Fontos-e engedelmességre tanítani a gyermeket?

„A SZÜLŐK egyéniségeket, nem engedelmes gyermekeket akarnak” — olvasható az egyik újságcikk címe. A rövid híradás egy új-zélandi felmérés eredményén alapul, ami feltárta, hogy a megkérdezetteknek csak „22 százaléka gondolta úgy, hogy a gyermekeket engedelmességre kell tanítani otthon”. A felmérés azt is kimutatta, hogy a mai szülők úgy gondolják, sokkal fontosabb a gyermekeket jó modorra, önállóságra és felelősségre tanítani.

Most, a függetlenség és az önző haszonlesés korában, nem meglepő, hogy a legtöbben negatívan ítélik meg az engedelmességet, így nem is tanítják meg gyermekeiknek. Ám ódivatú jelenségként, egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül a gyermekek engedelmességének kérdését? Vagy fontos, hogy a gyermekek megtanulják az engedelmességet, amiből később hasznot meríthetnek? Ennél is lényegesebb kérdés, hogy Jehova Isten, a család intézményének létrehozója mit gondol a szülők iránti engedelmességről, valamint az, hogy milyen áldások származnak az ilyen engedelmességből (Cselekedetek 17:28; Efézus 3:14, 15).

„Ez igazságos”

Pál apostol a következőket írta az első századi efézusi keresztény gyülekezetnek: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrral egységben, mert ez igazságos” (Efézus 6:1). Ennek fényében, elsődlegesen azért van szükség ilyenfajta engedelmességre, mert ez összhangban van azzal, ami Isten irányadó mértékei szerint helyes. Pál azt mondta: „ez igazságos.”

Ezzel kapcsolatban megfigyelhetjük, hogy Isten Szava úgy beszél a szerető szülői nevelésről, mint egy díszről, amely „kedves ékesség . . . a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra” és „igen kedves az Úrban” (Példabeszédek 1:8, 9; Kolosszé 3:20). Ezzel éles ellentétben a szülők iránti engedetlenséget Isten elítéli (Róma 1:30, 32).

„Hogy jól legyen dolgod”

Pál az engedelmesség egy másik értékére mutatott rá, amikor ezt írta „»Tiszteld apádat és anyádat«, ami az első parancs ígérettel: »hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön«” (Efézus 6:2, 3; 2Mózes 20:12). De milyen módon járul hozzá a szülők iránti engedelmesség egy gyermek jólétéhez?

Először is, vajon nem igaz, hogy a szülők érettebbek, és több tapasztalatuk van? Bár előfordulhat, hogy nem ismerik olyan jól a számítógép működését, vagy más dolgokat, amiket az iskolában tanítanak, de biztos, hogy sokat tudnak az életről és arról, hogy milyen módon lehet az élet gondjaival megbirkózni. Másrészről az érettséggel járó kiegyensúlyozottság még hiányzik a fiatalabbakból. Így lehet, hogy elhamarkodott döntéseket hoznak, és gyakran engednek az egykorú társaktól jövő ártalmas nyomásnak, amiért nagy árat fizetnek. A Biblia valósághűen kijelenti: „A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság.”  De mit lehet tenni? „A fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt” (Példabeszédek 22:15).

Az engedelmesség egyik gyümölcse a jó kapcsolat a szülő és gyermek között. De ennél sokkal több előnye is van. Ahhoz, hogy az emberi társadalom simán és hatékonyan működjön, együttműködésre van szükség, amihez bizonyos fokú engedelmesség kell. Például a házasságban akkor van béke, összhang és boldogság, ha a házasfelek hajlandóak a megegyezésre, és nem követelőzők, valamint nem érzéketlenek a másik fél érzései és jogai iránt. A munkahelyen elengedhetetlenül fontos a munkaadónak való alárendeltség ahhoz, hogy az üzlet vagy a vállalkozás sikeres legyen. A kormányzati szabályok és törvények esetében az engedelmesség nemcsak a büntetés elkerülését eredményezi, hanem legalább egy bizonyos mértékű biztonságot és védelmet nyújt (Róma 13:1–7; Efézus 5:21–25; 6:5–8).

Azok, akik fiatalon engedetlenek a hatóságokkal szemben, gyakran nem tudnak beilleszkedni a társadalomba. Ezzel ellentétben, a gyermekkorban megtanult engedelmesség az egyén egész életében jutalmakkal jár. Mennyire előnyös hát gyermekkorban megtanulni az engedelmességet!

Nagy jutalom jár az engedelmességért

Az engedelmesség nemcsak boldog családi kapcsolatokhoz és egyéb, életen át tartó előnyökhöz vezet. Lefekteti az alapját a mindennél értékesebb kapcsolatnak, annak, amely az ember és Teremtője között jön létre. Jehova Isten a nagy „Teremtő”, aki „az életnek forrása”. Ezért megérdemli, hogy mindenben engedelmeskedjünk neki (Prédikátor 12:3; Zsoltárok 36:10).

Az „engedelmes” szó és különböző változatai nagyon sokszor előfordulnak a Bibliában. Ezeken kívül több száz hivatkozás található Isten törvényeire, szabályaira, parancsolataira, bírói döntéseire és rendelkezéseire, amelyek közül mind engedelmességet igényel. Semmi kétségünk sincs afelől, hogy Isten úgy tekinti az engedelmességet, mint ami szükséges ahhoz, hogy helyeslését élvezzük. Igen, a Jehovával ápolt kapcsolat kiépítéséhez nélkülözhetetlen alkotóelem az engedelmesség (1Sámuel 15:22). Sajnos, az emberek természetükből adódóan az engedelmesség helyett az engedetlenségre hajlanak. „Az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva” — mondja a Biblia (1Mózes 8:21). Ezért az engedelmességet nemcsak gyermekkorban kell tanulni, hanem egy egész életen át. Ha így teszünk, az gazdag jutalmakkal jár.

Emlékezz csak, Pál apostol szavai szerint a szülők iránti engedelmesség parancsával két dologra is ígéretet kapsz, mégpedig arra, ’hogy jól lesz dolgod, és hosszú ideig megmaradsz a földön’. Ezt az ígéretet erősíti meg a Példabeszédek 3:1, 2: „Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd; mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.” Az engedelmes emberek nagyszerű jutalma személyes kapcsolat Jehovával már most, és örök élet egy békés új világban (Jelenések 21: 3, 4).

[Képek a 30., 31. oldalon]

Az engedelmesség boldog kapcsolatokhoz vezet a családban, a munkahelyen és Jehovával