Hogyan hozhatunk bölcs döntéseket?

A SZABAD akarat Isten ajándéka. Nélküle csupán robotok lennénk, akiknek nem áll módjukban irányítani a tetteiket. De éppen e miatt az ajándék miatt nézünk szembe olykor nehéz helyzetekkel. Mivel szabad akaratunk van, az életünk során döntéseket kell hoznunk.

Természetesen sok döntésünk viszonylag jelentéktelen, más döntések viszont — például, hogy milyen életpályát válasszunk, házasságot kössünk-e vagy se — az egész további életünket érinthetik. Olyan döntéseket is kell hoznunk, melyek másokat érintenek. Bizonyos döntések, melyeket a szülők hoznak, nagy hatással vannak a gyermekeikre. Ráadásul sok döntésünkért számot kell adnunk Istennek (Róma 14:12).

Segítségre van szükségünk

Az emberek a múltban egyáltalán nem arról voltak híresek, hogy jó döntéseket hoztak. Az egyik legelső emberi döntés, melyről feljegyzés készült, katasztrofális következményekkel járt. Éva úgy döntött, hogy eszik abból a gyümölcsből, melynek fogyasztását Isten határozottan megtiltotta. Önző kívánságon alapuló döntése oda vezetett, hogy férje is engedetlenné vált Istennel szemben, és ez az egész emberiségre borzasztó szenvedést hozott. Az emberek sokszor még most is inkább az önző vágyaikat, semmint a helyes alapelveket figyelembe véve döntenek (1Mózes 3:6–19; Jeremiás 17:9). Amikor fontos döntéseket kell hoznunk, gyakran ráébredünk a korlátainkra.

Nem meglepő hát, hogy sokan a nagy döntéseik előtt emberfeletti forrásokhoz fordulnak segítségért. A Biblia beszámol egy esetről, amikor Nabukodonozornak egy hadjárata közben döntést kellett hoznia. Bár király volt, szükségét érezte, hogy „jövendőt láttasson”. A feljegyzés ezért azt mondja róla, hogy „megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat” (Ezékiel 21:21). Napjainkban sokan ugyanígy jósokhoz és asztrológusokhoz fordulnak, vagy más módokon kérik a szellemek segítségét. El kell azonban mondani, hogy ilyen módon félrevezető információ jut el az emberekhez (3Mózes 19:31).

Van Valaki, aki teljesen megbízható, és aki a történelem folyamán mindig segített az embereknek, hogy bölcs döntéseket hozzanak. Ez a Valaki nem más, mint Jehova Isten. Az ókori időkben például az Urimot és a Thummimot adta a népének, Izraelnek. Ezek valószínűleg szent sorsvetési eszközök voltak, melyeket akkor használtak fel, amikor a nép nagy jelentőségű helyzetek előtt állt. Az Urim és a Thummim által Jehova közvetlen választ adott a kérdésekre, és segített Izrael véneinek meggyőződni arról, hogy döntéseik összhangban vannak-e az akaratával (2Mózes 28:30; 3Mózes 8:8; 4Mózes 27:21).

Vegyünk egy másik példát. Amikor Gedeon elhívást kapott arra, hogy Midián ellen vezesse Izrael seregeit, el kellett döntenie, hogy elfogadja-e ezt a magasztos kiváltságot. Gedeon biztosítékot akart, hogy Jehova támogatni fogja, ezért jelet kért. Azért imádkozott, hogy az éjszakára kint hagyott gyapjú legyen harmatos, a körülötte lévő föld pedig maradjon száraz.  A következő este azt kérte, hogy a gyapjú maradjon száraz, a körülötte levő föld pedig harmattól átitatott. Jehova kedvesen megadta Gedeonnak a kért jelet. Így Gedeon helyes döntést hozott, és Isten támogatásával teljes győzelmet aratott Izrael ellenségei fölött (Bírák 6:33–40; 7:21, 22).

Mi a helyzet napjainkban?

Jehova még mindig felkínálja a segítségét szolgáinak, amikor fontos döntések előtt állnak. Hogyan? Vajon Gedeonhoz hasonlóan nekünk is „gyapjúpróbákat” kell tennünk, vagyis jeleket kell kérnünk Jehovától, hogy megmutassa, merre menjünk? Egy házaspár azon gondolkodott, hogy elköltözzön-e olyan területre, ahol nagyobb szükség van Királyság-prédikálókra. Hogy dönteni tudjanak, próbát tettek. Árulni kezdték a házukat egy bizonyos összegért. Ha egy meghatározott napig a megadott áron vagy drágábban el tudják adni a házat, ezt jelnek tekintik arra, hogy Isten támogatja a költözés gondolatát. Ha nem sikerül eladniuk a házat, azt a következtetést vonják le, hogy Isten nem szeretné, hogy elköltözzenek.

Nem sikerült eladniuk a házat. Vajon ez annak a jele volt, hogy Jehova nem akarta, hogy ez a házaspár ott szolgáljon, ahol nagyobb a szükség? Természetesen túllépnénk a hatáskörünket, ha kategorikusan kijelentenénk, hogy Jehova mit tesz meg, vagy mit nem tesz meg a szolgáiért. Nem mondhatjuk azt, hogy Jehova ma sohasem avatkozik bele az emberi ügyekbe, hogy megmutassa az akaratát nekünk (Ézsaiás 59:1). Mégsincs jogunk elvárni, hogy beleavatkozzon a nagyobb döntéseinkbe, mert ez végeredményben azt jelentené, hogy rábízzuk a döntéshozatalt. Még Gedeon is úgy hozta meg a döntéseit az élete legnagyobb részében, hogy nem kapott jeleket Jehovától.

A Biblia azonban azt mondja, hogy mégsem vagyunk isteni irányítás nélkül. A Szentírás ezt jövendölte meg a mi időnkről: „füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok” (Ézsaiás 30:21). Amikor fontos kérdésben válaszút elé kerülünk, teljesen helyénvaló megpróbálnunk megbizonyosodni arról, hogy döntéseink összhangban vannak-e Isten akaratával, és visszatükrözik-e az ő felsőbbrendű bölcsességét. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Ha Isten Szavához fordulunk, és hagyjuk, hogy az a ’lábunk előtt mécses legyen, ösvényünk világossága’ (Zsoltárok 119:105, Újfordítású revideált Biblia; Példabeszédek 2:1–6). Ehhez az kell, hogy szokásunk legyen a pontos ismeret befogadása a Bibliából (Kolosszé 1:9, 10). Amikor döntés előtt állunk, a helyzettel kapcsolatos minden bibliai alapelvnek gondosan utána kell járnunk. Az effajta utánjárás képessé tesz majd minket arra, hogy ’megbizonyosodjunk a fontosabb dolgokról’ (Filippi 1:9, 10).

Jehovával is beszélgetnünk kell imában, abban a biztos tudatban, hogy meghallgat minket. Mennyire megnyugtató elmondani szerető Istenünknek, hogy milyen döntést kell meghoznunk, és milyen választási lehetőségeink vannak. Majd bizalommal kérhetjük az irányítását a helyes döntés meghozatalához. Gyakran a szent szellem emlékeztet minket a helyzethez illő alapelvekre, vagy segíthet nekünk jobban megérteni egy írásszöveget, mely alkalmazható a körülményeinkre (Jakab 1:5, 6).

Ezenkívül Jehova gondoskodik a gyülekezetben érett személyekről, akikkel beszélhetünk  a döntésekről, melyeket hozni készülünk (Efézus 4:11, 12). Amikor azonban másokkal beszélünk, ne legyünk olyanok, mint azok, akik egyik személytől a másikig mennek, egészen addig, amíg nem találnak valakit, aki azt mondja, amit hallani szeretnének, majd az ő tanácsát követik. Ne felejtsük el Roboám intő példáját. Amikor súlyos döntést kellett hoznia, kitűnő tanácsot kapott az idősebb férfiaktól, akik az apja idejében szolgáltak. Ám nem az ő tanácsukat követte, hanem megkérdezte azokat a fiatalokat, akikkel felnőtt. Tanácsukat megfogadva nagyon rossz döntést hozott, és emiatt elveszítette királyságának egy nagy részét (1Királyok 12:1–17).

Ha tanácsra van szükségünk, olyanokhoz forduljunk, akiknek van élettapasztalatuk, jól ismerik a Szentírást, és tisztelik a helyes alapelveket (Példabeszédek 1:5; 11:14; 13:20). Ha lehetséges, szakíts időt az érintett alapelveken és az összegyűjtött információn való elmélkedésre. Amint kezded a dolgokat Jehova Szavának a fényében látni, valószínűleg nyilvánvalóbbá fog válni, hogy mi a helyes döntés (Filippi 4:6, 7).

Döntések, melyeket hozunk

Némelyik döntésünket nem nehéz meghozni. Amikor az apostoloknak azt parancsolták, hogy hagyják abba a tanúskodást, tudták, hogy továbbra is prédikálniuk kell Jézusról, és azonnal tudatták a szanhedrinnel a döntésüket, hogy Istennek engedelmeskednek inkább, semmint embereknek (Cselekedetek 5:28, 29). Más döntések nagyobb fejtörést okozhatnak, mert a Biblia talán nem ír semmit konkrétan az adott témával kapcsolatban. Ám a bibliai alapelvek általában rávilágítanak, hogy mi a legjobb döntés. Például bár sok olyan szórakozási forma van napjainkban, amely nem létezett Jézus idejében, a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy mi tetszik Jehovának, és mi nem. Ha tehát egy keresztény olyan szórakozási formában vesz részt, mely előmozdítja az erőszakot, erkölcstelenséget vagy lázadást, rosszul döntött (Zsoltárok 97:10; János 3:19–21; Galácia 5:19–23; Efézus 5:3–5).

Sokszor két döntés is helyes lehet. Csodálatos kiváltság és nagyszerű áldásokhoz vezethet, ha valaki ott szolgál, ahol nagyobb a szükség, de ha egy személy valamiért úgy dönt, hogy nem fog ilyen területen szolgálni, még mindig kiváló munkát végezhet az otthoni gyülekezetében. Időnként olyan döntésekkel kerülünk szembe, melyek lehetőséget adnak, hogy kimutassuk Jehova iránti odaadásunk mélységét, vagy azt, hogy mi a legfontosabb az életünkben. Jehova tehát megengedi, hogy szívállapotunkat kimutatva használjuk a szabad akaratunkat.

Sokszor másokat is érintenek a döntéseink. Az első századi keresztények például örültek, hogy szabaddá váltak a Törvény sok korlátozásától. Ez azt jelentette többek között, hogy elfogadhattak vagy visszautasíthattak olyan ételeket, melyek tisztátalanok voltak a Törvény alatt. Ám arra kaptak buzdítást, hogy vegyék figyelembe mások lelkiismeretét, amikor eldöntik, hogy élnek-e ezzel a szabadságukkal. Pál tanácsa, amit ezzel kapcsolatban adott, sok döntésünkre alkalmazható: „ne adjatok okot a botránkozásra” (1Korintus 10:32). Az a vágy, hogy ne botránkoztassunk meg másokat, sok  döntésünkben segíthet dűlőre jutni. Végül is a második legnagyobb parancsolat az, hogy szeressük a felebarátainkat (Máté 22:36, 39).

A döntéseink következménye

Azoknak a döntéseinknek, melyeket jó lelkiismerettel, a bibliai alapelvekkel összhangban hozunk, hosszú távon mindig jó kimenetelük van, de persze rövid távon személyes áldozatokat követelhetnek. Amikor az apostolok tudatták a szanhedrinnel a döntésüket, hogy továbbra is prédikálni fognak Jézusról, csak a megveretésük után bocsátották szabadon őket (Cselekedetek 5:40). A három héber ifjúnak — Sidráknak, Misáknak és Abednégónak — veszélybe került az élete, amikor úgy döntött, hogy nem hajol meg Nabukodonozor arany állóképe előtt. Fel voltak készülve rá, hogy döntésük a halálukat jelentheti, de azt is tudták, hogy Isten helyeslése és áldása kíséri őket (Dániel 3:16–19).

Ha azután találjuk szembe magunkat nehézségekkel, hogy a lelkiismeretünk szavára hallgatva hoztuk meg a döntésünket, nincs okunk azt a következtetést levonni, hogy a döntésünk rossz volt. Az „idő és előre nem látott események” még a legjobb szándékú döntések kimenetelét is kedvezőtlenül befolyásolhatják (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Ráadásul Jehova olykor megengedi, hogy nehézségek történjenek, hogy kipróbálja az elkötelezettségünk mélységét. Jákobnak egész éjszaka küzdenie kellett egy angyallal, mielőtt megkapta az áldást (1Mózes 32:24–26). Előfordulhat, hogy nekünk is meg kell küzdenünk a nehézségünkkel, még akkor is, ha helyesen cselekszünk. De ha a döntésünk összhangban van Isten akaratával, biztosak lehetünk benne, hogy segíteni fog a kitartásban, végül pedig megáld minket (2Korintus 4:7).

Amikor tehát fontos döntést hozol, ne támaszkodj a saját bölcsességedre. Kutass a helyzethez illő bibliai alapelvek után, beszélj Jehovával a dologról, s ha lehetséges, fordulj érett keresztény hittársaidhoz. Majd legyél bátor, és használd felelősségteljesen az Istentől kapott szabad akaratodat. Hozz bölcs döntést, és mutasd meg Jehovának, hogy szíved egyenes előtte!

[Kép a 28. oldalon]

Fontos döntéseid előtt fordulj Isten Szavához

[Képek a 28., 29. oldalon]

Beszéld meg Jehovával a döntést, melyet hozni készülsz

[Kép a 30. oldalon]

Nagyobb döntéseidet megbeszélheted érett keresztényekkel