Miért tanulmányozzuk a Bibliát?

BILL fiatal, sportos alkatú, művelt férfi volt, aki anyagilag jól állt. Ennek ellenére elégedetlen volt. Céltalan volt az élete, és ez nagyon bántotta őt. Abbeli próbálkozásában, hogy mégis legyen valami cél az életében, megvizsgált különféle vallásokat, de nem találta meg azt, amit keresett. Majd 1991-ben találkozott Jehova egyik Tanújával, akitől kapott egy könyvet, mely arról szólt, mit mond a Biblia az élet értelméről. Egyeztették, hogy mikor és hol tanulmányozzák a Bibliát, hogy Bill megértse ezt a témát, és még más területeket.

Bill így emlékszik vissza: „Az első tanulmányozás után tudtam, hogy ez az, amit kerestem, mert olyan sokszor használtuk a Bibliát. Nagyon izgalmasak voltak a Biblia válaszai. Ez után a tanulmányozás után felmentem a hegyekbe, kiszálltam a teherautómból, és örömömben egy nagyot kiáltottam. Majd kiugrottam a bőrömből, hogy végre megtudom a választ a kérdéseimre.”

 Persze az öröm nem mindenkit indít arra, hogy szó szerint felkiáltson azért, mert megtalálta a Biblia igazságát. De sokakat tölt el boldogsággal az, hogy megtalálják a választ az élet fontos kérdéseire. Úgy érzik magukat, mint az a férfi, aki Jézus példázatában egy mezőben elrejtett kincset talál. Jézus ezt mondta: „örömében aztán elmegy, eladja, amije van, és megveszi azt a mezőt” (Máté 13:44).

A kulcs ahhoz, hogy értelme legyen az életünknek

Billt az az alapvető kérdés foglalkoztatta, hogy mi az élet célja? Filozófusok, teológusok és tudósok már évezredek óta próbálnak választ találni erre a kérdésre. Számtalan könyvet írtak már olyan emberek, akik megkíséreltek válaszolni rá. Erőfeszítéseik hiábavalóak voltak, és sokan azt a következtetést vonták le, hogy erre a kérdésre nincs is válasz. Pedig van. Bár mélyreható a válasz, mégsem bonyolult. És ez a magyarázat a Bibliában található. Ahhoz, hogy boldog legyen az életünk, és legyen értelme, ez a kulcs: megfelelő kapcsolatban kell lennünk Jehovával, aki a Teremtőnk és égi Atyánk. Hogyan érhetjük ezt el?

Annak, hogy közeledünk Istenhez, két, látszólag ellentmondásos oldala van: féljük, ugyanakkor szeretjük is őt. Vizsgáljunk meg két írásszöveget, amely alátámasztja ezt az állítást. A bölcs Salamon király, aki régen élt, gondosan tanulmányozta az emberi természetet, és észrevételeit a Biblia egyik könyvében, a Prédikátor könyvében jegyezte fel. Megfigyeléseit összefoglalva ezt írta: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Prédikátor 12:15, kiemelés tőlünk). Évszázadokkal később, amikor Jézust megkérdezték, hogy mi a legnagyobb parancsolat a Mózesnek adott Törvényben, Jézus ezt válaszolta: „Szeretned kell Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel” (Máté 22:37). Furcsa, hogy Istent félnünk is kell, és szeretnünk is? Lássuk csak, miért fontos félni is, és szeretni is őt, valamint nézzük meg, hogyan segít ez a két dolog együttesen abban, hogy jó kapcsolatunk legyen Istennel.

Mit jelent az, hogy féljük Istent?

Ahhoz, hogy Istent elfogadhatóan imádhassuk, elengedhetetlen, hogy tiszteletteljesen féljük őt. A Biblia azt mondja: „A bölcseség kezdete az Úrnak félelme” (Zsoltárok 111:10). Pál apostol pedig ezt írta: „továbbra is legyen miénk a ki nem érdemelt kedvesség, mely által elfogadható módon végezhetünk szent szolgálatot az Istennek, istenfélelemmel és tiszteletteljes félelemmel” (Héberek 12:28). Ehhez hasonlóan egy ég közepén repülő angyal János apostol látomásában ezekkel a szavakkal kezdte hirdetni a jó hírt: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget” (Jelenések 14:6, 7).

Az Isten iránt érzett ilyenfajta félelem — ami elengedhetetlen ahhoz, hogy értelme legyen az életünknek — nem egyenlő a beteges rettegéssel. Ilyen rettegést valószínűleg akkor érzünk, amikor egy kegyetlen és veszélyes bűnöző megfenyeget minket. De Istent félni — vagyis az istenfélelem — azt jelenti, hogy mélységes tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetünk a Teremtő iránt. Egy attól való egészséges félelmet is magában foglal, hogy Isten nemtetszését vonjuk magunkra, hiszen ő a legfőbb Bíró és a Mindenható, akinek a hatalma és az ereje is megvan ahhoz, hogy az engedetleneket megbüntesse.

A félelem és a szeretet kéz a kézben jár

Jehova azonban nem szeretné, ha az emberek pusztán az iránta érzett, tisztelettel vegyes félelemből fakadóan szolgálnák őt. Jehova kiemelkedő módon a szeretet Istene. János apostol a következő szavak megírására érzett indíttatást: „Isten szeretet” (1János 4:8). Jehova Isten nagyon szeretetteljesen bánik az emberiséggel, és azt szeretné, ha az emberek szeretettel viszonoznák ezt. De hogyan fér össze ez a szeretet az  istenfélelemmel? Úgy, hogy ez a kettő igazából összefonódik. A zsoltáríró ezt írta: „Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz” (Zsoltárok 25:14).

Gondoljunk csak arra a tiszteletre és megbecsülésre, amelyet egy gyermek érez erős és bölcs édesapja iránt. Ugyanakkor ez a gyermek édesapja szeretetére is reagál. Megbízik édesapjában, és őrá tekint vezetésért, bízva abban, hogy az apától jövő vezetés a javára válik. Ehhez hasonlóan, ha szeretjük és féljük Jehovát, akkor engedelmeskedni fogunk az irányításának, és ez a javunkra válik. Figyeljük csak meg, mit mondott Jehova az izraelitákkal kapcsolatban: „Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!” (5Mózes 5:29).

Igen, az istenfélelem nem fogságot jelent, hanem szabadságot, és nem szomorúságot, hanem örömet. Ézsaiás így jövendölt Jézusról: „gyönyörködik az Úrnak félelmében” (Ézsaiás 11:3). A zsoltáríró pedig ezt mondta: „Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik” (Zsoltárok 112:1).

Kétségtelen, hogy nem félhetjük és nem is szerethetjük Istent, ha még nem ismerjük őt. Ezért annyira fontos a Biblia tanulmányozása. Ez által a tanulmányozás által megérthetjük Isten személyiségét, és értékelést fejleszthetünk ki aziránt, hogy milyen bölcs dolog az ő irányításának a követése. Amint közeledünk Istenhez, vágyat érzünk arra, hogy az ő akaratát cselekedjük, és indíttatást érzünk arra, hogy megtartsuk a parancsolatait, tudva, hogy ezek a javunkra válnak (1János 5:3).

Örömmel tölt el minket az a tudat, hogy a jó úton járunk. Ez Billről is elmondható, akit a bevezetőben már említettünk. Nemrég ezt mondta: „Az alatt a kilenc év alatt, mely az első bibliatanulmányozás óta eltelt, egyre erősödött a kapcsolatom Jehovával. A kezdeti kitörő örömem igazán boldog életúttá vált. Folyton derűlátó vagyok az élettel kapcsolatban. Napjaim olyan tevékenységgel telnek, melynek értelme van, és nem a gyönyörök céltalan keresésével. Jehova valóságos személy lett a számomra, és tudom, hogy a legjobbat akarja nekem.”

A következő cikkben tovább fogjuk fejtegetni, hogy miként szerez örömet az, ha ismerjük Jehovát, és ez az ismeret hogyan válik javukra azoknak, akik alkalmazzák azt az életükben.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Azok, akik közelednek Istenhez, félik és ugyanakkor szeretik is őt

[Kép a 6. oldalon]

Jézus örömét lelte Jehova félelmében