Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mit jelent ’megvásárolni az alkalmas időt’?

Mit jelent ’megvásárolni az alkalmas időt’?

Mit jelent ’megvásárolni az alkalmas időt’?

PÁL apostol ezt tanácsolta az első századi Efézusban élő keresztényeknek: „folyton szigorúan ügyeljetek arra, hogy ne mint balgák, hanem mint bölcsek járjatok, megvásárolva magatoknak az alkalmas időt, mivel a napok gonoszak” (Efézus 5:15, 16). Miért volt szükség erre a tanácsra? Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, ismernünk kell, milyen helyzetekkel kellett a keresztényeknek szembenézniük ebben az ősi városban.

Efézus jelentős gazdagságáról, durva erkölcstelenségéről, erőszakos bűncselekményeiről és sokféle démoni tevékenységről volt ismert. Ezenkívül az ottani keresztényeknek küzdeniük kellett az idővel kapcsolatos filozófiai nézetekkel. Az efézusi nem keresztény görögök nem hittek abban, hogy az idő egyetlen irányba halad. A görög filozófiából merítve úgy vélték, hogy az élet végtelen körforgásokban ismétlődik. Egy személy, aki eltékozolta az idejét az élet egyik körforgásában, egy másikban visszakaphatja. Az effajta gondolkodás arra indíthatta az efézusi keresztényeket, hogy nemtörődöm szemléletmódot alakítsanak ki magukban Jehova időrendjéről, például arról, hogy mikor hozza el az ítéletét. Így hát helyénvaló volt Pál tanácsa, hogy ’vásárolják meg az alkalmas időt’.

Pál nem csupán az idő általános jelentésére utalt. Az általa használt görög szó egy kijelölt időre utal, egy megfelelő időre, melyben megvalósul valamilyen konkrét szándék. Pál azt tanácsolta az első századi keresztényeknek, hogy bölcsen használják fel az alkalmas időszakot, vagyis a jóindulat idejét, melynek jelenleg örvendnek, mielőtt eljön ennek az időnek a vége, és Isten megvonja tőlük az irgalmát, valamint a felajánlott megmentést (Róma 13:11–13; 1Tesszalonika 5:6–11).

Mi is egy ugyanilyen alkalmas időszakban élünk. A keresztények akkor cselekednek bölcsen, ha nem fecsérlik el a jóindulatnak ezt a soha meg nem ismétlődő idejét azzal, hogy a világ által felkínált mulandó élvezeteket hajszolják, hanem arra fordítják az idejüket, hogy „az Isten iránti odaadás tetteit” cselekedjék, s így megerősítsék a kapcsolatukat a Teremtővel, Jehova Istennel (2Péter 3:11; Zsoltárok 73:28; Filippi 1:10).