Isten már nem sokáig engedi meg a szenvedést

BÁRHOVÁ nézünk is, mindenütt csak szenvedést látunk. Néhányan a maguk hibájából szenvednek. Elkapnak valamilyen szexuális úton terjedő betegséget, vagy tapasztalják a kábítószerrel, illetve alkohollal való visszaélés, valamint a dohányzás hatásait. Vagy az is lehet, hogy a helytelen táplálkozási szokások miatt betegszenek meg. Sok szenvedés azonban olyan körülményeknek vagy eseményeknek tudható be, melyeket egy átlagember nem tud befolyásolni — ilyen lehet a háború, az etnikai erőszak, a bűnözés, a szegénység, az éhínség és a betegség. Ezenkívül van még valami, ami szenvedést okoz, de az emberek alapvetően nem tudják befolyásolni: ez pedig az öregedés és a halál.

A Biblia biztosít minket arról, hogy „az Isten szeretet” (1János 4:8). De akkor egy szeretetteljes Isten miért engedte meg ezt a sok szenvedést ilyen sok évszázadon át? Mikor orvosolja már a helyzetet? Az ilyen kérdések megválaszolásához meg kell vizsgálnunk, hogy mi Isten szándéka az emberekkel. Ez segít majd megértenünk, hogy miért engedi meg Isten a szenvedést, és hogy mit fog tenni ellene.

 A szabad akarat ajándéka

Amikor Isten megteremtette az első embert, nem csupán egy testet hozott létre, amelyhez agy is tartozott. És Isten nem is pusztán értelem nélküli robotoknak teremtette Ádámot és Évát. Beléjük plántálta azt a képességet, hogy fel tudják használni szabad akaratukat. És ez csodálatos ajándék volt, hiszen „látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó” (1Mózes 1:31). Ez így igaz, mivel „cselekedete tökéletes” (5Mózes 32:4). Mindannyian nagyra értékeljük a szabad akarat ajándékát, mert nem szeretjük, ha minden gondolatunkat és minden tettünket valaki más irányítja, úgy, hogy még beleszólásunk sincs semmibe.

De vajon a szabad akarat csodálatos ajándékát korlátlanul lehetett használni? A korai keresztényeknek adott utasításaiban Isten Szava ezt írja válaszként: „Legyetek olyanok, mint akik szabadok, ámde szabadságotokat ne úgy birtokoljátok, mint a rosszaság takaróját, hanem mint Istennek rabszolgái” (1Péter 2:16). Ahhoz, hogy a szabad akarat mindenkinek a javát szolgálja, határt kellett szabni neki. Így aztán a szabad akaratot törvényeknek kellett szabályozniuk, különben zűrzavarhoz vezetett volna.

Kinek a törvényei?

Kinek a törvényei határozták meg, hogy hol van a szabadság megfelelő határa? Az erre a kérdésre adandó válasz kapcsolatban van azzal, hogy mi az alapvető oka annak, amiért Isten megengedi a szenvedést. Mivel Isten teremtette az embert, ezért ő tudja a legjobban, hogy milyen törvényeknek kell engedelmeskednie az embernek a saját jóléte és mások jóléte érdekében. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell” (Ézsaiás 48:17).

Világos, hogy itt alapvető dologról van szó: az emberek nem úgy lettek megteremtve, hogy Istentől függetlenül éljenek. Úgy alkotta meg őket Isten, hogy akkor legyenek sikeresek és boldogok, ha engedelmeskednek igazságos törvényeinek. Isten prófétája, Jeremiás ezt mondta ezzel kapcsolatban: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23).

Isten alávetette az embereket az ő fizikai törvényeinek, például a gravitáció törvényének. Ehhez hasonlóan erkölcsi törvényeknek is alávetette őket, amelyek úgy vannak megalkotva, hogy betartásuk eredményeképpen békés társadalom jöjjön létre. Ezért Isten Szava joggal buzdít minket a következőkre: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Példabeszédek 3:5).

Tehát Isten uralkodása nélkül az emberi család sohasem lehet sikeres élete irányításában. Ha az emberek megpróbálnak függetlenné válni Istentől, akkor ez olyan társadalmi, gazdasági, politikai és vallási rendszerek létrehozatalához vezet, amelyek egymásnak ellentmondanak, és amelyeknek  következtében ’uralkodik az ember az emberen a maga kárára’ (Prédikátor 8:9).

Mi volt a hiba?

Isten tökéletes kezdetet biztosított ősszüleinknek, Ádámnak és Évának. Tökéletes volt a testük és az elméjük, az otthonuk pedig egy paradicsomi kert volt. Ha alávetették volna magukat Isten uralkodásának, akkor ilyen tökéletesek és boldogok maradtak volna. Idővel egy tökéletes és boldog emberi család szüleiként élhettek volna a földön, paradicsomi körülmények között. Ez volt Isten szándéka az emberiséggel (1Mózes 1:27–29; 2:15).

Ősszüleink azonban visszaéltek szabad akaratukkal. Tévesen úgy gondolták, hogy sikeresek lehetnek Istentől függetlenül. Saját szabad akaratukkal élve kivonták magukat Isten törvényei alól (1Mózes 3. fejezet). Mivel elvetették Isten uralkodását, ezért Isten többé nem volt köteles fenntartani tökéletes állapotukat. ’Ők cselekedtek romlottan, nem maradtak Isten gyermekei, így aztán a hiányosság is az övék’ (5Mózes 32:5, NW).

Ádám és Éva attól kezdve, hogy engedetlenné vált Istennel szemben, kezdett hanyatlani testileg és értelmileg. Jehovánál van az élet forrása (Zsoltárok 36:10). Ezért azzal, hogy az első emberpár elszakította magát Jehovától, tökéletlenné vált, és végül meghalt (1Mózes 3:19). Az öröklődés törvényeivel összhangban leszármazottaik csakis azt örökölhették, ami a szüleik génjeiben volt. Nos, mi volt ez? Nem más, mint a tökéletlenség és a halál. Pál apostol ezért ezt írta: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12).

A fő kérdés: a szuverenitás

Amikor Ádám és Éva fellázadt Isten ellen, kétségbe vonta Isten szuverenitását, vagyis az uralkodáshoz való jogát. Jehova elpusztíthatta volna őket, és egy másik párral újra kezdhetett volna mindent, de ezzel nem lett volna lerendezve az a kérdés, hogy kinek az uralkodása jogos és a legjobb az emberek számára. Azzal, hogy Isten időt engedett az embereknek, hogy saját elképzeléseik szerint hozzák létre társadalmaikat, megadta nekik a lehetőséget, hogy minden kétséget kizáróan megmutassák, sikeres lehet-e valaha az Istentől független uralom.

Mit árul el az emberiség több ezer éves történelme? Ezen évszázadok folyamán az emberek sokféle társadalmi, gazdasági, politikai és vallási rendszert kipróbáltak már. A gonoszságnak és a szenvedésnek azonban nem lett vége. Sőt, ’a gonosz emberek egyre messzebbre mentek a rosszaságban’, különösen a mi időnkben (2Timóteus 3:13).

A XX. században a tudomány és az ipar csúcsteljesítményt tudhatott a magáénak. Ezzel együtt azonban ebben az évszázadban volt a legszörnyűbb a szenvedés az emberi történelemben. És függetlenül attól, hogy milyen sikereket érnek el az orvostudomány terén, Isten törvénye még mindig igaz: az Istentől, vagyis az élet forrásától függetlenné vált emberek megbetegszenek, megöregszenek és meghalnak. Most már a napnál is világosabb, hogy az ember képtelen ’irányozni a lépését’!

Isten szuverenitása nyilvánvalóvá válik

Az emberek arra irányuló meddő próbálkozásai, hogy Istentől függetlenül éljenek, most már egyszer s mindenkorra bebizonyították, hogy az Istentől független emberi uralom sohasem lehet sikeres. Csakis Isten uralkodása vezethet boldogsághoz, egységhez, egészséghez és élethez. Továbbá Jehova Isten csalhatatlan Szava, a Szent Biblia rámutat, hogy az Istentől független emberi uralom ’utolsó napjaiban’ élünk (2Timóteus 3:1–5). Jehova most már nem sokáig engedi meg ezt az emberi uralmat, valamint a gonoszságot és a szenvedést.

Isten hamarosan közbelép, kézbe véve az emberi ügyeket. A Szentírás ezt írja erről: „azoknak a királyoknak [a most létező emberi uralmaknak] a napjaiban az egek Istene felállít egy királyságot [az égben], mely soha nem fog elpusztulni. És ez a királyság nem száll más népre  [soha többé nem fognak emberek uralkodni a földön]. Szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat [a jelenlegi uralmakat], maga pedig megáll időtlen időkig” (Dániel 2:44, NW).

A Biblia témája az, hogy Jehova Isten ez által az égi Királyság által igazolja szuverenitását. Jézus elsősorban ezt tanította az embereknek. Ki is jelentette: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14).

Amikor az emberi uralmakat felváltja Isten uralma, akkor ki marad életben, és ki nem? A Példabeszédek 2:21, 22 erről biztosít minket: „az igazak [akik kiállnak Isten uralma mellett] lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig [akik nem állnak ki Isten uralma mellett] a földről kivágattatnak.” Az Istentől ihletett zsoltáríró így énekelt: „Egy kevés idő még és nincs gonosz . . . A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:10, 11, 29).

Csodálatos új világ

Királyságának uralma alatt Isten azokat, akik túlélik a dolgok ezen jelenlegi rendszerének a végét, bevezeti egy gonoszságtól és szenvedéstől megtisztított földre. Az emberiség oktatásban részesül majd Istentől, és idővel „teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ézsaiás 11:9). Ennek az építő, jótékony hatású tanításnak az eredményeként egy igazán békés és harmonikus emberi társadalom jön majd létre. Nem lesz többé háború, gyilkosság, agresszivitás, nemi erőszak, lopás és semmi más bűncselekmény.

Az Isten új világában élő engedelmes emberiségre csodálatos fizikai áldások áradnak majd. El lesz távolítva az isteni uralommal szembeni lázadás minden rossz következménye. A tökéletlenség, a betegség, az idős kor és a halál mind a múlté lesz. A Biblia erről biztosít minket: „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” Továbbá a Szentírás még ezt ígéri: „Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve” (Ézsaiás 33:24; 35:5, 6). Milyen izgalmas lesz akkor, amikor nap mint nap, egy örökkévalóságon át virulóan egészségesek leszünk!

Isten szeretetteljes irányítása alatt ennek az új világnak a lakosai arra fogják használni energiájukat és képességeiket, hogy az egész földre kiterjesszék a Paradicsomot. Örökre eltűnik a szegénység, az éhezés és a hajléktalanság, hiszen Ézsaiás próféciája kijelenti: „Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt” (Ézsaiás 65:21, 22). Bizony, „kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket” (Mikeás 4:4).

Az Istentől és az engedelmes emberektől jövő szeretetteljes gondozást viszonozni fogja a föld. A Szentírás így beszél erről biztatóan: „Örvend a puszta és a kietlen  hely, örül a pusztaság és virul mint őszike . . . a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ézsaiás 35:1, 6). ’A föld legmagasabb hegyein is a búzának bősége terem, felülhaladják a hegyeket’ (Zsoltárok 71:16, Szepessy-fordítás [72:16]).

És mi lesz azokkal a milliárdokkal, akik már elhunytak? Akik Isten emlékezetében vannak, azokat Isten visszahozza az életbe, mivel „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Igen, a halottak újra élni fognak. Tanítani fogják őket az Isten uralmára vonatkozó csodálatos igazságokra, és lehetőséget kapnak arra, hogy örökké éljenek a Paradicsomban (János 5:28, 29).

Ezen lépések által Jehova Isten teljesen visszafordítja a szenvedés, betegség és halál borzalmas állapotát, amely évezredeken át markában tartotta az emberiséget. Nem lesz többé betegség! Nem lesz többé fogyatékosság! A halál is megszűnik! Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:3, 4).

Így vet hát véget Isten a szenvedésnek. Elpusztítja ezt a korrupt világot, és a dolgoknak egy teljesen új rendszerét vezeti be, amelyben „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13). Micsoda jó hír! Ó, milyen nagy szükségünk van erre az új világra! És már csak rövid ideig kell rá várni. A bibliai próféciák teljesedéséből tudjuk, hogy ez az új világ karnyújtásnyira van, és Isten már nem sokáig engedi meg a szenvedést (Máté 24:3–14).

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

Az emberi uralom kudarca

Az emberi uralommal kapcsolatban Helmut Schmidt, volt német kancellár kijelentette: „Mi, emberek . . . mindig is csak részben kormányoztuk a világot, és akkor is jobbára rosszul . . . Sosem kormányoztuk teljes békében.” A Human Development Report 1999 című kiadvány megjegyezte: „Mindegyik ország arról számol be, hogy a társadalmi békétlenség, a növekvő bűnözés és a növekvő családi erőszak rongálja a társadalom alappilléreit . . . Egyre több olyan veszély leselkedik ránk, mely világméretekben érinti az embereket, és az, hogy ezekre megoldást találjanak, meghaladja az országok képességeit, valamint nemzetközi szinten nem talál kellő fogadtatásra.”

[Képek a 8. oldalon]

„Gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:11)

[Kép forrásának jelzése az 5. oldalon]

Felülről a harmadik kép: anya a gyermekével: FAO photo/B. Imevbore; lent: robbanás: U.S. National Archives photo