Karácsonyi szokások — Keresztény szokások?

BEKÖSZÖNTÖTT a karácsonyi időszak. Mit jelent ez nekünk, a családunknak és a barátainknak? Vajon szellemi töltése van ennek az alkalomnak, vagy egy ünnepi időszak csupán? Annak az ideje, amikor elgondolkodunk Jézus Krisztus születésén, vagy annak, amikor nem foglalkoztatnak a keresztényi zsinórmértékek?

Miközben átgondoljuk ezeket a kérdéseket, ne felejtsük el, hogy a karácsonyi szokások aszerint különbözhetnek, hogy hol élünk. Például Mexikóban és más latin-amerikai országokban még a neve is más. A La Navidad — ahogy ezekben a latin-amerikai országokban nevezik —, vagyis a Születés, Krisztus születésére utal. Szánj egy percet arra, hogy elgondolkozol néhány mexikói szokáson. Talán segíteni fog abban, hogy véleményt alkoss erről az ünnepi időszakról.

A posadák, a háromkirályok és a nacimiento

Az ünnepségek a posadákkal kezdődnek december 16-án. A Mexico’s Feasts of Life című könyv megjegyzi: „Ez a posadák ideje, kilenc varázslatos nap előzi meg a karácsonyestét, mely József és Mária Betlehembe történő magányos vándorlásáról való megemlékezés, és arról a pillanatról, amikor végül jóindulatra meg menedékre leltek. Családok és barátok gyűlnek össze minden este, hogy újra megjelenítsék a Krisztus születését megelőző napokat.”

A hagyománynak megfelelően emberek egy csoportja elviszi Mária és József szobrát egy otthonhoz, és énekelve menedéket, vagyis posadát kér. A házban levők énekelve felelnek, míg a látogatók végül bebocsátást nyernek. Ekkor megkezdődik a társas összejövetel, ahol néhányan — bekötött szemmel és bottal a kézben — egyesével igyekeznek eltörni a piñatát, egy nagy, díszes, kötélen lógó agyagedényt. Ha eltört, a tartalmát (édességet, gyümölcsöt és ezekhez hasonlókat) felszedik az ünnepség résztvevői. Ezt étkezés, ivás, zene és tánc követi. Nyolc posada összejövetelt tartanak meg december 16-a és 23-a között. December 24-én ünneplik a Nochebuenát (karácsony előestéje), ekkor a családok igyekeznek együtt lenni egy különleges étkezésen.

Hamarosan eljön az újév napja, melyet igen zajos társas összejövetelekkel ünnepelnek meg. Úgy tartják, hogy január 5-ének estéjén a Tres Reyes Magos (a háromkirályok) játékokat hoznak a gyerekeknek. A csúcspont a január 6-án megtartott társas összejövetel, amikor felszolgálják a rosca de Reyest (gyűrű alakú sütemény). Amint ezt a sült tésztát elfogyasztják, valaki a tésztaszeletében megtalál egy apró játék babát, mely a gyermek Jézust jelképezi. A megtaláló köteles megszervezni egy utolsó társas összejövetelt, és annak vendéglátója lenni február 2-án. (Néhány helyen három apró játék baba van benne, melyek a háromkirályokat jelképezik.) Láthatjuk, hogy a karácsonnyal kapcsolatos társas összejöveteleknek nincs végük.

Ezen időszak alatt meglehetősen kiemelkedő helyen áll a nacimiento (betlehemes jelenet). Mit foglal ez magában? Nos a közterületeken, valamint a templomokban és az otthonokban kerámiából, fából vagy agyagból készült (nagy vagy kicsi) figurákkal jeleneteket  állítanak fel. Ezek Máriát és Józsefet ábrázolják, amint egy jászol előtt térdelnek, melyben egy újszülött csecsemő van. Sokszor pásztorok is vannak, meg a Los Reyes Magos (a háromkirályok). A környezet egy istálló, és még néhány állat egészítheti ki a jelenetet. A központi figura azonban az újszülött csecsemő, akit spanyolul el Niño Diosnak (Fiúistennek) hívnak. Ezt a kulcsfigurát karácsonyeste helyezhetik oda.

Közelebbről szemügyre véve a Születés ünnepének hagyományait

A karácsony ünnepére vonatkozóan — ahogyan általában a világ minden részén ismerik — a The Encyclopedia Americana ezt mondja: „A karácsonyhoz kapcsolódó legtöbb mostani szokás eredetileg nem karácsonyi, hanem a kereszténység előtti és nem keresztény szokás volt, amelyet a keresztény egyház átvett. A Saturnalia, a római ünnep, melyet december közepén tartottak meg, szolgált alapul a karácsonyi vigalom sok szokásához. Innen ered például a bőséges lakomák, az ajándékozás és a gyertyaégetés gyakorlata.”

Latin-Amerikában a Születés ünnepéhez kapcsolódó fő szokásokat további szokások követhetik. „Milyen forrásból?” — tűnődhetnénk. Őszintén szólva sokan, akik szeretnének ragaszkodni a Bibliához, felismerik, hogy néhány szokás nem más, mint azték szertartás. A mexikóvárosi El Universal nevű újság megjegyezte: „Különféle rendekből származó kolduló szerzetesek kihasználták azt a tényt, hogy az indián rituális naptár ünnepei egybeestek a katolikus liturgikus naptáréival; ezt az evangelizáló- és hittérítő munkájuk támogatására használták fel. A prehispániai istenségekről való megemlékezéseket kicserélték a keresztény istenségek ünnepeire, európai ünnepeket és tevékenységeket vezettek be, és az indián ünnepekből ugyancsak hasznot húztak, ami kulturális összeolvadást eredményezett, ebből pedig hiteles mexikói kifejezések keletkeztek.”

A The Encyclopedia Americana megmagyarázza: „A betlehemes játékok már korán a karácsonyi ünnep részévé váltak . . . Úgy tartják, hogy a betlehemes jelenet templomi előadása  Szent Ferencnél kezdődött el.” Ezeket a játékokat, melyek Krisztus születését mutatták be, Mexikó gyarmatosításának kezdeti idején adták elő a templomokban. Ferences szerzetesek szervezték meg azért, hogy az indiánokat a Születés ünnepéről tanítsák. Később a posadák népszerűbbé váltak. Bármi legyen is a mögötte rejlő eredeti szándék, az a mód, ahogyan a posadákat napjainkban megtartják, önmagáért beszél. Ha ezen időszak alatt Mexikóban vagy, láthatsz vagy érzékelhetsz valamit abból, amit egy író az El Universalnak tett észrevételében éles megvilágításba helyezett: „A posadák arra szolgáltak, hogy emlékeztessenek bennünket a zarándokútra, melyet Jézus szülei tettek, hogy menedéket találjanak, ahol a Fiúisten megszülethet. Ez ma már csak az ivászat, kicsapongás, falánkság, haszontalan dolgok, valamint az egyre nagyobb mértékű bűnözés ideje.”

A nacimiento elképzelése az ősi templomi élő előadásokból fejlődött ki a gyarmatosítás ideje alatt. Bár néhányan vonzónak találják, vajon pontosan jeleníti meg azt, amit a Biblia mond? Ez jogos kérdés. Amikor az úgynevezett háromkirályok — akik valójában asztrológusok voltak — látogatást tettek, Jézus és a családja már nem istállóban lakott. Eltelt valamennyi idő, és házban laktak. Érdekesnek fogod találni, ha megfigyeled ezt a részletet az ihletett feljegyzésben, a Máté 2:1, 11-ben. Azt is megfigyelheted, hogy a Biblia nem mondja, hogy hány asztrológus volt ott. *

Latin-Amerikában a háromkirályok helyettesítik a Mikulást. Ahogyan más országokban is teszik, még mindig sok szülő rejt el játékokat a házban. Január 6-ának reggelén aztán a gyerekek megkeresik a játékokat, mintha csak a háromkirályok hozták volna azokat. A játékárusok számára ez jövedelmező időszak, vannak, akik egész vagyonra tesznek szert abból, amiről sok tiszta szívű ember elismeri, hogy csupán a fantázia szüleménye. A háromkirályok mítosza meglehetősen sokak szemében — még a kisgyermekek szemében is — veszít a hitelességéből. Noha néhány embernek nem tetszik, hogy ez a mítosz elveszíti a híveit, de mit várhat bárki is egy fantáziaszüleménytől, melyet csak a hagyományok és a kereskedelmi érdek kedvéért őriztek meg?

A karácsonyt vagy Születést nem ünnepelték meg a korai keresztények. Egy enciklopédia ezt mondja erről: „Az ünnepet nem tartották meg az első évszázadok keresztény egyházában, hiszen többnyire az volt a keresztény szokás, hogy a jelentős személyeknek inkább a halálukról emlékeztek meg, mint a születésükről.” A Biblia a születésnapok megünneplését a pogányokkal kapcsolja össze, nem pedig Isten igaz imádóival (Máté 14:6–10).

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem hasznos tanulni és megemlékezni valóságos eseményekről, beleértve Isten Fiának a születését. A tényeken alapuló bibliai beszámoló fontos bepillantásról és leckéről gondoskodik mindazok számára, akik Isten akaratát kívánják cselekedni.

Jézus születése a Biblia szerint

Jézus születéséről megbízható felvilágosítást fogsz találni Máté és Lukács evangéliumában.  Bemutatják, hogy Gábriel angyal a galileai Názáret városában meglátogatott egy Mária nevű fiatal, hajadon nőt. Milyen üzenetet adott át neki? „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, és a Jézus nevet kell adnod neki. Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:31–33).

Mária nagyon meglepődött ezen az üzeneten. Mivel nem volt férjnél, ezt mondta: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival?” Az angyal ezt válaszolta: „Szent szellem száll reád, és a Legfelségesebb ereje árnyékol be téged. Ezért is lesz, hogy a születendőt szentnek fogják hívni, Isten Fiának.” Mária, felismerve, hogy ez Isten akarata, ezt mondta: „Íme! Jehova rabszolgalánya! Történjék velem a kijelentésed szerint!” (Lukács 1:34–38).

Az angyal értesítette Józsefet a csodálatos születésről, így József nem vált el Máriától, amit pedig tervezett, hogy megtesz, miután értesült Mária terhességéről. Ekkor kész volt magára vállalni azt a felelősséget, hogy gondot visel Isten Fiára (Máté 1:18–25).

Azután Augusztusz császár rendelete arra kényszerítette Józsefet és Máriát, hogy a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe utazzanak, ősatyáik városába, hogy bejegyezzék őket. „Amíg ott voltak, leteltek a napok, hogy [Mária] szüljön. És megszülte a fiát, az elsőszülöttet, bepólyálta, és egy jászolba fektette, mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen” (Lukács 2:1–7).

A Lukács 2:8–14 ecseteli, ami ezután következett: „Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett. Hirtelen ott állt mellettük Jehova angyala, és Jehova dicsősége körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem szállt rájuk. Az angyal azonban így szólt hozzájuk: »Ne féljetek, mert íme, nagy öröm jó hírét hirdetem nektek, amely az egész népnek öröme lesz, mert Dávid városában Megmentő született ma nektek, aki Krisztus, az Úr. És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.« És egyszerre csak egy sokaság termett ott az angyallal az égi seregből, és dicsérték az Istent, ezt mondva: »Dicsőség fenn a magasságokban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!«”

Az asztrológusok

Máté beszámolója megemlíti, hogy keletről asztrológusok jöttek Jeruzsálembe, hogy megkeressék azt a helyet, ahol megszületett a zsidók Királya. Heródes királyt ez nagyon érdekelte, de a szándékai nem voltak becsületesek. „Amikor elküldte őket Betlehembe, ezt mondta: »Menjetek, gondosan kutassatok a kisgyermek után, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak előtte.«” Az asztrológusok megtalálták a kisgyermeket, „kincseiket is kitárták, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát”. De Heródeshez nem mentek vissza. „Isteni figyelmeztetést kaptak álomban, hogy ne térjenek vissza Heródeshez.” Isten egy angyalt használt fel, hogy Józsefet Heródes szándékára figyelmeztesse. Ekkor József és Mária Egyiptomba menekült a fiával. Ezt követően a kegyetlen Heródes király abbeli erőfeszítésében, hogy az új Királyt eltávolítsa, elrendelte a fiúk megöletését Betlehemben és annak környékén. Milyen fiúkét? Azokét, akik kétévesek és annál fiatalabbak voltak (Máté 2:1–16).

Mit tanulhatunk a beszámolóból?

A látogatást tevő asztrológusok — akárhányan voltak is — nem imádták az igaz Istent. Az 1989-es kiadású La Nueva Biblia Latinoamérica bibliafordítás egy lábjegyzetben kijelenti: „A mágusok nem királyok voltak, hanem jövendőmondók és egy pogány vallás papjai.” A csillagokkal kapcsolatos tudásukkal összhangban mentek oda, ugyanis rajongtak a csillagokért. Ha Isten akarta volna elvezetni őket a kisgyermekhez, akkor a pontos helyre lettek volna irányítva, és nem kellett volna először Jeruzsálembe, Heródes palotájába menniük. Később Isten, hogy megvédje a gyermeket,  közbelépett, hogy az útirányuk megváltozzon.

A karácsonyi időszak alatt ezt a beszámolót gyakran titokzatos és utópisztikus légkör hatja át, mely elhomályosítja a legfontosabb dolgot: azt, hogy ez a csecsemő azért született, hogy magasztos Király legyen, ahogyan ez ki is lett jelentve Máriának és a pásztoroknak. Nem, Jézus Krisztus többé már nem csecsemő, még csak nem is gyermek. Ő Isten Királyságának uralkodó Királya, és ez a Királyság hamarosan el fogja távolítani mindazokat az uralkodási formákat, melyek szemben állnak Isten akaratával, és meg fogja oldani az emberiség összes problémáját. Ez az a Királyság, amit az Úr imájában kérünk (Dániel 2:44; Máté 6:9, 10).

Az angyalok pásztoroknak tett bejelentéséből megtudjuk, hogy a megmentés lehetősége nyitva áll mindazok számára, akik készek meghallgatni a jó hír üzenetét. Azok, akik elnyerik Isten tetszését, a „jóakarat embereivé” válnak. Csodálatos kilátások vannak a békére az egész földön Jézus Krisztus Királysága alatt, de az embereknek késznek kell lenniük Isten akaratát cselekedni. Vajon ezt mozdítja elő a karácsonyi időszak, és ezt a vágyat tükrözi? Sok őszinte ember, aki a Bibliát akarja követni, úgy érzi, hogy a válasz nyilvánvaló (Lukács 2:10, 11, 14).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

AMIN NÉHÁNYAN MEGLEPŐDNÉNEK

Miután éveket töltött a karácsonnyal kapcsolatos kutatással, a The Trouble With Christmas című könyv szerzője, Tom Flynn leírta, hogy milyen következtetésekre jutott:

„Elképesztően sok hagyománynak, melyet manapság a karácsonnyal kapcsolunk össze, a gyökerei visszanyúlnak a keresztény kor előtti pogány vallási hagyományokig. Ezek közül néhánynak társadalmi, szexuális vagy kozmológiai jelentése van, mely ahhoz vezethet művelt, kulturálisan érzékeny, haladó gondolkodású embereket, hogy elvessék a hagyományokat, mihelyt még tisztábban megértik azok gyökereit” (19. oldal).

Miután Flynn bőséges felvilágosítást ad ennek alátámasztására, visszatér a kiindulóponthoz: „A karácsony egyik nagy iróniája az, hogy milyen kicsi része igazán keresztényi. Ha egyszer megszabadulunk a keresztény kor előtti alkotóelemektől, eredetüket tekintve legnagyobbrészt az első századi kereszténység utáni elemek maradnak, semmint hitelesen keresztényi eredetűek” (155. oldal).

[Kép a 7. oldalon]

Jézus születésének a bejelentése lerakta jövőbeli, Isten kinevezett Királyaként betöltött szerepének az alapját