Mi Isten Királyságának a jó híre?

Tavaly világszerte 235 országban 6 035 564 személy, fiatal és idős, 1 171 270 425 órát töltött azzal, hogy beszéljen róla. Nem csupán élőszóban ismertették másokkal, hanem több mint 700 millió nyomtatott kiadványt adtak az emberek kezébe, hogy hirdessék nekik, és érthetővé tegyék számukra. Több ezer audiokazettát és videokazettát is elterjesztettek, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét rá. Miről van szó?

ISTEN Királyságának a jó híréről. Igazán elmondható, hogy az emberi történelemben korábban még sohasem prédikálták annyira kiterjedten „a királyságnak ezt a jó hírét”, mint napjainkban (Máté 24:14).

Azok, akik világszerte végzik a prédikáló- és tanítómunkát, mind önkéntesek. A világ szemszögéből nézve úgy tűnhet, mintha nem lennének képesítettek a feladatra. Honnan merítik hát a bátorságukat, és mi a sikerük kulcsa? A válasz nagymértékben összefügg a Királyság jó hírének az erejével, mivel ez a hír azokról az áldásokról szól, melyek kiáradnak majd az emberiségre. Ezek olyan áldások, melyek után minden ember sóvárog — boldogság, anyagi nehézségektől mentes élet, jó kormányzat, béke, biztonság, s még valami, amire a legtöbb ember még gondolni sem mer: örök élet! Ez valóban jó hír azoknak az embereknek, akik keresik az élet értelmét és célját. Igen, mindezek az áldások, sőt még továbbiak is kiáradhatnak azokra, akik kedvezően reagálnak a Királyságról szóló jó hír hirdetésére.

Mi a Királyság?

Mi azonban a Királyság, melyet jó hírként hirdetnek? Ez az a Királyság, melyért milliókat tanítottak imádkozni ezekkel az ismerős szavakkal: „Atyánk az egekben, szenteltessék meg a neved. Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10).

Erre a Királyságra utalt több mint 25 évszázaddal ezelőtt a héber próféta, Dániel, amikor ezt írta: „támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké” (Dániel 2:44, Újfordítású revideált Biblia).

Tehát a jó hír az Isten által felállított Királyságról vagy kormányzatról szól, mely teljes egészében eltávolítja a gonoszságot, és azután békében fog uralkodni az egész föld felett. A Királyság megvalósítja majd a Teremtő emberiséggel és földdel kapcsolatos eredeti szándékát (1Mózes 1:28).

 „Elközeledett az egek királysága”

Csaknem 2000 évvel ezelőtt a Királyság jó hírét először egy Istennek átadott férfi hirdette nyilvánosan, akinek a megjelenése és a sajátos fellépése sokak figyelmét magára vonta. Ez a férfi Keresztelő János volt, a zsidó papnak, Zakariásnak és feleségének, Erzsébetnek a fia. János teveszőr ruhát viselt, és derekát bőröv vette körül, ugyanúgy, ahogy Illés prófétáét, aki előárnyékolta őt. De leginkább az üzenete ragadta meg sok ember figyelmét. „Tanúsítsatok megbánást, mert elközeledett az egek királysága” — hirdette (Máté 3:1–6).

János hallgatói zsidók voltak, akik az igaz Isten, Jehova imádóinak vallották magukat. Körülbelül 1500 évvel korábban Mózes által Isten Törvényszövetséget kötött velük mint néppel. Jeruzsálemben még mindig állt a fényűző templom, ahol áldozatokat ajánlottak fel a Törvénnyel összhangban. A zsidók biztosak voltak benne, hogy imádatuk megfelel Isten elvárásainak.

Ámde Jánost hallgatva néhány ember kezdte felismerni, hogy a vallása nem az, aminek gondolta. A görög kultúra és filozófia átitatta a zsidó vallási tanításokat. A törvény, melyet Istentől kaptak Mózes által, ekkor már meg volt rontva, sőt érvénytelenné tették azt emberi hitnézetek és hagyományok (Máté 15:6). A legtöbb ember már nem imádta többé elfogadhatóan Istent, mivel félrevezették őket szívtelen, könyörtelen vallási vezetőik (Jakab 1:27). Meg kellett bánniuk vétkeiket, melyeket Isten és a Törvényszövetség ellen követtek el.

Akkoriban sok zsidó várta a megígért Messiás vagy Krisztus megjelenését, és néhányan ezen tűnődtek Jánossal kapcsolatban: „Lehetséges volna, hogy ő a Krisztus?” János azonban megcáfolta ezt, és inkább valaki másra terelte a figyelmüket, akiről ezt mondta: „saruszíját nem vagyok méltó megoldani” (Lukács 3:15, 16). Amikor bemutatta a tanítványainak Jézust, János kijelentette: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (János 1:29).

Ez valóban jó hír volt, mivel János minden embernek megmutatta az élethez és a boldogsághoz vezető utat — ez Jézus volt, „aki elveszi a világ bűnét”. Ádám és Éva leszármazottaiként az emberek mindannyian úgy születnek meg, hogy alá vannak vetve a bűn és a halál zsarnoki uralmának. A Róma 5:19 elmagyarázza: „mint ahogy az e g y ember [Ádám] engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, ugyanúgy az egynek [Jézusnak] engedelmessége által is sokan igazságossá fognak válni.” Jézus mint áldozati bárány ’elveszi a bűnt’, és megváltoztatja az emberi ügyek szomorú állását. „A bér, amellyel a bűn fizet, a halál, az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által” — tudjuk meg a Bibliából (Róma 6:23).

Tökéletes emberként — valójában a legnagyobb emberként, aki valaha élt — Jézus elkezdte hirdetni a jó hírt. A Márk 1:14, 15-ben lévő bibliai beszámoló elmondja nekünk:  „Miután pedig Jánost letartóztatták, Jézus Galileába ment, prédikálta az Isten jó hírét, és ezt mondta: »Betelt a meghatározott idő, és elközeledett az Isten királysága. Tanúsítsatok megbánást, és higgyetek a jó hírben!«”

Azok, akik kedvezően reagáltak Jézus üzenetére, és hitet gyakoroltak a jó hírben, gazdag áldásban részesültek. A János 1:12 ezt mondja: „mindazoknak, akik befogadták [Jézust], hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mert hitet gyakoroltak a nevében.” Isten gyermekeiként vagy fiaiként jó úton voltak afelé, hogy megkapják az örök élet jutalmát (1János 2:25).

De nem csupán az első századi emberek kapták meg azt a kiváltságot, hogy a Királyság áldásaiban részesüljenek. Ahogyan korábban említettük, Isten Királyságának a jó hírét ma az egész lakott földön hirdetik és tanítják. Tehát a Királyság áldásai még mindig elérhetők. Mit kell tennünk, hogy részesüljünk bennük? A következő cikk erre világít rá.