’Áldások vannak az igazságoson’

„GYERMEK voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz [igazságos, NW], a magzatja pedig kenyérkéregetővé” — jelentette ki a zsoltáríró Dávid idős korában (Zsoltárok 37:25). Jehova Isten szereti az igazságosakat, és gyengéden törődik velük. Szavában, a Bibliában arra ösztönzi az igaz imádókat, hogy keressék az igazságosságot (Sofóniás 2:3, NW).

Akkor mondhatjuk valakiről, hogy igazságos, ha alkalmazkodik Istennek a jóra és a rosszra vonatkozó irányadó mértékeihez. A Biblia egyik könyve, a Példabeszédek könyve a 10. fejezetben arra buzdít minket, hogy vessük alá magunkat Isten akaratának, valamint rámutat, hogy milyen gazdag szellemi áldásokat élvezhetnek azok, akik ezt teszik. Ezen áldások közé tartozik a bőségesen rendelkezésre álló, szellemileg tápláló eledel, az eredményes és kielégítő munka, valamint az Istennel és emberekkel ápolt jó kapcsolat. Elmélkedjünk akkor most a Példabeszédek 10:1–14-en.

Kiváló indíték

A fejezet kezdő szavai nem hagynak bennünk kétséget afelől, hogy a Példabeszédek könyvének ezt követő részét ki írta. Ezt olvassuk ugyanis: „Salamon bölcs mondásai.” Salamon, az ókori Izrael királya a következőképpen nevezi meg a helyes út követése mögött meghúzódó egyik kiváló indítékot: „A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának” (Példabeszédek 10:1).

Milyen szomorúak azok a szülők, akiknek egyik gyermeke elhagyja az élő, igaz Isten imádatát! A bölcs király az anya szomorúságát külön megemlíti, talán azt sejtetve, hogy ő keserűbb bánatot érez. Ez igaznak bizonyult Doris * esetében. Így meséli: „Amikor 21 éves fiunk elhagyta az igazságot, férjemnek, Franknek és nekem majd megszakadt a szívünk. Én nagyobb érzelmi fájdalmat éreztem, mint Frank. Olyannyira, hogy még az elmúlt 12 év sem gyógyította be a sebet.”

A gyermekek hatással lehetnek apjuk boldogságára, és szívfájdalmat okozhatnak anyjuknak. Bárcsak mi bölcsességet mutatnánk fel, és örömet szereznénk szüleinknek! És ami még fontosabb: örvendeztessük meg égi Atyánk, Jehova szívét!

’Az igazságosnak lelke megelégíttetik’

„Nem használnak a gonoszság kincsei — mondja a király —; az igazság [igazságosság, »NW«] pedig megszabadít a halálból” (Példabeszédek 10:2). Az igaz keresztényeknek, akik mélyen benne járnak a végidőben, ezek a szavak igazán drágák (Dániel 12:4). A gonosz világ pusztulása már a láthatáron van. A közelgő „nagy nyomorúságban” egyetlen emberi megoldás sem nyújt majd biztonságot — sem fizikai, sem pénzügyi vagy katonai értelemben (Jelenések 7:9, 10, 13, 14). Csakis „az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta” (Példabeszédek 2:21). Akkor hát továbbra is ’keressük először a királyságot és Isten igazságosságát’ (Máté 6:33).

Jehova szolgáinak nem kell a megígért új világig várniuk arra, hogy Isten áldásait tapasztalják. „Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak [igazságosnak, »NW«] lelkét; az istenteleneknek [gonoszoknak, »NW«] kivánságát pedig elveti” (Példabeszédek 10:3). Jehova a „a hű és értelmes rabszolga” által bőséges szellemi eledelről  gondoskodik (Máté 24:45). Kétségtelen, hogy az igazságosnak több oka is van arra, hogy ’vígadjon szíve boldogságában’ (Ézsaiás 65:14). Az ismeret kellemes a lelkének. A szellemi kincsek utáni kutatás örömére szolgál. A gonoszoknak viszont nincs részük ilyen örömökben.

’A szorgalom gazdagságot szerez’

Az igazságos még egy másik módon is áldásban részesül. „A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze gazdagságot szerez. Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre” (Példabeszédek 10:4, 5, Katolikus fordítás).

Különösen az aratásban részt vevő személyeknek jelentenek sokat a király szavai. Az aratás időszaka nem a szunyókálás ideje, hanem a szorgalomé és a sok munkáé. Sőt, a sürgősség ideje.

Jézus az aratásra gondolt — jóllehet nem a gabonáéra, hanem az emberek között végzett aratásra —, amikor ezt mondta a tanítványainak: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát [Jehova Istent], hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Máté 9:35–38). 2000-ben több mint 14 millióan vettek részt Jézus halálának emlékünnepén — vagyis több mint kétszer annyian, ahányan Jehova Tanúi vannak. Akkor hát ki tagadhatná, hogy ’a szántóföldek fehérek az aratásra’? (János 4:35). Az igaz imádók több munkást kérnek az aratás Urától, miközben imáikkal összhangban ők maguk is mindent elkövetnek a tanítványképző munkában (Máté 28:19, 20). És Jehova milyen gazdagon megáldja az erőfeszítéseiket! A 2000-es szolgálati év alatt több mint 280 000 új személy keresztelkedett meg. Ezek a személyek szintén törekednek rá, hogy Isten Szavának tanítóivá váljanak. Bárcsak örömet és megelégedést tapasztalnánk ebben az aratási időszakban azáltal, hogy teljes mértékben kivesszük a részünket a tanítványképző munkából!

’Áldások vannak a fején’

„Áldások vannak az igaznak [igazságosnak, »NW«] fején — folytatja Salamon —; az istentelenek [gonoszok, »NW«] szája pedig erőszaktételt fed be” (Példabeszédek 10:6).

Az, akinek tiszta és igazságos a szíve, bőséges bizonyítékát adja annak, hogy igazságos. A beszéde kedves és építő, tettei pedig hasznosak és bőkezűségre vallanak. Mások szívesen vannak a társaságában. Az ilyen személy kivívja mások tiszteletét — vagyis áldását —, amikor jót mondanak róla.

A gonosz személy viszont utálatos, rosszindulatú, és mindenáron csak ártani akar másoknak. Lehet, hogy beszéde kellemes és a szívében lapuló ’erőszaktételt befedi’, de végül fizikai és szóbeli bántalmazáshoz folyamodik (Máté 12:34, 35). Vagy úgy is mondhatnánk, hogy „a gonoszok száját erőszaktétel fedi be  [vagy zárja be]” (Példabeszédek 10:6, NW, lábjegyzet). Ez arra utal, hogy a gonosz személy általában azt kapja viszonzásul másoktól, amit ő kimutat, azazhogy ellenséges érzületet. Ez pedig úgymond befedi vagy bezárja a száját, elhallgattatva őt. Milyen áldásra számíthatna egy ilyen személy mások részéről?

„Az igazságosnak emléke áldást érdemel — írja Izrael királya —, de a gonosznak még a neve is elenyészik” (Példabeszédek 10:7, NW). Az igazságosról jó emlékük van másoknak, és ami a legfontosabb, Jehova Istennek. Jézus azzal, hogy a haláláig hűséges maradt, az angyalok nevénél „kitűnőbb nevet örökölt” (Héberek 1:3, 4). Napjainkban a keresztény kor előtt élt hűséges férfiakra és nőkre követésre méltó példákként emlékeznek az igaz keresztények (Héberek 12:1, 2). Mennyire különbözik ez a gonoszok nevétől, amely visszataszító és ellenszenves. Való igaz, hogy „kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb” (Példabeszédek 22:1). Szerezzünk hát jó nevet Jehova és embertársaink szemében!

’A feddhetetlen ember biztonságban él’

Salamon most szembeállítja a bölcs embert a bolond emberrel, amikor ezt mondja: „A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát” (Példabeszédek 10:8). A bölcs ember jól tudja, hogy „egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését” (Jeremiás 10:23). Felismeri, hogy Jehova vezetésére kell támaszkodnia, valamint készségesen elfogadja Isten parancsolatait. A bolond ajkú viszont nem érti ezt az alapvető tényt. Értelmetlen fecsegése romlásba viszi őt.

Ezenkívül az igazságos ember olyanfajta biztonságot élvez, amelynek a gonosz nem örvendhet. „Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla. Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik” (Példabeszédek 10:9, 10, Újfordítású revideált Biblia).

A feddhetetlen ember becsületes az életben. Kivívja mások tiszteletét és bizalmát. Aki becsületes, az értékes munkaerő, és az ilyen személyt gyakran nagyobb felelősséggel bízzák meg. A becsületességgel szerzett hírneve által mindig van hol dolgoznia, még akkor is, ha amúgy kevés munkalehetőség van. Továbbá a becsületessége ahhoz is hozzájárul, hogy otthonában kellemes és békés hangulat uralkodjon (Zsoltárok 34:14, 15). Biztonságban érzi magát a családja társaságában. Ez azért van, mert a biztonság érzése a feddhetetlenség gyümölcse.

Más a helyzet viszont annál a személynél, aki beadja a derekát, és becstelenül jár el, önző nyereséget akarva. Egy csaló lehet, hogy álnok szájával vagy testbeszédével megpróbálja elpalástolni hazug viselkedését (Példabeszédek 6:12–14). Rosszindulattal és azzal az indítékkal, hogy megtévesszen másokat, hunyorgat a szemeivel, s ezáltal azok, akik áldozatul esnek megtévesztésének, sok elmebeli gyötrelmet élhetnek át. Ám előbb vagy utóbb az ilyen álnok embert ismerni fogják, mint a rossz pénzt.  Pál apostol ezt írta: „Némely ember bűnei mindenki előtt nyilvánvalók, és közvetlenül ítélethez vezetnek, ami pedig másokat illet, az ő bűneik is nyilvánvalóvá válnak később. Ugyanígy a kiváló cselekedetek is mindenki előtt nyilvánvalók, és amelyekkel másképp áll a dolog, azok sem rejtegethetők” (1Timóteus 5:24, 25). Függetlenül attól, hogy kit érint a dolog — szülőt-e, vagy barátot, házastársat vagy egy ismerőst —, a becstelenség végül napvilágra kerül. Ki bízik meg egy olyan emberben, aki a becstelenségéről híres?

’Életnek kútfeje a szája’

„Életnek kútfeje az igaznak [igazságosnak, »NW«] szája — mondja Salamon —; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el” (Példabeszédek 10:11). A szájunkból kijövő szavak gyógyíthatnak vagy árthatnak. Felüdíthetnek vagy lelkesíthetnek, de sárba is tiporhatnak valakit.

Izrael királya feltárja a szavak mögött meghúzódó indítékot, amikor ezt mondja: „A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet” (Példabeszédek 10:12). A gyűlölet versengést szít az emberi társadalomban, és viszályt robbant ki. Azoknak, akik szeretik Jehovát, gyökerestül ki kell irtaniuk a gyűlöletet életükből. Hogyan? Úgy, hogy szeretettel váltják fel azt. „A szeretet bűnök tömegét fedezi el” (1Péter 4:8). A szeretet „mindent elvisel”, vagyis „mindenre fátylat borít” (1Korintus 13:7, Kingdom Interlinear). Az Isten szerinti szeretet nem vár el tökéletességet tökéletlen emberektől. Az ilyen szeretet nem híreszteli mások hibáit, hanem segít eltekinteni mások hibáitól, ha nincs szó súlyos helytelenségről. A szeretet még a szántóföldi szolgálatban, a munkahelyünkön vagy az iskolában tapasztalható bántalmazást is elviseli.

A bölcs király most így folytatja: „Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vessző pedig a bolond hátának való” (Példabeszédek 10:13). Az eszes ember lépteit a bölcsesség irányítja. Ajkait építő szavak hagyják el, melyek segítenek másoknak az igazságosság útján haladni. Sem őt, sem azokat, akik hallgatnak rá, nem kell erőszakkal, vagyis a fenyítés vesszejével a helyes irányba terelni.

’Kincsként halmozd fel az ismeretet’

Mi az, ami elősegíti, hogy szavaink a ’bölcsesség buzogó patakjai’ legyenek, és ne lényegtelen dolgok zuhataga? (Példabeszédek 18:4). Salamon így válaszol: „A bölcsek kincsként halmozzák fel az ismeretet, a bolondok szája viszont közeli romlást szerez” (Példabeszédek 10:14, NW).

Az első követelmény az, hogy az elménket Isten építő ismeretével kell megtölteni. Egyetlen forrásból juthatunk hozzá ehhez az ismerethez. Pál apostol ezt írta: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felszerelt legyen” (2Timóteus 3:16, 17). Kincsként kell felhalmoznunk az ismeretet, és Isten Szavának mélyére kell ásnunk, mintha egy elrejtett kincs után kutatnánk. Milyen izgalmas és eredményes is egy ilyen kutatás!

Ahhoz, hogy ajkainkon bölcsesség találtasson, a Szentírásból származó ismeretnek a szívünket is el kell érnie. Jézus ezt mondta a  hallgatóinak: „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a szív bőségéből szól az ő szája” (Lukács 6:45). Ezért szokásunkká kell tennünk, hogy elmélkedünk azon, amit tanulunk. Igaz, a tanulás és az elmélkedés erőfeszítést igényel, de szellemileg bizony nagyon gazdaggá tesz bennünket az ilyen tanulmányozás! Senkinek sincs semmi oka arra, hogy egy meggondolatlanul beszélő, fecsegő ember végzetes útját kövesse.

Elmondhatjuk tehát, hogy a bölcs ember azt teszi, ami helyes Isten szemében, és jó hatással van másokra. Kedvét leli a bőséges szellemi eledelben, és bőven van tennivalója az Úr gyümölcsöző munkájában (1Korintus 15:58). Feddhetetlen ember lévén biztonságban él, és Isten helyeslését élvezi. Az igazságos ember tehát sok áldásban részesül. Bárcsak keresnénk az igazságosságot azáltal, hogy életünket Istennek a jóra és rosszra vonatkozó irányadó mértékeihez igazítjuk!

[Lábjegyzet]

[Kép a 25. oldalon]

A becsületesség segít abban, hogy boldog családi életet éljünk

[Kép a 26. oldalon]

„A bölcsek kincsként halmozzák fel az ismeretet”