Min alapszanak a nézeteink?

A hisz ige azt jelenti, hogy valaki valamit a valósággal egyezőnek, igaznak tart. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában az ENSZ minden embernek biztosítja a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságának jogát. Ehhez a joghoz hozzátartozik, hogy aki akarja, szabadon megváltoztathatja a vallását vagy a hitnézetét.

DE MIÉRT akarná bárki is megváltoztatni a vallását vagy a hitnézetét? „Nekem megvan a saját hitem, és nem akarok változtatni rajta” — mondják sokan. Úgy érzik, még azzal sem okoznak nagy bajt, ha téves nézeteik vannak. Nem valószínű, hogy bárki is kárt tenne magában, vagy másnak kárt okozna vele, ha például azt hinné, hogy a föld lapos. Néhányan úgy vélekednek, hogy egyszerűen fogadjuk el, hogy különbözünk. Vajon ez minden esetben bölcs? Vajon annyiban hagyná egy orvos, ha egy kollégája úgy gondolná, hogy nyugodtan átmehet betegeket vizsgálni a kórterembe, miután holttestekkel foglalkozott a boncteremben?

A vallással kapcsolatos téves nézetek sok kárt okoztak a történelem folyamán. Gondolj csak azokra a szörnyűségekre, amikor vallási vezetők „könyörtelen erőszakra késztettek vakbuzgó keresztényeket” a középkor úgynevezett szent keresztes hadjáratai alatt. Vagy gondolj napjaink „keresztény” fegyvereseire. Ezek a harcosok egy nemrégiben dúlt polgárháborúban „Szűz Mária képét ragasztották a puskatusaikra középkori katonákhoz hasonlóan, akik szentek neveit vésték kardjaik markolatába”. Ezek a fanatikus emberek mindannyian úgy gondolták, hogy helyesen cselekszenek. De az ilyen és más vallási konfliktusok és harcok esetében valami nagyon nincs rendjén.

Miért van ilyen sok kavarodás és viszálykodás? A Biblia azt mondja, hogy mindez azért van, mert Sátán, az Ördög „az egész lakott  földet félrevezeti” (Jelenések 12:9; 2Korintus 4:4; 11:3). Pál apostol figyelmeztetett, hogy sok vallásos ember sajnos ’el fog veszni’, mert Sátán ’hazug jelekkel meg előjelekkel’ becsapja őket. Pál elmondja, hogy az ilyenek „nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy megmentésben részesüljenek”, ezért ’hiszik el a hazugságot’ (2Tesszalonika 2:9–12). Hogyan lehet a legkisebbre csökkenteni annak az esélyét, hogy hazugságot higgyünk el? És valójában mire alapozzuk a nézeteinket?

Így nevelkedtünk?

Lehet, hogy a családunk hitnézete szerint nevelkedtünk. Ez nagyon jó dolog lehet. Isten azt szeretné, hogy a szülők tanítsák a gyermekeiket (5Mózes 6:4–9; 11:18–21). A fiatal Timóteus például sok hasznot merített abból, hogy odafigyelt az édesanyjára és a nagymamájára (2Timóteus 1:5; 3:14, 15). A Szentírás arra buzdít bennünket, hogy tiszteljük a szüleink hitnézetét (Példabeszédek 1:8; Efézus 6:1). De vajon azt akarja a Teremtőnk, hogy csupán azért higgyünk el valamit, mert a szüleink is azt hiszik? Valójában veszélyes lehet, ha gondolkodás nélkül ahhoz ragaszkodunk, amit az előző nemzedékek hittek vagy tettek (Zsoltárok 78:8; Ámosz 2:4).

Egy szamáriai asszony, aki találkozott Jézus Krisztussal, a szamáriaiak vallása szerinti neveltetést kapott (János 4:20). Jézus tiszteletben tartotta, hogy joga van hinni abban, amiben szeretne, de emellett rámutatott: „Ti azt imádjátok, amit nem ismertek.” Az asszony hitnézeteinek nagy része téves volt, így Jézus elmondta neki, hogy változtatnia kell a nézetein, ha elfogadhatóan szeretné Istent imádni — „szellemmel és igazsággal”. Ennek az asszonynak, illetve másoknak idővel el kellett szakadniuk a minden bizonnyal hőn szeretett hitnézeteiktől, és ’engedelmeskedniük kellett a hitnek’, amelyet Jézus Krisztus tárt fel nekik (János 4:21–24, 39–41; Cselekedetek 6:7).

Ezt tanultuk?

A tudomány különböző területein sok tanár és szakértő óriási tekintélyt érdemelt ki. A történelem azonban tele van olyan neves oktatók példájával, akik nagyot tévedtek. Ott van például a görög filozófus, Arisztotelész két tudományos könyve, amelyekről Bertrand Russell történész megállapította, hogy „napjaink tudományának fényében alig lehet olyan mondatot találni bennük, amelyik megállja a helyét”. Még modern világunk szakemberei is gyakran rendkívül helytelen következtetéseket vonnak le. A brit tudós, Lord Kelvin 1895-ben magabiztosan kijelentette: „Lehetetlen, hogy egy levegőnél nehezebb gép repülni tudjon.” Így hát egy bölcs személy nem hisz el semmit vakon csupán azért, mert egy tekintélyes oktató mondja (Zsoltárok 146:3).

Hasonló elővigyázatosságra van szükség a vallási oktatás területén is. Pál apostol magas szintű oktatást kapott a vallási tanítóitól, és szerfelett ’buzgó volt atyai hagyományait illetően’. Ősei hagyományos hitnézetei iránt érzett buzgósága valójában bajt okozott neki. Ahhoz vezetett, hogy ’üldözte és pusztította az Isten gyülekezetét’ (Galácia 1:13, 14; János 16:2, 3). Még ettől is rosszabb, hogy Pál hosszú időn keresztül ’rugdalózott az ösztökélések ellen’. Ellenállt azoknak a hatásoknak, amelyek ahhoz vezették volna, hogy higgyen Jézus Krisztusban. Jézus hathatós közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy Pál megváltoztassa a hitnézetét (Cselekedetek 9:1–6; 26:14).

Ezt hallottuk a hírforrásokból?

Lehet, hogy nagy hatással volt a nézeteink kialakulására a média. Sok ember örül a független médiának, mert így hasznos tájékoztatáshoz jut. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek nagy hatással lehetnek a médiára, és gyakran befolyásolják azt. Sokszor elferdített tájékoztatást közölnek, amelyek alattomosan hatnak a gondolkodásunkra.

 Mi több, a média igyekszik szenzációs vagy nem hétköznapi témákat, eseményeket bemutatni, hogy minél több ember figyelmét felkeltse. Ma már mindennapossá vált olyan anyagok, témák nyilvános ismertetése, amelyeket még egy pár évvel ezelőtt ritkán engedtek nyilvánosságra hozni. Az elfogadott viselkedési normák lassan, de biztosan eltűnnek. Az emberek gondolkozása fokozatosan eltorzul. Kezdik elhinni, hogy ’a gonosz jó, és a jó gonosz’ (Ézsaiás 5:20; 1Korintus 6:9, 10).

Helyezzük szilárd alapra a nézeteinket!

Az emberi eszmékre és filozófiákra építeni olyan lenne, mintha homokra építenénk (Máté 7:26; 1Korintus 1:19, 20). Akkor hát milyen biztos alapra építhetjük a nézeteinket? Mivel Isten értelmi képességet adott ahhoz, hogy megvizsgáljuk a körülöttünk lévő világot, és szellemi kérdésekkel foglalkozzunk, vajon nem ésszerű, hogy annak a lehetőségét is megadja, hogy pontos válaszokat kapjunk a kérdéseinkre? (1János 5:20). De igen! Hogyan lehet hát megtudni, hogy mi egyezik meg a valósággal, és mi igaz az imádat területén? Habozás nélkül kijelenthetjük, hogy csakis Isten Szavából, a Bibliából (János 17:17; 2Timóteus 3:16, 17).

„De álljunk csak meg — mondhatja valaki. — Hát nem pontosan azok okozták a legtöbb harcot és zavargást a világ ügyeiben, akiknek Bibliájuk van?” Való igaz, hogy sok félrevezető és ellentmondásos elképzeléssel állnak elő olyan vallási vezetők, akik állítólag a Bibliát követik. Ez azért van, mert valójában nem a Bibliára alapozzák nézeteiket. Péter apostol úgy beszélt róluk, mint „hamis prófétákról” és „hamis tanítókról”, akik „romboló szektákat” alapítanak. Tevékenységük azt eredményezi, hogy „becsmérlő beszéd éri majd az igazság útját” — mondja Péter (2Péter 2:1, 2). De azért ezt írja: „még biztosabb nálunk a prófétai szó; és jól teszitek, ha figyelmet fordítotok rá, mint egy sötét helyen . . . fénylő lámpára” (2Péter 1:19; Zsoltárok 119:105).

A Biblia arra buzdít bennünket, hogy hasonlítsuk össze a nézeteinket a tanításával (1János 4:1). E folyóirat olvasóinak milliói tanúsíthatják, hogy ez az összehasonlítás célt adott nekik, és megszilárdította az életüket. Legyünk hát mindannyian a nemes gondolkodású bereaiakhoz hasonlók. ’Gondosan vizsgáljuk az Írásokat naponta’ mielőtt eldöntjük, hogy miben hiszünk (Cselekedetek 17:11). Jehova Tanúi boldogan segítenek ebben. De természetesen az mindenkinek a saját döntése, hogy mit akar elhinni. Mindenképpen bölcs dolog azonban meggyőződni róla, hogy nézeteinket nem emberi bölcsesség és vágyak formálják, hanem Isten kinyilatkoztatott Szava, amely az igazság (1Tesszalonika 2:13; 5:21).

[Képek a 6. oldalon]

A Biblia biztos alap, amelyre a nézeteinket építhetjük