Örülj a boldog Istennel!

„Végezetül, testvérek, továbbra is örvendezzetek . . . ; és a szeretet és béke Istene veletek lesz” (2KORINTUS 13:11).

1—2. a) Miért hiányzik az öröm sok ember életéből? b) Mi az öröm, és hogyan ápolhatjuk ezt az érzést?

EZEKBEN a borús időkben az emberek nem sok okot látnak az örvendezésre. Amikor őket vagy szeretteiket tragédia éri, olyan érzéseik lehetnek, mint az ókorban élt Jóbnak, aki ezt mondta: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő” (Jób 14:1). A keresztények nem mentesek azoktól a feszültségektől, amelyeket ezek a „válságos idők” hoznak magukkal, „amelyekkel nehéz . . . megküzdeni”. Nem meglepő, hogy Jehova hűséges szolgái időnként elcsüggednek (2Timóteus 3:1).

² Ennek ellenére a keresztények tudnak örülni, még próba idején is (Cselekedetek 5:40, 41). Csak úgy érthetjük meg, hogyan lehetséges ez, ha először átgondoljuk, mi is az öröm. Az öröm egyik meghatározása így szól: „az az érzés, amelyet valami jónak a megszerzése vagy várása kelt.” * Ezért ha időt szánunk arra, hogy számba vegyük jelenlegi áldásainkat, s közben azon is elmélkedünk, hogy milyen öröm vár minket Isten új világában, akkor tudunk örülni.

3. Milyen értelemben mondhatjuk, hogy mindenkinek van legalább néhány oka az örömre?

³ Mindenki részesül olyan áldásokban, amelyekért hálás lehet. Tegyük fel, hogy egy családfő elveszíti az állását. Természetesen aggasztja a helyzet, hiszen szeretne gondoskodni szeretteiről. Viszont még így is hálás lehet azért, hogy van ereje és egészséges. Ha talál munkát, képes lesz keményen dolgozni. Vegyünk egy másik példát: Egy keresztény nő annyira megbetegedhet, hogy teljesen elgyengül. Mégis hálát adhat a támogatásért, amelyet szerető barátai és családtagjai nyújtanak, megkönnyítve neki, hogy méltósággal és bátran viselje betegségét. Körülményeitől függetlenül pedig minden igaz keresztény örvendhet annak a kiváltságnak, hogy ismeri Jehovát, „a boldog Istent”, és Jézus Krisztust, „a boldog és egyedüli Hatalmasságot” (1Timóteus 1:11; 6:15). Igen, Jehova Isten és Jézus Krisztus a legteljesebb mértékben boldog. Annak ellenére is megőrizték örömüket, hogy a földi állapotok egészen másképp alakultak, mint ahogy  azt Jehova kezdetben akarta. Példájukból sokat tanulhatunk arról, hogy hogyan őrizzük meg az örömünket.

Soha nem veszítették el az örömüket

4—5. a) Hogyan reagált Jehova, amikor az első emberek fellázadtak? b) Hogyan őrizte meg Jehova az emberekkel kapcsolatos bizakodó szemléletmódját?

⁴ Az Éden-kertben Ádám és Éva ragyogó egészségnek örvendtek, és tökéletes volt az elméjük. Hasznos munkát kaptak, amelyet ideális környezetben végezhettek. Mindenekelőtt pedig kiváltságukban állt rendszeresen beszélgetni Jehovával. Istennek az volt a szándéka, hogy boldog jövőjük legyen. Ősszüleink azonban nem voltak elégedettek mindezekkel a jó ajándékokkal; loptak „a jó és gonosz tudása fájának” tiltott gyümölcséből. Engedetlenségük lett az alapja minden szomorúságnak, amelyet mi, a leszármazottaik megélünk most (1Mózes 2:15–17; 3:6; Róma 5:12).

⁵ Jehova azonban nem hagyta, hogy Ádám és Éva hálátlansága elrabolja az örömét. Biztos volt benne, hogy az első emberpár utódai között lesz legalább néhány olyan, aki indíttatást érez majd a szolgálatára. Igazából annyira biztos volt ebben, hogy már akkor bejelentette, hogy szándékában áll megváltani Ádám és Éva engedelmes utódait, amikor még meg sem született az első gyermekük! (1Mózes 1:31; 3:15). Az elkövetkező évszázadok során az emberek többsége Ádám és Éva nyomdokán járt, de Jehova nem vetette el az emberi családot e széles körű engedetlenség miatt. Inkább azokra a férfiakra és nőkre összpontosított, akik ’megvidámították a szívét’, vagyis komolyan törekedtek a tetszésére tenni, mivel szerették őt (Példabeszédek 27:11; Héberek 6:10).

6—7. Mi minden segített Jézusnak megőrizni az örömét?

⁶ Mit mondhatunk Jézusról? Ő hogyan őrizte meg az örömét? Hatalmas égi szellemteremtmény lévén Jézusnak sok lehetősége volt megfigyelni a földi férfiak és nők tetteit. Nyilvánvaló tökéletlenségeik ellenére Jézus szerette őket (Példabeszédek 8:31). Később, amikor a földre jött, és az emberek ’között lakozott’, ugyanúgy tekintette őket (János 1:14). Miért tudott Isten tökéletes Fia mindig ilyen pozitívan gondolkodni a bűnös emberi családról?

⁷ Először is, Jézus ésszerű elvárásokat támasztott önmagával és másokkal szemben. Tudta, hogy nem fogja megtéríteni az egész világot (Máté 10:32–39). Így annak is tudott örülni, ha csak egyetlen őszinte személy fogadta is kedvezően a Királyság-üzenetet. Bár a tanítványai viselkedése nem éppen volt mindig dicséretes, Jézus tudta, hogy szívük mélyén Isten akaratát szeretnék tenni, és ezért szerette őket (Lukács 9:46; 22:24, 28–32, 60–62). Érdemes megfigyelni, hogy égi Atyjához intézett imájában Jézus összefoglalta, milyen helyesen cselekedtek addig a tanítványai: „megtartották a szavadat” (János 17:6).

8. Említs meg olyan területeket, amelyeken utánozhatjuk Jehovát és Jézust abban a tekintetben, hogy megőrizzük örömünket!

⁸ Kétségkívül mindannyiunknak javára válik, ha elmélkedünk azon, hogy milyen példát állít elénk Jehova Isten és Krisztus Jézus ezen a területen. Tudnánk-e még jobban utánozni Jehovát, például azzal, hogy nem aggódunk túlságosan, amikor nem pont úgy alakulnak a dolgok, ahogy reméltük? Tudnánk szorosabban követni Jézus nyomdokait, azáltal hogy pozitívan gondolkodunk a körülményeinkről, és ésszerű elvárásokat támasztunk önmagunkkal és másokkal szemben? Nézzük most meg, hogyan alkalmazható a gyakorlatban ezen alapelvek némelyike egy olyan területen, amely minden buzgó keresztény szívének kedves: a szántóföldi szolgálatban.

Mindig gondolkodjunk pozitívan a szolgálatról!

9. Hogyan újult meg Jeremiás öröme, és hogyan segíthet nekünk a példája?

⁹ Jehova azt szeretné, ha örömmel szolgálnánk őt. Örömünk nem lehet annak a függvénye, hogy milyen eredménnyel járunk (Lukács 10:17, 20). Jeremiás próféta évekig terméketlen területen prédikált. Amikor az emberek  kedvezőtlen reakciójára összpontosított, elveszítette az örömét (Jeremiás 20:8). De amikor az üzenet szépségén elmélkedett, öröme megújult. Jeremiás ezt mondta Jehovának: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!” (Jeremiás 15:16). Igen, Jeremiás örvendezett, mert kiváltságában állt Isten szavát prédikálni. Ennek a kiváltságnak mi is örvendezhetünk.

10. Hogyan őrizhetjük meg örömünket a szolgálatban még akkor is, ha a területünk most nem termékeny?

¹⁰ Még ha a többség nem fogadja is kedvezően a jó hírt, akkor is jó okunk van arra, hogy örömmel vegyünk részt a szántóföldi szolgálatban. Ne felejtsük el, Jehova teljesen biztos volt abban, hogy néhány ember indíttatást érez majd a szolgálatára. Jehovához hasonlóan nekünk sem szabad soha feladnunk a reményt, hogy legalább néhányan átlátják majd a vitakérdést, és elfogadják a Királyság-üzenetet. Gondoljunk arra, hogy az emberek körülményei változnak. Amikor váratlan kár vagy tragédia éri őket, akkor valószínűleg még a legönelégültebb emberek is komolyan elgondolkodnak az élet értelméről. Ott leszel és segítesz, amikor egy ilyen ember ’tudatára ébred szellemi szükségletének’? (Máté 5:3). Lehet, hogy a területeden valaki éppen a legközelebbi látogatásod alkalmával lesz hajlandó meghallgatni a jó hírt!

11—12. Mi történt egy városkában, és mit tanulhatunk ebből?

¹¹ A területünk összetétele is változhat. Vegyünk egy példát. Egy kisvárosban lakott egy fiatal, kisgyermekes házaspárokból álló, összetartó közösség. Jehova Tanúi minden ajtónál ugyanazt a választ kapták: „Ez minket nem érdekel!” Ha valaki mégis érdeklődést mutatott a Királyság-üzenet iránt, a szomszédai azonnal lebeszélték róla, hogy újra szóba álljon a Tanúkkal. Mondanunk sem kell, hogy nem volt könnyű ezen a területen prédikálni. A Tanúk mégsem adták fel; folytatták a prédikálást. Vajon milyen eredménnyel?

¹² Idővel a városkában élő sok gyermek felnőtt, megnősült, illetve férjhez ment, és ugyanott telepedett le. Mivel rájöttek, hogy a jelenlegi életstílusuk mellett nem lesznek igazán boldogok, néhány fiatal kutatni kezdett az igazság után. Akkor találtak rá, amikor kedvezően fogadták a Tanúk által hirdetett jó hírt. Így hát a kicsiny gyülekezet évek múltán növekedni kezdett. Képzelhetjük, mennyire örültek azok a Királyság-hírnökök, akik nem adták fel! Bárcsak nekünk is az öröm forrása lenne az, hogy állhatatosan megosztjuk másokkal a dicsőséges Királyság-üzenetet!

Hívőtársaink támogatnak

13. Kihez fordulhatunk bánatunkban?

¹³ Hová fordulhatunk vigaszért, amikor a terhek már szinte elviselhetetlenek, vagy amikor csapás ér bennünket? Jehova önátadott szolgáinak milliói először Jehovához fordulnak imában, azután keresztény testvéreiktől és testvérnőiktől kérnek segítséget. Jézus a földönlétekor  értékelte tanítványai támogatását. A halála előtti éjszakán ezt mondta róluk: „ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban” (Lukács 22:28). Persze a tanítványok tökéletlenek voltak, de lojalitásuk vigaszt jelentett Isten Fiának. Mi is kaphatunk erőt hívőtársainktól.

14—15. Mi segített egy házaspárnak megbirkózni a fia halálával, és mit tanultál abból, ami velük történt?

¹⁴ Egy keresztény házaspár — Michel és Diane — megtanulta, milyen értékes a testvéreiktől és testvérnőiktől kapott támogatás. Húszéves fiuknál, Jonathannál — aki életerős keresztény volt, és ragyogó jövő elé nézett — agydaganatot állapítottak meg. Az orvosok derekasan fáradoztak a megmentésén, de Jonathan állapota csak romlott, míg a fiú végül egy este halálalvásba merült. Michel és Diane magukba roskadtak. Eszükbe jutott, hogy már majdnem véget ért az aznap esti szolgálati összejövetel. De mivel annyira szükségük volt vigaszra, megkérték a velük levő vént, hogy kísérje el őket a Királyság-terembe. Éppen akkor érkeztek meg, amikor a gyülekezetet értesítették Jonathan haláláról. Az összejövetel után könnyes szemmel fogadták testvéreik és testvérnőik öleléseit és vigasztaló szavait. Teljesen körbevették őket a testvérek. Diane így emlékszik vissza: „Amikor megérkeztünk, üresnek éreztük magunkat, de aztán annyira megvigasztaltak a testvéreink! Lelket öntöttek belénk! Igaz, nem tudták megszüntetni a fájdalmunkat, de segítettek, hogy kibírjuk a nyomást!” (Róma 1:11, 12; 1Korintus 12:21–26).

¹⁵ Michel és Diane az őket ért csapás miatt közelebb kerültek testvéreikhez. A helyzet kettőjüket is jobban összehozta. Michel elmondja: „Megtanultam még inkább értékelni drága feleségemet. Amikor lehangoltak vagyunk, a bibliai igazságról beszélgetünk, és Jehova megtartó erejéről.” Diane hozzáfűzi: „A Királyság-reménység most még fontosabb nekünk.”

16. Miért fontos nekünk megtennünk az első lépést, és elmondani a testvéreinknek, hogy mire van szükségünk?

¹⁶ Igen, keresztény testvéreink és testvérnőink „erősítő segítség” lehetnek, amikor nehéz pillanatokat élünk át, és így segíthetnek megőrizni az örömünket (Kolosszé 4:11). Természetesen nem tudnak olvasni a gondolatainkban. Ha tehát támaszra van szükségünk, mondjuk el nekik. És bármilyen vigaszt tudnak is nyújtani a testvéreink, mi őszintén kifejezhetjük érte értékelésünket, mintha Jehovától kaptuk volna (Példabeszédek 12:24; 17:17).

Nézz körül a gyülekezetedben!

17. Milyen gondokkal küzd egy anya, aki egyedül neveli gyermekeit? Mit érzünk az ilyen emberek iránt?

¹⁷ Minél jobban megismered hívőtársaidat, annál jobban tudod értékelni őket, és annál inkább örömet találsz a társaságukban. Nézz körül a gyülekezetedben! Mit látsz? Van olyan szülő, aki egyedül birkózik a feladattal, hogy az igazság útján nevelje gyermekeit? Elgondolkodtál már azon, hogy milyen kitűnő példát mutat? Próbáld elképzelni, milyen gondokkal küzdhet! Jeanine, aki egyedül neveli gyermekeit, felsorol néhány ilyen nehézséget: magányosság, kollégái nem kívánt szexuális közeledése, szűkös anyagi lehetőségek. De a legnehezebb akadály szerinte az, hogy gondoskodnia kell gyermekei érzelmi szükségleteiről, hiszen minden gyermek más. Jeanine egy másik problémáról is beszél: „Nehéz ellenállnom a kísértésnek, hogy a fiamat tekintsem családfőnek, és elvárjam, hogy betöltse a hiányzó férj szerepét. Van egy lányom, és nem könnyű észben tartanom, hogy nem szabad őt azzal terhelnem, hogy beavatom intim gondjaimba.” Jeanine sok ezer istenfélő szülőhöz hasonlóan, aki szintén egyedül neveli gyermekeit, teljes munkaidőben dolgozik, és ellátja a háztartást. Ezenkívül tanulmányozza a Bibliát a gyermekeivel, képzi őket a szolgálatban, és elviszi őket a gyülekezeti összejövetelekre (Efézus 6:4). Jehova biztos nagyon boldogan figyeli nap mint nap ezt a családot, amely azon fáradozik, hogy megőrizze feddhetetlenségét!  Ugye örömmel tölti el a szívünket, hogy ilyen testvérek és testvérnők vannak közöttünk? Igen, feltétlenül.

18—19. Mondj példát arra, hogyan mélyíthetjük el az értékelésünket a gyülekezetünk tagjai iránt!

¹⁸ Most még egyszer nézz körül a gyülekezetedben! Talán vannak nálatok hűséges özvegyek, akik ’sohasem hiányoznak’ az összejövetelekről (Lukács 2:37). Néha talán egyedül érzik magukat? Természetesen igen. Hiszen nagyon hiányzik a társuk! Mégis tevékenyen szolgálják tovább Jehovát, és érdeklődnek mások iránt. Szilárdságuk és derűs gondolkodásuk fokozza a gyülekezet örömét! Egy keresztény testvérnő, aki már több mint 30 éve a teljes idejű szolgálatban van, megjegyezte: „Nekem az az egyik legnagyobb öröm, hogy láthatom idős testvéreimet és testvérnőimet, akik annyi próba után még mindig hűségesen szolgálják Jehovát!” A közöttünk levő idősebb keresztények valóban nagyon buzdítólag hatnak a fiatalabbakra.

¹⁹ Mit mondhatunk az újakról, akik csak mostanában kezdtek kapcsolatot ápolni a gyülekezettel? Ugye, milyen lelkesítőnek érezzük, amikor kifejezik hitüket az összejöveteleken? Gondold át, mennyit fejlődtek, amióta elkezdték tanulmányozni a Bibliát. Jehova kétségkívül nagyon elégedett velük. És mi? Kifejezzük az értékelésünket, és megdicsérjük őket az erőfeszítéseikért?

20. Miért mondhatjuk, hogy a gyülekezet minden egyes tagja fontos szerepet tölt be a gyülekezetben?

 ²⁰ Házasságban élsz? Egyedülálló vagy? Egyedül neveled a gyermekeidet? Nincs veled az apukád vagy az anyukád? Özvegy vagy? Már évek óta tartod a kapcsolatot a gyülekezettel, vagy még csak mostanában jöttél? Biztos lehetsz benne, hogy hűséges példád mindannyiunkat buzdít. Amikor te is énekeled a Királyság-énekeket, hozzászólsz az összejövetelen, vagy tanulóbeszédet tartasz a teokratikus szolgálati iskolán, azzal növeled örömünket. És ami még fontosabb, örömet szerzel Jehova szívének.

21. Mire van sok-sok okunk, és milyen kérdések merülnek fel?

²¹ Nos igen, még ezekben a nehéz időkben is örömtelien imádhatjuk boldog Istenünket. Sok-sok okunk van arra, hogy megfogadjuk Pál buzdító szavait: „továbbra is örvendezzetek . . . ; és a szeretet és béke Istene veletek lesz” (2Korintus 13:11). De mit tehetünk akkor, amikor természeti katasztrófa vagy üldözés áldozatai vagyunk, vagy pedig súlyos anyagi gondokkal küzdünk? Vajon még az ilyen helyzetekben is megőrizhetjük az örömünket? A következő cikk megvizsgálásakor megfogalmazódik majd benned a válasz.

[Lábjegyzet]

Tudsz rá válaszolni?

• Mit mondanál, mi az öröm?

• Hogyan segít megőrizni az örömünket, ha pozitívan gondolkodunk?

• Mi segíthet, hogy bizakodóan tudjunk gondolkodni a gyülekezetünk területéről?

• Milyen területeken értékeled a gyülekezetedben levő testvéreket és testvérnőket?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 10. oldalon]

Új lakók költözhetnek a területünkre

[Kép a 12. oldalon]

Milyen gondokkal küszködnek a gyülekezeted tagjai?