Jogunk van hinni bármiben

Valószínűleg nagyra értékeljük, hogy jogunk van hinni bármiben, amiben szeretnénk. Majdnem mindenki örül, hogy joga van ehhez. Ennek a jognak köszönhetően a föld hatmilliárd lakója elképesztően sok mindenben hisz. A teremtésműben megfigyelhető színek, formák, alkatok, ízek, illatok és hangok sokféleségéhez hasonlóan gyakran az eltérő nézetek is érdekessé, izgalmassá és élvezetessé teszik az életet. Ez a változatosság valóban fűszerezheti az életet (Zsoltárok 104:24).

ÁM ÓVATOSSÁGRA van szükség. Néhány ember nézete nemcsak eltérő, hanem veszélyes is. A XX. század elején például néhányan azt hitték, hogy a zsidók és a szabadkőművesek a keresztény kultúra megdöntését és egy olyan világállam létrehozását tervezik, amelyet közösen fognak kormányozni. Ennek a nézetnek az egyik alapja az antiszemita Sion bölcseinek jegyzőkönyve című röpirat volt. A röpirat szerint a tervekben szerepelt a rendkívüli mértékű adózás és a fegyvergyártás támogatása; óriásmonopóliumok létrehozásának elősegítése, hogy a nem zsidók gazdagsága egy csapásra eltűnjön. Az állítólagos tervek ezenkívül kiterjedtek az oktatási rendszer befolyásolására annak érdekében, hogy a nem zsidók ostoba állatokká váljanak; továbbá fővárosokat összekötő, föld alatti vasutak építésére, hogy a zsidó vének minden ellenfelet eltöröljenek a föld színéről.

Mindez természetesen hazugság volt, amellyel az antiszemita érzelmeket akarták lángra lobbantani. A British Museum munkatársa, Mark Jones szerint ez a képtelenség Oroszországból terjedt el, ahol először egy újságban jelent meg 1903-ban. A londoni The Times újságba 1920. május 8-án került bele. Több mint egy évvel később a The Times koholmánynak minősítette a röpiratot, ám időközben az károkat okozott. Jones szerint az ilyen hazugságokat nehéz elfojtani. Ha az emberek egyszer elfogadják ezeket a hazugságokat, olyan nézetek alakulhatnak ki bennük, amelyek nagyon ártalmasak, veszélyesek és ellenségesek lehetnek, gyakran katasztrofális következményekkel, amint a XX. század történelme is mutatja (Példabeszédek 6:16–19).

Nézeteink és a valóság

Természetesen a téves nézetek kialakulásához nem kellenek egyértelmű hazugságok. Időnként egyszerűen félreértünk dolgokat. Hányan vesztették életüket idő előtt csupán azért, mert olyat tettek, amiről úgy gondolták, hogy helyes?  Aztán gyakran azért hiszünk el dolgokat, mert el akarjuk őket hinni. Egy professzor elmondja, hogy még a tudósok közül is „sokakat elbűvöl a saját felfedezésük”. Nézeteik elhomályosítják a józan ítélőképességüket. Így akár az egész életüket is fölöslegesen annak szentelhetik, hogy egy téves nézetet bebizonyítsanak (Jeremiás 17:9).

A vallási nézetekről is elmondható mindez — ezen a téren óriási ellentétek vannak (1Timóteus 4:1; 2Timóteus 4:3, 4). Néhány ember erősen hisz Istenben. Mások szerint ezek az emberek vakon hisznek Istenben. Egyesek úgy gondolják, hogy halhatatlan lelkük van, amely a halál után is él. Mások abban hisznek, hogy teljesen megszűnnek létezni a halál beálltával. Természetesen az ilyen ellentmondásos nézetek közül nem lehet mindegyik igaz. Ezért hát nem lenne bölcs meggyőződni róla, hogy amiben hiszünk, az valóban igaz, és nem egyszerűen csak az, amit el szeretnénk hinni? (Példabeszédek 1:5). Hogyan lehet erről meggyőződni? A következő cikk ezt a kérdést vizsgálja meg.

[Kép a 3. oldalon]

A „Sion bölcseinek jegyzőkönyvét” leleplező újságcikk 1921-ből