Órigenész — Milyen hatással volt a tanítása az egyházra?

„Az apostolok után az egyház legnagyobb vezetője.” Jeromos, a Biblia latin nyelvű Vulgata fordításának elkészítője mondta ezeket a dicsérő szavakat Órigenészről, a harmadik századi teológusról. De nem mindenki becsülte ilyen nagyra Órigenészt. Némelyek rossz gyökérnek tekintették, amelyből eretnekségek sarjadnak. Egy XVII. századi író ezekkel a szavakkal adta vissza, amit Órigenész bírálói állítottak: „Tanítása általában véve abszurd és veszedelmes, a kígyó halálos mérgéhez hasonló, amelyet kiokádott a világba.” Tény, hogy Órigenészt körülbelül három évszázaddal a halála után hivatalosan eretneknek nyilvánították.

MIÉRT keltett Órigenész egyszerre csodálatot és ellenszenvet? Milyen hatással volt az egyházi tanítások fejlődésére?

Buzgólkodik az egyházért

Órigenész i. sz. 185 körül született az egyiptomi Alexandriában. Alapos oktatást kapott a görög irodalomból, de az apja, Leonidasz kényszerítette, hogy ugyanolyan energiát szenteljen a Biblia tanulmányozásának. Amikor Órigenész tizenhét éves volt, a római császár kibocsátott egy rendeletet, amely bűncselekménynek minősítette, ha valaki megváltoztatta a vallását. Órigenész apját börtönbe vetették, mivel keresztény lett. Fiatalos buzgalomtól fűtve Órigenész elhatározta, hogy követi apját a börtönbe és a vértanúhalálba. Az anyja átlátta a helyzetet, ezért elrejtette Órigenész ruháit, hogy ne tudjon elmenni otthonról. Órigenész egy levélben így kérlelte apját: „Óvakodj attól, nehogy ránk való tekintettel megváltoztasd véleményedet!” Leonidasz szilárd maradt, így hát kivégezték, a családja pedig ínségre jutott. Órigenész azonban már előrehaladt a tanulmányaiban annyira, hogy görög irodalmat oktatva támogatni tudja anyját és hat öccsét.

A császár szándéka az volt, hogy megállítsa a keresztényiség terjedését. Mivel a rendelete nemcsak a tanítványokat, hanem a tanítókat is érintette, minden keresztény hitoktató elmenekült Alexandriából. Amikor bibliai oktatásra vágyó nem keresztény személyek az ifjú Órigenészhez fordultak segítségért, ő úgy látott hozzá ehhez a munkához, mint Istentől jövő megbízáshoz. Sok tanítványa vértanúhalált halt, némelyek még a tanulmányaik befejezése előtt. Nagy kockázatot vállalva Órigenész nyíltan bátorította a tanítványait, akár bíróság előtt álltak, akár börtönben voltak, vagy éppen a kivégzésre vártak. Euszebiosz, a negyedik századi történész beszámol róla, hogy amikor vitték őket kivégezni, Órigenész  „igen vakmerő módon csókkal köszöntötte a vértanúkat”.

Órigenész sok nem keresztényt magára haragított, akik őt tették felelőssé barátaik áttéréséért és haláláért. Gyakran csak hajszálon múlt, hogy megmenekült a csőcseléktámadástól és az erőszakos haláltól. Kénytelen volt folyton másik házba költözni, hogy kijátssza üldözőit, mégis töretlen buzgósággal folytatta a tanítást. Bátorsága és odaadása nagy hatással volt Demetrioszra, Alexandria püspökére. Ezért amikor Órigenész mindössze tizennyolc éves volt, Demetriosz kinevezte őt az alexandriai, vallásoktatással foglalkozó iskola fejévé.

Végül Órigenész híres tudóssá és termékeny íróvá vált. Némelyek azt állították, hogy hatezer könyvet írt, de ez valószínűleg túlzás. Leghíresebb műve a Hexapla, a Héber Iratok nagy terjedelmű, ötvenkötetes kiadása. Órigenész úgy szerkesztette meg a Hexaplát, hogy hat párhuzamos hasáb kapott helyet benne, melyek a következőket tartalmazták: 1. a héber és arámi szöveget, 2. ennek görög átírását, 3. Aquila görög fordítását, 4. Szümmakhosz görög fordítását, 5. a görög Septuagintát, melyet Órigenész átdolgozott, hogy pontosabban megfeleljen a héber szövegnek, és 6. Theodotion görög fordítását. John Hort bibliatudós ezt írta: „A szövegeket egymás mellé téve Órigenész azt remélte, hogy világossá teszi sok olyan szövegrész értelmét, amely a görög olvasót zavarba hozná vagy félrevezetné, ha csak a Septuaginta lenne előtte.”

’Túlmenni azokon, amik írva vannak’

Mindamellett a harmadik század zavaros vallási légköre nagy hatással volt arra, ahogyan Órigenész megközelítette a bibliaoktatás kérdését. Bár a kereszténység még csecsemőkorát élte, már Bibliával ellentétes hitnézetekkel volt beszennyezve, és elszórtan elhelyezkedő templomaiban sokféle tant tanítottak.

Órigenész elfogadott néhány ilyen, Bibliával ellentétes tant, és az apostolok tanításának mondta őket. Emellett megengedte magának, hogy más kérdésekben találgatásokba bocsátkozzon. Akkoriban sok tanítványa vívódott korabeli filozófiai kérdések miatt. Órigenész igyekezett segíteni nekik, ezért behatóan tanulmányozta a különböző filozófiai iskolákat, amelyek hatással voltak fiatal tanítványai gondolkodására. Elhatározta, hogy kielégítő válaszokat ad a tanítványai filozófiai jellegű kérdéseire.

Mivel Órigenész megpróbálta összeegyeztetni a Bibliát a filozófiával, erősen épített a Szentírás allegorizáló módszerrel való értelmezésére. Azt állította, hogy az Írásnak mindig van szellemi jelentése, de nem biztos, hogy van szó szerinti jelentése. Egy tudós véleménye szerint ez lehetővé tette, hogy Órigenész „a Bibliába bármilyen, nem bibliai gondolatot olvasson bele, amely beleillett a saját teológiai rendszerébe; közben pedig azt vallotta magáról (és kétségtelenül őszintén így is hitte), hogy ő fölöttébb lelkes és hűséges magyarázója a Biblia gondolatainak”.

Egy levél, melyet Órigenész az egyik tanítványának írt, betekintést nyújt a gondolkodásába. Órigenész rámutatott, hogy az izraeliták egyiptomi aranyból készítettek edényeket Jehova temploma számára. Úgy vélte, ez jelképes támogatása annak, hogy ő a görög filozófiát felhasználva oktatja a keresztényiséget. Így írt: „Milyen hasznosnak bizonyultak Izrael gyermekeinek az Egyiptomból elhozott dolgok, amelyeket az egyiptomiak nem helyes célokra használtak, de amelyeket a héberek Isten bölcsességétől vezéreltetve Isten szolgálatára használtak fel.” Így hát Órigenész arra buzdította a tanítványait, hogy „szedjenek ki a görögök filozófiájából mindent, ami alkalmas lehet a tanulmányozásra, vagy a keresztényiségre való felkészülésre”.

A Biblia értelmezésének ez a korlátozatlan megközelítése elmosta a határvonalat a keresztény tanok és a görög filozófia között. Órigenész a De principiis című művében például úgy ábrázolja Jézust, mint aki az egyetlen-nemzett Fiú, aki született, de nem volt kezdete. Hozzáteszi még, hogy Jézus születése örök. Nem úgy lett Fiúvá, hogy megkapta az élet leheletét, nem külső forrás által, hanem Isten saját természete által.

Órigenész nem találta meg ezt az elképzelést a Bibliában, hiszen a Szentírás azt tanítja, hogy Jehova  egyetlen-nemzett Fia „az egész teremtés elsőszülötte” és „az Isten teremtésének kezdete” (Kolosszé 1:15; Jelenések 3:14). Augustus Neander vallástörténész szerint Órigenész „a platóni iskolában kapott filozófiai oktatás” eredményeként jutott el az „örök születés” fogalmáig. Ezzel Órigenész megszegte a következő bibliai alapelvet: „Ne menjetek túl azokon, amik írva vannak” (1Korintus 4:6).

Eretneknek bélyegzik

Tanítóskodásának kezdeti éveiben egy alexandriai zsinat megfosztotta Órigenészt a papi tisztségétől. Valószínűleg azért történt így, mert Demetriosz püspök féltékeny volt Órigenész növekvő hírnevére. Órigenész elköltözött Palesztinába. Ott továbbra is határtalan csodálat vette körül őt mint a keresztényi tanok hűséges védelmezőjét, és Órigenész folytatta papi ténykedését. Sőt, amikor keleten „eretnekségek” ütötték fel a fejüket, Órigenész szolgálatait kérték a tévelygő püspökök meggyőzéséhez, hogy térjenek vissza az igazhitűségre. Órigenész i. sz. 254-ben bekövetkezett halála után nagyon megromlott a hírneve. Vajon miért?

Miután a névleges kereszténység kiemelkedő vallássá vált, aprólékosan meghatározták, mit fogad el az egyház ortodox tanításként. Ezért a teológusok későbbi nemzedékei nem fogadták el Órigenész elvont és néha homályos filozófiai nézeteinek nagy részét. Így hát a tanításai keserű vitákat robbantottak ki az egyházon belül. Az egyház rendezni kívánta e vitákat, és meg akarta őrizni az egységét, ezért Órigenészt hivatalosan eretneknek nyilvánította.

Nem egyedül Órigenésznek voltak tévedései. A Biblia valójában megjövendölte, hogy általános lesz a Krisztus tiszta tanításaitól való elhajlás. Ez a hitehagyás az első század végén kezdett kibontakozni, miután Jézus apostolai meghaltak (2Tesszalonika 2:6, 7). Végül bizonyos, magukat kereszténynek valló személyek kijelentették, hogy ők „igaz hitűek”, míg mindenki más „eretnek”. Az igazság azonban az volt, hogy a kereszténység nagyban eltért az igaz keresztényiségtől.

„Amit hamisan »ismeretnek« neveznek”

Bár Órigenész gondolatai sokszor csak feltevésen alapulnak, a műveiben mégis találunk hasznos elemeket. A Hexapla például megőrizte Isten nevét az eredeti, négy héber betűből álló formájában, amelyet tetragrammának neveznek. Ez fontos bizonyítéka annak, hogy a korai keresztények ismerték és használták Isten személyes nevét, a Jehova nevet. Mindazonáltal az egyik ötödik századi pátriárka, Theophilosz egyszer így figyelmeztetett: „Órigenész művei olyanok, mint egy rét, amelyen mindenféle virág nő. Ha találok bennük egy szép virágot, leszakítom; de ha bármi is szúrósnak tűnik, azt elkerülöm, mint egy éles megjegyzést.”

Mivel Órigenész teológiája görög filozófiát kever a bibliai tanításokba, tele van szórva hibákkal, és a következmények katasztrofálisak voltak a kereszténységre nézve. Például igaz, hogy Órigenész legtöbb megalapozatlan elméletét elvetették később, Krisztus „örök születéséről” szóló nézetei hozzájárultak a Háromság Bibliával ellentétes tantételének megalapozásához. Egy könyv megjegyzi, hogy az Órigenész által bevezetett „filozófia kedvelése nem volt rövid életre ítélve” (The Church of the First Three Centuries). Vajon mit eredményezett ez? „Tönkre lett téve a keresztény hit egyszerűsége, és hibák végtelen sora áramlott be az egyházba.”

Maga Órigenész megfogadhatta volna Pál apostol intését, és nem kellett volna hozzájárulnia ehhez a hitehagyáshoz, ha ’elfordult volna az üres beszédektől, melyek sértik azt, ami szent, és annak ellentmondásaitól, amit hamisan ismeretnek neveznek’. De mivel tanítása nagy részét ilyen „ismeretre” alapozta, Órigenész ’eltért a hittől’ (1Timóteus 6:20, 21; Kolosszé 2:8).

[Kép a 31. oldalon]

Órigenész „Hexapla” című műve azt bizonyítja, hogy a Keresztény Görög Iratokban használták Isten nevét

[Forrásjelzés]

Published by permission of the Syndics of Cambridge University Library, T-S 12.182

[Kép forrásának jelzése a 29. oldalon]

Culver Pictures