Őrizd meg örömödet Jehova szolgálatában!

„Mindig örvendezzetek az Úrban. Még egyszer mondom: örvendezzetek!” (FILIPPI 4:4).

1—2. Hogyan tudta egy testvér a családjával együtt megőrizni az örömét annak ellenére, hogy mindenüket elveszítették?

JAMES, egy hetvenéves Sierra Leone-i keresztény egész életében keményen dolgozott. Képzeld el, mennyire örült, amikor végre sikerült annyi pénzt megtakarítania, hogy vehetett egy egyszerű, négyszobás házat! Ám nem sokkal azután, hogy James a családjával együtt beköltözött, polgárháború tört ki az országukban, és a házuk porig égett. A házukat elveszítették, de az örömüket nem. Miért?

² James és családja nem azon töprengett, hogy mi mindent veszített el, hanem azt tartotta szem előtt, amije megmaradt. James elmagyarázza: „Még a legszörnyűbb időszakban is tartottunk összejöveteleket, olvastuk a Bibliát, imádkoztunk együtt, és azt a kicsit, amink volt, megosztottuk másokkal. Azért tudtuk megőrizni az örömünket, mert a Jehovával ápolt csodálatos kapcsolatunkra összpontosítottunk.” Ezek a hűséges keresztények számba  vették az áldásaikat — köztük a legnagyobbat, vagyis a Jehovához fűződő szoros, személyes kapcsolatukat —, így képesek voltak ’továbbra is örvendezni’ (2Korintus 13:11). Természetesen nem volt könnyű elviselniük lesújtó körülményeiket. Mégsem szűntek meg örvendezni Jehovában.

3. Hogyan őrizte meg néhány korai keresztény az örömét?

³ A korai keresztények ahhoz hasonló próbákat éltek át, mint James és a családja. Pál apostol mégis ezeket a szavakat írta a héber keresztényeknek: „javaitok elrablását is örömmel vettétek.” Pál ezután rámutat örömük forrására: „tudva azt, hogy tinektek jobb és maradandó tulajdonotok van” (Héberek 10:34). Igen, ezeknek az első századi keresztényeknek erőteljes reménységük volt. Bizalommal vártak valami olyasmit, amit nem lehet elrabolni tőlük: Isten égi Királyságában „az élet koronáját”, amely hervadhatatlan (Jelenések 2:10). Keresztényi reménységünk — akár égi, akár földi — ma nekünk is segíthet megőrizni az örömünket, még igen nehéz körülmények között is.

„Örvendezzetek a reménységben”

4—5. a) Miért érkezett időben a rómaiakhoz Pál tanácsa, hogy ’örvendezzenek a reménységben’? b) Mi idézheti elő, hogy egy keresztény elfeledkezik a reménységéről?

⁴ Pál apostol arra buzdította római hívőtársait, hogy ’örvendezzenek a reménységben’, amely az örök életre vonatkozik (Róma 12:12). Ez a tanács időben érkezett a rómaiakhoz. Egy évtized sem telt el azután, hogy Pál írt nekik, amikor súlyos üldözés indult ellenük; voltak közöttük, akiket Néró császár parancsára halálra kínoztak. Szenvedéseik közepette kétségtelenül megerősítette őket az abba vetett hitük, hogy Isten nekik adja az élet koronáját, ahogy megígérte. Mi a helyzet velünk ma?

⁵ Keresztények lévén mi is számíthatunk üldözésre (2Timóteus 3:12). Azt is tudjuk, hogy „idő és előre nem látott események” érnek mindannyiunkat (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Előfordulhat, hogy valaki, akit szeretünk, egy balesetben meghal. Egy halálos betegség kiolthatja az életét édesapánknak, édesanyánknak vagy egy jó barátunknak. Ha nem összpontosítunk állandóan a Királyság-reménységünkre, akkor az ilyen próbák idején szellemileg veszélybe kerülhetünk. Ezért jó, ha megkérdezzük magunktól: „Én ’örvendezek a reménységben’? Milyen gyakran szoktam elmélkedni a reménységemen? Valóságosnak érzem az eljövendő Paradicsomot? Oda tudom képzelni magam? Most is annyira áhítom a jelenlegi rendszer végét, mint amikor megismertem az igazságot?” Ezen az utolsó kérdésen komolyan el kell gondolkodnunk. Vajon miért? Azért, mert amikor egészségesek vagyunk, jól kijövünk anyagilag, és a földnek olyan részén lakunk, ahol nemigen van háború, élelmiszerhiány és természeti katasztrófa, akkor — legalábbis ideiglenesen — elfeledkezhetünk róla, hogy milyen égetően szükség van Isten új világára.

6. a) Mi állt Pál és Szilász gondolatainak középpontjában, amikor nyomorúságot szenvedtek el? b) Hogyan lehet ma buzdításunkra Pál és Szilász példája?

⁶ Pál ezután azt a tanácsot adta a rómaiaknak, hogy ’tartsanak ki a nyomorúságban’ (Róma 12:12). Pál tudta, mi a nyomorúság. Egyszer látomásban egy férfit látott, aki arra kérte, hogy menjen át Makedóniába, és tanítsa az ott élő embereket Jehováról (Cselekedetek 16:9). Pál erre Lukáccsal, Szilásszal és Timóteussal együtt Európa felé vette az útját. Vajon mi várt ezekre a buzgó misszionáriusokra? Nyomorúság! Miután a makedón városban, Filippiben prédikáltak, Pált és Szilászt megvesszőzték és börtönbe vetették. Látható, hogy Filippi néhány polgára nem egyszerűen közömbös volt a Királyság-üzenet iránt, hanem hevesen ellenezte azt. Vajon a történtek miatt a buzgó misszionáriusok elveszítették az örömüket? Nem. Miután megverték és börtönbe vetették őket, „éjféltájban . . . Pál és Szilász imádkozott, és énekkel dicsérte az Istent” (Cselekedetek 16:25, 26). Nem vitás, hogy a verés  miatti fájdalom nem szerzett örömet Pálnak és Szilásznak, de a két misszionárius nem a fájdalomra összpontosított. Gondolataik középpontjában Jehova állt, és az, hogy milyen módokon áldja meg őket. Pál és Szilász azzal, hogy örömmel ’kitartott a nyomorúságban’, szép példát állított a testvérek elé Filippiben és másutt.

7. Miért kell hálát is adnunk imáinkban?

⁷ Pál ezt írta: „Legyetek állhatatosak az imában” (Róma 12:12). Szoktál imádkozni nyugtalan pillanataidban? Mit foglalsz bele az imádba? Biztosan beszélsz konkrétan a problémádról, és kéred Jehova segítségét. De közben hálát is adhatsz az áldásokért, amelyekben részed van. Amikor nehézségek adódnak, segít ’örvendeznünk a reménységben’ az, ha elgondolkodunk rajta, milyen jó hozzánk Jehova. Dávid, akinek egyáltalán nem volt mentes az élete a bajoktól, így írt: „Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám” (Zsoltárok 40:6). Ha Dávidhoz hasonlóan rendszeresen elmélkedünk a Jehovától kapott áldásainkon, biztos, hogy felvidulunk.

Őrizzük meg bizakodó szemléletünket!

8. Minek köszönhetően tudnak boldogok maradni a keresztények, amikor üldözik őket?

⁸ Jézus arra buzdította követőit, hogy a különféle próbák idején őrizzék meg bizakodó szemléletüket. Ezt mondta: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem” (Máté 5:11). Miért lehetünk boldogok ilyen körülmények között? Ha képesek vagyunk elviselni az ellenségeskedést, az azt bizonyítja, hogy Jehova szelleme van rajtunk. Péter apostol annak idején ezt mondta keresztény hittársainak: „Ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, boldogok vagytok, mert a dicsőség szelleme, igen, az Isten szelleme nyugszik rajtatok” (1Péter 4:13, 14). Szelleme által Jehova segít nekünk kitartani, és ebből eredően megőrizni az örömünket.

9. Hogyan talált okot az örömre néhány testvér, amikor a hitéért börtönbe került?

⁹ Még a legszörnyűbb helyzetben is találhatunk okot az örvendezésre. Egy Adolf nevű keresztény is így érezte. Ő egy olyan országban él, ahol hosszú évekig be volt tiltva Jehova Tanúi munkája. Adolfot több társával együtt letartóztatták, és hosszú börtönbüntetésre ítélték, mert nem voltak hajlandók megtagadni  Biblián alapuló hitnézeteiket. A börtönélet zord volt, de Pálhoz és Szilászhoz hasonlóan Adolf és társai is találtak okot arra, hogy hálát adjanak Istennek. Börtönélményeik, az elmondásuk szerint, hozzájárultak hitük erősítéséhez és keresztényi tulajdonságok — például a nagylelkűség, együttérzés és testvéri vonzalom — kifejlesztéséhez. Amikor például az egyik rab csomagot kapott otthonról, megosztotta hívőtársaival, akik ezt az élelmiszert úgy tekintették, mint ami Jehovától, „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” legfőbb Adományozójától jön. Az ilyen kedvességek az adakozónak és a megajándékozottaknak is örömére szolgáltak. Így hát éppen az erősítette meg őket szellemileg, amivel meg akarták törni a hitüket! (Jakab 1:17; Cselekedetek 20:35).

10—11. Hogyan viselte egy testvérnő a könyörtelen kihallgatásokat, és utána a hosszú börtönbüntetést?

¹⁰ Ella szintén olyan országban él, ahol a Királyság-munka sokáig be volt tiltva. Őt is letartóztatták, mert megosztotta keresztényi reménységét másokkal. Nyolc hónapon át könyörtelen kihallgatásoknak vetették alá. Amikor végül sor került a tárgyalásra, elítélték tíz évre, és a büntetését egy olyan börtönben kellett letöltenie, ahol rajta kívül senki sem volt Jehova imádója. Ella ekkor még csak 24 éves volt.

¹¹ Ella persze nem örült annak a kilátásnak, hogy fiatalsága nagy részét egy börtöncellában kell eltöltenie. De mivel a helyzetén nem változtathatott, elhatározta, hogy a szemléletmódját változtatja meg. Kezdte saját tanúskodási területének tekinteni a börtönt. Így mesél erről: „Annyit lehetett prédikálni, hogy az évek szinte elröppentek.” Több mint öt év elteltével Ellát újra kihallgatták. Vallatói rájöttek, hogy a börtön rácsai nem törték meg Ella hitét, ezért ezt mondták neki: „Nem engedhetjük ki; semmit sem változott.” „De igenis megváltoztam! — válaszolta Ella határozottan. — Most jobb a szemléletmódom, mint amikor börtönbe kerültem, és a hitem sokkal erősebb, mint régebben!” Ezt is hozzátette: „Ha nem akarnak elengedni, addig maradok, amíg Jehova jónak nem látja, hogy kiszabadítson.” Öt és fél évig tartó börtönbüntetés sem rabolta el Ella örömét! Megtanulta, hogy elégedett legyen, bármilyen körülmények közé kerül is. Tanulhatsz valamit a példájából? (Héberek 13:5).

12. Mi hozhat elmebeli békét a keresztényeknek nehéz körülmények között?

¹² Ne gondold, hogy Ella valami rendkívüli képesség birtokában van, aminek a segítségével szembe tud nézni az ilyen nehéz helyzetekkel. Arról az időszakról szólva, amikor a büntetése előtti hónapokban kihallgatták, Ella bevallja: „Emlékszem, hogy vacogtak a fogaim, és úgy éreztem magam, mint egy ijedt verebecske.” Ellának azonban erős a Jehovába vetett hite. Megtanult bízni benne (Példabeszédek 3:5–7). Ennek eredményeként Isten most valóságosabb neki, mint korábban. Elmagyarázza: „Ahányszor csak beléptem a kihallgató helyiségbe, úgy éreztem, béke tölt el . . . Minél borzasztóbb lett a helyzet, annál mélyebben éreztem a békét.” Jehovától kapta a békét. Pál apostol így fejtegeti ezt: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt ismertessétek kéréseiteket az Istennel; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodási képességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7).

13. Miért lehetünk biztosak abban, hogy ha megpróbáltatásoknak leszünk kitéve, lesz erőnk kitartani?

¹³ Ella, akit azóta szabadon engedtek, a nehézségek ellenére megőrizte örömét. Nem a saját erejéből volt képes erre, hanem azzal az erővel, amit Jehovától kapott. Pál apostollal is így volt. Ezt írta: „Szíves örömest fogok tehát inkább a gyöngeségeimmel kapcsolatban dicsekedni, hogy a Krisztus ereje megmaradjon fölöttem, mint egy sátor . . . Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok hatalmas” (2Korintus 12:9, 10).

14. Mondj példát arra, hogy egy keresztény hogyan tud pozitívan gondolkodni egy kellemetlen helyzetben, és mit eredményezhet ez!

¹⁴ Talán te most másfajta nyomásokkal nézel  szembe, mint amikről eddig szó volt. De bármilyen formában jönnek is, nehéz velük megbirkózni. Lehet például, hogy a munkaadód hajlamos nagyon kritikus szemmel nézni a munkádat — sokkal inkább, mint azokét az alkalmazottakét, akik más vallásúak. Talán nincs módod másik állást keresni. Hogyan őrizheted meg az örömödet? Emlékezz vissza Adolfra és társaira, akiknek a börtön tanította meg, hogy létfontosságú tulajdonságokat fejlesszenek ki. Ha minden tőled telhetőt megteszel, hogy megfelelj a munkaadód elvárásainak — még akkor is, ha ’nehéz a kedvére tenni’ —, olyan keresztényi tulajdonságokat fejleszthetsz ki, mint a kitartás és a hosszútűrés (1Péter 2:18). Sőt, értékesebb munkaerővé válhatsz, így jobbak lesznek az esélyeid arra, hogy később megfelelőbb munkát találj. Beszéljünk most néhány másik lehetőségről, ahogyan megőrizhetjük az örömünket Jehova szolgálatában.

Az egyszerűsítés örömet szerez

15—17. Mit ismert fel egy házaspár, hogyan tud könnyíteni a terhein, még akkor is, ha azok okát nem tudja teljesen megszüntetni?

¹⁵ Talán nemigen válogathatsz abban, hogy milyen munkát végzel, vagy hol dolgozol, de lehetnek olyan területei az életednek, amelyek valamennyire a te kezedben vannak. Figyeld meg a következő tapasztalatot.

¹⁶ Egy keresztény házaspár meghívta magához az egyik vént vacsorára. Akkor este a testvér és a felesége elmondták, hogy mostanában nagyon megterhelik őket az életben tapasztalt nyomások. Bár mindkettőjüknek fárasztó, teljes idejű munkájuk volt, nem állt módjukban más munka után nézni. Nem tudták, meddig bírják még így.

¹⁷ Tanácsot kértek a véntől, ő pedig így felelt: „Egyszerűsítsetek!” De hogyan? A férj és a feleség sokszor naponta három órát is utazással  töltött, munkába menet és onnan hazajövet. A vén, aki jól ismerte a házaspárt, azt javasolta, hogy fontolják meg, közelebb költözhetnének-e a munkahelyükhöz. Így sokkal kevesebb időt venne igénybe naponta a munkahelyre való eljutás, majd onnan a hazautazás. A felszabaduló időt más fontos tennivalókra fordíthatnák, vagy egyszerűen pihenéssel tölthetnék. Ha az élet terhei csorbítják az örömödet, gondold végig, hogy tudnál-e egy kicsit könnyíteni a helyzeten, ha változtatásokat tennél.

18. Miért fontos alaposan átgondolni a helyzetet, mielőtt döntéseket hozunk?

¹⁸ Úgy is csökkenthetjük a ránk nehezedő nyomást, ha alaposan átgondoljuk a helyzetet, mielőtt döntéseket hozunk. Az egyik keresztény például úgy döntött, hogy házépítésbe fog. Nagyon bonyolult tervet választott, pedig előtte még soha nem építkezett. Most már látja, hogy sok szükségtelen nehézséget elkerülhetett volna, ha ’vigyázott volna a járására’, mielőtt kiválasztotta a háztervet (Példabeszédek 14:15). Egy másik keresztény beleegyezett, hogy kezeskedik, amikor az egyik hívőtársa kölcsönt vett fel. A megegyezés úgy szólt, hogy ha a kölcsönvevő nem tudja visszafizetni a kölcsönt, a kezes köteles visszafizetni azt. Először minden rendben ment, de aztán a kölcsönvevő kezdte megszegni a szavát. A kölcsönadó megijedt, és követelte, hogy a kezes fizesse vissza az egész kölcsönt. Ez nagy terhet rótt a kezesre. Mindez nemde elkerülhető lett volna, ha gondosabban felmérte volna az összes szempontot, mielőtt beleegyezett, hogy felelősséget vállal a kölcsönért? (Példabeszédek 17:18).

19. Egyebek között milyen módszerekkel csökkenthetjük a stresszt az életünkben?

¹⁹ Ha elfáradunk, ne higgyük, hogy enyhítünk a nyomásokon, és visszanyerjük az örömünket, ha kevesebb időt töltünk a személyes bibliatanulmányozással, a szántóföldi szolgálattal és az összejövetelek látogatásával. Hiszen ezek a tevékenységek létfontosságúak ahhoz, hogy megkapjuk Jehova szent szellemét, amelynek az öröm az egyik gyümölcse (Galácia 5:22). A keresztényi elfoglaltságok mindig felüdítőek, és általában nem merítik ki rendkívüli mértékben az embert (Máté 11:28–30). Sokkal valószínűbb, hogy világi tevékenységek vagy a szórakozás járul hozzá a fáradtságunkhoz, és nem a szellemi teendők. Ha megtanuljuk, hogy időben le kell feküdnünk, akkor talán könnyebb lesz összeszednünk magunkat. Egy kicsivel több pihenés csodákra képes. N. H. Knorr, aki haláláig Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagjaként szolgált, mindig elmondta a misszionáriusoknak: „Amikor elcsüggedtek, az legyen az első dolgotok, hogy pihenjetek egy kicsit. Meg fogtok lepődni, mennyivel kisebbnek tűnik szinte minden gond, miután az ember kialussza magát!”

20. a) Foglald össze, hogy egyebek között mi segíthet megőrizni az örömünket! b) Mi minden jut eszedbe, ami okot ad az örömre? (Lásd a 17. oldalon levő felsorolást.)

²⁰ A keresztényeknek az a kiváltságuk, hogy „a boldog Istent” szolgálhatják (1Timóteus 1:11). Láttuk, hogy még akkor is megőrizhetjük az örömünket, amikor súlyos gondokkal küszködünk. Legyen mindig a szemünk előtt a Királyság-reménység, változtassunk a szemléletünkön, ha kell, és éljünk egyszerű életet! Így bármilyen helyzetbe kerülünk is, megfogadjuk majd Pál apostol tanácsát: „Mindig örvendezzetek az Úrban. Még egyszer mondom: örvendezzetek!” (Filippi 4:4).

Alaposan gondold át a következő kérdéseket:

• Miért kell a keresztényeknek erősen a Királyság-reménységre összpontosítaniuk?

• Mi segíthet, hogy nehéz körülmények között is megőrizzük örömünket?

• Miért kell törekednünk rá, hogy egyszerűbbé tegyük az életünket?

• Milyen területeken egyszerűsítették le az életüket némelyek?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/képek a 17. oldalon]

További okok az örömre

Nekünk, keresztényeknek sok okunk van az örvendezésre. Figyeld meg, mik ezek:

1. Ismerjük Jehovát.

2. Megismertük Isten Szavának igazságát.

3. Elnyerhetjük bűneink bocsánatát a Jézus áldozatába vetett hitünk által.

4. Isten Királysága uralkodik; hamarosan itt az új világ!

5. Jehova szellemi paradicsommal áld meg bennünket.

6. Egészséges, keresztényi társaságban lehetünk.

7. Kiváltságunkban áll részt venni a prédikálómunkában.

8. Élünk, és van valamennyi erőnk.

Még hány okot tudnál említeni az örömre?

[Kép a 13. oldalon]

Pál és Szilász még a börtönben is megőrizte örömét

[Képek a 15. oldalon]

Isten új világának az örömteli reménye van a gondolataid középpontjában?