Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Győzelem a Szövetségi Alkotmánybíróságon

Győzelem a Szövetségi Alkotmánybíróságon

Győzelem a Szövetségi Alkotmánybíróságon

JEHOVA TANÚI Németországban mérföldkőnek számító győzelmet arattak a Szövetségi Alkotmánybíróságon Karlsruhéban. Ez fontos lépés volt a bejegyzésükért vívott küzdelemben.

Jehova Tanúi több mint 100 éve tevékenykednek Németországban. Szörnyű üldöztetéseket éltek át két XX. századi diktatórikus uralom, a nemzetiszocializmus és a kommunizmus alatt. A Tanúk 1990 óta próbálják elérni, hogy közjogi testületként jegyezzék be őket. Miután két kedvező döntés született az ügyben, majd pedig egy olyan ítélet, mely érvénytelenítette az előző kettőt, a Tanúk a Szövetségi Alkotmánybírósághoz fordultak, ahol 2000. december 19-én kimondták az ítéletet.

Egyöntetű döntés Jehova Tanúi javára

A bíróságnak mind a hét bírája a Tanúk javára döntött. A bírák hatályon kívül helyeztek egy döntést, melyet a Szövetségi Közigazgatási Bíróság hozott 1997-ben, valamint felkérték az említett bíróságot arra, hogy újból tűzze napirendre a Tanúk által benyújtott kérelem vizsgálatát.

A Szövetségi Alkotmánybíróság, élve az alkalommal, szót ejtett az állam és a különböző vallásos felekezetek közötti alapvető viszonyról. Lényegében arra mutatott rá, hogy egy vallás helyzetét „nem a hitnézetei alapján kell meghatározni, hanem a viselkedése alapján”.

A bíróság arra is kitért, hogy amikor a Tanúk kiállnak „keresztény semlegességük” mellett, „nem a demokrácia alapelveit támadják”, és „nem akarják megdönteni a demokráciát egy másik kormányzati forma felállításával”. Ennélfogva az, hogy a Tanúk nem vesznek részt a politikai választásokon, nem hozható fel ellenük a törvényes elismerésükért benyújtott kérelmük elbírálásában (János 18:36; Róma 13:1).

A bíróság továbbá megjegyezte, hogy egy hívő — legyen az egy Tanú, vagy egy másik vallás tagja — időnként azt tapasztalhatja, hogy az állam követelései és a vallása által támasztott elvárások ütköznek egymással. Az állam úgy dönthet, hogy indokoltnak, a vallásszabadság nyújtotta kereteken belül meghozott döntésnek tekint olyan eseteket, amikor valaki a lelkiismeretére hallgatva „inkább a vallásos alapelveknek engedelmeskedik, mint a törvénynek” (Cselekedetek 5:29).

A bíróság döntését a sajtó szenzációként kezelte. Szinte az összes német napilap beszámolt az ügyről. A legnagyobb televíziós társaságok és a főbb rádióállomások kivétel nélkül tudósítottak az esetről, illetve interjúkat közvetítettek. Soha nem volt még Jehova neve ilyen nagy nyilvánosság elé tárva Németországban.

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

AP Photo/Daniel Maurer