Hogyan uralkodhat Krisztus békéje a szívünkben?

„A Krisztus békéje uralkodjon szívetekben, mert hiszen erre hívattatok el e g y testben” (KOLOSSZÉ 3:15).

1—2. Hogyan uralkodik „Krisztus békéje” egy keresztény szívében?

AZ URALKODÁS szó sokakból ellenérzést vált ki, mivel az elnyomásra és mások ravasz befolyásolására emlékezteti őket. Ennélfogva ésszerűtlennek tűnhetnek számukra azok a buzdító szavak, melyeket Pál intézett a Kolosszéban élő keresztény hittársaihoz: „Krisztus békéje uralkodjon szívetekben” (Kolosszé 3:15). Vajon nincsen szabad akaratunk? Miért kellene hagynunk, hogy bárki vagy bármi uralkodjon a szívünkben?

² Pál nem azt akarta mondani a kolosszéiaknak, hogy adják fel a szabad akaratukat. A Kolosszé 3:15-ben az „uralkodik” ige egyik formájával fordított görög kifejezés egy olyan szóval van kapcsolatban, melyet arra a bíróra használtak, aki átadta a díjakat a kor atlétikai versenyei után. A versenyzőknek a játék szabályai engedtek bizonyos mértékű szabadságot, de a végén a bíró döntötte el, hogy ki követte a szabályokat, ennélfogva ki nyerte meg a versenyt. Ugyanígy mi is szabadon hozhatunk meg sok döntést az életünkben, de miközben ezt tesszük, Krisztus békéjének mindig „bíró”-nak — vagy Edgar J. Goodspeed fordító szavaival élve, „irányító elv”-nek — kell lennie a szívünkben.

3. Mi „a Krisztus békéje”?

³ Mi „a Krisztus békéje”? Ez az a békesség és belső nyugalom, melyre akkor teszünk szert, amikor Jézus tanítványai leszünk, és megtudjuk, hogy Jehova Isten, valamint a Fia szeretnek és helyeselnek minket. Mielőtt Jézus elhagyta a tanítványait, ezt mondta nekik: „az én békémet adom nektek . . . Ne nyugtalankodjon a szívetek, ne is szoruljon össze a félelemtől” (János 14:27). Krisztus testének hűséges, felkent tagjai csaknem 2000 éve élvezik ezt a békét, és ma a társaiknak, a „más juhoknak” is részük van benne (János 10:16). Ennek a békének kell irányítania a szívünket. Amikor súlyos megpróbáltatások érnek minket, ez a béke segíthet, hogy ne bénítson meg minket a félelem, és ne nyugtalankodjunk túlságosan. Nézzük meg, hogyan érvényes ez akkor, amikor igazságtalansággal találjuk szembe magunkat, aggodalmak gyötörnek, vagy amikor értéktelennek érezzük magunkat.

Amikor igazságtalansággal találjuk szembe magunkat

4. a) Hogyan tudott Jézus képet alkotni az igazságtalanságról? b) Mit tettek a keresztények, amikor igazságtalanság áldozatai lettek?

⁴ Salamon király megjegyezte: „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9). Jézus tudta, hogy mennyire igazak ezek a szavak. Az égből látta azokat a durva igazságtalanságokat, melyek az emberek egymással való bánásmódját jellemezték, földönlétekor pedig a legnagyobb igazságtalanságot szenvedte el, amikor bűntelen emberként istenkáromlással vádolták, és bűnözőként halálra ítélték (Máté 26:63–66; Márk 15:27). Ma még mindig gyakran kijut az embereknek az igazságtalanságból, és az igaz keresztények módfelett szenvednek,  mivel a „gyűlölet célpontjai . . . minden nemzet előtt” (Máté 24:9). A náci koncentrációs táborokban és a szovjet GULAG-ban átélt iszonyatos tapasztalatok, valamint a csőcseléktámadások, koholt vádak és hazugságok ellenére Krisztus békéje mindig állhatatossá tette őket. Jézust utánozták, akiről ezt olvassuk: „Amikor szidalmazták, nem kezdte viszonozni a szidalmat. Amikor szenvedett, nem kezdett fenyegetőzni, hanem továbbra is ráhagyta magát az igazságosan ítélőre” (1Péter 2:23).

5. Ha a fülünkbe jut, hogy a gyülekezetben látszólag igazságtalanság történt, mit kell először végiggondolnunk?

⁵ Ehhez képest sokkal kisebb próba lehet, ha úgy gondoljuk, hogy valakivel méltánytalanul bántak a keresztény gyülekezetben. Ilyenkor úgy érezhetünk, ahogyan Pál, amikor ezt mondta: „Kit botránkoztatnak meg, hogy én ne lennék felháborodva?” (2Korintus 11:29). Mit tehetünk? Kérdezzük meg magunkat: „Csakugyan igazságtalanság történt?” Gyakran nem ismerünk minden részletet, és talán hevesen reagálunk, miután végighallgattunk valakit, aki jól értesültnek vallja magát. A Biblia jó okkal jelenti ki: „Az együgyű hisz minden dolognak” (Példabeszédek 14:15). Óvatosnak kell tehát lennünk.

6. Hogyan reagáljunk, ha úgy véljük, hogy igazságtalanság ért minket a gyülekezetben?

⁶ Tegyük fel azonban, hogy magunkat véljük valamilyen igazságtalanság áldozatának. Ebben az esetben hogyan reagál egy olyan személy, akinek a szívében Krisztus békéje van? Szükségesnek találhatjuk, hogy beszéljünk a személlyel, aki szerintünk igazságtalanul bánt velünk. Ezután pedig ahelyett, hogy elmesélnénk a történteket mindenkinek, aki hajlandó meghallgatni minket, inkább bízzuk az ügyet imában Jehovára, és higgyünk benne, hogy ő majd igazságot szolgáltat (Zsoltárok 9:11; Példabeszédek 3:5). Nagyon is meglehet, hogy ha így teszünk, megelégszünk majd azzal, hogy a szívünkben rendezzük az ügyet, és ’lecsillapodunk’ (Zsoltárok 4:5, Újfordítású revideált Biblia). A legtöbb helyzetre alkalmazható Pál tanácsa: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kolosszé 3:13).

7. Mit nem szabad elfelejtenünk a testvéreinkkel való viselkedésünket illetően?

⁷ Bármit teszünk is, ne felejtsük el, hogy bár a történteken már nem tudunk változtatni, az, hogy miként reagálunk a helyzetre, teljes mértékben rajtunk múlik. Ha kiegyensúlyozatlanul reagálunk arra, amit igazságtalanságnak vélünk, annak károsabb hatása lehet a békénkre, mint magának az igazságtalanságnak (Példabeszédek 18:14). Talán még meg is botránkozunk, és egészen addig szüneteltetjük a gyülekezettel ápolt kapcsolatunkat, amíg úgy érezzük, megtörtént az igazságszolgáltatás. A zsoltáríró azt írta, hogy azok, akik szeretik Jehova törvényét, „nem botlanak meg” (Zsoltárok 119:165, Úf.). A helyzet az, hogy időnként mindenkit ér igazságtalanság. Sohase engedd, hogy az ilyen sajnálatos tapasztalatok megakadályozzanak Jehova szolgálatában. Inkább engedd, hogy Krisztus békéje uralkodjon a szívedben.

 Amikor aggodalmak gyötörnek minket

8. Többek között mi idézhet elő aggodalmakat, és mi lehet a következménye az aggodalmaskodásnak?

⁸ Ezekben az „utolsó napokban” az aggodalmak az élet velejárói (2Timóteus 3:1). Az igaz, hogy Jézus ezt mondta: „ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni” (Lukács 12:22). De nem mindig az anyagiak miatt aggódunk. Lótot ’nagyon gyötörte’ Szodoma romlottsága (2Péter 2:7). Pálnak „az összes gyülekezetért való aggodalom” szerzett nyugtalan órákat (2Korintus 11:28). Jézus annyira gyötrődött a halála előtti éjszakán, hogy a „verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek” (Lukács 22:44). Látható, hogy nem minden aggodalom vall gyenge hitre. Ám a nagyfokú és hosszan tartó aggodalmaskodás, bármi idézi is elő, elrabolhatja a békénket. Az aggodalmaskodás annyira erőt vesz némelyeken, hogy nem érzik magukat képesnek arra, hogy továbbra is ellássák a Jehova szolgálatával járó felelősségeiket. „Aki aggódik szívében, az levertté lesz” — olvashatjuk a Bibliában (Példabeszédek 12:25, Úf. [12:24]). Mit tehetünk hát, ha aggodalmak gyötörnek minket?

9. Milyen gyakorlatias lépéseket lehet megtenni az aggodalmak enyhítésére, de az aggodalmaknak mely okait nem lehet megszüntetni?

⁹ Bizonyos esetekben tehetünk néhány gyakorlatias lépést. Ha orvosi probléma * az aggodalmunk gyökere, bölcsességre vallana, ha odafigyelnénk rá, bár ebben a kérdésben mindenkinek a saját belátása szerint kell cselekednie (Máté 9:12). Ha a túl sok felelősségünk hat ránk nyomasztólag, talán van rá lehetőség, hogy ezek némelyikét megosszuk másokkal (2Mózes 18:13–23). De mi a helyzet azokkal a súlyos — például szülői — felelősségekkel, melyeket nem lehet átruházni másokra? Mi van akkor, ha egy keresztény ellenséges házastárssal él egy fedél alatt? Mit mondhatunk azokról a családokról, amelyek rettenetes anyagi  körülmények között vannak, vagy háborús övezetben élnek? Egyértelmű, hogy a dolgok e rendszerében nem tudjuk felszámolni az aggodalmaskodás minden forrását, mégis megőrizhetjük Krisztus békéjét a szívünkben. Hogyan?

10. Milyen két módja van annak, ahogyan egy keresztény megpróbálhatja enyhíteni az aggodalmait?

¹⁰ Például úgy, hogy vigaszt keresünk Isten Szavában. „Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet” — írta Dávid király (Zsoltárok 94:19). Jehova ’vigasztalásai’ a Bibliában találhatók, és ha rendszeresen forgatjuk ezt az ihletett könyvet, az segít megőriznünk Krisztus békéjét a szívünkben. A Biblia kijelenti: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23). Pál apostol hasonló gondolatokat fogalmaz meg: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt ismertessétek kéréseiteket az Istennel; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodási képességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7). A buzgó és rendszeres ima is segít, hogy megőrizzük a békénket.

11. a) Miért volt Jézus kiváló példa az imádkozás tekintetében? b) Hogyan tekintsünk az imára?

¹¹ Jézus nagyszerű példa volt e tekintetben. Néha órákon át beszélgetett imában égi Atyjával (Máté 14:23; Lukács 6:12). Az ima segített neki a legszörnyűbb próbák elviselésében. A halála előtti éjszakán mérhetetlen gyötrelem lett rajta úrrá. Mit tett ekkor? „Még buzgóbban” imádkozott (Lukács 22:44). Igen, Isten tökéletes fia rendszeresen imádkozott, s mennyivel inkább így kell tenniük a tökéletlen követőinek! Jézus arra intette a tanítványait, hogy ’mindig imádkozzanak, és ne adják fel’ (Lukács 18:1). Az ima valóságos és létfontosságú gondolatcsere azzal a Valakivel, aki jobban ismer minket, mint mi saját magunkat (Zsoltárok 103:14). Ha szeretnénk a szívünkben megőrizni Krisztus békéjét, ’szüntelenül imádkozni’ fogunk (1Tesszalonika 5:17).

A korlátaink leküzdése

12. Miért érezhetik némelyek, hogy nem megfelelő a szolgálatuk?

¹² Jehova minden szolgáját értékesnek tartja (Aggeus 2:7, NW). Ám ezt sokan nehezen tudják elfogadni. Némelyeket elkedvetlenít az idős koruk, az egyre több családi kötelezettségük vagy a romló egészségük. Mások hátrányos helyzetben érezhetik magukat, mert rossz volt a gyermekkoruk, megint mások talán a múltban elkövetett hibáik miatt gyötrődnek, kételkedve abban, hogy Jehova valaha is megbocsát nekik (Zsoltárok 51:5). Mit tehetünk, ha ilyen érzéseink vannak?

13. Milyen vigaszt meríthetnek a Szentírásból azok, akik az alkalmatlanság érzésével küszködnek?

¹³ Krisztus békéje biztosít minket Jehova szeretetéről. Helyreállhat a szívünkben ez a béke, ha elmélkedünk azon, hogy Jézus sohasem mondta azt, hogy az értékünket az határozza meg, hogy másokhoz viszonyítva mennyit teszünk (Máté 25:14, 15; Márk 12:41–44). Jézus a lojalitásra fektette a hangsúlyt. „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” — mondta a tanítványainak (Máté 24:13). Bár Jézust ’megvetették’ az emberek, nem volt kétséges számára, hogy az Atyja szereti őt (Ézsaiás 53:3, Úf.; János 10:17). Azt mondta, hogy a tanítványai felé is szeretet árad (János 14:21). Így hangsúlyozta ezt: „Vajon nem két verebet adnak egy csekély értékű pénzérméért? Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek hát: ti sok verébnél többet értek” (Máté 10:29–31). Milyen gyengéd biztosítéka ez Jehova szeretetének!

14. Milyen biztosítékunk van arra, hogy Jehova mindannyiunkat értékel?

¹⁴ Jézus továbbá ezt jelentette ki: „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt” (János 6:44). Mivel Jehova vonzott minket, hogy kövessük Jézust, biztosan azt akarja, hogy megmentésben részesüljünk. „Nem kívánatos az én Atyám előtt, aki az égben van, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül” — mondta Jézus a tanítványainak (Máté 18:14).  Ennélfogva, ha teljes szívvel szolgálsz, örömmel tölthetnek el kiváló cselekedeteid (Galácia 6:4). Ha múltbeli hibáid miatt emészted magadat, biztos lehetsz abban, hogy Jehova „bővelkedik” a megbocsátásban, ha igazán megbánod a bűneidet (Ézsaiás 43:25; 55:7). Ha bármilyen más okból lehangoltnak érzed magad, emlékezz rá, hogy „közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsoltárok 34:19).

15. a) Hogyan próbálja meg Sátán elrabolni a békénket? b) Miben bízhatunk Jehovát illetően?

¹⁵ Sátán semmit sem szeretne jobban, mint elrabolni a békédet. Ő felelős az öröklött bűnért, mellyel mindannyian küzdünk (Róma 7:21–24). Biztosan szeretné elérni, hogy úgy érezd, a tökéletlenségeid miatt Isten nem fogadja el a szolgálatodat. Ne engedd, hogy az Ördög a kedvedet szegje! Legyél tudatában a fondorkodásainak, és ezeket észben tartva határozd el, hogy kitartasz (2Korintus 2:11; Efézus 6:11–13). Tartsd elmédben, hogy „Isten nagyobb a szívünknél, és mindent tud” (1János 3:20). Jehova nem csupán a gyengeségeinket látja, hanem az indítékainkat és a szándékainkat is. Vigasztaljanak hát a zsoltáríró szavai: „nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!” (Zsoltárok 94:14).

Egyesülten a Krisztus békéjében

16. Milyen értelemben nem vagyunk egyedül, miközben igyekszünk kitartani?

¹⁶ Pál azt írta, hogy engednünk kell Krisztus békéjét a szívünkben uralkodni, mivel ’erre hívattunk el e g y testben’. A felkent keresztényeket, akiknek Pál írt, arra hívták el, hogy Krisztus testének részei legyenek, csakúgy, mint a napjainkban élő felkentek maradékát. Társaik, a „más juhok” egyesülten szolgálnak velük „e g y nyájként”, az „e g y pásztor”, Jézus Krisztus vezetése alatt (János 10:16). Mindent egybevéve a több millió személyből álló világméretű „nyáj” engedi, hogy Krisztus békéje uralja a szívét. Az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, segít abban, hogy ki tudjunk tartani. Péter ezt írta: „szálljatok szembe [Sátánnal], a hitben szilárdan, tudva, hogy a szenvedéseket illetően ugyanazok mennek végbe testvéreitek egész közösségében a világon” (1Péter 5:9).

17. Mi ösztönöz minket arra, hogy engedjük Krisztus békéjét a szívünkben uralkodni?

¹⁷ Törekedjünk mindannyian továbbra is a békére, amely Isten szellemének fontos gyümölcse (Galácia 5:22, 23). Azok, akiket Jehova szennyfolt nélkülinek, szeplőtlennek és békében talál, végül örök élettel áldatnak meg egy paradicsomi földön, ahol igazságosság fog lakni (2Péter 3:13, 14). Minden okunk megvan rá, hogy engedjük Krisztus békéjét a szívünkben uralkodni.

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Mi a Krisztus békéje?

• Hogyan tud Krisztus békéje uralkodni a szívünkben, amikor igazságtalansággal találjuk szembe magunkat?

• Hogyan segít Krisztus békéje megküzdeni az aggodalmainkkal?

• Hogyan vigasztal meg minket Krisztus békéje, amikor értéktelennek érezzük magunkat?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Jézus, amikor a vádolóival állt szemben, rábízta magát Jehovára

[Kép a 16. oldalon]

Egy szerető apa gyengéd öleléséhez hasonlóan Jehova vigasztalása is enyhítheti az aggodalmunkat

[Kép a 18. oldalon]

A kitartásnak nagy értéke van Isten szemében