Királyság-hírnökök jelentik

Ki lettek elégítve a szellemi szükségletei

CIPRUS egy sziget a Földközi-tenger északkeleti sarkában. A bibliai időkben Ciprus a rézről és a jó minőségű fáról volt híres. Pál és Barnabás első misszionáriusi útja során itt hirdette a Királyság jó hírét (Cselekedetek 13:4–12). A jó hír még ma is kedvező hatással van sok ciprusi ember életére. És ez így igaz egy negyvenes éveiben járó férfira, Lucasra is, aki a következőket meséli:

„Hétgyermekes családban nevelkedtem egy szarvasmarhatartással foglalkozó gazdaságban. Még kicsi voltam, de már nagyon szerettem olvasni. A Keresztény Görög Iratok zsebméretű kiadása volt a kedvenc olvasmányom. Tízéves koromban néhány barátommal egy kis bibliatanulmányozási csoportot alapítottunk. Ám ez rövid életű volt, mivel a falu néhány idősebb tagja eretneknek bélyegzett minket.

Később, amikor az Egyesült Államokban végeztem a tanulmányaimat, sok, különböző vallási hátterű emberrel találkoztam. Ettől aztán újra fellángolt bennem a szellemi dolgok utáni vágy. Sok időt töltöttem az egyetem könyvtárában a különféle vallások tanulmányozásával. Jó néhány templomba is elmentem, de erőfeszítéseim ellenére még mindig nem lettek kielégítve a szellemi szükségleteim.

Tanulmányaim végeztével visszatértem Ciprusra, és elfogadtam egy orvosi laboratórium által felkínált igazgatói állást. Egy idősebb férfi, Antonis, aki Jehova Tanúja, többször meglátogatott a munkahelyemen. Látogatásai azonban nem maradtak észrevétlenek a görög ortodox egyház előtt.

Nem sokkal később egy teológus keresett fel, és lebeszélt arról, hogy kapcsolatot ápoljak Jehova Tanúival. Mivel gyermekkorom óta azt tanították nekem, hogy a görög ortodox egyháznál van az igazság, engedtem az unszolásnak, és megszüntettem a kapcsolatomat Antonisszal. Ehelyett inkább a teológussal kezdtem beszélgetni a Bibliáról, és emellett sok kolostorba is elmentem Cipruson. Sőt, még Görögország északi részén az Áthosz hegyet is felkerestem, melyet az ortodox keresztények körében a legszentebb hegynek tartanak. A Bibliával kapcsolatos kérdéseimre azonban még mindig nem találtam választ.

Ekkor Istenhez imádkoztam, hogy segítsen megtalálni az igazságot. Nem sokkal később Antonis megint meglátogatott a munkahelyemen, és én úgy éreztem, hogy ez válasz az imámra. Ezért nem találkoztam többet a teológussal, hanem Antonisszal kezdtem tanulmányozni a Bibliát. Fokozatosan előrehaladtam, és 1997 októberében vízben való megkeresztelkedéssel mutattam ki, hogy átadtam az életemet Jehovának.

A feleségem és két legidősebb lányunk — az egyik 14, a másik 10 éves volt akkor — először ellenezték a hitemet. Ám megnyerő viselkedésem láttán a feleségem úgy döntött, hogy eljön a Királyság-terembe az egyik összejövetelre. Nagyon nagy hatást tett rá a Tanúk kedvessége, és az, hogy személyes érdeklődést mutattak iránta. Különösen lenyűgözte őt az, ahogyan a Bibliát használták. Így aztán a feleségem és a két legidősebb lányunk beleegyeztek, hogy Jehova Tanúi tanulmányozzák velük a Bibliát. Képzelhetitek, mennyire örültem, amikor 1999-ben mindhárman megkeresztelkedtek az »Isten prófétai szava« kerületkongresszuson!

Igen, végül megtaláltam az igazságot. Most az egész családunk — feleségem és négy gyermekünk — egységesen tiszta imádatot mutat be Jehovának.”