A háború okozta sebek begyógyítása

ABRAHAM * húsz éven át szolgált egy gerillahadseregben. De már nem harcol, és soha többé nem fog háborúba menni. Sőt, néhány korábbi ellensége most a legközelebbi barátja. Mi idézte elő benne a változást? A Biblia. Reményt adott Abrahamnak, és éleslátóvá tette, segítve neki, hogy Isten nézőpontjából szemlélje az emberi ügyeket. A Biblia kioltotta benne azt a vágyat, hogy harcoljon, és kezdtek begyógyulni a bánat, fájdalom, gyűlölet és keserűség okozta sebek. Azt tapasztalta, hogy a Bibliában hatékony gyógyír van a szívére.

Hogyan segít a Biblia meggyógyítani a lelki sebeket? A Szentírás azon már nem tudott változtatni, ami korábban Abrahammal történt. Ám Isten Szavának az olvasása és az azon való elmélkedés összhangba hozta Abraham gondolkodását a Teremtő gondolkodásával. Most már reménykedve tekint a jövőre, és új értékrendet alakított ki. Fontossá váltak neki azok a dolgok, amelyek fontosak Istennek. Mihelyt ez kezdett megtörténni, a szívén ejtett sebek gyógyulásnak indultak. Így sikerült Abrahamnak megváltoznia.

Belebonyolódva a polgárháborúba

Abraham az 1930-as években született Afrikában. A II. világháború után országában egy nagy hatalmú szomszédos ország uralkodott, de Abraham sok honfitársa függetlenséget akart. 1961-ben Abraham csatlakozott egy szabadságmozgalomhoz, mely gerillaháborút folytatott a nagy hatalmú szomszédos ország ellen.

„Ők voltak az ellenségeink. Azt tervezték, hogy megölnek minket, ezért a tettek mezejére léptünk, hogy megszabaduljunk tőlük” — magyarázza Abraham.

Abraham élete gyakran forgott veszélyben, ezért 1982-ben, húsz éven át tartó fegyveres harc után, Európába menekült. Ekkorra már a negyvenes éveinek a végén járt. Mivel volt szabadideje, mérlegelte addigi életét: Mi lett az álmaiból? Mit tartogat a jövő? Abraham találkozott Jehova Tanúival, és kezdett részt venni összejöveteleiken. Eszébe jutott, hogy néhány évvel korábban Afrikában elolvasott egy traktátust, melyet egy Tanú adott neki. A traktátus beszélt egy eljövendő földi paradicsomról, és arról, hogy egy égi kormányzat fog uralkodni az emberiség felett. Valóban igaz lehet ez?

 „A Bibliából megtanultam, hogy hiábavalók voltak azok az évek, melyeket háborúskodással töltöttem. Isten Királysága az egyetlen kormányzat, mely igazságosan fog bánni mindenkivel” — mondja Abraham.

Nem sokkal azután, hogy Abraham megkeresztelkedett Jehova Tanújaként, egy Robert nevű férfi menekült Afrikából ugyanabba az európai városba, ahol Abraham lakott. Robert és Abraham ugyanabban a háborúban harcolt, csak éppen az ellenkező oldalon. Robert sokat töprengett az élet igazi célján. Vallásos ember volt, és mivel olvasta a Biblia egyes részeit, tudta, hogy Isten neve Jehova. Amikor a Tanúk Abraham gyülekezetéből felajánlották, hogy segítenek neki jobban megérteni a Bibliát, Robert rögtön beleegyezett.

„A kezdet kezdetétől fogva lenyűgözött, ahogyan a Tanúk használják Jehova és Jézus nevét, elismerve, hogy ők különböző személyek — magyarázza Robert. — Ez összhangban volt azzal, amit már tudtam a Bibliából. Ezenkívül a Tanúk ízlésesen öltözködnek, kedvesen viselkednek másokkal, függetlenül attól, hogy a másik személy milyen nemzetiséghez tartozik. Mindez nagy hatással volt rám.”

Az ellenségek barátokká válnak

A korábbi ellenségek, Robert és Abraham most közeli barátok. Teljes idejű evangéliumhirdetőkként szolgálnak Jehova Tanúinak ugyanabban a gyülekezetében. „A háború idején gyakran eltűnődtem, hogyan lehetséges az, hogy szomszédos országokból származó emberek, akiknek nagy része ugyanahhoz a valláshoz tartozik, gyűlölik egymást — magyarázza Abraham. — Robert és én ugyanahhoz a valláshoz tartoztunk, mégis háborúztunk egymással. Most mindketten Jehova Tanúi vagyunk, és a hitünk egyesít minket.”

„Ez a különbség — teszi hozzá Robert. — Ma mindketten olyan hithez tartozunk, mely egy őszinte testvériség részévé tesz minket. Soha többé nem fogunk háborúba menni.” A Bibliának erőteljes hatása volt ezeknek a korábbi ellenségeknek a szívére. A gyűlölet és a keserűség fokozatosan átadta a helyét a bizalomnak és a baráti érzéseknek.

Ugyanabban az időben, amikor Abraham és Robert részt vettek a háborúban, két másik fiatalember állt egymással szemben egy másik háborúban, melyet két szomszédos ország vívott egymással. A Biblia hamarosan nagyon hatékony gyógyírnak bizonyult az ő szívükön ejtett sebek gyógyítására is. Hogyan?

Ölj, majd halj mártírhalált!

Gabrielnek, aki vallásos családban nőtt fel, azt tanították, hogy szülőföldjének lakói szent háborút vívnak. Így hát tizenkilenc évesen önként jelentkezett katonai szolgálatra, és kérte, hogy küldjék ki a csatatérre. Tizenhárom hónapon keresztül vett részt a leghevesebb csatákban, s olykor csupán másfél kilométer választotta el az ellenségtől. „Határozottan emlékszem egy esetre — mondja. — Parancsnokunk azt mondta, hogy éjszaka megtámad minket az ellenség. Annyira izgatottak voltunk, hogy egész éjjel lőttünk az aknavetőinkkel.” Úgy tekintett a szomszédos országból  származó emberekre, mint az ellenségeire, akik méltók a halálra. „Arra gondoltam, hogy annyit kell megölnöm, amennyit csak lehetséges. Akkoriban, sok barátomhoz hasonlóan, mártírhalált akartam halni.”

Idővel azonban Gabriel kiábrándult ember lett. A hegyekbe menekült, átlopódzott a határon egy semleges területre, majd Európába utazott. Egyre csak azt kérdezte Istentől, miért olyan nehéz az élet, és hogy a nehézségek Istentől kapott büntetések-e. Kapcsolatba került Jehova Tanúival. A Tanúk megmutatták neki a Bibliából, hogy napjainkban miért van annyira sok gond az életben (Máté 24:3–14; 2Timóteus 3:1–5).

Minél jobban megismerte Gabriel a Bibliát, annál inkább felismerte, hogy az az igazságot tartalmazza. „Megtudtam, hogy örökké élhetünk egy paradicsomi földön. Furcsa mód pont ez volt az, ami után gyermekként vágyakoztam.” A Biblia megvigasztalta Gabrielt, és megnyugtatta az addig nyugtalan szívét. Legmélyebb érzelmi sebei kezdtek begyógyulni. Ezért amikor korábbi ellenségével, Daniellel találkozott, Gabriel nem érzett többé gyűlöletet. De mi késztette Danielt arra, hogy Európába jöjjön?

„Ha valóban létezel, kérlek, segíts!”

Danielt katolikusnak nevelték, és tizennyolc évesen besorozták. Ugyanabba a háborúba küldték, mint Gabrielt, csak épp az ellenkező oldalon harcolt. Daniel egy tankon utazott a csatatér közelében, amikor a harckocsiba becsapódott egy lövedék. Barátai meghaltak, ő pedig súlyosan megsebesült, és hadifogságba került. Hónapokat töltött kórházban, valamint egy táborban, mielőtt egy semleges országba telepítették. Egyedül és nincstelenül az öngyilkosságot fontolgatta. Így imádkozott Istenhez: „Ha valóban létezel, kérlek, segíts!” Rögtön másnap Jehova Tanúi keresték fel, és válaszolni tudtak sok kérdésére. Végül Daniel menekültként Európába utazott. Ott újra kapcsolatba került a Tanúkkal, és tanulmányozta a Bibliát. Amit tanult, az enyhített az aggodalmain és a keserűségén.

Gabriel és Daniel ma már jó barátok, és egyetértésben élnek egymás mellett egy szellemi testvériségben mint Jehova megkeresztelt Tanúi. „A Jehova iránti szeretetem és a Biblia ismerete segít, hogy úgy lássam a dolgokat, ahogy Jehova. Daniel már nem az ellenségem többé. Egy pár éve boldogan megöltem volna. A Biblia ennek pont az ellenkezőjére tanított, mégpedig arra, hogy kész legyek meghalni érte” — mondja Gabriel.

„Láttam, amint különböző vallású és nemzetiségű emberek gyilkolják egymást — jelenti ki Daniel. — És olyat is láttam, amikor azonos vallású emberek ölték meg egymást, mivel ellenségek voltak a háborúban. Amikor ezt megfigyeltem, úgy éreztem, hogy Isten a hibás. Most már tudom, hogy Sátán van minden háború mögött. Gabriel és én ma már hívőtársak vagyunk. Soha többé nem fogunk harcolni!”

 „Isten szava élő, és erőt fejt ki”

Miért változott meg Abraham, Robert, Gabriel és Daniel annyira drámaian? Hogyan tudták kitörölni szívükből a mélyen gyökerező gyűlöletet és bánatot?

Mindegyik férfi a Bibliát olvasta, azon elmélkedett, és abból tanulta az igazságot. Ez a könyv „élő, és erőt fejt ki” (Héberek 4:12). A Biblia Szerzője az emberiség Teremtője. Ő tudja, hogyan lehet jóra indítani egy olyan valaki szívét, aki kész figyelni és tanulni. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre.” Mihelyt a Biblia olvasója engedi, hogy ez a könyv irányítsa őt, új értékrendet és irányadó mértékeket alakít majd ki. Kezdi megtanulni, hogyan tekinti Jehova a dolgokat. Ez a folyamat sok áldással jár, többek között a háború okozta sebeknek a begyógyulásával (2Timóteus 3:16).

Isten Szava elmagyarázza, hogy egyetlen nemzet, rassz vagy etnikai csoport sem különb a másiknál. „Nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik.” Az az olvasó, aki elfogadja ezt, fokozatosan fölülemelkedik a faji vagy nemzeti gyűlöleten (Cselekedetek 10:34, 35).

A bibliai próféciák rámutatnak, hogy Isten hamarosan felváltja a jelenlegi, emberi uralkodási rendszert a messiási Királyságával. Ez által a kormányzat által Isten „hadakat némít el a föld széléig”. Azok a szervezetek, melyek támogatják a háborúkat, és arra ösztönzik az embereket, hogy harcoljanak azokban, el lesznek távolítva. A háború áldozatai feltámadnak majd, és lehetőségük lesz a paradicsomi földön élni. Senkinek sem kell menekülnie agresszorok vagy elnyomók elől (Zsoltárok 46:10; Dániel 2:44; Cselekedetek 24:15).

Azokról az emberekről, akik abban az időben élnek majd, a Biblia ezt írja: „Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne . . . Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak.” Ott nem lesz olyan kár vagy sérelem, mely ne lenne jóvátéve. Az ebbe az ígéretbe vetett hit fokozatosan megszünteti a bánatot és a fájdalmat az emberek szívében (Ézsaiás 65:21–23).

A Biblia tényleg hatékony gyógyír a szívre. A tanításai már most is begyógyítják a háború okozta sebeket. A korábbi ellenségek egységben élnek egymás mellett egy nemzetközi testvériségben. Ez a gyógyulási folyamat folytatódni fog Isten új rendszerében, egészen addig, amíg nem marad egy szemernyi gyűlölet, keserűség, bánat és fájdalom sem az emberi szívekben. A Teremtő azt ígéri, hogy „az előbbi dolgokra nem is emlékeznek és a szívben sem jönnek elő” (Ézsaiás 65:17, NW).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 4. oldalon]

„A Bibliából megtanultam, hogy hiábavalók voltak azok az évek, melyeket háborúskodással töltöttem”

[Oldalidézet az 5. oldalon]

A Bibliának erőteljes hatása lehet a korábbi ellenségek szívére

[Oldalidézet a 6. oldalon]

A gyűlölet és a keserűség fokozatosan átadta a helyét a bizalomnak és a baráti érzéseknek

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Mihelyt a Biblia olvasója engedi, hogy ez a könyv irányítsa őt, új értékrendet és irányadó mértékeket alakít majd ki

[Kép a 7. oldalon]

A korábbi ellenségek most már egységben élnek egymás mellett egy nemzetközi testvériségben

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Menekülttábor: UN PHOTO 186811/J. Isaac