Figyeljünk arra, aki csodálatos dolgokat visz véghez!

„Állj meg, és figyelj Isten csodálatos műveire” (JÓB 37:14, NW [37:13]).

1—2. Milyen bámulatos felfedezést tett két férfi 1922-ben, és milyen hatással volt ez rájuk?

A RÉGÉSZ és az angol lord már évek óta együtt kutatott a kincs után. Végül 1922. november 26-án az egyiptomi fáraók temetkezési helyén, a híres Királyok völgyében Howard Carter régész és Lord Carnarvon rábukkant munkája jutalmára: Tutanhamon fáraó sírjára. Egy lepecsételt ajtóhoz értek. Lyukat fúrtak bele, Carter gyertyát dugott be rajta, és óvatosan bekukucskált.

² Carter később elmesélte, mi történt: „Amikor Lord Carnarvon már nem bírta tovább a kínzó bizonytalanságot, kirobbant belőle a kérdés: »Lát valamit?« Csak nehezen tudtam válaszolni: »Igen, csodálatos dolgokat.«” A sírban talált több ezernyi kincs között volt egy tömör aranyból készült koporsó is. Talán már te is találkoztál e „csodálatos dolgok” némelyikével fényképeken vagy múzeumi kiállításon. De bármilyen csodálatosak is ezek a múzeumi tárgyak, valószínűleg nem sok közük van az életedhez. Beszéljünk most inkább olyan csodálatos dolgokról, amelyeknek feltétlenül van közük hozzád, és értékesek a te szempontodból.

3. Hol találunk felvilágosítást olyan csodálatos dolgokról, amelyek értékesek lehetnek a mi szempontunkból?

³ Gondoljunk vissza például egy sok évszázaddal ezelőtt élt férfira, aki sokkal fontosabb személyiség volt, mint bármelyik filmcsillag, élsportoló vagy a királyi családok bármelyik tagja. Azt mondták róla, hogy nagyobb kelet minden fiánál. Ismerős lesz a neve: Jóbról van szó. Egy egész bibliai könyv íródott róla. Az egyik kortársa, egy Elihu nevű fiatal férfi mégis kötelességének érezte, hogy helyreigazítsa Jóbot. Elihu tulajdonképpen azt mondta, hogy Jób túlzott figyelmet szentel magának és a körülötte levő embereknek. Jób könyve 37. fejezetében más konkrét és bölcs tanácsokat is találunk, amelyek mindannyiunknak igazán a javára válhatnak (Jób 1:1–3; 32:1—33:12).

4. Mi volt az előzménye Elihu intő szavainak, melyek a Jób 37:13-ban vannak feljegyezve?

⁴ Jób három állítólagos barátja hosszan  kifejtette, hogy szerintük mely területeken tévedhetett meg Jób gondolatban vagy tettben (Jób 15:1–6, 16; 22:5–10). Elihu türelmesen kivárta a beszélgetés végét. Ezután éleslátással és bölcsességgel szólalt meg. Sok értékes gondolata közül figyeljük most meg ezt az egyik legfontosabbat: „Fordítsd csak ide a füled, ó, Jób; állj meg, és figyelj Isten csodálatos műveire” (Jób 37:14, NW [37:13]).

Aki a műveket alkotta

5. Mit foglalnak magukban „Isten csodálatos művei”, amelyekre Elihu utalt?

⁵ Figyeljük meg, hogy Elihu nem azt tanácsolta Jóbnak, hogy önmagára, Elihura vagy más emberekre figyeljen. Bölcsen arra buzdította Jóbot — s ezzel minket is —, hogy Jehova Isten csodálatos műveire figyeljen. Mit gondolsz, mi mindent foglal magában az „Isten csodálatos művei” kifejezés? És amellett, hogy megvannak a mindennapos aggodalmaid az egészséged, az anyagi helyzeted és a jövőd miatt, és érdeklődést mutatsz a családod, munkatársaid és szomszédaid iránt, miért kell figyelned Isten műveire? Jehova Isten „csodálatos művei” nyilvánvalóan magukban foglalják az ő bölcsességét és a minket körülvevő fizikai teremtésmű fölötti hatalmát (Nehémiás 9:6; Zsoltárok 24:1; 104:24; 136:5, 6). Nézzünk meg egy gondolatot a Józsué könyvéből, hogy ezt éles megvilágításba helyezzük.

6—7. a) Milyen csodálatos tetteket vitt véghez Jehova Mózes és Józsué napjaiban? b) Hogyan reagáltál volna, ha tanúja lettél volna valamelyik eseménynek, amely Mózes, illetve Józsué idejében történt?

⁶ Jehova csapásokkal sújtotta az ókori Egyiptomot, majd kettéválasztotta a Vörös-tengert, így az ókori Izrael Mózes vezetésével megszabadulhatott (2Mózes 7:1—14:31; Zsoltárok 106:7, 21, 22). Józsué könyvének a 3. fejezete egy hasonló eseményről számol be. Mózes utódjának, Józsuénak egy másik víztömegen kellett átvezetnie Isten népét, majd be kellett őket vinnie az Ígéret földjére. Józsué ezt mondta: „Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik [csodálatos dolgokat visz véghez, NW] köztetek” (Józsué 3:5). Milyen csodálatos dolgokról beszélt?

⁷ A beszámoló szerint Jehova utat nyitott a víz képezte akadályon — a Jordán folyón — át, így több ezer férfi, nő és gyermek kelhetett át száraz lábbal (Józsué 3:7–17). Ha ott lettünk volna, és láttuk volna, amint a folyó kettéválik, ez a rengeteg ember pedig biztonságosan jut át, akkor lenyűgözött volna ez a csodálatos látvány. A történtek azt bizonyították, hogy Istennek hatalma van a teremtésművén. De most, a mi időnkben is éppen ilyen csodálatos események mennek végbe. Vizsgáljuk meg a Jób 37:4–6-ot, amely feltár néhány ilyen dolgot, és megmutatja, miért kell odafigyelnünk rájuk.

8—9. Milyen csodálatos művekről beszél a Jób 37:4–6, és miért kell elgondolkodnunk ezeken?

⁸ Elihu kijelentette: „Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.” Mire gondolt Elihu azzal, hogy Isten „csudálatosan” cselekszik? Elihu megemlíti a havat és a záporesőt. Ezek megállítják a földműves kinti munkáját, így van ideje és oka arra, hogy elmélkedjen Isten művein. Lehet, hogy mi nem vagyunk földművesek, de az eső és a hó bennünket is érinthet. Attól függően, hogy hol élünk, a hó és az eső a mi tevékenységeinket is félbeszakíthatja. Szánunk-e időt arra, hogy eltűnődjünk rajta, ki van az ilyen csodák mögött, és mit jelent mindez? Szántál már időt erre valamikor?

⁹ Érdemes megfigyelni, hogy Jób könyvének a 38. fejezete szerint maga Jehova Isten él egy hasonló gondolatmenettel, amint sokatmondó kérdéseket tesz fel Jóbnak. Bár a Teremtőnk Jóbnak teszi fel ezeket a kérdéseket, azok kétségtelenül a mi gondolkodásunkra, létezésünkre és jövőnkre is hatással vannak. Lássuk hát, mit kérdez Isten, és gondolkodjunk el rajta, hogy mire akar ezzel utalni. Igen, fogadjuk meg a Jób 37:13 buzdítását!

10. Milyen hatással kell hogy legyen ránk Jób könyvének a 38. fejezete? Milyen kérdéseket vet fel ez a rész?

¹⁰ A 38. fejezet így kezdődik: „felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!” (Jób 38:1–3). Ezzel megadja az alaphangot. Ez segített Jóbnak, hogy a valóságnak megfelelően kiigazítsa a gondolkodásmódját,  és rádöbbenjen, hogy a világegyetem Teremtője előtt áll, és neki tartozik számadással. Ajánlatos nekünk is elgondolkodnunk ezen, és minden ma élő embernek ugyanezt kellene tennie. Isten ezután olyan témákat érint, amelyeket Elihu már megemlített. „Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét . . . ?” (Jób 38:4–6).

11. Mire kell ráébrednünk a Jób 38:4–6-ot olvasva?

¹¹ Hol volt Jób, vagy hol volt bármelyikünk, amikor a föld létrejött? Vajon közülünk volt valaki az építész, aki elkészítette a föld makettjét, aztán a makett alapján megszerkesztette a méreteket vonalzóval? Hát persze, hogy nem. Az emberek még nem is léteztek akkor. Földünket egy épülethez hasonlítva Isten megkérdezi: „ki vetette fel szegeletkövét . . . ?” Tudjuk, hogy a föld pontosan olyan távolságban van a naptól, hogy élhetünk és jól érezhetjük magunkat rajta. És a mérete is éppen megfelelő. Ha bolygónk sokkal nagyobb lenne, a hidrogéngáz nem távozna el a légkörünkből, és a föld nem lenne kedvező hely az életre. Nyilvánvaló, hogy valaki éppen a megfelelő helyre „vetette fel szegeletkövét”. Vajon Jóbé volt az érdem? A miénk? Vagy Jehova Istené? (Példabeszédek 3:19; Jeremiás 10:12).

Melyik ember képes válaszolni?

12. Milyen gondolatokat ébreszt bennünk a Jób 38:6-ban található kérdés?

¹² Isten ezt a kérdést is felteszi: „Mire bocsátották le oszlopait . . . ?” Jó kérdés, igaz? Talán nekünk már ismerős a gravitáció fogalma, amelyet Jób még nem ismert. A legtöbben értjük, hogy a nap roppant tömegéből eredő gravitációs erő tartja a földet ott, ahol van, úgymond lebocsátva tartja az oszlopait. De vajon ki érti teljesen a gravitációt?

13—14. a) Mit kell elismernünk a gravitációval kapcsolatban? b) Mit kell belőlünk kiváltania a Jób 38:6-ban feltárt helyzetnek?

¹³ A nemrégiben megjelent Megmagyarázzuk a Világegyetemet című könyv elismeri, hogy a gravitáció a legmegszokottabb, de a legkevésbé megértett természeti erő. A könyv így folytatja: „A gravitációs erő pillanatnyi késedelem nélkül látszik áthaladni az üres téren. Azonban az utóbbi években a fizikusok elkezdtek azon töprengeni, hátha a gravitáció olyan, gravitonnak nevezett részecskékből álló hullámokban terjed, mint a fény . . . De senki sem teljesen biztos létezésükben.” Gondold át, mit jelent ez!

¹⁴ A tudomány már 3000 éves fejlődésen ment keresztül azóta, hogy Jehova ezeket a kérdéseket feltette Jóbnak. Ennek ellenére sem mi, sem a témában jártas fizikusok nem tudják teljesen megmagyarázni a gravitációt, amely megfelelő pályán tartja a földünket, pontosan ott, ahol lennie kell, hogy mi örvendhessünk rajta az életnek (Jób 26:7; Ézsaiás 45:18). Ezt nem azért mondjuk, mintha azt akarnánk javasolni, hogy mindannyiunknak igyekeznie kell megfejteni a gravitáció összes rejtélyét. Inkább arról van szó, hogy ha Isten csodálatos művei közül csupán erre az egyre figyelünk, már az is hatással kell hogy legyen a róla alkotott képünkre. Félelemmel vegyes tiszteletet érzünk a bölcsessége és a tudása iránt? Tudatosodik bennünk, hogy többet kell tanulnunk az akaratáról?

15—17. a) Mivel foglalkozik a Jób 38:8–11, és milyen kérdéseket vet fel? b) Mit kell elismernünk az óceánokkal és az elhelyezkedésükkel kapcsolatos ismereteinkről?

 ¹⁵ A Teremtő még nem fejezte be a kérdezést: „kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött; mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: és azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!” (Jób 38:8–11).

¹⁶ A tenger elzárása magában foglalja a kontinenseket, az óceánokat és az árapályt. Mióta figyeli és tanulmányozza az ember ezeket? Évezredek óta — a múlt században pedig különös alapossággal tette ezt. Könnyen gondolhatnánk, hogy mostanra már szinte minden bebizonyosodott, amit tudni lehet róluk. De vajon mit találnál most, 2001-ben, ha alaposan utánajárnál ennek a témának a nagy könyvtárakban, vagy kihasználnád az internet nyújtotta óriási kutatási lehetőségeket, hogy hozzájuss a legújabb információkhoz?

¹⁷ Az egyik széles körben elfogadott forrásműben azt találnád, hogy elismerik: „A kontinensplatformok és az óceáni medencék elhelyezkedése, valamint a főbb domborzati alakzatok eloszlása sokáig a tudományos kutatások és elméletek egyik legtöbbet vitatott problémája volt.” Ezután az enciklopédia négy lehetséges magyarázatot közöl, de elmondja, hogy ezek csak példák „a sokféle magyarázat közül”.

18. Milyen következtetésre jutottál a Jób 38:8–11 alapján?

¹⁸ Mindez azt emeli ki, hogy a Jób 38:8–11-ben olvasható kérdések még most is időszerűek, nem igaz? Természetesen nem a mi érdemünk, hogy bolygónknak mindezek a jellegzetességei így vannak elrendezve. Nem mi helyeztük el a holdat úgy, hogy a vonzásával olyan árapályt idézzen elő, amely rendes körülmények között nem borítja el a tengerpartokat, sem minket, embereket. Tudjuk, ki helyezte el: Az, aki csodálatos dolgokat visz véghez (Zsoltárok 33:7; 89:10; Példabeszédek 8:29; Cselekedetek 4:24; Jelenések 14:7).

Adjuk meg Jehovának a neki járó tiszteletet!

19. Milyen fizikai tényekre irányítják a figyelmünket a Jób 38:12–14 költőien megfogalmazott gondolatai?

¹⁹ A föld forgásáért, amelyre a Jób 38:12–14 utal, nem tulajdonítható érdem az embereknek. A föld forgása okozza a pirkadatot, amely gyakran rendkívül szép. Amint felkel a nap, a föld jellegzetességei jobban kirajzolódnak, ahhoz hasonlóan, ahogyan az agyag átalakul a belé nyomódó pecsét alatt. Ha csak egy kis figyelmet is szentelünk a föld mozgásának, csodálatot kell hogy ébresszen bennünk az, hogy — amint magunk is tapasztaljuk — a föld nem forog túl gyorsan, hiszen az katasztrofális lenne. De nem is forog olyan lassan, hogy a nappalok és az éjszakák sokkal hosszabbak lennének, s így olyan szélsőségesen meleg, illetve hideg lenne, hogy lehetetlenné válna az emberi élet. Mondjuk meg őszintén, örülünk, hogy Isten határozta meg a forgási sebességet, és nem néhány ember (Zsoltárok 148:1–5).

20. Hogyan válaszolnál a Jób 38:16, 18-ban feltett kérdésekre?

²⁰ Most képzeld el, hogy Isten neked teszi fel a következő kérdéseket: „Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?” Erre még egy oceanográfus sem válaszolhatna egyértelmű igennel! „Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?” (Jób 38:16, 18). Bejártál-e és felderítettél-e már minden helyet a földön — vagy legalább a többségüket? Hány élet kellene ahhoz, hogy valaki figyelmet szenteljen a földünkön levő gyönyörű  helyeknek és csodáknak? És milyen csodálatosan lehetne leélni ezeket az életeket!

21. a) Milyen tudományos elképzelések juthatnak eszünkbe a Jób 38:19-ben olvasható kérdésekről? b) Mire kell hogy indítsanak minket a fénnyel kapcsolatos tények?

²¹ Nézzük meg a Jób 38:19-ben feltett mély értelmű kérdéseket is: „Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?” Talán tudod, hogy sokáig az az elképzelés tartotta magát, hogy a fény úgy terjed, mint egy hullám, mint egy tavon megfigyelhető fodrozódás. Aztán 1905-ben Albert Einstein úgy magyarázta, hogy a fény energiacsomagokként vagy -részecskékként viselkedik. Vajon ezzel pont került a téma végére? Egy közelmúltban megjelent enciklopédia a következő kérdést teszi fel: „Vajon hullám vagy részecske a fény?” A válasza: „Úgy tűnik, [a fény] nem lehet mindkettő, mivel a két modell [a hullám és a részecske] annyira különböző. A legjobb válasz az, hogy a fény szigorúan véve egyiknek sem mondható.” Akárhogy van is, a napfény folyamatosan árasztja ránk melegét, közvetlenül és közvetetten, bár az ember még nem képes teljes mértékben megmagyarázni Isten műveit ezen a területen. Örülünk a tápláléknak és az oxigénnek, amelyet a növények a fény segítségével termelnek. Olvashatunk, láthatjuk szeretteink arcát, megnézhetjük a naplementéket és így tovább. Amikor ezeket tesszük, nem kellene elismeréssel tekintenünk Isten csodálatos műveire? (Zsoltárok 104:1, 2; 145:5; Ézsaiás 45:7; Jeremiás 31:35).

22. Hogyan reagált Dávid annak idején Isten csodálatos műveire?

²² Vajon csupán azért elmélkedjünk Jehova csodálatos művein, hogy azok megragadják a képzeletünket, lenyűgözzenek, és szinte szólni se tudjunk a csodálkozástól? Ne csak ez legyen a célunk. Az ókori zsoltáríró elismerte, hogy lehetetlen felfogni Isten összes művét, és lehetetlen mindet megemlíteni. Dávid így írt: „Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal . . . hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám” (Zsoltárok 40:6). Persze nem arra gondolt, hogy nem fog beszélni ezekről a hatalmas művekről. Dávid a Zsoltárok 9:2-ben  kifejezte elhatározását: „Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.”

23. Mire ösztönöznek téged Isten csodálatos művei, és hogyan segíthetsz másoknak?

²³ Vajon nem ugyanerre kellene ösztönözniük bennünket Isten hatalmas műveinek? Vajon nem arra kellene indítania a művei iránti csodálatunknak, hogy beszéljünk Istenről, arról, amit eddig tett, és amit még ezután fog tenni? A válasz egyértelmű: ’beszélnünk kell a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait’ (Zsoltárok 96:3–5). Igen, azáltal mutathatjuk ki alázatos értékelésünket Isten csodálatos műveiért, hogy megosztjuk másokkal, amit Istenről tanulunk. Még ha ezek az emberek olyan társadalomban nőttek is fel, amely nem törődött a Teremtővel, lelkes és tartalmas szavainkkal elismerést ébreszthetünk bennük Isten iránt. Sőt, talán arra ösztönözzük őket, hogy vágyjanak tanulni arról, aki ’mindent teremtett’, és szolgálni akarják Jehovát, aki csodálatos dolgokat visz véghez (Jelenések 4:11).

Hogyan felelnél?

• Isten mely műveiről gondolkodtat el a Jób 37:13-ban feljegyzett intés?

• Jób könyvének a 37. és 38. fejezete egyebek között milyen területekről beszél, amelyeket a tudomány nem képes teljesen megmagyarázni?

• Mit érzel Isten csodálatos művei iránt, és mire indít ez?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 7. oldalon]

Ki zárta el a tengert, határt szabva neki?

[Kép a 7. oldalon]

Ki az, aki már minden szép helyre eljutott a földön, amelyet Isten teremtett?