Teljességben és szilárd meggyőződéssel álljatok

„Íme, a nagy sokaság!”

JEHOVA szolgáinak évtizedeken át fejtörést okozott, hogy mi is lehet ez. Régóta próbáltak Írás szerinti magyarázatot találni. Ez a téma sok-sok eszmecseréhez vezetett. De végül megtalálták a Biblián alapuló választ, amely teljesen felvillanyozta az 1935-ös washingtoni kongresszus résztvevőit.

A vizsgálódás alapja egy gyakran feltett kérdés volt: Hogyan lehet azonosítani a Jelenések 7:9-ben szereplő „nagy sokaságot”? Vajon a hívőknek ez a csoportja az égben fog élni?

Egy sokáig megválaszolatlan kérdés

János apostol ideje óta napjainkig nagy fejtörést okozott a keresztényeknek, hogy kiket foglal magában a „nagy sokaság”. A Bibliakutatók másodlagos égi osztálynak tekintették a nagy sokaságot, egy olyan csoportnak, melynek van ismerete a bibliai igazságról, de nemigen terjeszti azt.

Voltak azonban a felkent keresztényeknek olyan társaik is, akik nagyon buzgók lettek a prédikálómunkában. Ők nem éreztek vágyat arra, hogy az égbe menjenek. Reménységük inkább azzal a nyilvános előadással volt összhangban, melyet Jehova szolgái 1918 és 1922 között tartottak meg „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!” címmel. Ezek a személyek abban az áldásban fognak részesülni, hogy a földön kapnak örök életet.

Az Őr Torony 1923. október 15-i száma Jézus juhokkal és kecskékkel kapcsolatos példázatát boncolgatva ezt írta: „A juhok a nemzetek összes népeit ábrázolják, amelyek nem részesültek szellemi nemzésben, de az igazságosságra hajlanak, és elméjükben elismerik Jézus Krisztust mint Urat, és az ő uralma alatt egy jobb időt várnak, és abban reménykednek” (Máté 25:31–46).

Még nagyobb fény

1931-ben a Vindication (Igazolás) című könyv első kötete magyarázatot közölt Ezékiel könyve 9. fejezetéről, és ebben a homlokukon megjelölt személyeket, akik túlélik a világ végét, a Jézus példázatában szereplő juhokkal azonosította. A Vindication című könyv harmadik kötete, amely 1932-ben jelent meg, beszélt a nem izraelita férfi, Jonadáb helyes szívállapotáról, aki felszállt Izrael felkent királyának, Jéhunak a harci szekerére, és elment vele, hogy lássa, milyen buzgalommal irtja ki a hamis imádókat (2Királyok 10:15–28). A könyv ezt írta: „Jonadáb az embereknek azt a mai földi osztályát ábrázolja vagy árnyékolja elő, [mely] nem ért egyet Sátán szervezetével, az igazságosság mellett foglal állást, és amelynek tagjait az Úr megóvja Armageddon idején, hogy átvezesse őket azon a nyomorúságos időn, és örök életet adjon nekik a földön. Ezek alkotják a »juhok« osztályát.”

Az Őrtorony 1934-ben megmagyarázta, hogy a földi reménységgel élő keresztényeknek is át kell adniuk magukat Jehovának, és meg kell keresztelkedniük. Tehát egyre fényesebben kezdett ragyogni a világosság ezzel a földi osztállyal kapcsolatban (Példabeszédek 4:18).

A megértés teljes fényében ragyog

A Jelenések 7:9–17 versének a megértése hamarosan teljes fényében kezdett kiáradni (Zsoltárok 97:11). Az Őrtorony folyóirat hangot adott annak a reménynek, hogy egy kongresszus, amelyet 1935. május 30. és június 3. között kívántak megtartani az Egyesült Államokban, Washingtonban, „igazi felüdülést és hasznot” jelent majd a Jonadáb által szemléltetett egyéneknek. És valóban annak is bizonyult!

Egy szívderítő előadásban, amelynek „A nagy sokaság” volt a címe, J. F. Rutherford  20 000 főnyi kongresszusi hallgatóság előtt bibliai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az újkori „más juhok” a Jelenések 7:9-ben említett „nagy sokasággal” azonosak (János 10:16). Előadása csúcspontján a szónok ezekkel a szavakkal fordult a hallgatósághoz: „Kérjük, szíveskedjenek felállni mindazok, akik azt remélik, hogy örökké élnek majd a földön!” Amint a hallgatóság nagy része felállt, Rutherford kijelentette: „Íme, a nagy sokaság!” Először nagy csend lett, majd fergeteges taps tört ki. A következő napon Jehovának 840 új Tanúja keresztelkedett meg. Túlnyomó részük a nagy sokasághoz tartozónak vallotta magát.

A nagy sokaság figyelemre méltó jelenléte

1935-öt megelőzően egyre többen voltak olyanok, akik kedvezően reagáltak a bibliai üzenetre, és buzgók voltak a jó hír prédikálásában, de a paradicsomi földön való örök élet iránt érdeklődtek. Nem vágytak rá, hogy az égbe kerüljenek, mivel Isten nem adta meg nekik az égi élet reménységét. Az, hogy a más juhokból álló nagy sokasághoz tartozónak vallották magukat, azt jelezte, hogy a 144 000 felkent keresztény elhívása 1935-re gyakorlatilag véget ért (Jelenések 7:4).

Amikor kitört a második világháború, Sátán, az Ördög elkeseredett erőfeszítéseket tett arra, hogy leállítsa a nagy sokaság begyűjtésének a munkáját. Számos országban korlátozták a Királyság-prédikáló munkát. Azokban a sötét napokban, röviddel 1942 januárjában bekövetkezett halála előtt J. F. Rutherford megjegyezte: „Úgy tűnik, hogy a »nagy sokaság« végeredményben nem is lesz olyan nagy.”

De az Istentől jövő áldásnak köszönhetően máshogy alakultak a dolgok. ’Teljességben és szilárd meggyőződéssel állva’ a felkentek és a társaik, a más juhok eleget tesznek a tanítványképzésre kapott megbízatásuknak (Kolosszé 4:12; Máté 24:14; 28:19, 20). 1946-ban Jehova Tanúinak a száma a világon összesen 176 456 volt, és túlnyomó többségük a nagy sokasághoz tartozott. 2000-ben több mint 6 000 000 Tanú szolgálta hűséggel Jehovát 235 országban — ez már valóban nagy sokaság! És ez a szám állandóan növekszik.