Segítsük át az özvegyeket a nehézségeiken

AZ ÖZVEGYEKRŐL szóló egyik legismertebb történet a Ruthról és anyósáról, Naómiról feljegyzett bibliai beszámoló. Mindkét nő özvegy volt. Naómi azonban nem csupán a férjét veszítette el, hanem két fiát is, akik közül az egyik Ruth férje volt. Mivel földművelő társadalomban éltek, amely nagymértékben a férfiakra épült, helyzetük igen tragikus volt (Ruth 1:1–5, 20, 21).

Naóminak azonban volt egy csodálatos barátnője és vigasztalója menye, Ruth személyében, aki nem akarta magára hagyni őt. Idővel Ruth ’többet ért Naóminak hét fiúnál’, nem csupán azért, mert mélységesen szerette Naómit, hanem mert szerette Istent is (Ruth 4:15). Amikor Naómi azt javasolta Ruthnak, hogy térjen vissza moabita családjához és barátaihoz, Ruth a lojalitás valaha lejegyzett egyik legszívhezszólóbb megnyilvánulásával válaszolt: „a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit,  hogy csak a halál választ el engem tőled” (Ruth 1:16, 17).

Ruth magatartása nem kerülte el Jehova Isten figyelmét. Megáldotta Naómi és Ruth kicsiny családját, és Ruth végül hozzáment az izraelita Boázhoz. Naómi úgy gondoskodott a gyermekükről, aki Jézus Krisztus egyik ősapja lett, mintha csak a sajátja lenne. Ez a történet rámutat, hogy Jehova mennyire nagy becsben tartja azokat az özvegyeket, akik közelednek hozzá, és bíznak benne. A Biblia azt is elmondja nekünk, hogy értékeli azokat, akik szerető módon segítenek az özvegyeknek a nehézségeik idején. Hogyan segíthetünk hát napjainkban a közöttünk lévő özvegyeknek? (Ruth 4:13, 16–22; Zsoltárok 68:6).

Határozott, de nem tolakodó

Amikor felajánljuk a segítségünket egy özvegynek, a legjobb, ha egyértelműek és határozottak vagyunk, de nem tolakodóak. Kerüld az olyan semmitmondó megjegyzéseket, mint „tudasd velem, ha valamire szükséged van”. Ez egyenlő lenne azzal, mintha azt mondanánk egy didergő, éhes személynek, hogy ’melegedjen, és lakjon jól’, majd a kisujjunkat se mozdítanánk érte (Jakab 2:16). Sokan nem kérnek segítséget, amikor szükségük van valamire, inkább némán szenvednek. Hogy segíteni tudjunk az ilyen személyeknek, tisztánlátásra van szükségünk, felismerve a szükségleteiket. Másrészt, ha valaki túlságosan kezdeményező, s lényegében átveszi az özvegy élete feletti irányítást, sértettséget vagy nézeteltéréseket idézhet elő. Ezért a Biblia felhívja a figyelmet rá, hogy legyünk kiegyensúlyozottak a másokkal való bánásmódunkban. Bár arra buzdít minket, hogy mutassunk önzetlen érdeklődést az emberek iránt, mégis arra emlékeztet, hogy ne ártsuk bele magunkat mások dolgába (Filippi 2:4; 1Péter 4:15).

Ruth ilyen kiegyensúlyozott magatartást tanúsított Naómi iránt. Miközben lojálisan ragaszkodott az anyósához, nem gyakorolt nyomást rá, illetve nem is uralkodott fölötte. Jóllehet Ruth ésszerű mértékben kezdeményezett, például élelmet szerzett Naóminak meg magának, mégis követte Naómi utasításait (Ruth 2:2, 22, 23; 3:1–6).

Egyénenként persze nagyon eltérő lehet, hogy kinek mire van szüksége. A korábban említett Sandra ezt mondja: „Megvolt minden, amire szükségem volt ebben a gyötrelmes időszakban — nagyon kedves és szerető barátok vettek körül.” A korábban említett Elaine viszont egyedüllétre vágyott. Tehát a segítségnyújtás azt jelenti, hogy tisztán látók vagyunk, és megtaláljuk az egyensúlyt abban, hogy miként tarthatjuk tiszteletben mások magánéletét, miközben elérhetőek vagyunk, amikor szükséges.

A család segítsége

Azok esetében, akiknek van családjuk, ez a szerető család sokat tehet azért, hogy megnyugtassa az özvegyet afelől, hogy képes lesz megbirkózni a megpróbáltatásokkal. Habár egyes családtagok talán több segítséget tudnak nyújtani, mint mások, mindenki segíthet. „Ha pedig valamely özvegynek vannak gyermekei vagy unokái, ezek először is azt tanulják meg, hogy a saját háznépükben gyakoroljanak Isten iránti odaadást, és hogy mindig adják meg szüleiknek és nagyszüleiknek az őket megillető viszonzást, mert ez elfogadható az Isten szemében” (1Timóteus 5:4).

Sokszor lehet, hogy nincs szükség anyagi támogatásra vagy „viszonzásra”. Néhány özvegynek elég pénze van arra, hogy kielégítse a saját szükségleteit, mások pedig állami támogatásra jogosultak, mely bizonyos országokban igénybe vehető. De azokon az özvegyeken, akik  szükséget szenvednek, a családtagoknak kell segíteniük. Ha egy özvegynek nincsenek közeli rokonai, akik támogathatnák, vagy ezek a rokonok nem tudnak segíteni, a Szentírás arra buzdítja a hívőtársakat, hogy siessenek a segítségére: „Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban” (Jakab 1:27).

Azok, akik engedelmeskednek ezeknek a bibliai alapelveknek, valóban ’tisztelik az özvegyeket’ (1Timóteus 5:3). Tisztelni valakit voltaképp annyit jelent, hogy kimutatjuk az iránta érzett megbecsülésünket. Azok, akiket tisztelnek, úgy érzik, hogy értékelik, nagyra becsülik őket, és méltósággal bánnak velük. Nem érzik, hogy mások csupán kötelességtudatból segítenek nekik. Ruth, bár maga is özvegy volt egy darabig, igazán tisztelte Naómit, s ezt úgy mutatta ki, hogy készségesen és szerető módon gondoskodott Naómi fizikai és érzelmi szükségleteinek a kielégítéséről. Ruth a viselkedésével hamar jó hírnevet szerzett magának, ezért a jövőbeli férje ezt mondta neki: „tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy” (Ruth 3:11). Ugyanakkor Naómi Isten iránti szeretete, és az, hogy nem várt el túl sokat másoktól, valamint Ruth erőfeszítései iránt mutatott mélységes értékelése kétségtelenül élvezetessé tette Ruthnak, hogy segítsen neki. Milyen nagyszerű példa Naómi a napjainkban élő özvegyeknek!

Közeledj Istenhez

A családtagok és barátok persze nem tudják kitölteni azt az űrt, melyet az elhunyt társ hagyott maga után. Ezért fontos, hogy a megözvegyült személyek különösen közel húzódjanak „a gyöngéd irgalmasságok Atyjához és minden vigasztalás Istenéhez, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintus 1:3, 4). Vegyük fontolóra Anna, egy istenfélő özvegyasszony példáját, aki 84 éves volt, amikor Jézus megszületett.

Amikor Anna férje meghalt csupán hétévi házasság után, Anna Jehovához fordult vigaszért. „Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtölésekkel meg könyörgésekkel” (Lukács 2:36, 37). Vajon Jehova reagált Anna odaadására, melyet iránta tanúsított? Igen. Páratlan módon mutatta ki a szeretetét iránta: megengedte neki, hogy lássa a kisbabát, aki felnőtté válva a világ Megmentője lesz. Mennyire felvillanyozta és megvigasztalta ez Annát! Biztosan tapasztalta, mennyire igazak a Zsoltárok 37:4 szavai: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.”

Isten a keresztény hittársakat felhasználva segít

Elaine kijelenti: „David halála után sokáig fizikai fájdalmaim voltak, úgy éreztem, mintha kést forgatnának a mellkasomban. Emésztési zavarra gyanakodtam. Egy nap már annyira rosszul éreztem magam, hogy úgy gondoltam, el kell mennem az orvoshoz. Egy jó ítélőképességű szellemi testvérnő, aki barátnőm is egyben, azt mondta, hogy a bánatom hozzájárulhat a rosszullétekhez, és arra buzdított, hogy kérjem Jehova segítségét és vigasztalását. Azon nyomban megfogadtam a tanácsát, és szívből jövő imát mondtam magamban, kérve Jehovát, hogy adjon erőt a bánatomban. És meg is tette!” Elaine kezdte jobban érezni magát, és hamarosan még a fizikai fájdalma is elmúlt.

A gyülekezeti vének különös gondot fordíthatnak arra, hogy kedvesen összebarátkozzanak a bánkódó özvegyekkel. Azáltal, hogy a vének tapintatosan és tisztán látó módon rendszeres szellemi támogatást és vigaszt nyújtanak az özvegyeknek, segíthetnek nekik, hogy nehézségeik ellenére közel maradjanak Jehovához. Amikor szükséges, a vének intézkedhetnek az özvegy anyagi támogatásáról is. Az ilyen együtt érző, tisztán látó vének csakugyan olyanok, mint „a rejtek szél ellen” (Ézsaiás 32:2; Cselekedetek 6:1–3).

Tartós vigasz a föld új Királyától

Az a valaki, akinek annyira örült az idős Anna úgy kétezer évvel ezelőtt, most már Isten égi Királyságának a messiási Királya. Ez a kormányzat hamarosan eltörli mindazt, ami szomorúságot okoz, még a halált is. Ezzel kapcsolatban a  Jelenések 21:3, 4 ezt mondja: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van . . . És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.” Észrevetted, hogy ez a rész az „emberekre” utal? Igen, az emberek meg lesznek szabadítva a haláltól, és mindattól a kesergéstől és kiáltástól, mely a halál következménye.

De vannak még további jó hírek is! A Biblia azt is megígéri, hogy feltámadnak a halottak. „Eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő [Jézus] hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Lázárhoz hasonlóan, akit Jézus feltámasztott a halálból, emberként fognak kijönni, nem pedig szellemi teremtményként (János 11:43, 44). Akik azután ’jó dolgokat tesznek’, emberi tökéletességre jutnak, és személyesen tapasztalják majd Jehova atyai törődését, mivel ő ’megnyitja a kezét, és megelégít minden élőt ingyen’ (Zsoltárok 145:16).

Azok, akik elvesztették egy szeretett hozzátartozójukat, és hisznek ebben a biztos reményben, rendkívüli vigaszra lelnek (1Tesszalonika 4:13). Ha tehát özvegy vagy, ’szüntelenül imádkozz’ vigaszért, és azért a segítségért, melyre naponként szükséged van különféle terheid hordozásához (1Tesszalonika 5:17; 1Péter 5:7). Ezenkívül nap mint nap fordíts időt Isten Szavának az olvasására, hogy Isten gondolatai megvigasztalhassanak. Ha mindezt megteszed, személyesen fogod tapasztalni, hogyan tud neked Jehova igazán segíteni abban, hogy az özvegységgel járó nehézségek és megpróbáltatások ellenére békére lelj.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

A segítségnyújtás azt jelenti, hogy megtaláljuk az egyensúlyt abban, hogy miként tarthatjuk tiszteletben mások magánéletét, miközben elérhetőek vagyunk, amikor szükséges

[Kép a 7. oldalon]

Az idős özvegyet, Annát megáldotta Isten