Legyünk örvendező aratómunkások!

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (MÁTÉ 9:37, 38).

1. Mi segít, hogy kitartsunk Isten akarata cselekvésében?

HA FELIDÉZZÜK azt a napot, amikor Jehova egyik szolgájaként megkeresztelkedtünk — akár néhány éve, akár sokkal régebben történt —, úgy tűnhet, mintha csak tegnap lett volna. Jehova dicsérete a neki átadott életünk középpontjába került. A Jehovának végzett örömteli szolgálatot éreztük a legfontosabbnak, miközben megvásároltuk az alkalmas időt, hogy közöljük másokkal a Királyság-üzenetet, és segítsünk nekik esetleg el is fogadni azt (Efézus 5:15, 16). Mind a mai napig azt tapasztaljuk, hogy amíg elfoglaltak vagyunk, és ’bőven van tennivalónk az Úr munkájában’, addig az idő szinte repül (1Korintus 15:58). Bár vannak gondjaink, a Jehova akaratának cselekvéséből fakadó öröm arra ösztönöz, hogy folytassuk szolgálatunkat (Nehémiás 8:10).

2. Mi járul hozzá a jelképes aratásban tapasztalt örömünkhöz?

² Mi, keresztények jelképes aratásban veszünk részt. Jézus Krisztus aratáshoz hasonlította azt, hogy embereket gyűjtünk össze az örök életre (János 4:35–38). Mivel ilyen tevékenységben foglalatoskodunk, buzdító lesz megvizsgálni, milyen örömben volt részük a korai keresztény aratómunkásoknak. Három szempontot tekintünk majd át, amely hozzájárul a mai aratásban tapasztalt örömünkhöz. Ezek a következők: 1. reményt keltő üzenetünk, 2. kutatásunk sikere és 3. az aratásban tett békítő törekvéseink.

Jézus aratómunkásokat küld el

3. Miben találtak örömet Jézus korai követői?

³ Mennyire megváltozott a korai aratómunkások élete — kivált Jézus 11 hűséges apostoláé — i. sz. 33-ban, azon a napon, amikor elmentek az egyik galileai hegyhez, hogy találkozzanak a feltámasztott Krisztussal! (Máté 28:16). Ekkor „több mint ötszáz testvér” lehetett jelen (1Korintus 15:6). Jézustól kapott megbízatásuk ott csengett a fülükben: „Menjetek . . . , és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). A kegyetlen üldözés ellenére sok örömük volt az aratásban, amint látták, hogy Krisztus követőinek újabb és újabb gyülekezetei alakulnak meg egyik hely után a másikon. Idővel ’az ég alatt levő egész teremtésben prédikálták a jó hírt’ (Kolosszé 1:23; Cselekedetek 1:8; 16:5).

4. Milyen körülmények között küldte el Krisztus a tanítványait?

 ⁴ Jézus a galileai szolgálata során korábban összegyűjtötte a 12 apostolt, és elküldte őket ezzel a konkrét üzenettel: „Elközeledett az egek királysága” (Máté 10:1–7). Ő maga „körútra indult minden [galileai] városba és faluba, tanított a zsinagógáikban, prédikálta a királyság jó hírét, és gyógyított mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot”. Szánalmat érzett a sokaság iránt, „mert elcsigázottak és hányt-vetettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:35, 36). Mivel a látottak mélyen meghatották, ezt mondta a tanítványainak: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát [Jehova Istent], hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Máté 9:37, 38). Júdeában, amikor Jézus földi szolgálatából már csak hat hónap volt hátra, Jézus ugyanígy mérte fel, mekkora szükség van aratómunkásokra (Lukács 10:2). Mind a kétszer elküldte a követőit mint aratómunkásokat (Máté 10:5; Lukács 10:3).

Reményt keltő üzenetünk

5. Milyen üzenetet hirdetünk?

⁵ Ma Jehova szolgáiként örömmel válaszolunk arra a felhívásra, hogy aratómunkásokra van szükség. Az örömünkhöz egyebek közt az járul hozzá nagymértékben, hogy reményt keltő üzenetet viszünk az elcsüggedt és lehangolt embereknek. Hasonló helyzetben vagyunk, mint Jézus első századi tanítványai: kiváltságunkban áll a jó hírt, igen, egy igazán reményt keltő üzenetet hirdetni azoknak, akik „elcsigázottak és hányt-vetettek . . . , mint a pásztor nélküli juhok”.

6. Miben foglalatoskodtak az apostolok az első században?

⁶ Az első század közepén Pál apostol már buzgón prédikálta a jó hírt. Aratása feltétlenül sikeresnek volt mondható, hiszen amikor i. sz. 55 körül a korintusi keresztényeknek írt, kijelenthette: „Megismertetem pedig veletek, testvérek, a jó hírt, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelyben álltok is” (1Korintus 15:1). Az apostolok és más korai keresztények buzgó aratómunkások voltak. Ámbár a Biblia nem számol be arról, hogy hány apostol élte túl azokat a jelentőségteljes eseményeket, melyek Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásával értek véget, de azt tudjuk, hogy János apostol mintegy 25 évvel később még mindig prédikált (Jelenések 1:9).

7—8. Milyen reményt keltő üzenet hirdetését érzik Jehova szolgái most minden eddiginél sürgősebbnek?

⁷ Ezután évszázadokig a kereszténység papsága, „a törvénytelenség [hitehagyott] embere” uralkodott (2Tesszalonika 2:3). A XIX. század vége felé azonban azok az emberek, akik igyekeztek az eredeti keresztényiség mintájához igazítani az életüket, elfogadták a reménység üzenetét, és hirdették a Királyságot. Ennek a folyóiratnak például az első számától (1879. július) kezdve az angol kiadások címében szerepel a következő kifejezések megfelelőinek valamelyike: „Krisztus jelenlétének hírnöke”, „Krisztus Királyságának hírnöke”, illetve „hirdeti Jehova Királyságát”.

⁸ Isten égi Királysága 1914-ben megalakult Jézus Krisztus vezetésével, és most minden eddiginél sürgősebbnek érezzük a reménység üzenetének hirdetését. Miért? Azért, mert a Királyság-uralom egyik áldásos ténykedése az lesz, hogy hamarosan véget vet a jelenlegi gonosz rendszernek (Dániel 2:44). El tudunk képzelni ennél jobb üzenetet? És mi szerezhetne nekünk nagyobb örömet, mint az, hogy részt vehetünk a Királyság hirdetésében, mielőtt eljön a „nagy nyomorúság”? (Máté 24:21; Márk 13:10).

Sikeres kutatás

9. Milyen utasítást adott Jézus a tanítványainak, és hogyan reagáltak az emberek a Királyság-üzenetre?

⁹ Egy másik tény, amely hozzájárul az aratásban tapasztalt örömünkhöz, az, hogy sikeresen kutatunk olyan emberek után, akik tanítvánnyá válnak, és csatlakoznak hozzánk az aratásban. Jézus i. sz. 31—32-ben a következő utasítást adta tanítványainak: „Amely városba vagy faluba csak bementek, járjatok utána, ki méltó abban” (Máté 10:11). Nem mindenki volt méltó a Királyság-üzenetre, ami abból látszik, ahogyan reagáltak rá. Jézus tanítványai ennek ellenére buzgón prédikálták a jó hírt mindenütt, ahol csak emberekkel találkoztak.

10. Hogyan kutatott Pál a jó hírre méltó emberek után?

 ¹⁰ Jézus halála és feltámadása után nagy erőkkel folyt tovább a jó hírre méltó emberek felkutatása. Pál érvelt a zsidóknak a zsinagógájukban, valamint azoknak, akikkel az athéni piactéren találkozott. Amikor ebben a görög városban az Areopáguszon tanúskodott, „néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett; közöttük volt az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, Dioníziusz is, és egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is”. Pál abban is példamutató volt, hogy ahová csak ment, „nyilvánosan és házról házra” prédikált (Cselekedetek 17:17, 34; 20:20).

11. Milyen módszerekkel végezték a szolgálatot sok-sok évvel ezelőtt?

¹¹ A XIX. század utolsó évtizedeiben a felkent keresztények bátran részt vettek a jó hírre méltó emberek felkutatásában. A Zion’s Watch Tower and Herald of Christ’s Presence (Sioni Őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke) 1881. júliusi/augusztusi angol számában a „Felkenetve a prédikálásra” című cikkben ez állt: „A jó hír prédikálása . . . abból áll, hogy elmegyünk »a szelídekhez« — vagyis azokhoz, akik készek és képesek meghallgatni —, hogy közülük kerülhessenek ki a Krisztus testét alkotó társörökösök.” Isten aratómunkásai gyakran odamentek olyanokhoz, akik éppen istentiszteletről jöttek ki, és ezeknek az embereknek adtak traktátusokat, melyek bibliai üzenetükkel arra voltak hivatottak, hogy kedvező választ váltsanak ki a jó hírre méltó személyekből. Miután újra átgondolták ennek a tanúskodási módszernek a hatékonyságát, Az Őrtorony 1903. május 15-ei angol száma arra buzdította az aratómunkásokat, hogy „házról házra, vasárnap délelőttönként” terjesszék a traktátusokat.

12. Hogyan növeltük a prédikálómunkánk hatékonyságát? Mondj példát erre!

¹² Az utóbbi években kiterjesztettük a szolgálatunkat, és nemcsak az otthonaikban keressük meg az embereket. Ez a módszer nagyon hatékonynak bizonyult az olyan országokban, ahol a gazdasági körülmények és a kikapcsolódás miatt az emberek nemigen vannak otthon, amikor általában fel szoktuk őket keresni. Angliában egy Tanú a társával megfigyelte, hogy rendszeresen turisták érkeznek egynapos kirándulásra a tengerpartra, majd busszal távoznak. A Tanúk összeszedték a bátorságukat, felszálltak a buszokra, és felkínálták Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratot az utasoknak. Az egyik hónapban 229 példányt terjesztettek el. Így nyilatkoznak: „Nem félünk sem a tengerparti tanúskodástól, sem az üzleti területtől, sem semmilyen más helyzettől, amely esetleg kihívás elé állít bennünket, mert tudjuk, hogy Jehova mindig velünk van.” Kialakítottak egy folyóiratkörutat, elkezdtek egy bibliatanulmányozást, és mindketten részt vettek már a kisegítőúttörő-szolgálatban.

13. Milyen kiigazításra van szükség egyes helyeken a szolgálatunkban?

¹³ Miközben folytatódik a jó hírre méltó emberek felkutatása, egyes helyeken gondosan újra kell értékelnünk a szolgálatunkat. Jóllehet sok Tanú általában vasárnap délelőttönként  megy házról házra prédikálni, rájöttek, hogy bizonyos területeken nem érnek el olyan jó eredményt korai látogatásaikkal, mivel a lakók talán alszanak még. Sok Tanú átalakította az időtervét, és most már a nap későbbi szakaszában, például a keresztény összejövetelek után végzi a kutatást. Ez a munka igazán gyümölcsözőnek bizonyul. Tavaly a Királyság-hirdetők száma világviszonylatban 2,3 százalékkal nőtt. Ez az aratás Urát dicsőíti, és örömet szerez a szívünknek.

A béke megőrzése az aratásban

14. Milyen szemléletmóddal tárjuk fel az üzenetünket, és miért?

¹⁴ Örömünknek egy további forrása az aratásban tett békítő törekvéseinkkel van összefüggésben. Jézus ezt mondta: „Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet; és ha méltó a ház, szálljon rá a béke, amelyet kívántok neki” (Máté 10:12, 13). Mind a héber köszöntés, mind az annak megfelelő kifejezés a bibliai görög nyelven magában hordozza a következő gondolatot: „Jól legyen dolgod.” Ez a szemléletmód határozza meg, hogy hogyan közelítjük meg az embereket, amikor prédikáljuk a jó hírt. Reménykedünk abban, hogy kedvezően fognak reagálni a Királyság-üzenetre. Akik helyesen válaszolnak, azok remélhetik, hogy megbékélhetnek Istennel, ha megbánják bűneiket, megtérnek, és Isten akaratát cselekszik. Az Istennel ápolt békés kapcsolat pedig örök élethez vezet (János 17:3; Cselekedetek 3:19; 13:38, 48; 2Korintus 5:18–20).

15. Hogyan őrizhetjük meg a békénket, ha kedvezőtlen fogadtatásra találunk a prédikálómunkánk során?

¹⁵ Hogyan őrizhetjük meg a békénket, ha kedvezőtlen fogadtatásra találunk? Jézus ezt az utasítást adta: „ha nem méltó [a ház], térjen vissza rátok a tőletek való béke” (Máté 10:13). Amikor Lukács beszámol 70 tanítvány kiküldéséről, Jézus kijelentését is idézi: „ha van ott a békének barátja, megnyugszik rajta a békétek. De ha nincs, visszatér rátok” (Lukács 10:6). Helyénvaló mindig kellemes modorban, békésen megközelíteni az embereket a jó hírrel. Ha egy házigazda közönyösen reagál, panaszkodik vagy barátságtalan megjegyzést tesz, azzal csupán az válik lehetővé, hogy békés üzenetünk ’visszatér hozzánk’. De egyik helyzet sem foszt meg bennünket a békénktől, mely Jehova szent szellemének a gyümölcse (Galácia 5:22, 23).

Nemes cél az aratómunkásoknak

16—17. a) Mi a célunk az újralátogatások végzésekor? b) Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek bibliai témájú kérdéseik vannak?

¹⁶ Aratómunkások lévén örömmel veszünk  részt az emberek örök életre való begyűjtésében. Micsoda nagy öröm az, amikor valaki, akinek prédikálunk, kedvezően reagál, többet szeretne tanulni, és „a béke barátjának” bizonyul! Talán sok bibliai témájú kérdése van, és képtelenek vagyunk mindegyikre egyetlen látogatás alatt választ adni. Mivel nem lenne jó túl sokáig elnyújtani az első látogatást, mit tehetünk? Kitűzhetjük célul azt, amit mintegy 60 évvel ezelőtt ajánlottak.

¹⁷ „Jehova minden tanújának felkészültnek kell lennie arra, hogy mintatanulmányozásokat vezessen a Bibliából.” Ez a kijelentés a Model Study (Tanulmányozási minta) című sorozat harmadik füzetében jelent meg; a sorozatot 1937 és 1941 között adták ki. A füzet így folytatta: „Az összes [Királyság-] hírnök minden lehetséges módon, szorgalmasan segítse a jóakarat embereit, akik érdeklődést mutatnak a Királyság-üzenet iránt. Ezeknél a személyeknél utólátogatást [újralátogatást] kell végezni, válaszolva a kérdéseikre . . . , aztán kezdjetek mintatanulmányozást . . . amilyen hamar csak lehet.” Igen, az újralátogatások végzésekor az a célunk, hogy házi bibliatanulmányozást kezdjünk, és rendszeresen vezessük azt. * Az érdeklődő személy iránti segítőkészségünk és szerető törődésünk arra indít, hogy jól készüljünk fel a tanulmányozásra, és hatékonyan vezessük le azt.

18. Hogyan segíthetünk az újaknak, hogy Jézus Krisztus tanítványaivá váljanak?

¹⁸ Az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyv és bizonyos füzetek, például a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzet segítségével hatékony házi bibliatanulmányozásokat vezethetünk, és ezzel segíthetünk az új érdeklődőknek tanítványokká válni. Miközben igyekszünk utánozni a nagy Tanítót, Jézus Krisztust, a bibliatanulmányozók valószínűleg tanulni fognak békés, örömet sugárzó viselkedésünkből, az őszinteségünkből és a Jehova irányadó mértékei és elvei iránti tiszteletünkből is. Amikor válaszolunk az újak kérdéseire, próbáljuk azt is megtanítani nekik, hogy miként válaszoljanak azoknak, akik nekik tesznek fel kérdéseket (2Timóteus 2:1, 2; 1Péter 2:21). Mint jelképes aratómunkásoknak, bizonyára örömre ad okot nekünk az, hogy az elmúlt szolgálati év során átlagosan 4 766 631 bibliatanulmányozás folyt az egész világon. Ha azok között az aratómunkások között vagyunk, akik részt vesznek a házi bibliatanulmányozások vezetésében, akkor különösen nagy az örömünk.

Továbbra is örvendezve arassunk!

19. Miért mondhatjuk, hogy Jézus szolgálata idején és nem sokkal azután az aratómunkásoknak alapos okuk volt az örömre?

¹⁹ Jézus szolgálata idején és nem sokkal azután az aratómunkásoknak alapos okuk volt az örömre az aratás során. Akkoriban sokan reagáltak kedvezően a jó hírre. Különösen nagy volt az öröm i. sz. 33 pünkösdjén, hiszen azon a napon mintegy 3000 személy megfogadta Péter tanácsát, megkapta Jehova szent szellemét, és részévé lett Isten nemzetének, a szellemi Izraelnek. A létszámuk azután is egyre nőtt, és nagy volt az öröm, mert „Jehova továbbra is naponta gyarapította őket megmentésben részesülőkkel” (Cselekedetek 2:37–41, 46, 47; Galácia 6:16; 1Péter 2:9).

20. Miből fakad a túláradó örömünk az aratásban?

²⁰ Abban az időben beteljesedett Ézsaiás próféciája: „Te [Jehova] megsokasítod e népet,  nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak” (Ézsaiás 9:3). Bár azt látjuk, hogy a felkentek ’megsokasított népének’ a létszáma lényegében teljessé vált, túláradó az örömünk, amikor megfigyeljük, hogy a többi aratómunkás száma évről évre gyarapodik (Zsoltárok 4:8; Zakariás 8:23; János 10:16).

21. Miről lesz szó a következő cikkben?

²¹ Igazán elmondhatjuk, hogy jó okunk van továbbra is örvendezve aratni. Reményt keltő üzenetünk, a jó hírre méltó személyek utáni kutatásunk és békítő törekvéseink mind-mind olyasmi, ami örömet szerez nekünk, aratómunkásoknak. Ám sokakból kedvezőtlen reakciót vált ki. János apostol is ezt tapasztalta. „Az Istenről való beszédért és a Jézus mellett való tanúságtételért” került száműzetésbe Pátmosz szigetére (Jelenések 1:9). Hogyan tudjuk megőrizni az örömünket, amikor üldözéssel és ellenállással találjuk szembe magunkat? Mi segít, hogy elviseljük sok olyan ember érzéketlenségét, akinek prédikálunk? Következő cikkünk a Biblia fényében ad választ ezekre a kérdésekre.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Mi a jelképes aratás?

• Milyen üzenetet hirdetünk?

• Miért bizonyul sikeresnek a tanítványok utáni kutatásunk?

• Hogyan őrizzük meg a békét az aratás végzése közben?

• Miért aratunk továbbra is örvendezve?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 12., 13. oldalon]

Prédikálás az I. és a XX. században

[Képek a 13. oldalon]

Pálhoz hasonlóan a mai aratómunkások is igyekeznek mindenütt elérni az embereket

[Kép a 13. oldalon]

Kellemes modorban hirdesd a jó hírt