Az önátadásodnak megfelelően élsz?

„Bármit tesztek is, munkálkodjatok azon egész lélekkel, mint Jehovának, és nem mint embereknek” (KOLOSSZÉ 3:23).

1. Világi értelemben mit jelent az, hogy valaki „átadja magát valaminek”?

HOGYAN jutnak el a sportolók teljesítőképességük csúcsára? A teniszben, labdarúgásban, kosárlabdában, baseballban, atlétikában, golfban és minden más sportban a legjobbak csak úgy juthatnak a csúcsra, ha megingathatatlanul átadják magukat a sportnak. A fizikai és szellemi erőnlét elérése olyan cél, amely elsőbbséget élvez. Ez jól beleillik az „átadja magát valaminek” kifejezés egyik meghatározásába, amely így szól: ’belemerül valamely érzésbe, cselekvésbe’.

2. Mit jelent a Bibliában az „önátadás”? Szemléltesd!

² De vajon mit jelent az „önátadás” bibliai értelemben? Az „átad” vagy „odaszentel” szóval egy olyan héber igét fordítanak, amelynek a jelentése: ’elkülönült marad; elkülönül; visszavonul’. * Az ókori Izraelben Áron főpap turbánján ott volt „az odaszenteltség szent jele”, egy színaranyból készült, fényes lemez, amelybe „A szentség Jehováé” szavak héber megfelelői voltak belevésve. Ez emlékeztette a főpapot, hogy semmi olyat ne tegyen, amivel megszentségtelenítené a szentélyt, „mert az odaszenteltség jele, Istenének a felkenetési olaja [volt] őrajta” (2Mózes 29:6, NW; 39:30, NW; 3Mózes 21:12, NW).

3. Milyen hatással kell lennie az önátadásunknak a viselkedésünkre?

³ Az önátadás ilyen összefüggésben komoly dolog, azt jelenti, hogy valaki önként Isten szolgájaként azonosítja magát. Az önátadás megköveteli a tiszta viselkedést. Így már értjük, miért idézte Péter apostol Jehova következő szavait: „Szentnek kell lennetek, mert én szent vagyok” (1Péter 1:15, 16). Önátadott keresztények lévén az a súlyos felelősség nyugszik rajtunk, hogy önátadásunknak megfelelően kell élnünk, mindvégig hűségesen. De mit foglal magában a keresztényi önátadás? (3Mózes 19:2; Máté 24:13).

4. Hogyan jutunk el az önátadás lépéséig, és mihez lehet ezt hasonlítani?

⁴ Miután pontos ismeretet szereztünk Jehova Istenről és a szándékairól, valamint Jézus Krisztusról és az ezekben a szándékokban betöltött szerepéről, úgy döntöttünk, hogy egész szívünkkel, elménkkel, lelkünkkel és erőnkkel Istent fogjuk szolgálni (Márk 8:34; 12:30; János 17:3). Ezt akár úgy is tekinthetjük, mint személyes fogadalmat, önmagunk feltétel nélküli átadását Istennek. Nem érzelmi felindultságban adtuk át magunkat neki. Gondosan, imával kísérve és értelmi képességünket is használva megfontoltuk ezt a lépést. Ez tehát nem csak egy bizonyos időre szóló döntés volt. Nem lehetünk olyanok, mint az, aki elkezd szántani egy földet, de a felénél abbahagyja, mert túl nehéz a munka, vagy mert az aratás túl távolinak tűnik, illetve egyáltalán nem látszik biztosnak. Vizsgáljuk meg néhány olyan személynek a példáját, akik ’az ekére tették a kezüket’, vagyis vállalták a teokratikus felelősségeket minden nehézség ellenére (Lukács 9:62; Róma 12:1, 2).

 Nem vonták vissza az önátadásukat

5. Hogyan mutatott Jeremiás kiemelkedő példát mint Isten önátadott szolgája?

⁵ Jeremiás prófétai szolgálata Jeruzsálemben több mint negyven évig tartott (i. e. 647—607), és nem volt könnyű a megbízatása. Ő nagyon is tudatában volt a korlátainak (Jeremiás 1:2–6). Bátorságra és kitartásra volt szüksége ahhoz, hogy nap mint nap szembeszálljon Júda keményfejű népével (Jeremiás 18:18; 38:4–6). Jeremiás Jehova Istenben bízott, aki megerősítette őt, így a próféta igazán Isten önátadott szolgájának bizonyult (Jeremiás 1:18, 19).

6. Milyen példát állított elénk János apostol?

⁶ Mit mondhatunk a hűséges János apostolról, akit idős korában Pátmosz sivár szigetére száműztek „az Istenről való beszédért és a Jézus mellett való tanúságtételért”? (Jelenések 1:9). János mintegy 60 évig kitartott, és az önátadásához hűen élt mint keresztény. Azután is élt még, hogy a római seregek elpusztították Jeruzsálemet. Abban a kiváltságban részesült, hogy írhatott egy evangéliumot, három ihletett levelet, és megírhatta a Jelenések könyvét, amelyben előre látta Armageddon háborúját. Vajon leállt, amikor megtudta, hogy Armageddon nem az ő életében jön el? Közönyössé vált? Nem, János a haláláig hűséges maradt, és tudta, hogy bár „a meghatározott idő közel van”, látomásai csak egy későbbi időpontban fognak beteljesedni (Jelenések 1:3; Dániel 12:4).

Az önátadás mai példái

7. Hogyan mutatott jó példát az egyik testvér a keresztényi önátadásban?

⁷ Az újabb korban több ezer hűséges keresztény ragaszkodott buzgón az önátadásához, pedig nem érte meg Armageddont. Az egyikük az angol Ernest E. Beavor volt. Ő 1939-ben, a II. világháború kezdetén lett Tanú, és feladta jól menő fotós vállalkozását, hogy elkezdhesse a teljes idejű szolgálatot. Mivel megőrizte keresztényi semlegességét, két évre börtönbe került. A családja támogatta, és 1950-ben három gyermeke részt vett az Őrtorony Gileád Bibliaiskola misszionáriusképzésén New Yorkban. Beavor testvér annyira buzgón vett részt a prédikálótevékenységben, hogy a barátai Armageddon Ernie-nek hívták. Lojálisan az önátadásának megfelelően élt, és egészen az 1986-ban bekövetkezett haláláig hirdette, hogy Isten armageddoni háborúja a küszöbön áll. Nem úgy gondolkodott, hogy az önátadása csak egy meghatározott időre szóló szerződés Istennel! * (1Korintus 15:58).

8—9. a) Milyen példát mutatott sok fiatalember Spanyolországban a Franco-rezsim idején? b) Milyen kérdéseket kellene feltennünk?

⁸ A töretlen buzgalomra Spanyolországban is találunk példát. A Franco-rezsim idején (1939—1975) több száz önátadott, fiatal Tanú a keresztényi semlegesség mellett foglalt állást.  Sokan közülük tíz vagy akár több évet is katonai börtönökben töltöttek. Az egyik Tanú, Jesús Martín összesen 22 évi börtönbüntetést kapott. Egy észak-afrikai katonai börtönben nagyon megverték őt. Mindez persze nem volt könnyű, de ő nem volt hajlandó megalkudni.

⁹ Ezeknek a fiatalembereknek sokszor fogalmuk sem volt arról, hogy mikor engedik őket szabadon, vagy hogy egyáltalán kiengedik-e őket, hiszen az ítéletek egymást követték. Ennek ellenére megőrizték feddhetetlenségüket és a szolgálat iránti buzgalmukat, míg börtönben raboskodtak. Mikor végül 1973-ban javulni kezdett a helyzet, sok Tanút — akik akkor a harmincas éveik elején jártak — kiengedtek a börtönből. Ők azonnal elkezdték a teljes idejű szolgálatot, néhányan közülük különleges úttörők és utazófelvigyázók lettek. Önátadásuknak megfelelően éltek a börtönben, és a legtöbben a szabadulásuk után is. * Mi a helyzet ma velünk? Mi is hűek vagyunk az önátadásunkhoz, mint azok a lojális testvérek? (Héberek 10:32–34; 13:3).

Helyes szemlélet az önátadásunkról

10. a) Hogyan kell tekintenünk az önátadásunkat? b) Hogyan tekinti Jehova a neki végzett szolgálatunkat?

¹⁰ Hogyan tekintjük azt, hogy átadtuk magunkat Istennek az akarata cselekvésére? Vajon ez a legfontosabb az életünkben? Bármilyenek is a körülményeink, akár fiatalok vagyunk, akár idősek, akár van házastársunk, akár nincs, akár egészségesek vagyunk, akár betegek, a körülményeinkhez mérten törekednünk kell arra, hogy önátadásunknak megfelelően éljünk. Valakinek a helyzete talán lehetővé teszi, hogy részt vegyen a teljes idejű szolgálatban úttörőként, a Watch Tower Society egyik fiókhivatalának önkéntes dolgozójaként, misszionáriusként vagy utazószolgaként. Vannak viszont szülők, akiket teljesen lefoglalhat a család fizikai és szellemi szükségleteiről való gondoskodás. Vajon Jehova szemében bármivel is kevesebbet ér az a viszonylag kevés óra, amit ők havonta a szolgálatban tudnak tölteni, mint az a sok óra, amit egy teljes idejű szolga tölt el így? Nem, Isten soha nem vár el tőlünk olyasmit, ami nincs a birtokunkban. Pál apostol a következő alapelvet fogalmazta meg: „ha a készség megvan már, az aszerint kiváltképpen elfogadható, amije van az embernek, nem aszerint, amije nincs” (2Korintus 8:12).

11. Min múlik a megmentésünk?

¹¹ Mindenesetre a megmentésünk nem azon múlik, hogy mit teszünk, hanem Jehova ki nem érdemelt kedvességén Krisztus Jézus, a mi Urunk által. Pál világosan elmagyarázta: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől, és ingyenajándék az, hogy igazságossá nyilváníttatnak az ő ki nem érdemelt kedvességéből, a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén.” Mindazonáltal a tetteink bizonyítják Isten ígéreteibe vetett élő hitünket (Róma 3:23, 24; Jakab 2:17, 18, 24).

12. Miért ne hasonlítsuk magunkat másokhoz?

¹² Semmi szükség sincs arra, hogy másokhoz  hasonlítsuk magunkat abban, hogy mennyi időt töltünk Isten szolgálatában, mennyi bibliai irodalmat helyezünk el, illetve hány bibliatanulmányozást vezetünk (Galácia 6:3, 4). Attól függetlenül, hogy milyen eredményeket érünk el a keresztényi szolgálatban, mindannyiunknak észben kell tartanunk Jézus szavait, melyek alázatosságra intenek: „Így ti is, ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett«” (Lukács 17:10). Milyen gyakran fordul elő, hogy tényleg elmondhatjuk, ’megtettük mindazt, amit feladatul kaptunk’? A kérdés tehát ez: Milyen legyen az Istennek végzett szolgálatunk minősége? (2Korintus 10:17, 18).

Úgy éljünk, hogy minden nap fontos legyen!

13. Milyen legyen a szemléletmódunk, miközben gyakoroljuk az önátadásunkat?

¹³ Miután Pál tanácsokat ad a feleségeknek, a férjeknek, a gyermekeknek, a szülőknek és a rabszolgáknak, ezt írja: „Bármit tesztek is, munkálkodjatok azon egész lélekkel, mint Jehovának, és nem mint embereknek, hiszen tudjátok, hogy Jehovától fogjátok megkapni az örökség megfelelő jutalmát. Rabszolgaként szolgáljatok az Úrnak, Krisztusnak” (Kolosszé 3:23, 24). Nem azért szolgálunk, hogy embereket kápráztassunk el a Jehova szolgálatában elért eredményeinkkel. Megpróbáljuk úgy szolgálni Istent, hogy követjük Jézus Krisztus példáját. Jézus a viszonylag rövid szolgálatát a sürgősség érzetével végezte (1Péter 2:21).

14. Milyen figyelmeztetést közölt Péter az utolsó napokra nézve?

¹⁴ Péter apostol is kimutatta, hogy a sürgősség érzete van benne. Második levelében figyelmeztetett, hogy az utolsó napokban gúnyolódók lesznek — hitehagyottak és kételkedők —, akik a saját kívánságaik szerint kérdéseket vetnek fel Krisztus jelenlétéről.  De Péter kijelentette: „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint némelyek a lassúságról vélekednek, hanem türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson. Ámde Jehova napja úgy fog eljönni, mint egy tolvaj.” Igen, Jehova napja biztos, hogy eljön. Ezért naponta foglalkoznunk kell azzal, hogy valójában mennyire bizonyos és szilárd az Isten ígéretébe vetett hitünk (2Péter 3:3, 4, 9, 10).

15. Hogyan tekintsük át életünk minden napját?

¹⁵ Ha lelkiismeretesen szeretnénk az önátadásunknak megfelelően élni, akkor minden napot Jehova dicséretére kell felhasználnunk. Vajon vissza tudunk tekinteni minden egyes nap végén, és látjuk, hogy valamilyen módon hozzájárultunk Isten nevének megszenteléséhez és a Királyság jó hírének a hirdetéséhez? Lehet, hogy a tiszta viselkedésünkkel tudtuk ezt megvalósítani, építő beszélgetéseinkkel, vagy azzal, hogy szerető törődést mutattunk a családunk és a barátaink iránt. Kihasználtuk az adódó lehetőségeket arra, hogy megosszuk másokkal keresztényi reménységünket? Segítettünk valakinek, hogy komolyan elgondolkodjon Isten ígéretein? Mindennap gyűjtsünk valami szellemi értéket, mintha szellemi értelemben egy tekintélyes bankszámlára tennénk be (Máté 6:20; 1Péter 2:12; 3:15; Jakab 3:13).

Őrizd meg tisztának a látásod!

16. Milyen módszerekkel próbálja Sátán gyengíteni az Istennek szóló önátadásunkat?

¹⁶ Olyan időkben élünk, amikor egyre nehezebb a keresztények helyzete. Sátán és az ügynökei azon vannak, hogy elmossák a jó és a rossz, a tiszta és a tisztátalan, az erkölcsös és az erkölcstelen közötti különbséget (Róma  1:24–28; 16:17–19). Az Ördög annyira megkönnyítette, hogy beszennyezzük a szívünket és az elménket: csak a televízió távirányítóját kell használnunk, vagy gombokat nyomogatni a számítógép billentyűzetén. Szellemi látásunk elhomályosulhat, vagyis elveszítheti élességét, így nem látjuk tisztán Sátán cselvetéseit. Ha megalkuszunk a szellemi értékeinket illetően, akkor meggyengülhet az elhatározásunk, hogy az önátadásunknak megfelelően fogunk élni, és talán már nem tartjuk olyan erősen az „ekét” (Lukács 9:62; Filippi 4:8).

17. Hogyan segíthet Pál tanácsa megőrizni az Istennel ápolt kapcsolatunkat?

¹⁷ Emiatt igencsak időszerűek Pál szavai, melyeket a tesszalonikai gyülekezetnek írt: „azt akarja az Isten, hogy megszenteltek legyetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól; hogy mindegyikőtök tudja, hogyan legyen urává a maga edényének megszenteltségben és tisztességben, nem mohó nemi vágyakozásban, mint amilyennel azok a nemzetek is vannak, amelyek nem ismerik az Istent” (1Tesszalonika 4:3–5). Erkölcstelenség miatt némelyeket kiközösítettek a keresztény gyülekezetből. Olyanokról van szó, akik elhanyagolták az Istennek szóló önátadásukat. Hagyták, hogy meggyengüljön az Istenhez fűződő kapcsolatuk, úgyhogy Jehova már nem volt fontos az életükben. Pedig Pál ezt mondta: „az Isten nem úgy hívott el minket, hogy teret engedne a tisztátalanságnak, hanem a megszenteltséggel kapcsolatban. Így aztán, aki nemtörődömséget mutat, az nem embert vesz semmibe, hanem az Istent, aki belétek helyezi szent szellemét” (1Tesszalonika 4:7, 8).

Mit határozol el?

18. Mit határozzunk el?

¹⁸ Ha átérezzük annak komolyságát, hogy átadtuk magunkat Jehova Istennek, mit kell elhatároznunk? Szilárdan el kell határoznunk, hogy megőrizzük jó lelkiismeretünket mind a viselkedésünkkel, mind a szolgálatunkkal kapcsolatban. Péter így buzdított: „Őrizzétek meg a jó lelkiismeretet, hogy abban az adott dologban, amelyben ellenetek beszélnek, megszégyenüljenek azok, akik lenézően beszélnek a ti Krisztussal kapcsolatos jó viselkedésetekről” (1Péter 3:16). Talán szenvednünk kell, és bántalmazást kell elviselnünk a keresztényi viselkedésünk miatt, de Krisztus ugyanilyen helyzetben volt a hite és Isten iránti lojalitása miatt. Péter ezt mondta: „Mivel tehát Krisztus szenvedett a hústestben, ti is fegyverkezzetek fel ugyanazzal az elmebeli beállítottsággal; mert aki szenvedett a hústestben, az felhagyott a bűnökkel” (1Péter 4:1).

19. Mit szeretnénk, ha mi lenne elmondható rólunk?

¹⁹ Igen, ha szilárdan eltökéljük, hogy az önátadásunknak megfelelően fogunk élni, az megvéd Sátán szellemileg, erkölcsileg és fizikailag beteg világának a csapdáitól. Ráadásul biztosak leszünk abban, hogy Isten helyeslését élvezzük, ami sokkal jobb, mint bármi, amit Sátán és az ügynökei fel tudnak ajánlani. Ezért soha ne lehessen azt mondani, hogy elhagytuk a szeretetet, amelyet az igazság megismerésekor éreztünk. Inkább legyen rólunk elmondható az, ami az első századi, tiatirai gyülekezet tagjairól: „Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat és kitartásodat, és tudom, hogy az utóbbi tetteid többek a korábbiaknál” (Jelenések 2:4, 18, 19). Ne legyünk hát langyosak az önátadásunkat illetően, hanem ’izzunk a szellemtől’, és legyünk buzgók mindvégig! A vég közel (Róma 12:11; Jelenések 3:15, 16).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

• Mit foglal magában az önátadás?

• Isten önátadott szolgáinak milyen ókori és mai példái méltók arra, hogy utánozzuk őket?

• Hogyan kell tekintenünk Istennek végzett szolgálatunkat?

• Mit határozzunk el az Istennek szóló önátadásunkkal kapcsolatban?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Jeremiás hűséges maradt, pedig kegyetlenül bántak vele

[Kép a 16. oldalon]

Ernest Beavor jó példát mutatott gyermekeinek mint buzgó keresztény

[Kép a 17. oldalon]

A spanyol börtönökben több száz fiatal Tanú őrizte meg feddhetetlenségét

[Képek a 18. oldalon]

Mindennap gyűjtsünk valami szellemi értéket