Jézus feltámadása vád alatt

„Bátran kijelenthetem, hogy bár abban teljesen biztosak lehetünk, hogy Jézus élt . . . , nem állíthatjuk ugyanilyen határozottan, hogy tudjuk, Isten feltámasztotta őt a halottak közül.” Így nyilatkozott az anglikán egyház rangos személyisége, Canterbury érseke.

A KERESZTÉNY Pál apostolnak nem voltak ilyen fenntartásai. Az ókori Korintusban élő keresztény hittársainak szóló első ihletett levelében, annak is a 15. fejezetében Pál ezt írta: „azt adtam tovább nektek az első dolgok között, amit én is kaptam, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemették, igen, hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint” (1Korintus 15:3, 4).

Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitük indította a tanítványokat arra, hogy prédikálják az evangéliumot a görög—római világ minden részén — „az ég alatt levő egész teremtésben” (Kolosszé 1:23). Sőt mi több, Jézus feltámadása a keresztényi hit alapja.

Egészen a kezdetektől fogva azonban Jézus feltámadását kétellyel és hitetlenkedéssel fogadták. A zsidók istenkáromlásnak tekintették azt, hogy Jézus követői ezt a megfeszített férfit tartják a Messiásnak. A legtöbb művelt görögnek pedig, akik a lélek halhatatlanságában hittek, a feltámadásnak már csak a gondolata is idegenszerű és visszataszító volt (Cselekedetek 17:32–34).

A kételkedés napjainkban is folytatódik

Az utóbbi években egyes tudósok, akik amúgy kereszténynek vallják magukat, olyan könyveket és cikkeket jelentettek meg, melyekben meseként vázolják és elvetik Jézus feltámadását. Emellett heves viták folynak a téma körül. A „történelmi Jézus” után kutató tudósok azt állítják, hogy az evangéliumi beszámolók az üres sírhelyről, valamint arról, hogy Jézus megjelent a feltámadását követően, csupán valótlan történetek. Szerintük ezeket jóval a halála után fabrikálták, méghozzá azért, hogy alátámasszák azokat az állításokat, melyek szerint Jézus hatalmat kapott az égben.

Nézzük meg például, hogy hogyan vélekedik egy német tudós, Gerd Lüdemann, az Újszövetség professzora és a What Really Happened to Jesus​—A Historical Approach to the Resurrection (A valóság Jézussal kapcsolatban — A feltámadás történelmi megközelítésből) című könyv szerzője. Ő azt állítja, hogy Jézus feltámadása „üres fecsegés”, amelyet azok, akik „tudományos szemmel tekintenek a világra”, el kell hogy vessenek.

 Lüdemann professzor kitart amellett, hogy az a feltámadott Krisztus, akit Péter apostol látott, csupán egy látomás volt — az óriási fájdalom és bűntudat eredménye, mely abból fakadt, hogy Péter megtagadta Jézust. Ezenkívül Lüdemann szerint az az alkalom, amikor Jézus több mint 500 hívő előtt jelent meg, nem volt más, mint „tömeges önkívületi állapot” (1Korintus 15:5, 6). Láthatjuk tehát, hogy sok tudós a Jézus feltámadásáról szóló bibliai beszámolókat csupán egy sor szubjektív élményként azonosítja, mely szellemi téren növelte a tanítványok önbizalmát, és megújította lelkesedésüket a misszionáriusi tevékenység iránt.

Persze a többséget nem igazán érdeklik az intellektuális szinten folytatott vitatkozások. Mindamellett mindannyiunk számára fontos, hogy megvizsgáljuk Jézus feltámadását. Miért? Nos azért, mert ha Jézus nem támadt fel, akkor a keresztényiség hamis alapokon nyugszik. Ha viszont Jézus feltámadása valóban egy történelmi tény, akkor a keresztényiség igazságra épül, és ilyenformán nemcsak Krisztus kijelentései igazolódnak, hanem az általa tett ígéretek is. Továbbá ha létezik feltámadás, akkor a halál valójában nem győzedelmeskedik, csupán egy leküzdhető ellenség (1Korintus 15:55).

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

From the Self-Pronouncing Edition of the Holy Bible, containing the King James and the Revised versions