Segítsünk másoknak Jehovához méltón járni!

„Nem szűnünk meg imádkozni értetek, és kérni, hogy . . . Jehovához méltón járjatok, avégett hogy teljesen kedvére legyetek, amint továbbra is gyümölcsöt teremtek minden jó cselekedetben” (KOLOSSZÉ 1:9, 10).

1—2. Különösen mi adhat az embernek örömöt és megelégedést?

„EGY lakókocsiban lakunk egy farmon. Mivel egyszerű életet élünk, több időnk jut arra, hogy elérjük az embereket a jó hírrel. Gazdag áldásban lehet részünk, mivel kiváltságunkban áll sokaknak segíteni abban, hogy átadják az életüket Jehovának” — mondja el egy házaspár, amely a Dél-afrikai Köztársaságban végez teljes idejű szolgálatot.

² Ugye, te is úgy látod, hogy a másoknak nyújtott segítség örömöt ad? Vannak, akik rendszeresen próbálnak segíteni a betegeknek, a hátrányos helyzetű vagy magányos embereknek, és ez megelégedéssel tölti el őket. Az igaz keresztények biztosak abban, hogy a legtöbbet azzal tudnak segíteni, ha megosztják másokkal Jehova Isten és Jézus Krisztus ismeretét. Az emberek csak így tudják elfogadni Jézus váltságát, jó kapcsolatot kialakítani Istennel, és azután az örök élet várományosaivá válni (Cselekedetek 3:19–21; 13:48).

3. Milyenfajta segítségnyújtás érdemli meg a figyelmünket?

³ De hogyan tudunk segíteni azoknak, akik már szolgálják Istent, „az Út” követői lévén? (Cselekedetek 19:9). Biztosan most is ugyanannyira érdekel téged a jólétük, mint eddig, csak talán nem tudod, hogyan tehetnél többet, vagy hogyan segíthetnél nekik folyamatosan, illetve úgy tűnhet, a helyzeted korlátozza, hogy mennyit tudsz segíteni nekik, így korlátozott a megelégedettséged is (Cselekedetek 20:35). Mindkét szempontból tanulságos számunkra a kolosszéiaknak írt levél.

4. a) Milyen körülmények között írt Pál a kolosszéiaknak? b) Mi volt Epafrász szerepe?

⁴ Amikor Pál apostol a Kolosszéban élő keresztényeknek írt, Rómában volt házi őrizetben, bár fogadhatott látogatókat. Amint az várható is volt, Pál arra használta fel korlátozott szabadságát, hogy prédikálja Isten Királyságát (Cselekedetek 28:16–31). Keresztény hittársai meglátogathatták Pált, és lehet, hogy időnként némelyikük még rab is volt vele együtt (Kolosszé 1:7, 8; 4:10). Az egyik ilyen keresztény Epafrász, a buzgó evangéliumhirdető volt, aki Kolosszéból jött, mely Frígiában, a kis-ázsiai (ma Törökország) Efézustól keletre fekvő fennsíkon helyezkedett el. Epafrásznak nagy része volt a kolosszéi gyülekezet megalapításában, és a közeli laodiceiai és hierápoliszi gyülekezetért is fáradozott (Kolosszé 4:12, 13). Miért utazott Epafrász Rómába, hogy találkozzon Pállal, és mit tanulhatunk Pál válaszából?

Hatékony segítség a kolosszéiaknak

5. Miért írt Pál éppen egy ilyen levelet a kolosszéiaknak?

⁵ Epafrász azért tette meg a fárasztó utat Rómába, hogy megbeszélje Pállal a kolosszéi gyülekezetben kialakult állapotokat. Beszámolt az ottani keresztények hitéről, szeretetéről és az evangéliumhirdetésben tett erőfeszítéseikről (Kolosszé 1:4–8). De biztosan hangot adott az amiatti aggodalmának is, hogy a kolosszéiak szellemiségét romboló hatások veszélyeztetik. Pál egy ihletett levéllel válaszolt, amelyben szembehelyezkedik a hamis tanítók által terjesztett néhány nézettel. Különösen arra a központi szerepre összpontosított, amelyet Jézus Krisztusnak kell betöltenie. * Vajon mindössze abból állt a segítségnyújtása, hogy kulcsfontosságú  bibliai igazságokat hangsúlyozott? Hogyan tudott még segíteni a kolosszéiaknak, és mit tanulhatunk a másoknak való segítségnyújtásról?

6. Mit hangsúlyozott Pál a kolosszéiaknak írt levelében?

⁶ Levelének elején Pál a segítségnyújtásnak egy olyan formájába enged betekintést, amely könnyen elkerülheti a figyelmünket. Olyan módja volt ez a segítségnyújtásnak, amely a nagy távolság ellenére is hatékony volt, hiszen Pál és Epafrász messze volt Kolosszétól. Pál kijelentette: „Hálát adunk az Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk Atyjának mindig, mikor imádkozunk [»mindig imádkozva«, NW, lábjegyzet] értetek.” Igen, itt olyan imákról van szó, amelyeket kifejezetten a kolosszéi keresztényekért mondtak. Pál hozzátette: „Ezért is van, hogy attól a naptól fogva, melyen hallottunk róla, nem szűnünk meg imádkozni értetek, és kérni, hogy teljetek be az ő akaratának pontos ismeretével minden bölcsességben és szellemi megértésben” (Kolosszé 1:3, 9).

7—8. Mit foglalunk bele gyakran az egyénileg és a gyülekezetben mondott imáinkba?

⁷ Tudjuk, hogy Jehova a „könyörgést meghallgató”, ezért bízhatunk benne, hogy készségesen meghallgatja az akaratával egyező imáinkat (Zsoltárok 65:3; 86:6; Példabeszédek 15:8, 29; 1János 5:14). De milyenek az imáink, amikor másokért imádkozunk?

⁸ Talán gyakran gondolunk ’testvéreink egész közösségére a világon’, és gyakran imádkozunk értük (1Péter 5:9). Vagy lehet, hogy azokért a testvérekért és általában azokért az emberekért fordulunk Jehovához, akik olyan területen laknak, ahol katasztrófa sújtott, vagy más tragédia történt. Az első századi tanítványok, akik nem Júdeában éltek, a júdeai éhínségről értesülve biztosan sokat imádkoztak a testvéreikért, még mielőtt segélyt küldtek volna nekik (Cselekedetek 11:27–30). Napjainkban a keresztény összejöveteleken, ahol sok embernek kell megértenie az imát, és a végén tudnia kell „áment” mondani, gyakran hangzanak el imák az egész testvériségért vagy a testvérek egy nagyobb csoportjáért (1Korintus 14:16).

Mondjunk konkrét imákat!

9—10. a) Milyen példák mutatják, hogy helyénvaló konkrét személyekért imádkozni? b) Hogyan lett Pál konkrét imák tárgya?

⁹ A Bibliában azonban találhatunk példákat olyan, másokért mondott imákra, amelyek konkrétabbak, személyre szólóbbak voltak. Gondolkodj el Jézus kijelentésén, amely a Lukács 22:31, 32-ben van feljegyezve. Jézust tizenegy hűséges apostol vette körül. Mindannyiuknak szükségük volt Isten támogatására az előttük álló nehéz időkben, és Jézus imádkozott is értük (János 17:9–14). Jézus mégis kiválasztotta Pétert, és ezért az egy tanítványért külön könyörgött. Más példák is vannak: Elizeus imádkozott Istenhez, hogy segítsen egy bizonyos embernek, az ő szolgájának (2Királyok 6:15–17). János apostol imádkozott, hogy Gájusz továbbra is jó fizikai és szellemi egészségnek örvendjen (3János 1, 2). Más imák pedig meghatározott csoportokra összpontosultak (Jób 42:7, 8; Lukács 6:28; Cselekedetek 7:60; 1Timóteus 2:1, 2).

¹⁰ Pál levelei kiemelten foglalkoznak az igazán konkrét imák kérdésével. Pál azt kérte, hogy imádkozzanak érte, vagy pedig érte és a társaiért. A Kolosszé 4:2, 3 így szól: „Legyetek állhatatosak az imában, ébren maradva abban hálaadással, imádkozva egyúttal értünk is, hogy az Isten megnyissa nekünk a beszéd ajtaját, hogy szóljuk a Krisztusról szóló szent titkot, amiért rabbilincsekben is vagyok.” Vizsgáld meg e további példákat is: Róma 15:30; 1Tesszalonika 5:25; 2Tesszalonika 3:1; Héberek 13:18.

11. Kikért imádkozott Epafrász, amikor Rómában volt?

¹¹ Így tett Pál társa is Rómában. „Epafrász, aki közületek való . . . , üdvözletét küldi nektek, mindenkor küzdve értetek imáiban” (Kolosszé 4:12). A „küzd” igével fordított szó „törekvésre” is utalhat, például egy ókori játékokon részt vevő tornász erőfeszítéseire. Vajon Epafrász egyszerűen a hívők világméretű csoportjáért imádkozott ilyen buzgón, vagy akár az összes kis-ázsiai igaz imádóért? Pál szavai azt sejtetik, hogy Epafrász kifejezetten a  kolosszéiakért imádkozott. Epafrász ismerte a helyzetüket. Mi nem ismerjük mindnyájukat személy szerint, és azt sem tudjuk, milyen gondjaik voltak, de képzeljünk el néhány eshetőséget. A fiatal Línusz talán a népszerű filozófiák befolyásával küzdött, Rúfusznak meg ahhoz lehetett szüksége erőre, hogy ellenálljon a csábításnak, és ne térjen vissza korábbi szokásaihoz, melyeket a judaizmusban gyakorolt. Ki tudja, Perszisznek esetleg nem volt hívő a férje, ezért kitartásra és bölcsességre volt szüksége ahhoz, hogy az Úrban nevelje gyermekeit, és Aszinkritusz, aki halálos betegségben szenvedett, talán több vigasztalást igényelt. Igen, Epafrász ismerte az otthoni gyülekezetének a tagjait, és komolyan imádkozott értük, mert Pállal együtt azt kívánta, hogy ezek az odaadó testvérek Jehovához méltón járjanak.

12. Hogyan fogalmazhatunk konkrétabban az egyénileg mondott imáinkban?

¹² Látod ebben a követendő példát? Azt, hogy hogyan tudunk segíteni másoknak? Ahogy már említettük, a keresztény összejöveteleken elhangzó imák gyakran általánosabbak a hallgatóság összetétele miatt. De az egyénileg vagy családi körben mondott imáink egészen konkrétak is lehetnek. Időnként talán arra kérjük Istent, hogy irányítsa és áldja meg az összes utazófelvigyázót vagy szellemi pásztort, de nem fogalmazhatnánk néha pontosabban? Például imádkozhatnánk név szerint azért a körzetfelvigyázóért, aki meglátogatja a gyülekezetünket, vagy a gyülekezeti könyvtanulmányozásunk vezetőjéért. A Filippi 2:25–28 és az 1Timóteus 5:23 arra mutat, hogy Pál személy szerint Timóteus és Epafroditusz egészségéért aggódott. Mi is tudnánk ilyen érdeklődést tanúsítani a betegek iránt, akiket név szerint ismerünk?

13. Milyen helyzeteket helyénvaló belefoglalnunk az egyénileg mondott imáinkba?

¹³ Persze nem szabad beleavatkoznunk mások magánügyeibe, de helyénvaló, ha az imáink őszinte érdeklődést tükröznek azok iránt, akiket ismerünk és szeretünk (1Timóteus 5:13; 1Péter 4:15). Lehet, hogy egy testvér elveszítette az állását, és mi nem tudunk másikat biztosítani neki. De az egyénileg mondott imáinkban megemlíthetjük név szerint, és az ő gondjára összpontosíthatunk (Zsoltárok 37:25; Példabeszédek 10:3). Ismerünk olyan egyedülálló testvérnőt, aki már idősebb, és nincs férje, sem gyermekei, mert elhatározta, hogy „csak az Úrban” köt házasságot? (1Korintus 7:39). Egyénileg mondott imáinkban miért ne kérnénk Jehovát, hogy áldja meg, és segítsen neki lojálisan kitartani a szolgálatában? Vagy vegyünk egy másik példát: előfordulhat, hogy két vén tanácsot adott egy testvérnek, aki vétkezett. Miért ne említenék meg időről időre név szerint mindketten az egyénileg mondott imáikban?

14. Hogyan függnek össze a konkrét imák a másoknak való segítségnyújtással?

¹⁴ Számtalan lehetőséged van rá, hogy személyes imáidba belefoglald azokat az ismerőseidet, akiknek szükségük van Jehova támogatására, vigasztalására, bölcsességére és szent szellemére, vagy annak bármelyik gyümölcsére. A távolság vagy más körülmények miatt korlátozottnak érezheted, amivel anyagilag vagy közvetlenül segíteni tudsz. De ne felejts el imádkozni a testvéreidért és testvérnőidért! Tudod, hogy Jehovához méltón szeretnének járni, de talán valóban segítségre van szükségük, hogy kitartóan ezt tegyék. A segítségnyújtás egyik kulcsát az imáid jelentik (Zsoltárok 18:3; 20:2, 3; 34:16; 46:2; 121:1–3).

Igyekezzünk erősíteni másokat!

15. Miért foglalkoztasson bennünket a kolosszéiaknak írt levél befejező része?

¹⁵ Természetesen nem a buzgó és konkrét ima az egyetlen módja annak, hogy segíts másoknak, különösen  a hozzád közel állóknak, akiket szeretsz. A kolosszéiaknak írt levélből ez nyilvánvalóan kiderül. Sok tudós úgy vélekedik, hogy miután Pál tanításbeli útmutatást és gyakorlatias tanácsokat ad, már csak személyes üdvözleteket tesz hozzá a leveléhez (Kolosszé 4:7–18). Pedig már láttuk, hogy a könyv befejező szakasza figyelemre méltó tanácsokat tartalmaz, és még mást is tanulhatunk ebből a részből.

16—17. Mit mondhatunk a Kolosszé 4:10, 11-ben említett testvérekről?

¹⁶ Pál ezt írta: „Arisztarkusz, a fogolytársam üdvözletét küldi nektek, és ugyanígy Márk is, Barnabás unokatestvére (akire nézve parancsokat kaptatok, hogy fogadjátok szívesen, ha elmegy valamikor hozzátok), valamint Jézus, akit Jusztusznak hívnak; ezek a körülmetéltek közül valók. Egyedül ők a munkatársaim az Isten királyságáért, és ők erősítő segítséggé lettek nekem” (Kolosszé 4:10, 11).

¹⁷ Pál itt olyan testvéreket említett meg név szerint, akik különleges figyelmet érdemeltek. Azt mondta róluk, hogy a körülmetéltek közül valók, vagyis zsidó származásúak. Rómában sok körülmetélt zsidó élt, s közülük néhányan már kereszténnyé lettek. De azok, akiket Pál említett, a segítségére siettek. Ők valószínűleg nem vonakodtak attól, hogy kapcsolatot ápoljanak a nem zsidókból lett keresztényekkel, és biztosan boldogan vettek részt Pállal a nem zsidóknak való prédikálásban (Róma 11:13; Galácia 1:16; 2:11–14).

18. Milyen szavakkal dicsért meg Pál némelyeket, akik vele voltak?

¹⁸ Figyeld meg Pál megjegyzését: „ők erősítő segítséggé lettek nekem.” Egy olyan görög szót használt, amely csak itt fordul elő a Bibliában. Sok fordító a „vigasztalás” szóval adja vissza. Van azonban egy másik görög szó (pa·ra·ka·le’o), amelyet gyakrabban fordítanak „vigasztalásnak”. Pál is használta ezt a szót máshol éppen ebben a levélben, de  nem a Kolosszé 4:11-ben (Máté 5:4; Cselekedetek 4:36; 9:31; 2Korintus 1:4; Kolosszé 2:2; 4:8).

19—20. a) Mi az értelme a kifejezésnek, amelyet Pál azokra a testvérekre alkalmaz, akik segítettek neki Rómában? b) Milyen módokon segíthettek ezek a testvérek Pálnak?

¹⁹ Akiknek a nevét Pál megemlítette, azok biztosan nem pusztán szóbeli vigasztalást nyújtottak. A Kolosszé 4:11-ben „erősítő segítségnek” fordított görög kifejezést világi források néha szorongást oldó gyógyszerre alkalmazták. Az egyik angol nyelvű bibliafordításban így hangzik ez a vers: „Micsoda segítséget jelentettek nekem!” (New Life Version). A Vida fordítás így adja vissza: „akik segítségemre szolgáltak (mellémálltak).” Vajon hogyan segítettek Pálnak ezek a keresztény testvérek, akik ott laktak a közelben?

²⁰ Pál fogadhatott látogatókat, de sok mindent nem tehetett meg, például nem vásárolhatott alapvető szükségleti cikkeket: élelmet és téli ruhát. Hogyan tudna tekercseket beszerezni a tanulmányozáshoz, vagy íróeszközöket venni? (2Timóteus 4:13). Ugye magad előtt látod azokat a testvéreket, amint segítenek Pálnak a szükséges dolgokban, és megtesznek neki olyan alapvető szívességeket, mint a vásárlás vagy egyéb ügyek elintézése? Pál talán szeretett volna tájékozódni, milyen állapotban van egy bizonyos gyülekezet, és építeni azt. Fogságban lévén erre nem volt módja, ezért lehet, hogy azok a testvérek végezték el a látogatásokat Pál nevében, üzeneteket vittek, és beszámolókkal tértek vissza. Mennyire megerősítette ez Pált!

21—22. a) Miért kell hogy érdekeljenek minket a Kolosszé 4:11-ben található szavak? b) Egyebek közt milyen módokon utánozhatjuk azoknak a példáját, akik Pállal voltak?

²¹ Pál azzal, amit az „erősítő segítségről” ír, megérteti velünk, hogyan segíthetünk másoknak. Testvéreink talán Jehovához méltón járnak, igazodva az erkölcsi irányadó mértékeihez, eljárnak a keresztény összejövetelekre, és részt vesznek velünk a prédikálómunkában. Ezért megérdemlik, hogy kifejezzük az értékelésünket. De vajon többet is tehetünk, mi is lehetünk „erősítő segítség” Pál társaihoz hasonlóan?

²² Ha ismersz egy testvérnőt, aki bölcsen megfogadta az 1Korintus 7:37-et, de akinek a családja  nincs a közelben, be tudnád őt vonni valamilyen családi tevékenységbe, például meg tudnád hívni, hogy étkezzen együtt veletek, vagy jöjjön el egy kis összejövetelre, amelyen barátaitok és rokonaitok vesznek részt? Meghívhatnád, hogy a családoddal együtt utazzon a kongresszusra vagy szabadságra. Vagy hívd el magaddal, amikor élelmet vásárolsz, és neki is van ideje. Ugyanezt mondhatjuk az özvegyekről is, és azokról, akik már nem tudnak autót vezetni. Áldásosnak fogod találni, ha meghallgatod a tapasztalataikat, vagy ha megosztják veled az ismereteiket olyan hétköznapi dolgokról, mint például a gyümölcsvásárlás vagy a gyermekruha kiválasztásának fortélyai (3Mózes 19:32; Példabeszédek 16:31). Ennek eredményeként talán közelebb kerültök majd egymáshoz. Így könnyebbnek találják majd, hogy segítséget kérjenek tőled, ha gyógyszerre van szükségük, vagy valami hasonló helyzet adódik. Azok a testvérek, akik Pállal voltak Rómában, biztosan gyakorlatias, erősítő segítséget nyújtottak, és ezt te is megteheted. Akkor is igaz volt, és most is igaz, hogy az érintetteknek ráadásként abban az áldásban van részük, hogy szorosabbá válik a közöttük levő szerető kötelék, és szilárdan elhatározzák, hogy lojálisan szolgálják együtt Jehovát.

23. Mire lenne jó mindannyiunknak időt szánni?

²³ Mindannyian elgondolkodhatunk olyan helyzeteken, amelyekről ebben a cikkben szó esett. Ezek csak példák, de eszünkbe juthatnak róluk valós helyzetek, amelyekben még inkább „erősítő segítséggé” lehetünk a testvéreinknek és testvérnőinknek. Nem az a lényeg, hogy úgy gondolkodjunk, mint akik jótékonykodni szoktak. A Kolosszé 4:10, 11-ben említett testvéreknek nem ez volt a céljuk. Ők ’munkatársak voltak az Isten királyságáért’. Az, hogy Pált erősítették, közvetlen kapcsolatban volt ezzel. Legyen ez rólunk is elmondható!

24. Mi az elsődleges oka annak, hogy másokért imádkozunk, és igyekszünk erősíteni őket?

²⁴ Azért említünk meg másokat név szerint az egyénileg mondott imáinkban, és azért igyekszünk erősíteni őket, mert hisszük, hogy testvéreink és testvérnőink szeretnének ’Jehovához méltón járni, avégett hogy teljesen kedvére legyenek’ (Kolosszé 1:10). Ez a tény összefügg valami mással, amit Pál említett, amikor Epafrász kolosszéiakért mondott imájáról írt. Epafrász ugyanis azért imádkozott, hogy ’teljességben és szilárd meggyőződéssel álljanak az Isten teljes akaratában’ (Kolosszé 4:12). Hogyan tudjuk ezt mi megvalósítani? Nézzük meg!

[Lábjegyzet]

Megfigyelted?

• Hogyan segíthetünk többet az egyénileg mondott imáinkkal?

• Milyen értelemben volt néhány keresztény „erősítő segítség” Pál számára?

• Milyen helyzetekben lehetünk „erősítő segítség”?

• Mi a célunk, amikor a testvéreinkért és testvérnőinkért imádkozunk, és igyekszünk erősíteni őket?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 18. oldalon]

Be tudnánk vonni valamelyik keresztény hittársunkat a családi kirándulásunkba?

[Forrásjelzés]

Courtesy of Green Chimney’s Farm