal valóságosabbá, szilárdabbá, személyesebbé válik. Ez a mélyebb reménység még ragyogóbban fénylik. Egész lényünket, minden porcikánkat átjárja. „És a reménység nem vezet csalódáshoz; mert az Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott szent szellem által.”
19. Hogyan kell belefoglalnod a reménységedet rendszeres imáidba?
19 Epafrász komolyan imádkozott azért, hogy a Kolosszéban élő testvéreire és testvérnőire továbbra is legyen hatással, ami előttük áll, és legyenek róla meggyőződve, „szilárd meggyőződéssel [lévén] az Isten teljes akaratában”. Mi is mindannyian rendszeresen beszéljünk a reménységünkről, amikor Istenhez közeledünk. Egyénileg mondott imáidba foglald bele az új világgal kapcsolatos reménységedet! Mondd el Jehovának, mennyire vágyódsz utána, és hogy teljesen meg vagy győződve arról, hogy el fog jönni. Könyörögj Istenhez, hogy segítsen elmélyíteni és megerősíteni a meggyőződésedet! Imádkozz úgy, ahogy Epafrász, aki azt kérte, hogy a kolosszéiak ’szilárd meggyőződéssel álljanak az Isten teljes akaratában’. Gyakran imádkozz ezért!
20. Ha viszonylag kevesen letérnek is a keresztényi életútról, miért ne hangoljon ez le?
20 Ne terelje el a figyelmedet, és ne hangoljon le az a tény, hogy nem mindenki áll teljességben és szilárd meggyőződéssel. Egyesek talán elbuknak, letérnek a keresztényi életútról, vagy egyszerűen feladják. Ez Jézus legközelebbi barátai, az apostolok között is előfordult. De amikor Júdás árulóvá lett, vajon a többi apostol lelassult vagy leállt? Távolról sem! Péter a Zsoltárok 109:8-at alkalmazva rámutatott, hogy valaki másnak kell elfoglalnia Júdás helyét. Kiválasztották azt, aki a helyére lépett, és Isten lojálisai tevékenyen haladtak előre prédikálásra szóló megbízatásuk teljesítésében (Cselekedetek 1:15–26). Elhatározták, hogy teljességben fognak állni, szilárd meggyőződéssel.
21—22. Milyen értelemben mondhatjuk, hogy észreveszik azt, ha teljességben és szilárd meggyőződéssel állsz?
21 Teljesen biztos lehetsz benne, hogy nem marad észrevétlen, ha teljességben és szilárd meggyőződéssel állsz az Isten teljes akaratában. Lesz, aki megfigyeli és értékeli. Kicsoda?
22 Nos, a testvéreid és a testvérnőid, akik ismernek és szeretnek, észre fogják venni. Még ha a legtöbbjük nem is ad hangot ennek, a hatás mégis hasonló lesz ahhoz, amiről az 1Tesszalonika 1:2–6-ban olvashatunk: „Mindig hálát adunk az Istennek, amikor említést teszünk mindnyájatokról imáinkban, mert szüntelenül elménkben tartjuk hithű munkátokat és szeretetteljes fáradozásotokat és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett reménységetekből fakadó kitartásotokat a mi Istenünk és Atyánk előtt. Mert . . . a jó hír, melyet prédikálunk, nem csupán beszéddel jelent meg közöttetek, hanem erővel, szent szellemmel és erős meggyőződéssel is . . . ; ti pedig utánzóink lettetek nekünk és az Úrnak.” A környezetedben levő lojális keresztények hasonlóan éreznek majd, amint megfigyelik, hogy ’teljességben és szilárd meggyőződéssel állsz az Isten teljes akaratában’ (Kolosszé 1:23).
23. Mi legyen az elhatározásod a most következő évre?
23 Ugyanilyen biztos az is, hogy égi Atyád megfigyel, és tetszeni fog neki, amit lát. Ebben biztos lehetsz. Miért? Azért, mert teljességben állsz, és szilárd meggyőződéssel „az Isten teljes akaratában”. Pál bátorítóan írt a kolosszéiaknak arról, hogy ’Jehovához méltón járnak, avégett hogy teljesen kedvére legyenek’ (Kolosszé 1:10). Igen, tökéletlen emberek is teljesen a kedvére lehetnek Istennek. A Kolosszéban élt testvéreidre és testvérnőidre igaz volt ez. A környezetedben levő keresztényekre most is igaz. Rád is igaz lehet! Ezért a most következő évben a naponkénti imáid és mindennapos tetteid bizonyítsák, hogy elhatároztad: ’végül teljességben és szilárd meggyőződéssel állsz az Isten teljes akaratában.’
Vissza tudsz rá emlékezni?
• Mit foglal magában az, hogy ’teljességben állsz’?
• Miket foglalj imádba önmagadról?
• Milyen reménységet szeretnél ápolni, amire a Róma 5:4, 5 is utal?
• A jövő évet tekintve milyen cél kitűzésére ösztönzött téged ez a tanulmányozás?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 20. oldalon]
Epafrász imádkozott, hogy testvérei álljanak teljességben, legyen szilárd a meggyőződésük Krisztussal és a reménységükkel kapcsolatban
[Képek a 23. oldalon]
Milliók osztják biztos reménységedet és szilárd meggyőződésedet