Mi az igazság a Holt-tengeri tekercsekről?

Több mint ötven évvel ezelőtt egy kő, melyet egy beduin pásztorfiú dobott be egy barlangba, elvezetett ahhoz, amit némelyek a XX. század legnagyobb régészeti felfedezésének neveznek. A beduin fiú hallotta, amint a kő széttört egy cserépedényt. Némi szemlélődés után megtalálta az első tekercset abból, amik később Holt-tengeri tekercsek néven váltak ismertté.

EZEK a tekercsek a tudományos körök és a média figyelmének középpontjába és ellentétes nézeteinek a kereszttüzébe kerültek. Sokszor a nyilvánosság nem is tudja, hogy mit gondoljon róluk, és téves információkkal van elárasztva. Híresztelések kaptak szárnyra, hogy a tekercsekben található információt többeknek érdekében állt rejtegetni az attól való félelem miatt, hogy olyan tényeket tartalmaznak, melyek aláássák majd a keresztények és a zsidók hitét egyaránt. De mi a valódi jelentőségük ezeknek a tekercseknek? Több mint ötven év után megismerhetjük-e a tényeket?

Mik a Holt-tengeri tekercsek?

A Holt-tengeri tekercsek ősi zsidó kéziratok. A legtöbbjüket héber nyelven írták, de vannak olyanok, melyek arámi nyelven íródtak, és van néhány görög szöveg is. Ezeknek a tekercseknek és töredékeknek a nagy része több mint kétezer éves, vagyis a Jézus születése előtti időből származik. A beduinoktól megszerzett első tekercsek között volt hét hosszú kézirat, melyek eltérő mértékben voltak megrongálódva. Ahogy még több barlangot átkutattak, további tekercsekre, valamint tekercstöredékek ezreire bukkantak. 1947 és 1956 között a Holt-tenger mellett, Kumrán (Qumran) közelében összesen tizenegy olyan barlangot fedeztek fel, mely tekercseket rejtett magában.

 Amikor az összes tekercset és töredéket összeállítják, körülbelül nyolcszázra tehető a kéziratok száma. Úgy az egynegyedük, vagyis valamivel több mint kétszáz kézirat olyan másolatokból tevődik össze, melyek a héber bibliai szöveg egyes részeiről készültek. A további kéziratokat ősi, nem bibliai zsidó írások, apokrif és pszeudepigrafikus iratok alkotják. *

A tudósokat leginkább fellelkesítő tekercsek közé azok tartoznak, melyek korábban ismeretlen szövegeket tartalmaznak. Ilyen szövegek a zsidó törvénnyel kapcsolatos kérdések magyarázatai, a Kumránban élő szektariánus közösség sajátos szabályzatai, liturgikus versek és imák, valamint a végső időről szóló szövegek, melyek a bibliai próféciák beteljesedéséről és az utolsó napokról alkotott nézeteket tükrözik. Vannak még páratlan bibliai kommentárok is, melyek a legősibb előfutárai a bibliai szövegekről készült modern, folyamatos szövegkommentároknak.

Kik írták a Holt-tengeri tekercseket?

Az ősi dokumentumok korának a megállapítására szolgáló különféle eljárások alapján arra lehet következtetni, hogy a tekercseket az i. e. III. század és az i. sz. I. század között másolták vagy írták le. Néhány tudós azt állította, hogy a tekercseket a jeruzsálemi zsidók rejtették el a barlangokban a templom i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása előtt. Ám a tekercseket vizsgáló tudósok többsége úgy véli, hogy ez a nézet nincs összhangban a tekercsek tartalmával. Sok tekercs olyan nézetekről és szokásokról ír, melyek ellentétben álltak a jeruzsálemi vallási elöljárók szemléletével. Ezek a tekercsek egy olyan közösségről beszélnek, mely abban hitt, hogy Isten már nem fogadja el a jeruzsálemi papságot és az ott végzett templomi szolgálatot, és hogy Isten úgy tekinti a csoportjuk sivatagban bemutatott imádatát, mint ami helyettesíti a templomi szolgálatot. Valószínűtlennek tűnik, hogy a jeruzsálemi templomi elöljárók rejtegettek volna egy gyűjteményt, amelyben ilyen tekercsek voltak.

Bár alighanem volt a másolóknak egy csoportja Kumránban, a tekercsek nagy részét valószínűleg máshol gyűjtötték össze, és a hívők vitték oda. Bizonyos értelemben a Holt-tengeri tekercseket egy terjedelmes könyvtárnak lehet nevezni. Bármely könyvtárhoz hasonlóan a tekercsgyűjtemény az eszmék széles skáláját foglalhatja magában anélkül, hogy szükségszerűen mindegyik az olvasók vallási nézeteit tükrözné. Ám ezek a több példányban létező szövegek nagy valószínűséggel a csoport sajátos érdeklődését és hitnézeteit tárják fel.

Esszénusok voltak Kumrán lakói?

Ha ezek a tekercsek jelentették Kumrán könyvtárát, kik voltak ennek a helynek a lakói? Eleázár Sukenik professzor 1947-ben megszerzett három tekercset a jeruzsálemi Héber Egyetem számára. Ő volt az első, aki azt állította, hogy ezek a tekercsek egy esszénus közösségé voltak.

Az esszénusok egy zsidó szekta voltak, amelyet első századi írók, Josephus, Alexandriai Philón és az idősebb Plinius műveiből ismerünk meg. Találgatások vannak azt illetően, hogy honnan is jöttek pontosan az esszénusok, de úgy tűnik, hogy a szekta az i. e. II. századi Makkabeus-felkelést * követő felfordulás idején alakult meg. Josephus beszámolt arról, hogy abban az időszakban éltek esszénusok, miközben azt részletezte, miben különböztek a vallási nézeteik a farizeusokéitól és a szadduceusokéitól. Plinius megemlítette, hogy egy esszénus közösség a Holt-tenger partján, Jerikó és Én-Gedi között élt.

James VanderKam professzor, a Holt-tengeri tekercsek egyik szakértője azt állítja, hogy „a Kumránban élő esszénusok csak kis részét alkották a nagyobb esszénus mozgalomnak”, mely Josephus szerint körülbelül négyezer főt számlált. Noha nem minden leírás illik tökéletesen rájuk, a kumráni szövegekben kirajzolódó kép, úgy tűnik, jobban ráillik az esszénusokra, mint a kor bármely másik ismert zsidó csoportjára.

Néhányan azt bizonygatják, hogy a keresztényiség bölcsője Kumránban volt. Ám számos figyelemre  méltó különbség figyelhető meg a kumráni szekta és a korai keresztények vallási nézetei között. A kumráni szövegek rendkívül szigorú rendelkezéseket tartalmaznak a sabbatra vonatkozóan, és kiderül belőlük, hogy a közösséget csaknem rögeszmésen foglalkoztatta a szertartásos tisztaság (Máté 15:1–20; Lukács 6:1–11). Ugyanilyen különbségek mutatkoznak meg abban is, hogy az esszénusok elkülönültek a társadalomtól, hittek a végzetben és a lélek halhatatlanságában, és nagy fontosságot tulajdonítottak a cölibátusnak, valamint az arról szőtt misztikus elképzeléseknek, hogy angyalokkal együtt vesznek részt az imádatban. Ez azt mutatja, hogy a tanításaik ellentétben voltak Jézusnak és a korai keresztényeknek a tanításaival (Máté 5:14–16; János 11:23, 24; Kolosszé 2:18; 1Timóteus 4:1–3).

Nem rejtegetnek semmit, nincsenek titkos tekercsek

A Holt-tengeri tekercsek felfedezését követő években különféle kiadványok láttak napvilágot, melyek a kezdeti felfedezéseket könnyen hozzáférhetővé tették a világ tudósainak. De a 4-es számú barlangként ismert barlangból származó több ezer töredékkel sokkal nehezebb volt a helyzet. Ezek a töredékek egy kis nemzetközi tudóscsoport kezében voltak, mely Kelet-Jeruzsálemben (mely akkoriban Jordánia része volt) a Palesztinai Régészeti Múzeumban kezdte meg munkáját. Ebben a csapatban nem voltak zsidó vagy izraeli tudósok.

A csapatnak az volt az álláspontja, hogy nem teszi hozzáférhetővé a tekercseket mindaddig, amíg közre nem bocsátja a kutatás hivatalos eredményeit. A csoportban lévő tudósok számát korlátozták. Amikor egyikük meghalt, csak egy új tudós lépett a helyébe. Az óriási feladathoz egy jóval nagyobb csapatra lett volna szükség, és néhány esetben sokkal jobban kellett volna ismerni az ősi héber és arámi nyelvet. Ahogy James VanderKam megfogalmazta: „A töredékek tízezreinek a feldolgozása nem nyolc szakértőnek való munka, még akkor se, ha ez a nyolc szakember jól érti a dolgát.”

Az 1967-ben dúló hatnapos háború után Kelet-Jeruzsálem és az ott lévő tekercsek izraeli fennhatóság alá kerültek, de a tekercseket vizsgáló csoport álláspontja nem változott. Amikor a 4-es számú barlangban talált tekercsek közzétételével való késlekedés évekről évtizedekre nőtt, számos tudós felemelte a hangját. 1977-ben az Oxfordi Egyetem munkatársa, Vermes Géza professzor úgy utalt erre, mint a XX. század par excellence tudományos botrányára. Híresztelések kaptak szárnyra, hogy a katolikus egyház szándékosan titkolja a tekercsek olyan információit, melyek megsemmisítőleg hatnának a keresztény hitre.

Végül aztán az 1980-as években a csapatot kibővítették húsz főre. Majd 1990-ben a jeruzsálemi Héber Egyetem egyik professzorának, a főszerkesztői teendőkkel újonnan megbízott Emanuel Tovnak az irányítása alatt a csapat létszáma ismét gyarapodott, ezúttal több mint ötven főre. Szoros időtervet szabtak maguknak, hogy megjelentessék az összes még kiadatlan, ám a tudósok által már feldolgozott tekercset.

Az igazi áttörés váratlanul 1991-ben történt. Először megjelent az A Preliminary Edition of the Unpublished Dead Sea Scrolls (A közzé nem tett Holt-tengeri tekercsek előzetes kiadása) című könyv. Ezt számítógéppel állították össze a csapat konkordanciájának az egyik példánya alapján. Ezután a San Marinó-i (Kalifornia) Huntington Könyvtár bejelentette, hogy valamennyi tudós előtt megnyitja a tekercseknek a birtokában lévő teljes fotóarchívumát. Nem sokkal később az A Facsimile Edition of the Dead Sea Scrolls című könyv megjelenésével korábban közzé nem tett tekercsek fényképei váltak könnyen hozzáférhetővé.

Az utóbbi évtizedben tehát az összes Holt-tengeri tekercset meg lehetett vizsgálni. A kutatás feltárja, hogy nem rejtegettek semmit, és nem voltak titkos tekercsek. Csak most kezdődhet el a teljes vizsgálat, amint hivatalosan kiadják az utolsó tekercsek szövegeit is. A tekercseket most már a tudósok egy új nemzedéke vizsgálja. De milyen jelentősége van ennek a kutatásnak a Biblia tanulmányozói számára?

[Lábjegyzetek]

[Kép a 3. oldalon]

Néhány azok közül a Holt-tengerhez közeli barlangok közül, melyekben az ősi tekercseket találták

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Tekercstöredékek a 3., 4. és a 6. oldalon: Courtesy of Israel Antiquities Authority

[Kép forrásának jelzése az 5. oldalon]

Courtesy of Shrine of the Book, Israel Museum, Jerusalem