Fák, melyek kiállják az idő próbáját

EGY SZIKLA TALÁN NEM A LEGIDEÁLISABB HELY AZ OTTHONOD KIALAKÍTÁSÁRA, FŐLEG, HA MAGASAN A HEGYEKBEN TALÁLHATÓ. ÁM NÉHÁNY ALPESI FA, NOHA TÉNY, HOGY A KÖRÜLMÉNYEK KEDVEZŐTLENEK, MÉGIS RENDÍTHETETLENÜL KAPASZKODIK EZEKBE A SZIKLAFALAKBA, FITTYET HÁNYVA A JÉGHIDEG TÉLNEK ÉS A TIKKASZTÓ NYÁRI HŐSÉGNEK.

EZEK a szívós fák rendszerint nem olyan impozánsak, mint az alacsonyabb területeken található rokonaik. A törzsük sokszor görcsös és csavarodott, és a növekedésben is meglehetősen visszamaradtak. Néhányuk egyenesen úgy néz ki, mint egy természetes bonszaj, melyet nem más formált és metszett, mint a zord időjárás és az elégtelen minőségű talaj, melyben növekszik.

Mivel a föld egyik legbarátságtalanabb környezetében kell fennmaradniuk, azt gondolná az ember, hogy csak rövid ideig élnek. De éppen ellenkezőleg. Egyesek azt állítják, hogy egy Matuzsálemnek elnevezett szálkásfenyőpéldány, mely 3000 méter magasan él a kaliforniai White-hegységben, 4700 éves. A Guinness rekordok könyve 1997 ezt a példányt tartja a világ legöregebb élő fájának. Edmund Schulman, aki tanulmányt írt ezekről a nagyon idős fákról, kifejti: „Úgy tűnik, a szálkásfenyő pontosan a viszontagságos körülmények miatt él ilyen sokáig. A White-hegységben élő idősebb példányok mindegyike kivétel nélkül úgy 3000 méteres magasságban növekszik a száraz, sziklás kietlenségben.” Schulman arra is rájött, hogy ez más fenyőfajok esetében is így van, tehát a legidősebb példányok zord körülmények között élnek.

Bár meg kell küzdeniük a nehézségekkel, a kitartás e mintapéldái két szempontból is előnyös helyzetben vannak, amit teljes mértékben kihasználnak. A kietlen vidék, ahol élnek, nem sok növénynek ad otthont, így nem kell erdőtűztől tartaniuk, mely a kifejlett fák legnagyobb ellensége. Ezenkívül gyökerük olyan erősen kapaszkodik a sziklafalba, hogy csak egy földrengés tudná őket kimozdítani a helyükből.

A Biblia Isten hűséges szolgáit fákhoz hasonlítja (Zsoltárok 1:1–3; Jeremiás 17:7, 8). A körülményeik miatt ők is nehézségekkel találhatják magukat szembe. Üldözés, rossz egészségi állapot,  szegénység, mely lassan felőrli az embert — ezek mind komoly hitpróba elé állíthatják őket, kiváltképp, ha a próbateljes körülmények évekig is eltartanak. De a Teremtőjük — aki egyben azon fák tervezője is, melyek olyan szilárdan ellenállnak a viszontagságoknak — arról biztosítja minden imádóját, hogy támogatni fogja őket. A Biblia megígéri azoknak, akik szilárdan kitartanak: „[Isten] megszilárdít, erőssé tesz benneteket” (1Péter 5:9, 10).

A Bibliában gyakran „kitartásnak” fordított görög ige arra utal, hogy valaki állja a sarat, állhatatosan kitart, tántoríthatatlan marad. Ahogy az alpesi fák esetében is láthattuk, az erős gyökérzet kulcsfontosságú a kitartáshoz. Ha a keresztények rendíthetetlenek akarnak maradni, nekik Jézus Krisztusban kell szilárdan meggyökerezniük. „Amint elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, úgy továbbra is járjatok vele egységben, meggyökerezve és épülve őbenne, és szilárddá válva a hitben — mint ahogy tanítottak benneteket —, túláradóan a hittől hálaadásban” — írta Pál (Kolosszé 2:6, 7).

Pál tisztában volt vele, hogy szellemi téren erős gyökerekre van szükségünk. Pál maga is gyötrődött egy ’tövissel a hústestben’, és a szolgálata során ádáz üldözést kellett elszenvednie (2Korintus 11:23–27; 12:7). De felismerte, hogy Isten ereje által tovább tudja folytatni a szolgálatát. „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” — jelentette ki (Filippi 4:13).

Ahogy Pál példájából is láthatjuk, nem kell hogy egy kereszténynek kedvezőek legyenek a körülményei ahhoz, hogy ki tudjon tartani. Az alpesi fákhoz hasonlóan, melyek évszázadokon keresztül megküzdenek a viszontagságokkal, mi is rendíthetetlenek tudunk maradni a hitben, ha Krisztusban gyökerezünk, és arra az erőre támaszkodunk, melyet Isten ad. Továbbá, ha mindvégig kitartunk, Isten egy másik ígéretének a beteljesedésében is részünk lehet: „mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete” (Ézsaiás 65:22; Máté 24:13).