’Keressétek a békét, és törekedjetek rá!’
’Keressétek a békét, és törekedjetek rá!’
„Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (RÓMA 12:18).
1—2. Többek között mi az oka annak, hogy nem tartós az emberek által kötött béke?
KÉPZELJ EL egy házat, melynek gyönge az alapja, korhadtak a gerendái, és meg van ereszkedve a teteje. Vágynál-e rá, hogy beleköltözz, és otthonoddá tedd? Nem valószínű. Még egy új festékréteg sem tenné vonzóbbá a roskatag házat, mert várható lenne, hogy ez a ház előbb vagy utóbb összeomlik.
2 Ennek a világnak minden békekezdeményezése az előbb említett házhoz hasonló, mivel gyenge alapokon nyugszik, vagyis emberek ígéretein és tervein, ’akik meg nem menthetnek’ (Zsoltárok 146:3). A történelmünk másból sem áll, mint nemzetek, etnikai csoportok és törzsek közötti konfliktusokból. Igaz, voltak rövid békeidőszakok, de milyenek? Miféle béke az, ha két háborúzó ország azért köt békét, mert az egyik fél elvesztette a háborút, vagy mert egyikük sem lát további előnyt a csatározásokban? A háborút kirobbantó gyűlölet, gyanakvás és irigység ettől még ott van a levegőben. Az a béke, melyet csak formaságból kötnek meg, olyan, mint egy „festékréteg” az ellenséges érzéseken: nem igazán mondható tartósnak (Ezékiel 13:10).
3. Miért különbözik Isten népének a békéje az emberek által kötött békétől?
3 Ám létezik igazi béke ebben a háború sújtotta világban. Hol? Jézus Krisztus lábnyomkövetői, az igaz keresztények között, akik megtartják Jézus szavait, és igyekeznek ugyanolyan életet élni, mint amilyet ő élt (1Korintus 11:1; 1Péter 2:21). A különböző rasszokhoz, társadalmi rétegekhez és nemzetekhez tartozó igaz keresztények között valódi béke van, mivel ez a béke abból fakad, hogy ezek a személyek a Jézus Krisztus váltságáldozatába vetett hitük alapján békés kapcsolatban vannak Istennel. Békéjük nem emberektől származik, hanem Isten ajándéka az (Róma 15:33; Efézus 6:23, 24). Annak köszönhető, hogy alárendelik magukat a „Béke Fejedelmének”, Jézus Krisztusnak, és Jehovát, „a szeretet és béke Istenét” imádják (Ézsaiás 9:6, NW; 2Korintus 13:11).
4. Hogyan ’törekszenek’ a keresztények békére?
4 A tökéletlen emberek nem örvendhetnek automatikusan békének, ezért mondta Péter, hogy minden kereszténynek ’keresnie kell a békét, és törekednie kell rá’ (1Péter 3:11). Hogyan tehetjük ezt meg? Egy ősi prófécia adja meg a választ. Ézsaiáson keresztül Jehova ezt mondta: „minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ézsaiás 54:13; Filippi 4:9). Igen, az igazi béke azok osztályrésze, akik figyelnek Jehova tanításaira. Ezenkívül a béke a „szeretettel, örömmel . . . , hosszútűréssel, kedvességgel, jósággal, hittel, szelídséggel, önuralommal” együtt Isten szent szellemének a gyümölcse (Galácia 5:22, 23). A béke nem lehet a szeretetlen, örömtelen, türelmetlen, barátságtalan, gonosz, hit nélküli, erőszakos vagy önuralom nélküli személyeké.
’Békében minden emberrel’
5—6. a) Bibliai értelemben mit jelent az, hogy valaki békés? b) Kikkel próbálnak a keresztények békében lenni?
5 A békét úgy határozzák meg, mint „nyugodt, csendes, zavartalan (lelki)állapot”-ot. Ez a meghatározás viszálytól mentes helyzetek sokaságára ráillik. Sőt, ez alapján még a halottak is békében vannak! Ahhoz azonban, hogy igazi békénk legyen, elő is kell mozdítanunk a békét. Jézus a hegyi beszédében ezt mondta: „Boldogok a békeszerzők, mivel »Isten fiainak« fogják őket hívni” (Máté 5:9). Jézus olyan személyekhez beszélt, akiknek később lehetőségük nyílt rá, hogy Isten szellemi fiaivá váljanak, és halhatatlanságot kapjanak az égben (János 1:12; Róma 8:14–17). Végül pedig azok a hűséges emberek, akiknek nincs égi reménységük, szintén élvezni fogják „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát” (Róma 8:21). Csak a békés embereknek van ilyen reménységük. A „békés”-nek is fordítható görög kifejezés szó szerint ’békeszerzőt’ jelent. Szentírási értelemben tehát békés személy az, aki tevékenyen előmozdítja a békét, és ha kell, békét szerez olyan esetekben, melyeket korábban a békétlenség jellemzett.
6 Elménkben tartva ezt, vegyük fontolóra Pál rómaiaknak adott tanácsát: „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (Róma 12:18). Pál nem egyszerűen azt akarta mondani a rómaiaknak, hogy legyenek nyugodtak, bár már ez is a javukra vált volna, hanem arra buzdította őket, hogy törekedjenek a békére. Kikkel? „Minden emberrel”: a családtagjaikkal, keresztény hittársaikkal, és még azokkal is, akik nem osztják a hitnézeteiket. Arra buzdította a rómaiakat, hogy ’amennyire tőlük függ’, törekedjenek a békére másokkal. Nem arra utalt, hogy a béke kedvéért alkudjanak meg a hitükben, ám azt sem akarta, hogy szükségtelenül szembehelyezkedjenek másokkal. Ehelyett békés szándékkal kellett megközelíteniük mind a gyülekezet tagjait, mind pedig a gyülekezeten kívül álló személyeket (Galácia 6:10). Ezzel összhangban Pál ezt írta: „a jóra törekedjetek egymás iránt és mindenki más iránt” (1Tesszalonika 5:15).
7—8. Hogyan és miért törekszenek a keresztények békére azokkal, akik nem osztják a hitnézeteiket?
7 Hogyan törekedhetünk békére olyanokkal, akik nem osztják a hitnézeteinket, vagy esetleg még szembe is helyezkednek azokkal? Ennek egyik módja az, ha nem viselkedünk fölényesen. Például aligha vallana békés szándékra, ha egynémely emberről lekicsinylően beszélnénk. Jehova tudatta velünk bizonyos szervezetek és osztályok feletti ítéletét, de ez nem jogosít fel minket arra, hogy úgy beszéljünk egyes személyekről, mintha már el lennének ítélve. Nem ítélkezünk mások fölött, még az ellenségeink fölött sem. Miután Pál azt mondta Titusznak, hogy adjon tanácsot a krétai keresztényeknek arra, hogy miként viszonyuljanak az emberi hatalmakhoz, arra kérte, hogy emlékeztesse őket: „senkiről se beszéljenek ártóan, ne legyenek kötekedők, legyenek ésszerűek, teljes szelídséget mutatva ki minden ember iránt” (Titusz 3:1, 2).
8 Ha békére törekszünk azokkal, akik nincsenek velünk egy hiten, azzal jó fényt vetünk az igazságra. Természetesen nem ápolunk olyan barátságokat, melyek „megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintus 15:33). De előzékenyek még lehetünk, és minden emberrel méltósággal és emberségesen kell bánnunk. Péter ezt írta: „Őrizzétek meg kiválónak a viselkedéseteket a nemzetek között, hogy amiben ellenetek beszélnek mint gonosztevők ellen, abban — kiváló cselekedeteitek eredményeként, melyeknek szemtanúi — dicsőítsék az Istent az ő szemléjének napján” (1Péter 2:12).
Békére törekszünk a szolgálatban
9—10. Hogyan mutatta meg Pál apostol azt, hogy békés szándékkal kell megközelítenünk azokat, akik nincsenek velünk egy hiten?
9 Az első századi keresztények a bátorságukról voltak híresek, nem hígították fel az üzenetüket, és amikor ellenállással találták szembe magukat, eltökéltek voltak, hogy mint uralkodónak, Istennek engedelmeskednek inkább, semmint embereknek (Cselekedetek 4:29; 5:29). Ám nem keverték össze a bátorságot a durvasággal. Figyeljük meg, milyen magatartást tanúsított Pál, amikor meg kellett védenie a hitét II. Heródes Agrippa király előtt. Heródes Agrippa vérfertőző viszonyban élt húgával, Bernikével, Pál mégsem tartott kiselőadást neki az erkölcsről, hanem azokat a pontokat hangsúlyozta, melyekben egyetértettek, és úgy beszélt Agrippáról, mint aki ismeri a zsidó szokásokat, és hisz a prófétákban (Cselekedetek 26:2, 3, 27).
10 Vajon Pál kétszínűen hízelgett annak a férfinak, aki szabaddá tehette őt? Nem, Pál a saját maga által adott tanáccsal összhangban igazságot szólt, és semmi valótlant nem mondott Heródes Agrippának (Efézus 4:15). Pál békére törekedett, és tudta, hogyan válhat „mindenfajta embernek mindenné” (1Korintus 9:22). Az volt a célja, hogy megvédje az ahhoz való jogát, hogy prédikálhasson Jézusról. Hatékony tanítóként először olyasvalamire utalt, amiben ő és Agrippa egyetértett, és ezzel segített az erkölcstelen királynak, hogy kedvezőbb fényben lássa a keresztényiséget (Cselekedetek 26:28–31).
11. Hogyan törekedhetünk békére a szolgálatunkban?
11 Hogyan törekedhetünk békére a szolgálatunkban? Pálhoz hasonlóan kerülnünk kell a szócsatákat. Vitathatatlan, hogy alkalomadtán „félelem nélkül” kell szólnunk „az Isten szavát”, bátran megvédve a hitünket (Filippi 1:14). Ám a legtöbb esetben legfőbb célunk a jó hír prédikálása (Máté 24:14). Ha egy személy látja az igazságot Isten szándékairól, akkor talán feladja téves vallásos elképzeléseit, és megtisztítja magát a tisztátalan szokásoktól. Tehát amennyire csak lehet, hasznos, ha azokat a dolgokat hangsúlyozzuk, melyek vonzók a hallgatóinknak, olyasmivel kezdve, ami közös bennünk. Nem jó szembehelyezkedni valakivel, aki alighanem meghallgatná az üzenetünket, ha tapintatosan közelítenénk meg (2Korintus 6:3).
Békére törekszünk a családban
12. Hogyan törekedhetünk békére a családunkban?
12 Pál kijelentette, hogy azoknak, akik házasságot kötnek, „nyomorúságuk lesz hústestükben” (1Korintus 7:28). Ezek a személyek különféle nehézségekkel találják szembe magukat, például néhány házaspárnak időnként nézeteltérései vannak. Hogyan kell megoldani ezeket a gondokat? Természetesen békés úton. Az, aki békére törekszik, tenni fog érte, hogy ne váljanak súlyosabbá a nehézségek. Hogyan? Először is vigyáz a nyelvére. Ha az ember csípős, sértő megjegyzéseket tesz, ez a kis tagja minden bizonnyal egy „zabolátlan, ártalmas dologgá” válik, olyanná, ami „tele van halálos méreggel” (Jakab 3:8). A békére törekvő személy épít, nem pedig rombol a nyelvével (Példabeszédek 12:17).
13—14. Hogyan őrizhetjük meg a békét, amikor valami rosszat mondunk, vagy ha túlfűtötté válik egy helyzet?
13 Minthogy tökéletlenek vagyunk, időnként mindannyian mondunk olyasmit, amit később megbánunk. Ha ez történik, legyél gyors a jóvátételre, arra, hogy békét köss (Példabeszédek 19:11; Kolosszé 3:13). Ne merülj el „szavak körüli csatározásokban” és „semmiségeken való heves vitatkozásokban” (1Timóteus 6:4, 5). Nézz inkább a felszín alá, és próbáld megérteni a házastársad érzéseit. Ha durva szavakat mondott neked, ne válaszolj ugyanolyan szavakkal. Ne felejtsd el, hogy „a higgadt válasz elhárítja az indulatot” (Példabeszédek 15:1, Újfordítású revideált Biblia).
14 Olykor talán a Példabeszédek 17:14 (NW) tanácsa szerint kell cselekedned: „mielőtt kitör a veszekedés, vonulj vissza.” Ne bonyolódj bele egy robbanásig feszült helyzetbe. Később, amikor megnyugszanak a kedélyek, valószínűleg képes leszel békésen rendezni a nehézséget. Néhány esetben tanácsos lehet érett keresztény felvigyázók segítségét kérni, mivel ezek a tapasztalt, beleérző férfiak felüdítő segítséget nyújthatnak, amikor veszélybe kerül a házastársi béke (Ézsaiás 32:1, 2).
Békére törekszünk a gyülekezetben
15. Jakab szerint milyen rossz szellem fejlődött ki néhány keresztényben, és miért „földi”, „állatias” és „démoni” ez a szellem?
15 Sajnos néhány első századi keresztényről az derült ki, hogy a féltékenység és perlekedés szelleme hatja át, ami pont a békés szellem ellenkezője. Jakab ezt mondta: „Ez nem a felülről jövő bölcsesség, hanem a földi, az állatias, a démoni. Mert ahol féltékenység és perlekedésre való hajlam van, ott zűrzavar és mindenféle hitványság van” (Jakab 3:14–16). Vannak, akik úgy vélik, hogy a „perlekedés”-nek fordított görög szó az önző becsvággyal és a pozíció megszerzéséért való ügyeskedéssel van kapcsolatban. Jó okkal utal erre Jakab úgy, mint ami „földi”, „állatias” és „démoni”. A történelem során a világ uralkodói mindig viszálykodtak, és mint a vadállatok küzdöttek egymással. A perlekedésre vagy viszálykodásra való hajlam csakugyan „földi”, „állatias” és ugyanakkor „démoni”. Ez az álnok tulajdonság elsőként egy hataloméhes angyalban volt meg, aki szembeszállt Jehova Istennel, és Sátánná, a démonok uralkodójává vált.
16. Hogyan nyilvánított ki némelyik első századi keresztény Sátánéhoz hasonló szellemet?
16 Jakab arra buzdította a keresztényeket, hogy ne engedjék, hogy ilyen perlekedő szellem fejlődjön ki bennük, mivel ez tönkreteheti a békéjüket. „Honnan vannak háborúk és honnan vannak harcok közöttetek? — írta. — Nemde innen: tudniillik az érzéki gyönyör utáni sóvárgásaitokból, melyek hadjáratot folytatnak tagjaitokban?” (Jakab 4:1). Az „érzéki gyönyör utáni sóvárgás” itt utalhat anyagi dolgok utáni sóvárgásra, vagy az előkelőség, irányítás, illetve befolyás megszerzése utáni vágyra. Sátánhoz hasonlóan a gyülekezetben némelyek valószínűleg ki akartak tűnni, semmint hogy ’kisebbek’ legyenek, pedig Jézus szerint ilyeneknek kell lenniük az igaz követőinek (Lukács 9:48). Az ilyen szellem elrabolhatja a gyülekezet békéjét.
17. Hogyan törekedhetnek manapság a keresztények békére a gyülekezetükben?
17 Napjainkban nekünk is ellen kell állnunk az anyagiasságra, féltékenységre vagy hiú becsvágyra ösztönző hajlamoknak. Ha őszintén törekszünk a békére, nem fogjuk veszélyeztetve érezni magunkat, ha valaki a gyülekezetben ügyesebb bizonyos területeken, és nem is fogjuk rossz hírbe hozni mások előtt azáltal, hogy megkérdőjelezzük az indítékait. Ha van valamilyen figyelemre méltó képességünk, nem fogjuk arra használni, hogy jobb színben tüntessük fel magunkat másoknál, mintha a gyülekezet csak a mi ügyességünktől vagy hozzáértésünktől virágozna. Az ilyen szellem megosztottságot idézne elő, nem pedig békét. Ezzel szemben a békére törekvő személyek nem kérkednek képességeikkel, hanem alázatosan arra használják azokat, hogy testvéreiket szolgálják, és tiszteletet szerezzenek Jehovának. Felismerik, hogy végső soron nem a képességeik, hanem a szeretetük alapján lehet felismerni az igaz keresztényeket (János 13:35; 1Korintus 13:1–3).
„A békét nevezem ki felvigyázóiddá”
18. Hogyan mozdítják elő a vének a békét maguk között?
18 A gyülekezeti vének élen járnak abban, hogy békére törekszenek. Jehova ezt jövendölte meg a népéről: „a békét nevezem ki felvigyázóiddá, és az igazságosságot munkaadóiddá” (Ézsaiás 60:17, NW). Ezekkel a prófétai szavakkal összhangban azok, akik keresztény pásztorokként szolgálnak, keményen dolgoznak azért, hogy előmozdítsák a békét mind maguk között, mind pedig a nyájon belül. A vének úgy őrizhetik meg a békét maguk között, hogy „felülről való bölcsességet” mutatnak, mely békés és ésszerű (Jakab 3:17). A gyülekezeti véneknek eltérő a hátterük és az élettapasztalatuk, és emiatt olykor nem azonos a véleményük. Vajon ez azt jelenti, hogy nincs közöttük béke? Ha megfelelően kezelik az ilyen helyzeteket, akkor nem. Egy békére törekvő vén szerényen kifejti a véleményét, majd tisztelettudóan meghallgatja a többieket, s nem ragaszkodik a saját elgondolásaihoz, hanem imát mondva fontolóra veszi testvérei nézőpontját. Ha nincs szó bibliai alapelvek áthágásáról, több nézőpont is helyes lehet. Egy békére törekvő vén — ha mások nem értenek egyet vele — engedni fog, és támogatja a többség döntését, kimutatva ezzel az ésszerűségét (1Timóteus 3:2, 3). A tapasztalt felvigyázók tudják, hogy a béke megőrzése fontosabb, mint hogy az ő szájízük szerint történjenek a dolgok.
19. Hogyan törekedhetnek a vének békére a gyülekezetben?
19 A vének úgy mozdíthatják elő a békét a nyáj tagjaival, ha segítik őket, és nem kritizálják túlzottan az erőfeszítéseiket. Igaz, olykor szükség lehet helyreigazításra (Galácia 6:1). Ám a keresztény felvigyázónak nem a fegyelmezés az elsődleges feladata. A szerető vének gyakran mondanak dicséretet, és igyekeznek meglátni a jót másokban, értékelik keresztény hittársaik kemény munkáját, és bíznak abban, hogy azok mindent megtesznek, ami tőlük telik (2Korintus 2:3, 4).
20. Hogyan válik a gyülekezetnek a hasznára, ha mindannyian törekszünk a békére?
20 Tehát igyekszünk békében lenni a családunk és gyülekezetünk tagjaival, valamint azokkal, akik nem osztják a hitnézeteinket. Ha szorgalmasan ápoljuk a békét, hozzájárulunk a gyülekezet boldogságához, és több módon is védve, erősítve leszünk, ahogy az a következő cikkből kiderül.
Emlékszel?
• Mit jelent békésnek lenni?
• Hogyan törekedhetünk békére azokkal, akik nem Tanúk?
• Hogyan ápolhatjuk a békét a családban?
• Hogyan mozdíthatják elő a békét a vének a gyülekezetben?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 9. oldalon]
A békére törekvők nem viselkednek fölényesen
[Képek a 10. oldalon]
A keresztények békére törekszenek a szolgálatban, otthon és a gyülekezetben