Kinek az irányadó mértékeiben bízhatunk?

Egy személynek, aki először látogatott Afrikába, felkeltette a kíváncsiságát egy férfi, aki olyan egyenesen állt az út szélén, mintha karót nyelt volna. Észrevette, hogy a férfi néhány percenként oldalirányban arrébb csoszogott egy kicsit, miközben végig egyenes maradt a tartása. A látogató csak később értette meg, miért mozgott így a férfi. Ez a férfi igazából megpróbált egy távírópózna árnyékában maradni. Az árnyék lassan arrébb kúszott, amint a délutáni nap továbbaraszolt az égbolton.

AHOGY a napsütésben a földre vetődő árnyék, úgy az emberi ügyek és irányadó mértékek is állandóan változnak. Ezzel ellentétben Jehova Isten, „az égi világosságok Atyja” nem változik. „Őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék” — írta Jakab tanítvány (Jakab 1:17). Malakiás héber próféta feljegyezte Isten saját kijelentését: „én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6). Isten ezt mondta Izrael nemzetének Ézsaiás napjaiban: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak” (Ézsaiás 46:4, Újfordítású revideált Biblia). Az idő múlása tehát nem ássa alá a bizalmat, melyet a Mindenható ígéreteibe vetünk.

Mit tanulhatunk a Törvényből?

Jehovának a jóval és rosszal kapcsolatos irányadó mértékei éppoly megbízhatók és megváltoztathatatlanok, mint az ígéretei. Megbíznál-e egy olyan kereskedőben, aki kétfajta súlyt használ, amelyekből csak az egyik pontos?  Bizonyára nem. Ehhez hasonlóan „a hamis mérleget utálja az Úr, de a pontos súlyt kedveli” (Példabeszédek 11:1, Úf.; 20:10). Az izraelitáknak adott Törvénybe Jehova belefoglalta ezt a parancsot: „Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben. Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből” (3Mózes 19:35, 36).

Isten helyesléséhez vezetett, ha az izraeliták engedelmeskedtek ennek a parancsnak, és anyagilag is sok szempontból a javukra vált. Jehova ugyanígy megáldja az imádóit, akik bíznak benne, és ragaszkodnak megváltoztathatatlan irányadó mértékeihez, nem csupán a súlymértékben és más mértékekben, hanem az élet minden területén. „Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell” — jelenti ki Isten (Ézsaiás 48:17).

Miért alacsonyabbak az irányadó mértékek napjainkban?

A Biblia rámutat, hogy napjainkban miért alacsonyabbak az irányadó mértékek. A Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve egy égi háborúról beszél, melynek a kimenetele mind a mai napig érint minden embert. János apostol ezt írta: „háború tört ki az égben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkány ellen, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem diadalmaskodott, és többé már helyet sem találtak számukra az égben. Levetették hát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre, és az angyalait is levetették vele együtt” (Jelenések 12:7–9).

Mi volt ennek a háborúnak a közvetlen következménye? János így folytatja: „Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:12).

Az I. világháború kitörésekor, 1914-ben lett „jaj a földnek”. Ekkor véget ért egy korszak, melynek irányadó mértékei nagyban eltértek napjaink normáitól. „Az 1914—18-as világháború, mint egy felperzselt földövezet, elválasztja azt a kort a mi korunktól — jegyzi meg Barbara Tuchman történész. — Azáltal, hogy oly sokak életét törölte el, akik még az elkövetkezendő években tevékeny életet éltek volna, valamint azáltal, hogy romba döntött hitnézeteket, megváltoztatott elméleteket, és a kiábrándultság gyógyíthatatlan sebeit hagyta maga után, fizikai és lélektani szakadékot hozott létre a két korszak között.” Egy másik történésznek, Eric Hobsbawmnak is ez a véleménye: „1914 óta feltűnően alacsonyabbak azok az irányadó mértékek, melyeket az előtt az év előtt normálisnak tekintettek a fejlett országokban . . . Nem könnyű felfogni, hogy milyen nagy mértékben — és sajnos egyre gyorsabban — térünk vissza ahhoz, amit XIX. századi elődeink a barbárság irányadó mértékeinek neveztek volna.”

Jonathan Glover, a Humanity​—A Moral History of the Twentieth Century című könyv írója  megjegyzi: „Korunk egyik jellemzője az erkölcsi törvény semmivé válása.” Bár Glovernek kétségei vannak egy külső forrásból származó erkölcsi törvényt illetően, a vallásnak a nyugati világban bekövetkező hanyatlása miatt mégis erre figyelmeztet: „Közülünk még azokat is nyugtalanítania kellene a vallás diktálta erkölcsi törvény eltűnésének, akik nem fogadják el őket.”

A bizalommal való visszaélés, melyet napjainkban tapasztalunk — a kereskedelemben, a politikában, illetve a vallásban, sőt még a személyes és családi kapcsolatokban is —, és ennek a borzasztó következményei részét képezik az Ördög gonosz tervének, mellyel jajokat akar hozni a föld lakosaira. Sátán elhatározta, hogy mindvégig harcolni fog, és magával rántja mindazokat, akik igyekeznek Isten irányadó mértékeivel összhangban élni (Jelenések 12:17).

Noha napjainkban nagyon is jellemző a bizalommal való visszaélés, látszik-e valamiféle kiút vagy megoldás? Péter apostol így válaszol: „új egeket és új földet várunk [Isten] ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13). Nem csupán azért bízhatunk ebben az ígéretben, mert Istennek megvan a hatalma hozzá, hogy véghezvigye az akaratát, hanem azért is, mert garantálja, hogy megvalósítja azt. Jehova a ’szájából kimenő minden beszédről’ kijelenti: „nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.” Ez csakugyan megbízható ígéret! (Ézsaiás 55:11; Jelenések 21:4, 5).

Éljünk Isten irányadó mértékeivel összhangban

Egy olyan világban, ahol folyton változnak és egyre alacsonyabbak lesznek az erkölcsi irányadó mértékek, Jehova Tanúi igyekeznek a Biblia viselkedésre vonatkozó irányadó mértékeivel összhangban élni. Ennek következtében eltérnek a nagy többségtől, és ezzel gyakran magukra vonják mások figyelmét, és olykor még meg is vetik őket ezért.

Jehova Tanúi egyik londoni kongresszusán a Tanúk szóvivőjét megkérdezte egy tévériporter, hogy Jehova Tanúi valóban keresztények-e. A szóvivő így válaszolt: „Igen, nagyon is azok vagyunk, mert Jézus a példaképünk. A világot önzés jellemzi, mi viszont Jézus Krisztusra tekintünk, aki az út, az igazság és az élet számunkra. Hiszünk benne, hogy ő Isten Fia, és nem egy Háromság része, s ebből látható, hogy mi a hagyományos vallásoktól eltérően értelmezzük a Bibliát.”

Amikor az interjút közvetítették a BBC televízióban, a riporter ezekkel a szavakkal zárta a programot: „Sokkal többet megtudtam arról, hogy Jehova Tanúi miért kopogtatnak be az ajtóinkon. Azt hiszem, még sohasem láttam 25 000 ennyire jól öltözött, jó modorú embert egy helyen és egy időben.” Nagyszerű tanúbizonysága ez egy külső szemlélő részéről annak, hogy milyen bölcs eljárás Isten megváltoztathatatlan irányadó mértékeihez ragaszkodni!

Bár néhányan talán elvetik azt az elképzelést, hogy olyan irányadó mértékek szerint éljenek, melyeket nem ők határoztak meg, mi mindenkit arra buzdítunk, hogy vizsgálja meg a Bibliáját, és ismerje meg Isten irányadó mértékeit. Nem szabad felszínes vizsgálódással beérni. Szívleljük meg Pál apostol figyelmeztetését: „ne szabjátok magatokat többé a dolgok ezen rendszeréhez, hanem változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2). Meghívunk mindenkit a lakóhelyéhez közel eső Királyság-terembe, hogy ismerje meg a környékén élő Tanúkat. Kiderül majd, hogy a Tanúk hétköznapi emberek, akik bíznak a Biblia ígéreteiben, és akik azáltal mutatják ki az Istenbe vetett bizalmukat, hogy megpróbálnak összhangban élni irányadó mértékeivel.

Ha valaki Isten megváltoztathatatlan és megbízható irányadó mértékeihez ragaszkodik, az élete minden bizonnyal áldásos lesz. Vegyük figyelembe Isten felhívását: „Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai” (Ézsaiás 48:18).

[Képek az 5. oldalon]

Ma a kereskedelemben, a politikában, a vallásban és a családi kapcsolatokban is visszaélnek a bizalommal