Teljességben és szilárd meggyőződéssel álljatok

A feddhetetlenség bátor megőrzői győzedelmeskednek a náci üldözés felett

„LÉGY bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol” (Példabeszédek 27:11). Ebből a meleg hangú kérésből kiderül, hogy Isten értelmes teremtményei meg tudják örvendeztetni Jehova szívét azzal, hogy hűségesek és lojálisak hozzá (Sofóniás 3:17). Ámde Sátánnak, aki ócsárolja Jehovát, eltökélt szándéka, hogy megtörje Jehova szolgáinak a feddhetetlenségét (Jób 1:10, 11).

Sátán főleg a XX. század korai szakasza óta fejez ki nagy haragot Jehova népével szemben, vagyis azóta, hogy az égből levetették a föld közelébe (Jelenések 12:10, 12). Ennek ellenére az igaz keresztények „teljességben és szilárd meggyőződéssel” állnak, és megőrzik Isten előtti feddhetetlenségüket (Kolosszé 4:12). Vizsgáljuk meg röviden a feddhetetlenség ilyen megőrzésének az egyik kiemelkedő példáját — Jehova németországi Tanúiról lesz szó a II. világháború előtti és alatti időből.

A buzgó tevékenység a feddhetetlenség próbáihoz vezet

Az 1920-as években és az 1930-as évek elején a Bibelforscherek, ahogy akkoriban Németországban Jehova Tanúit ismerték, nagy mennyiségű bibliai irodalmat terjesztettek el. 1919 és 1933 között minden németországi családnál átlagosan nyolc könyvet, füzetet vagy folyóiratot hagytak ott.

Abban az időben Krisztus felkent követőinek az egyik legnagyobb csoportja Németországban volt. Az Úr Vacsorájából 1933-ban világszerte 83 941-en fogyasztottak, és közel 30 százalékuk Németországban élt. Nem sokkal ezután ezeknek a német Tanúknak a feddhetetlensége kemény próba alá került (Jelenések 12:17; 14:12). Kezdetben még csak elbocsátották őket a munkahelyükről, házkutatásokat tartottak náluk, kizárták gyermekeiket az iskolából, de hamarosan verésekre, letartóztatásokra és bebörtönzésekre is sor került (1. kép). Ennélfogva a II. világháborút megelőző években Jehova Tanúi alkották a koncentrációs táborok rabjainak 5-10 százalékát.

Miért üldözték a nácik a Tanúkat?

De vajon mivel vonták magukra Jehova Tanúi a náci rezsim haragját? Ian Kershaw történészprofesszor az egyik könyvében megjegyzi, hogy a Tanúk azért váltak az üldözés céltábláivá, mert nem voltak hajlandók „behódolni a náci állam összes követelésének” (Hitler​—1889-​1936: Hubris).

A Betrayal​—German Churches and the Holocaust (Árulás — A német egyházak és a holokauszt) című könyv — melynek a szerkesztői  Robert P. Ericksen történészprofesszor és Susannah Heschel, a zsidókutatás professzor asszonya — kifejti, hogy a Tanúk „visszautasították az erőszakban való részvételt, vagy azt, hogy fegyvert fogjanak . . . A Tanúk hittek a politikai semlegességben, ami azt jelentette, hogy nem szavaznak Hitlerre, és nem tisztelegnek a Hitler-köszöntéssel.” Ugyanez a mű hozzáteszi, hogy a Tanúk ezzel kihívták a nácik haragját, és sebezhetőek lettek, mert „a nemzetiszocializmus nem tűrte az effajta ellenkezést”.

Világméretű tiltakozás és átfogó támadás

Joseph F. Rutherford, aki a munka vezetője volt akkoriban, 1934. február 9-én egy különleges hírvivő által tiltakozó levelet küldött Hitlernek a nácik türelmetlenségére reagálva (2. kép). Rutherford levelét 1934. október 7-én mintegy 20 000 tiltakozó levél és távirat követte, amelyet Jehova Tanúi 50 országból, köztük Németországból küldtek Hitlernek.

A nácik az üldözés fokozásával válaszoltak. 1935. április 1-jén az egész országban betiltották a Tanúk tevékenységét. 1936. augusztus 28-án pedig átfogó támadást indított ellenük a Gestapo. De a Betrayal​—German Churches and the Holocaust című könyv szerint a Tanúk „továbbra is terjesztettek kis füzeteket, és más módokon is megőrizték hitüket”.

Például 1936. december 12-én mintegy 3500 Tanú a Gestapo orra előtt több tízezer példányt terjesztett el egy nyomtatott határozatból, mely az általuk elszenvedett kegyetlen bánásmóddal foglalkozott. Az Őrtorony így számolt be erről a kampányról: „Nagy győzelem volt ez, és tőrdöfés az ellenségnek, ami a hűséges munkásoknak leírhatatlan örömet szerzett” (Róma 9:17).

Az üldözés kudarcba fullad!

A nácik folytatták Jehova Tanúi felkutatását. 1939-re hatezer Tanút bebörtönöztek, és több ezret koncentrációs táborokba küldtek (3. kép). Mi volt a helyzet a II. világháború végére? Körülbelül kétezer Tanú meghalt a börtönökben, több mint 250-en kivégzés által. Mindazonáltal, ahogy Ericksen professzor és Heschel professzor asszony beszámolnak arról írásukban, „Jehova Tanúi többsége a nehézségek ellenére ragaszkodott hitéhez”. Így amikor Hitler rezsimje összeomlott, több mint ezer Tanú került ki győztesen a táborokból (4. kép; Cselekedetek 5:38, 39; Róma 8:35–37).

Mi adott erőt Jehova népének, hogy el tudja viselni az üldözést? Adolphe Arnold, aki túlélte a koncentrációs tábort, így nyilatkozott: „Jehova akkor is lát, amikor a leggyengébb vagy; tudja, mit élsz át, és megadja a kellő erőt, hogy kibírd a helyzetet, és hűséges maradhass. Neki nem túl rövid a keze.”

Mennyire ráillenek Sofóniás próféta szavai ezekre a hűséges keresztényekre! Kijelentette: „Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel” (Sofóniás 3:17). Bárcsak az igaz Isten minden mai imádója utánozná ezeknek a lojális Tanúknak a hitét, akik megőrizték feddhetetlenségüket a náci üldözéssel szemben is, és bárcsak Jehova mai szolgái is megvidámítanák Istenük szívét! (Filippi 1:12–14).

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

Państwowe Muzeum Oświȩcim-Brzezinka, courtesy of the USHMM Photo Archives