Mindenki részesülhet a Királyság áldásaiban

A KERESZTÉNY Pál apostol folyékonyan beszélt kora néhány jelentősebb nyelvén. A mai egyetemi oktatásnak megfelelő oktatásban részesült. Élvezte a római polgárság minden előnyét és jogát (Cselekedetek 21:37–40; 22:3, 28). Ez a háttér lehetővé tehette volna számára, hogy gazdag és híres legyen. Mégis ezt mondta: „amik nekem nyereségek voltak, azokat veszteségnek tekintettem a Krisztus miatt . . . , és egy halom szemétnek . . . , hogy megnyerjem Krisztust” (Filippi 3:7, 8). Miért jelentette ki ezt Pál?

Pál, aki korábban tárzuszi Saulként volt ismert, és mint azoknak az üldözője, akik ’az Úthoz tartoznak’, hívővé vált, miután látomásban látta a feltámasztott és megdicsőült Jézust (Cselekedetek 9:1–19). Pálban ez az élmény a damaszkuszi úton még a kétség szikráját sem hagyta afelől, hogy Jézus a megígért Messiás vagy Krisztus, a megígért Királyság jövőbeli uralkodója. Ez az esemény drámai változást is hozott Pál életében, ahogy arra a korábban említett erőteljes kijelentése következtetni enged. Más szavakkal: mivel Pál őszinte volt, és tiszta szívű, megbánást tanúsított (Galácia 1:13–16).

A Bibliában a „megbánás” kifejezést gyakran egy olyan görög szóból fordítják, melynek szó szerinti jelentése ’utólagos tudás’, szembeállítva az ’előretudással’. Tehát a megbánás magában foglalja egy személy gondolkodásának, magatartásának, illetve szándékának a megváltozását, azt, hogy elutasítja a korábbi útjait,  mint amelyek nem kielégítőek (Cselekedetek 3:19; Jelenések 2:5). Pál nem hagyta, hogy ez a jelentős esemény a damaszkuszi úton csupán egy érzelmi vagy akár egy úgynevezett lelki élmény maradjon. Ami ott történt, ráébresztette arra, hogy korábbi élete, melyet Krisztust figyelmen kívül hagyva töltött, hiábavaló volt. Azt is felismerte, hogy ha hasznát szeretné venni a Krisztusról szerzett új ismeretének, tennie kell valamit életútjának a helyreigazítására (Róma 2:4; Efézus 4:24).

Változás, mely áldásokat hozott

Korábban Pálnak az Istenről szerzett ismerete javarészt a farizeusoknak nevezett szektától származott, melynek a tagja volt. A szekta hitnézetei bővelkedtek emberi filozófiákban és hagyományokban. Vallási előítéletei miatt Pál buzgalma és erőfeszítései rossz irányba terelődtek. Noha azt gondolta, hogy Istent szolgálja, valójában ellene harcolt (Filippi 3:5, 6).

Miután pontos ismeretet szerzett Krisztusról és annak Isten szándékában betöltött szerepéről, Pál megértette, hogy válaszút elé került: farizeus marad-e, és továbbra is a pozícióhoz és a megbecsüléshez ragaszkodik, vagy változtat az életén, és innentől kezve bármit megtesz, ami szükséges Isten helyeslésének az elnyeréséhez? Örvendetes módon Pál jól döntött, mivel ezt mondta: „nem szégyellem a jó hírt; valójában Isten ereje az a megmentésre mindenkinek, akinek van hite, zsidónak először, és görögnek is” (Róma 1:16). Pál buzgó prédikálója lett a Krisztusról és a Királyságról szóló jó hírnek.

Sok évvel később Pál ezt mondta keresztény hittársainak: „nem tekintem még úgy magamat, mint aki megragadta azt; de egyvalami van erre vonatkozóan: a mögöttem levő dolgokat elfelejtve, az előttem levőknek pedig nekifeszülve, a cél felé törekszem a díjért, amely az Isten felfelé való elhívása Krisztus Jézus által” (Filippi 3:13, 14). Pál hasznot merített a jó hírből, mivel készségesen elhagyta mindazt, ami eltávolította őt Istentől, és teljes szívvel olyan célokra törekedett, melyek összhangban vannak Isten szándékával.

Te mit teszel?

Vannak, akik csak nemrégiben hallottak a Királyság jó híréről. Vajon vonzónak találják a reménységet, hogy örökké élhetnek egy tökéletes paradicsomban? Minden bizonnyal igen, hiszen mindannyiunknak velünk született vágyunk, hogy éljünk, és békében, biztonságban élvezzük az életet. A Biblia rámutat, hogy Isten „az örökkévalóságot is” az emberi értelem elé tárta (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia). Teljesen természetes hát, hogy egy olyan idő eljövetelében reménykedünk, amikor az emberek békében és boldogan élhetnek örökké. És éppen erről szól a Királyság jó híre.

Ahhoz, hogy ez a remény valósággá váljon számodra, vizsgálódnod kell, és rá kell jönnöd, mit foglal magában a jó hír. Pál apostol ezt tanácsolta: ’próbatétellel állapítsátok meg, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata’ (Róma 12:2). Vagyis Pálhoz hasonlóan, miután ismeretet szereztél, és megértetted, miről van szó, döntést kell hoznod.

Megeshet viszont, hogy már vannak bizonyos hitnézeteid a jövővel kapcsolatban. Emlékezz arra, hogy Saulnak is megvoltak a maga elképzelései Isten akaratáról, mielőtt Pál apostol lett. De ahelyett, hogy természetfölötti kinyilatkozásra várnál Istentől, miért ne gondolkoznál el a kérdésről tárgyilagosan? Kérdezd meg magadtól: „Valóban tudom, hogy mi Isten szándéka az emberiséggel és a földdel? Milyen bizonyítékokat tudok felhozni a hitnézeteim alátámasztására? Bizonyítékaim megállják-e a helyüket akkor is, ha Isten Szavának, a Bibliának a fényében vizsgálódom?” Semmit sem veszthetsz azzal, ha ilyen módon megvizsgálod vallási hitnézeteidet. Valójában így kellene hogy tegyél, mivel a Biblia erre ösztönöz: „Bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló” (1Tesszalonika 5:21). Végül is vajon nem Isten helyeslése az, ami igazán számít? (János 17:3; 1Timóteus 2:3, 4).

 Ígérhetnek nekünk a vallási vezetők örökkévalóságot, de ha az ígéret nem a Biblia tanításain alapul, nem fog segíteni nekünk, hogy elnyerjük Isten Királyságának az áldásait. Jézus a híres hegyi beszédében erőteljesen így figyelmeztetett: „Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi az én Atyám akaratát, aki az egekben van” (Máté 7:21).

Figyeld meg, hogy Jézus hangsúlyozta az Atyja akaratának a cselekvését, mint ami követelmény Isten Királysága áldásainak az elnyeréséhez. Vagyis attól még, hogy valami a vallásosság köntösébe van bújtatva, nem szükségszerűen találkozik Isten helyeslésével. Mint ahogy Jézus a továbbiakban mondta: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!” (Máté 7:22, 23). Egyértelmű, hogy fontos megbizonyosodnunk arról, pontosan értjük-e, hogy mi igazából a Királyság jó híre, majd összhangban kell cselekednünk azzal (Máté 7:24, 25).

Van segítség

Jehova Tanúi több mint száz éve prédikálják Isten Királyságának a jó hírét. Szavaik és nyomtatott oldalak által segítenek az embereknek a föld minden részén, hogy pontos ismeretet szerezzenek arról, hogy mi a Királyság, milyen áldásokat fog hozni, és mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy részesüljön ezekben az áldásokban.

Mindenkit arra buzdítunk, hogy kedvezően reagáljon az üzenetre, melyet Jehova Tanúi prédikálnak. Arra a személyre, aki elfogadja a jó hírt, és összhangban cselekszik azzal, óriási áldások várnak — nem csupán most, hanem a jövőben is, amikor Isten Királysága uralkodik majd az egész föld felett (1Timóteus 4:8).

Cselekedjünk már most, mivel nemsokára kiáradnak Isten Királyságának az áldásai!

[Képek a 7. oldalon]

Jehova Tanúi szavaik és nyomtatott oldalak által prédikálják Isten Királyságának a jó hírét