Erősítsük meg a bizalmunkat Jehovában!

Gyilkos terv van készülőben. Az ország minden magas rangú tisztviselője jelen van a tanácskozáson, és kidolgoznak egy új törvénytervezetet. Halálos ítélettel akarják sújtani azokat, akik olyan imádatban vesznek részt, melyet az állam nem helyesel.

ISMERŐSEN hangzik? A történelem során számtalan olyan ember élt, aki a törvény színe alatt bajt okozott. A fent említett eset a Perzsa Birodalomban történt Dániel próféta napjaiban. A törvény, melyet Dárius király léptetett életbe, előírta: „ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentől vagy embertől [a királyon kívül], vettessék az oroszlánok vermébe” (Dániel 6:7–9).

Mit tett Dániel, amikor ez a halálos veszély fenyegette? Vajon továbbra is Istenében, Jehovában bízott, vagy megalkudott, és azt tette, amit a király parancsolt? A feljegyzés elmondja nekünk: „Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala” (Dániel 6:10). A beszámoló többi része jól ismert. Dánielt a hite miatt bevetették az oroszlánok barlangjába, de Jehova ’betömte az oroszlánok száját’, és megmentette lojális szolgáját (Héberek 11:33; Dániel 6:16–22).

 Az önvizsgálat ideje

Ma Jehova szolgái ellenséges világban élnek, és sok veszély leselkedik a fizikai és szellemi jólétükre. Bizonyos országokban például a fajgyűlölet kegyetlen fellángolása sok Tanú meggyilkolásához vezetett. Máshol Jehova szolgái élelmiszerhiányokkal, gazdasági nehézségekkel, természeti csapásokkal, súlyos betegségekkel és más életveszélyes helyzetekkel néznek szembe. Ezenkívül üldözést, munkahelyi nyomást és a helytelenség elkövetésére csábító különféle kísértéseket kell elviselniük, és ezek mind-mind veszélyeztethetik a szellemiségüket. A nagy Ellenfél, Sátán bizony elhatározta, hogy elpusztítja Jehova szolgáit, bármilyen eszközökhöz kell is folyamodnia (1Péter 5:8).

Mit tehetünk, ha ilyen helyzetekkel találjuk szembe magunkat? Noha természetes, hogy félünk, amikor veszélyben van az életünk, elménkben tarthatjuk Pál apostol vigasztaló szavait: „[Jehova] megmondta: »Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen.« Úgyhogy igen bátrak lehetünk, és elmondhatjuk: »Jehova az én segítőm; nem fogok félni. Mit tehet nekem ember?«” (Héberek 13:5, 6). Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova ma ugyanígy érez a szolgái iránt. Más dolog azonban ismerni Jehova ígéretét, és egészen más biztosnak lenni abban, hogy cselekedni fog az érdekünkben. Ezért életbe vágóan fontos, hogy megvizsgáljuk, min alapszik a Jehovába vetett bizalmunk, és megtegyünk mindent, amit tudunk, hogy megerősítsük és fenntartsuk ezt a bizalmat. Ha ezt tesszük, ’az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szívünket és gondolkodási képességünket Krisztus Jézus által’ (Filippi 4:7). Amikor a próbák jönnek, képesek leszünk tisztán gondolkodni, és bölcsen megbirkózni velük.

A Jehovába vetett bizalom alapja

Bizonyára sok okunk van rá, hogy bízzunk a Teremtőnkben, Jehovában. Ezek között az első az, hogy Jehova szerető Isten, aki őszintén törődik a szolgáival. Számtalan példát jegyeztek fel a Bibliában, melyek Jehovának a szolgái iránt mutatott szerető törődését mutatják be. Mózes ezt írta arról, hogyan bánt Jehova a választott népével, Izraellel: „Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét” (5Mózes 32:10). Jehova a mi időnkben is nagyszerűen gondoskodik szolgáiról mint csoportról, és mint egyénekről is. Amikor például néhány Tanúnak rendkívül kevés volt az élelme a boszniai polgárháború idején, Jehova gondoskodott róla, hogy horvátországi és ausztriai testvérek bátor erőfeszítései árán megkapják azt, amire égetően szükségük van. Ezek a testvérek kockára téve az életüket átutaztak egy felettébb veszélyes területen, hogy segélyszállítmányt vigyenek az ott élő testvéreiknek. *

Mivel Jehova Isten a Mindenható, nem kétséges, hogy minden körülmények között meg tudja védeni a szolgáit (Ézsaiás 33:22; Jelenések 4:8). De még ha megenged is olyan helyzeteket, amikor néhány szolgájának mindhalálig hűnek kell bizonyulnia, támogatja ezeket a személyeket, és segít nekik megőrizni a feddhetetlenségüket, képessé téve őket arra, hogy mindvégig állhatatosak, valamint boldogok és nyugodtak maradjanak. Így hát ugyanaz a meggyőződésünk lehet, mint a zsoltárírónak: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe” (Zsoltárok 46:2, 3).

A Biblia azt is feltárja, hogy Jehova az igazság Istene. Ez azt jelenti, hogy mindig hű az ígéreteihez. A Biblia igazából olyan Istennek írja le őt, „aki nem hazudhat” (Titusz 1:2). Mivel Jehova újra meg újra bemutatta, hogy kész megvédelmezni és megmenteni a szolgáit, nemcsak abban lehetünk teljesen biztosak, hogy képes teljesíteni az ígéreteit, hanem abban is, hogy készségesen meg is teszi ezt (Jób 42:2).

 Ahogyan megerősíthetjük a bizalmunkat

Bár minden okunk megvan rá, hogy Jehovába vessük a bizalmunkat, ne gondoljuk azt, hogy ez mindig magától értetődő lesz. Ennek az az oka, hogy a világ általánosságban véve nemigen bízik Istenben, és ez a szemlélet könnyen meggyengítheti a Jehovába vetett bizalmunkat. Fáradhatatlan erőfeszítéseket kell hát tennünk, hogy megerősítsük és megőrizzük azt. Jehova nagyon is tudatában van ennek, és gondoskodott mindazokról az eszközökről, melyek segítségünkre vannak ebben.

Először is adta az írott Szavát, a Bibliát, mely számtalan hatalmas tettéről számol be, melyet a szolgái érdekében hajtott végre. Gondolj arra, hogy mennyire tudsz bízni egy olyan személyben, akinek csak a nevét ismered? Valószínűleg nem nagyon, vagy egyáltalán nem. Ahhoz, hogy bízni tudj benne, ismerned kell az eljárásmódjait és a cselekedeteit, nem igaz? Miközben ilyen bibliai beszámolókat olvasunk, és elmélkedünk rajtuk, mélyül a Jehováról és csodálatos útjairól szerzett ismeretünk, és egyre inkább megértjük, mennyire megbízható az Istenünk. Ennélfogva megerősödik a belé vetett bizalmunk. A zsoltáríró nagyszerű példát mutatott, amikor odaadó imában ezt mondta Istennek: „Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; és elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom” (Zsoltárok 77:12, 13).

A Biblián kívül bőséges szellemi táplálékot találunk még a Jehova szervezete által kiadott bibliai kiadványokban is. Ezek a kiadványok egyebek között gyakran tartalmaznak szívhez szóló beszámolókat Isten jelenkori szolgáiról, megmutatva, hogy Jehova miként tudott segíteni és megnyugvást szerezni azoknak, akik elkeserítő helyzetbe kerültek. Martin Pötzinger például, aki később Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagja lett, súlyosan megbetegedett, miközben úttörőként szolgált szülőföldjétől távol eső területeken Európában. Nem volt pénze, és semelyik orvos sem akarta megvizsgálni. De Jehova nem hagyta el. Végül egy helyi kórház igazgató főorvosával került kapcsolatba. Mivel ez a kedves férfi rendíthetetlenül hitt a Bibliában, úgy gondoskodott Pötzinger testvérről, mintha a saját fia lenne, méghozzá teljesen ingyen. Az ilyen élettörténetek olvasása kétségkívül megerősíti az égi Atyánkba vetett bizalmunkat.

Az ima értékes kiváltsága egy másik olyan felbecsülhetetlen értékű segítség, melyről Jehova gondoskodik, hogy megerősítse a belé vetett bizalmunkat. Pál apostol szeretetteljesen ezt mondja nekünk: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt ismertessétek kéréseiteket az Istennel” (Filippi 4:6). A „mindenben” benne foglaltatnak az érzéseink, szükségleteink, félelmeink és aggodalmaink. Minél gyakoribbak és szívből jövőbbek az imáink, annál nagyobb lesz a bizalmunk Jehovában.

Amikor Jézus Krisztus a földön volt, olykor félrevonult egy magányos helyre, hogy nyugodtan imádkozhasson (Máté 14:23; Márk 1:35). Sőt súlyos döntései előtt volt olyan, hogy egész éjszaka Atyjához imádkozott (Lukács 6:12, 13). Nem meglepő, hogy Jézus olyannyira bízott Jehovában, hogy képes volt a legborzasztóbb próbát elviselni, amely valaha is várt valakire. A kínoszlopon ezek voltak az utolsó szavai: „Atyám, kezedre bízom szellemem.” A hitének ez a megnyilvánulása azt fejezte ki, hogy végig töretlen volt a bizalma az Atyjában, noha Jehova nem avatkozott közbe, hogy megmentse őt (Lukács 23:46).

A Jehovába vetett bizalom kiépítésének egy másik módja az, ha rendszeresen összejövünk  olyanokkal, akik teljes szívből bíznak benne. Jehova azt parancsolta népének, hogy rendszeresen gyülekezzenek egybe, hogy többet tanuljanak róla, és egymás buzdítására legyenek (5Mózes 31:12; Héberek 10:24, 25). Az ilyen társaság megerősítette a bizalmukat Jehovában, és képessé tette őket arra, hogy óriási hitpróbákat viseljenek el. Egy afrikai országban, ahol a prédikálómunka be volt tiltva, Jehova Tanúitól megtagadták a rendőri védelmet, utazási dokumentumokat, házassági anyakönyvi kivonatokat, kórházi kezelést, és nem adtak nekik munkát. Amikor polgárháború tört ki az ország egyik területén, egy helyi gyülekezet 39 tagja — a gyermekeket is beleértve — körülbelül négy hónapon át lakott egy alacsony híd alatt a sivatagban, hogy megmeneküljön a város bombázásától. Ilyen rettenetes nehézségek között óriási erőt adott nekik az, hogy naponként megbeszéltek egy bibliai szöveget, és más összejöveteleket is megtartottak. Ezért szellemileg egészségesen tudták átvészelni a megpróbáltatásokat. Ez a tapasztalat egyértelműen mutatja, hogy micsoda értéke van annak, ha rendszeresen összejövünk Jehova népével.

Végül pedig, hogy megerősítsük a bizalmunkat Jehovában, tevékenynek kell maradnunk a Királyság-prédikáló munkában, mindig készen állva, hogy megosszuk másokkal a jó hírt. Erre mutat rá egy buzgó, fiatal, kanadai testvérnő megható története, aki leukémiában szenvedő halálos beteg volt. Súlyos betegsége ellenére szeretett volna általános úttörő, vagyis teljes idejű szolga lenni. Az enyhülés egy átmeneti időszakában elég jól volt ahhoz, hogy egy hónapot kisegítő úttörőként szolgáljon. Ezután rosszabbodott az állapota, és néhány hónappal később meghalt. Mégis szellemileg erős maradt élete végéig, és egy pillanatra sem ingott meg a Jehovába vetett bizalma. Édesanyja így emlékszik vissza: „Az utolsó percig jobban törődött másokkal, mint magával. Buzdította őket, hogy tanulmányozzák a Bibliát, ezt mondva nekik: »Együtt leszünk a Paradicsomban.«”

Bizonyítsuk a Jehovába vetett bizalmunkat

„Ahogy a test halott szellem nélkül, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26). Amit Jakab az Istenben való hitről mondott, elmondható az Istenbe vetett bizalomról is. Függetlenül attól, hogy mennyire bizonygatjuk, hogy bízunk Istenben, szavaink feleslegesek, hacsak ki nem mutatjuk a bizalmunkat a tetteinkkel. Ábrahám fenntartás nélkül bízott Jehovában, és ezt a bizalmát Isten parancsai iránti feltétel nélküli engedelmességgel bizonyította, és ebben egészen addig elment, hogy kész volt feláldozni fiát, Izsákot. Ábrahám kimagasló bizalmáért és engedelmességéért Jehova barátjaként lett ismert (Héberek 11:8–10, 17–19; Jakab 2:23).

Nem kell súlyos próbákra várnunk ahhoz, hogy kimutassuk a Jehovába vetett bizalmunkat. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Aki hű a legkevesebben, az a sokon is hű, és aki igazságtalan a legkevesebben, az a sokon is igazságtalan” (Lukács 16:10). Meg kell tanulnunk Jehovában bízni a mindennapi tevékenységeinkben, még olyan dolgokban is engedelmeskedve neki, melyek jelentéktelennek tűnhetnek. Amikor látjuk az effajta engedelmesség előnyeit, megerősödik az égi Atyánkba vetett bizalmunk, képessé téve minket arra, hogy nagyobb vagy félelmetesebb próbákkal nézzünk szembe.

Ahogy közeledik a világ katasztrofális vége, Jehova népe valószínűleg több próbát és veszélyes helyzetet fog átélni (Cselekedetek 14:22; 2Timóteus 3:12). Ha már most erős és feltétlen bizalmat építünk ki Jehovában, számíthatunk arra, hogy bekerülünk megígért új világába — akár úgy, hogy túléljük a nagy nyomorúságot, akár úgy, hogy fel leszünk támasztva (2Péter 3:13). Sohase engedjük, hogy a bizalom legcsekélyebb hiánya is tönkretegye értékes kapcsolatunkat Jehovával. Akkor ránk is igaz lesz az, ami Dánielre volt, miután kiszabadult az oroszlánok barlangjából: „semmi sérelem nem találtaték ő rajta: mert hitt [bízott, NW] az ő Istenében” (Dániel 6:23).

[Lábjegyzet]

[Kép a 9. oldalon]

Hiterősítő, ha Jehovának olyan hűséges szolgáiról olvasunk, amilyen Martin Pötzinger is volt